Magyarország, 1991. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
TUDOMÁNY • A lakosság gyors, objektív és közérthető tájékoztatására szolgál az atomerőművi üzemzavarokat és baleseteket fokozatokba soroló Nemzetközi Nukleáris Eseményskála, amelyet az ilyen típusú mércékkel szerzett japán és francia tapasztalatokat figyelembe véve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének Atomenergia Ügynöksége dolgozott ki, s amely a közismert földrengési skálákhoz hasonlóan viszonyítási alapot nyújt a rendellenes történések jelentőségének értékeléséhez - mondotta Vajda György akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) elnökhelyettese az IAEA és az OAB által Az atomenergia változó világunkban címmel rendezett kétnapos szemináriumon. A hétfokú skála első szintjébe tartoznak azok a kisebb működési vagy üzemzavarok, amelyek nem járnak kockázattal, a legmagasabb, a hetedik szint pedig a nagyon súlyos, csernobili méretű balesetet jelenti. Az IAEA egyéves próbaidőre vezette be ezt a skálát azzal a szándékkal, hogy a gyakorlat alapján tovább lehessen fejleszteni. Már 27 ország alkalmazza, s az OAB úgy döntött, hogy június 1-jétől minden, a skála első szintjét elérő vagy meghaladó jelentőségű eseményről a besorolás feltüntetésével nálunk is tájékoztatni kell a közönséget. A nukleáris biztonságtechnikai hatósággal egyeztetett tájékoztatást a Paksi Atomerőmű Vállalat 16 órán belül juttatja el az MTI-hez, ez pedig a tömegtájékoztatási szervekhez. Példák: 3. fokozat: üzemzavarok, amelyekben a biztonsági rendszerek egy további hibája baleseti körülményeket teremthetett volna (Vandellos, Spanyolország 1989); 4. fokozat: a reaktor aktív zónájának károsodása mechanikai hatások vagy megolvadás következtében (Saint Laurent, Franciaország 1980); 5. fokozat: hasadási termékek kibocsátása a környezetbe 100 1000 terabecquerel jód-131 egyenérték mennyiségben (Windscale, Anglia 1957, Three Mile Island, USA 1979). Ez a módszer egyetlen számmal a közember számára is érzékelhetővé teszi a veszély mértékét, miként például a Richterskála szerint megadott érték földrengések esetében. Minthogy így a jövőben egészen csekély, a külvilágra teljesen ártalmatlan, belsőleg elhárítható, apró hibákról is híradások fognak megjelenni, várható, hogy ezek kezdetben negatív visszhangot váltanak ki. A későbbiekben azonban minden bizonnyal változik a helyzet, tárgyilagos kép alakul ki a lakosságban a világszerte működő 430 atomerőmű biztonságáról. • Két amerikai farmakológus, J. H. Graziano és C. Blum a New York Timesban közölt kutatási eredményeivel alaposan felbolygatta a szeszes italok tárolására szolgáló edények és palackok gyártóinak nyugalmát. Régóta tudják ugyan, hogy az ólomkristály üvegekből, zománcbevonatú edényekből nehézfémek oldódnak ki és kerülnek a tárolt folyadékba, de senki sem gondolta, hogy ártalmas mennyiségekről lehet szó. Graziano és kollégája most kimutatta, hogy egy liter bor négy hónap alatt 25 milligramm nehézfémet vesz fel az üvegből, öt éve ólomkristály tartályban tárolt konyakban pedig literenként 21 milligramm ólomkoncentrációt találtak. Ezek az értékek jóval meghaladják az ivóvíz esetében megengedett felső határt. A vizsgálat szerint a bor literenként 0,03 milligramm ólomtartalma már négy óra alatt megháromszorozódik, az ecet 24 óra alatt 4 milligramm ólmot old ki az üvegből. Jelenleg több helyütt folynak kísérletek a nehézfémek kioldódásának megakadályozására, hol az üveg felületkezelésével próbálkoznak, hol ecet- vagy citromsavval igyekeznek lekötni a káros anyagokat. Nálunk az Ajkai Kristály Kft. a közelmúltban vezetett be új, a kioldódást gátló eljárást ólomkristály palackok és tárolóedények gyártására; az edények belső felületére nagy tisztaságú kálikristály réteget visznek fel, és magas hőmérsékleten összedolgozzák az ólomkristály burkolattal. Bár az új technológia mintegy kétszeresére növeli a kristályedények árát, a nyugati piacokon máris nagy érdeklődés mutatkozik az ajkai termékek iránt. Pekingben szembank alakult a közelmúltban, immár az ötödik az országban. Alig néhány hét alatt csaknem ezer pekingi lakos iratkozott fel a donorok listájára (többek között a főváros polgármesterhelyettese is), s járult hozzá, hogy haláluk után szemük látáskárosult honfitársaik javát szolgálja. Az egyik, tavaly alapított szembank eddig 128 alkalommal szolgáltatott ép szaruhártyát műtétekhez, s az átültetések 90 százaléka sikerrel járt. Hivatalos statisztikák szerint négymillió, többségében fiatal vagy középkorú kínai szenved szaruhártyaelváltozás okozta vakságban. A régi álmok vissza-visszatérnek. Most egy arizonai bányamérnök állt elő azzal a tervvel, hogy alagutat kellene építeni a Bering-szoros alatt, s így összekötni Alaszkát a Szovjetunióval. Ez lenne a világ leghoszszabb kilencven kilométer hosszú tenger alatti átjárója, amely lehetővé tenné, hogy a fém- és olajszállítmányok akkor is átjussanak a tengeren, amikor az a vastag jégpáncél miatt nem hajózható. Az alagút és a hozzá csatlakozó vasúthálózat együttes költsége kilenc-tíz milliárd dollárra rúgna. Megjegyzendő, az ötlet 1906-ban merült fel először, akkor francia és orosz üzletemberek fogtak össze egy New York-Párizs vasútvonal megépítése érdekében, hatmillió dollár tőkével. A háború persze elsöpörte a vállalkozást. Még régebbi, legalább százéves gondolat a messinai híd megépítése az olasz „csizma” orránál. Az olasz kutatási tanács (CNR) előtt négy tanulmány fekszik ebben a tárgyban. Szerzőik szerint a 3300 méteres hídszerkezet az ezredfordulóig elkészülhetne, ha a tervezési munkálatokat 1992-ig befejeznék. Két hatalmas, 390 méter magas, egymástól 3190 méter távolságban lévő toronypillér tartana 60 méterrel a tengerszint fölött. Ide is milliárdok kellenének, s vannak, akik úgy vélik, hogy az alagút olcsóbb és kedvezőbb megoldás lenne. Ha a „Csalagút” százados álma immár a megvalósulás stádiumába jutott, egyszer talán ezek a nagy tervek is valóra válnak. • Németországban az idén ünnepült Otto Lilienthal (1848-1896) első siklórepülésének századik évfordulóját; ez alkalomból gazdag kiállítás nyílt a müncheni Deutsches Museumban, a többi között két Lilienthal-féle vitorlázógép rekonstrukciójával. Lilienthal a madarak repülésének tanulmányozása alapján építette vitorlázó szerkezeteit, s mintegy kétezerszer szállt fel, míg utolsó startja katasztrófával végződött. Minden korábbi kísérletet meghaladó ideig tudott „szárnyain” a levegőben maradni, s egyik-másik repülésének távolsága elérte a 250 métert. Tapasztalatai nagy hatással voltak az aviatika más úttörőire, kivált a Wright testvérekre. Hetvenéves az önálló magyar katonai térképezés címmel jubileumi ünnepséget és emlékülést rendezett az MH Térképész Szolgálatfőnökség és a Tóth Ágoston Térképészeti Intézet. Az első világháború végéig a Bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte a térképészeti munkákat hazánkban. 1919 februárjában létrejött a Magyar Katonai Térképező Csoport, s ebből a „magból” fejlődött ki Trianon után a katonai térképészet. Fodor Ferenc írja A magyar térképírás című tanulmányában: „Az Állami Térképészet, majd 1938-tól a Honvéd Térképészeti Intézet néven dolgozó magyar katonai kartográfia néhány évtized alatt annyit végzett, nemcsak a katonai, hanem a polgári térképírás területén is, amennyit előtte egy-egy század sem érhetett el. Azt az örökséget, amit Bécstől kapott, csakhamar félretette, nélkülözhette, s önmagának teremtett szellemi tőkét és szerzett olyan műszaki készültséget, ami egyenrangúvá tette bármely külföldi térképészettel”. Az évforduló alkalmából megkoszorúzták Tóth Ágoston, a szabadságharc ezredese, a hazai térképezés egyik úttörője emléktábláját, felavatták Somogyi Endre altábornagy, az intézet 1944-ig volt parancsnoka és Vásárhelyi János ezredes síremlékét, erkölcsi rehabilitációban részesítették az ötvenes években méltatlanul meghurcolt topográfusokat, kartográfusokat és más térképész szakembereket. Az emlékülésen Bak Antal mérnök ezredes, Paskó József, Soha Gábor és Szabó Béla mérnök alezredesek előadásai vázolták fel a hét évtizedes út tekintélyes eredményeit és a legkiválóbb katonatérképészek munkásságát. Hétfokozatú nukleáris eseményskála-Ólom a konyakban A katonai térképészet jubileuma Híd- és alagútálmok Lilienthal kísérleti repülése száz évvel ezelőtt HETI MAGYARORSZÁG 1991. június 14. • 13