Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-25 / 22. szám

­ P­ierre Cardin ma világszerte talán a legfranciásabb fran­cia divattervezőnek számít, bár olasz származású. — Arra kérjük, mondja el a Magyarország olvasóinak ola­szossága befolyásolta-e látás­módját, ízlésvilágát, szín-, anyag- és formaválasztásait? " „Olaszországban, Velencében szü­lettem, de kétéves korom óta Franciaországban élek, így fran­ciának vallom magam. Mégis, na­gyon kötődöm Olaszországhoz, ahol családom több tagja él ma is, és nekem is van egy házam Velen­cében. Olaszország jelentősen be­folyásolja a divatot, ez különösen az anyagok és színek világában figyelhető meg. Ennek ellenére, Párizs maradt a Divat központja, és megőrizte az országok divat­jára kifejtett hatását.” — Hogyan lett divattervező és miképpen fogadták első kreá­cióit a szakma akkori legna­gyobbjai, Dior, Chanel és tár­sai? Véleménye szerint mi kell a karrierhez? „Mielőtt saját cégemet megala­pítottam, olyan nagy tervezőknek dolgoztam, mint Paquin, Schiapa­relli, és különösen Diort említe­ném. Határtalan csodálattal tekin­tettem Balenciagára. Mindennek ellenére hivatásom kezdete óta nem az utánzásra, hanem saját stílusom létrehozására törekedtem. Kreációm avantgárd jellege meg­döbbenést váltott ki, de egy ter­vezőnek sajátos tulajdonsága, hogy valami újat, valami mást is alkos­son. Az, hogy egy klasszikus kosz­tümöt csináljak, nem érdekel. Azért olyen tartós a karrierem, mert mindig tudtam valami újat hozni. Ahhoz, hogy karriert csináljunk a divatban, mindenekelőtt szenve­délyesen kell szeretni a munkát, kitartónak kell lenni, tervezői íz­léssel és természetesen egyéniség­gel kell rendelkezni. Először sokat kell tanulni másoktól, de aztán létre kell hozni a saját stílust.” Az anyag szobrásza * 160 — Úgy hírlik önről, modell­jeit nem annyira a legújabb di­vatirányzatok, mint inkább a festészet, szobrászat inspirálja. „A művészetet minden formá­jában szeretem. Számomra egy ru­ha megmunkálása olyan, mint egy szoboré. Ha a nőt megmunkált anyagba csomagoljuk, megválto­zik.” — Kinek tervez legszíveseb­ben? Tervez-e még saját kezű­leg vagy a hatalmas Cardlin-me­­chanizmus (ismeretes, hogy Fran­ciaországban 2000, világszerte 160 000 embert foglalkoztat) már úgyszólván magától mozog? „Szeretek a fiataloknak tervez­ni, mert valójában csak ők tudják hordani alkotásaimat. Később, eze­ket a modelleket adaptálják min­denki számára. Minden Haute- Couture kollekcióm magam ter­vezem. Ez évente több mint 300 modellt jelent. E modellek alapján dolgozik tervezőcsapatom, és küldi szét a rajzokat az egész világba, hogy abból kereskedelmi kollek­ciót alakítsanak ki. A rajzokat el­küldésük előtt aláírom.” A Cardlin megjelenése egy új piacon pezsdítőleg hat az adott ország textiliparára. Így volt ez Magyarországon is (ahol 30 ma­gyar gyár és szövetkezet együtt­működésével született meg a P. C. Hongrie) Bulgáriában, Kíná­ban és újabban most a Szovjet­unióban is, amely éppen a 98. ország, ahol — a szovjet textil­ipar rekonstrukciója után — a P. C. márkanév jelen lesz. Va­jon a különböző országok szá­mára egységes Cardin-stílusú modelleket ajánl-e vagy orszá­gonként figyelembe veszi a he­lyi életstílust, öltözködési szo­kásokat, éghajlati viszonyokat? „Együttműködésem a Szovjet­unióval nem újkeletű. Gyakran dolgoztam a Bolsojnak, jelmezt terveztem nekik. Maja Pliszeckaja igaz barátaim közé tartozik, sok­szor terveztem a jelmezeit. Nem­régiben lépett fel Espace Cardin színházamban, a négy előadáson óriási sikert aratott. Madame Gorbacsov Párizsban nálam tett látogatása erősen elő­segítette a Pierre Cardin-márka szovjetunióbeli bevezetését. Ma­dame Gorbacsovnak a szovjet tex­tilipar fejlesztését elősegítő szán­déka tette lehetővé annak a szer­ződésnek az aláírását, amely Pierre Cardin termékek szovjet­unióbeli gyártására szánt 30 üzem modernizálására vonatkozik.” — A P. C. márkanév nemcsak egyéni fantáziájú divattervezőt, hanem kiváló üzletembert is ta­kar. Szerte a világon étterem­hálózat, színházak, kiállító ter­mek, illatszerek, bútorok viselik a Cardin-márkát. Mint hírlik, nemrég Pekingben pékséget nyi­tott, ahol a népszerű francia ke­nyeret, a bagettet kínálják. Ér­deklődési köre ilyen sokirányú lenne, vagy inkább vagyoni lehe­tőségeinek okos kihasználásáról van szó? „Szeretem a változatos munkát. Egy ruha vagy bútor megterve­zése ugyanazt az örömöt jelenti számomra. A tervezés minden te­rületen tud alkalmazkodni a kör­nyezet kellemesebbé tételéhez és a környezet ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a tárgyak, amelyeket igyekszünk praktikusan elhelyezni bennük. Soha nem anyagi érdekből ter­veztem, és ez az én erőm. Szá­momra a cégemnél végzett terve­zés a legfontosabb, az üzlet csak azután következik.” Miért drága ? — ön igen gazdag ember. Ér­dekelne, hogyan gondolkodik a pénzről. Nem tartja-e túlságosan kockázatosnak a szocialista vi­lágban beindított üzleti vállalko­zásait? Miért lát fantáziát ben­nük? „Számomra a pénz nem cél, csak egy eszköz, ami a különböző mun­kák végzését segíti elő. Már régen abbahagyhattam volna a munkát, ha érdekelt volna a pénz; bankba helyezhettem volna és a járadé­kaimból élhetnék. De ez engem nem érdekel. Csak dolgozni, alkot­ni szeretek. A különböző terüle­teken végzett tervezéseimnek kö­szönhetően emberek ezreinek biz­tosítok állást a világ több orszá­gában. , Miért vállalom a rizikót, hogy szocialista országokkal dolgozom ? Szeretek új országokat, piacokat felfedezni, szeretek első lenni, aki egy adott országban tanácsokat, elképzeléseket, műszaki vagy mű­vészeti segítséget nyújt.” — Több interjúban elmondta, ön az, aki demokratizálta a fran­cia divatot, mert konfekcionál­­hatóvá és így az utca embere számára is hordhatóvá tette. Hordhatónak mondható, de kér­dés, megvásárolható-e? A P. C. modellek a világon mindenütt — így Budapesten is — nagyon drágák. Az emberek pedig álta­lában nem olyan gazdagok, hogy például — mint nálunk — 980 forintért vásároljanak egy nyak­kendőt. A többéves tapasztalat alapján, hogy látja: a P. C. Hongrie beváltotta-e a hozzá­fűzött reményeket? Mennyi a forgalom? A kezdéstől kellett-e változtatni valamin: árakon, ter­mékfajtákon stb. a sajátos ma­gyar piaci szempontoknak meg­felelően? „Az Haute-Couture nagyon drá­ga, mert a modellek egyediek. A modellek szériában való gyártása csökkenti az árat. Minél nagyobb a mennyiség, annál alacsonyabb az ár. Ez tette sikeressé a Prét-à-Por­­ter-t, amelynek létrehozásában én voltam az első a 60-as években. Amikor a termelés és eladás je­lentősebb lesz Magyarországon, nemcsak Budapesten — ahol a Hungarotex és Módi közös vállal­kozásában nyílt meg Cardin-butik a Tanács körút 8. szám alatt —, hanem a vidéki városokban is, az árak versenyképesebbé válhat­nak. Célom, hogy minél több em­berhez eljussanak a kreációim. Növelni kellene a Pierre Cardin eladási helyeket az elegáns üzle­tekben, hogy az emberek szem­ügyre vehessék, majd később megvásárolhassák a termékeket. Izgalmas feladat a férfiak és nők öltözék megválasztásának, »look«­­jának alakítása, átformálása és ha ez egy olyan nyitott piacon ér­hető el mint Magyarország, óriási sikert jelenthet.” — Ön milyen jellegű ruhákat visel legszívesebben, szeret-e a saját modelljeibe öltözködni és követi-e a legújabb férfidivatot? „Tudatában vagyok életkorom­nak és fizikumomnak. 30 évesen felvettem modelljeimet, ma már szívesebben nézem a fiatalokon.” — Igen elfoglalt, tevékeny ember hírében áll. Mi jelenti az ön számára a pihenést, a kikap­csolódást, a feltöltődést? „Számomra az a pihenés, hogy mindig mást-mást csinálok. Nem szeretek sem golfozni, sem kár­tyázni, sem napozni. Ha kimerü­lök a divattervezésben, a színhá­zammal, vagy képgalériámmal fog­lalkozom , aztán megnézem Ma­xim’s vagy Espace éttermeimet. Ha a bútoraimnál végzek, elme­gyek a butikjaimba és átrendezem a kirakatot.” Cardlin tanácsa — Végül milyen tanácsot tud­na adni a magyar nőknek, mire ügyeljenek, hogy a nap minden szakában csinosak, divatosak, íz­lésesen öltözöttek legyenek? „Minden nő, legyen az magyar, francia, amerikai vagy szovjet, meg kell, hogy találja a saját stí­lusát. S ha egyszer megtalálta, ki kell tartania mellette, hogy ki­fogástalan legyen a megjelenése. S még egyszer hangsúlyozom, hogy a saját testalkat megítélése a lé­nyeges. Elegánsnak lenni nem feltétle­nül függ a pénztől: fontos az öltö­zék rafinált egyszerűsége, amely előnyösen érvényre juttatja, ami az alakban szép, és leplezi az előnytelenebb részleteket. Elenged­hetetlen az ízléses kiegészítő, és a jól ápoltság. Az elegancia volta­képpen mindezek harmóniája. Kívánom, hogy Magyarországon minden férfi és nő — a Pierre Cardin magyar butik segítségével — örömét és kedvét lelje ruha­táruk eleganciájának és kényel­l­mének kialakításában.” BEDECS ÉVA Interjú 11 kérdés Cardinhez Üzletek 98 országban A szocialista piac kockázata CARDIN EGYIK BUTIKJA ELŐTT Vagyoni lehetőségeinek okos kihasználásáról van szó 29 MAGYARORSZÁG 1986/22

Next