Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-09-17 / 38. szám
KÜLPOLITIKA A lengyel választások tétje Az utódpárt és a népszerűség — Walesa szerepe Sűrűsödik a levegő Lengyelországban a választások közeledtével. Az úgynevezett „televíziós választási kampánycsúcs” során a pártok ingyenes műsoridőt kaptak programjuk kifejtésére. A lengyel közélet ennek megfelelően mind feszültebb, nem ritkák a szélsőséges megnyilvánulások, nyilatkozatok sem. Nem létezik Lech Walesa államfő május 29-én jelentette be, hogy feloszlatja a parlamentet, és új választásokat ír ki, miután a Szolidaritás bizalmatlansági indítványa következtében megbukott Hanna Suchocka kormánya. Egy nappal korábban a honatyák még sebtében elfogadták az új választójogi törvényt, melyet három nap múlva Lech Walesa is aláírt. A törvény célja, hogy a többségi elv alkalmazásával megnehezítse a parlamentbe való bejutást, s ezzel a következő törvényhozást szilárdabbá tegye. A korábbi 29 helyett az új szejmbe (alsóházba) legfeljebb 6-8 párt képviselői juthatnak be. A választási küszöb:pártoknál 5, koalíciók esetében 8 százalék. Minden képviselőjelölt köteles lesz „átvilágítani önmagát”, vagyis írásban nyilatkozni arról, tagja volt-e vagy együttműködött-e valamilyen belügyi, illetve katonai titkosszolgálattal. Walesa az új választásokat szeptember 19-re, vasárnapra tűzte ki. Nehéz eligazodni a lengyel pártrendszer szövevényében. Augusztus elejéig összesen 219 politikai pártot jegyeztek be, de közülük több az adat közzétételekor már nem is létezett. Van olyan párt — a szélsőjobboldali Lengyel Nemzeti Közösség — Lengyel Nemzeti Párt —, melynek vezetőjét, Boleslaw Tejkowskit nemrég közösségellenes izgatás, valamint politikai és egyházi vezetők megsértése miatt letartóztatták. Az „Önvédelem” (Samoobrona) Paraszti Szövetség törvényességét szélsőséges akciói miatt a hatóságok vizsgálják. Egyedül indulnak a választásokon a következő pártok: a jelenlegi legnagyobb kormánypárt, a liberális színezetű Demokratikus Unió (UD) — Hanna Suchocka, Tadeusz Mazowiecki, Jacek Kuron, Bronislaw Geremek pártja; ennek legközelebbi szövetségese, a Liberális-Demokrata Kongresszus (KLD), mely ugyancsak a kormánykoalíció része; a legnagyobb lengyel párt, a Lengyel Néppárt néven ismert Lengyel Parasztpárt (PSL) — ennek vezetője, Waldemar Pawlak, aki az Olszewski-kormány bukása után miniszterelnök is volt; a magát jobbközép pártként meghatározó, Leszek Moczulski vezette Független Lengyelország Konföderációja (KPN); továbbá a Szolidaritás; a szociáldemokrata jellegű, következetesen antikommunista a Munka Uniója (UP); a kormánykoalícióból kivált Lengyel Néppárt — Népi Egyetértés (PSL-PL), az egykori paraszt Szolidaritás utóda, valamint több kisebb párt. Három nagyobb választási koalíció alakult ki: a posztkommunistának tekintett Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), benne a legnagyobb baloldali erővel, a Lengyel Szociáldemokrata Párttal; a katolikus pártok választási szövetsége, az Ojczyzna (Haza), melynek fő ereje a jelenlegi kormánykoalíció részét képező Keresztény Nemzeti Egyesülés, végül a radikális jobboldal pártszövetsége, a Koalíció a Köztársaságért, amely hét kis pártot tömörít, fő ereje a Mozgalom a Köztársaságért. Ez utóbbi vezetője, Jan Olszewski 1991 decemberétől 1992 júniusáig miniszterelnök volt. Idetartozik Jan Parysnak, az Olszewski-kormány hajdani nemzetvédelmi miniszterének pártja, a Harmadik Köztársaság Mozgalma. Végül ehhez a szövetséghez csatlakozott Walesa elnökválasztási kampányának egykori vezetője, Jaroslaw Kaczynski pártjával, a kereszténydemokrata irányú jobbközép Egyetértés Centrummal, amely ma élesen szembenáll az államfővel. Privatizációs terv Külön említendő a Walesa által idén júniusban alapított, pártokon kívül álló választási reformtömörülés, a BBWR. Ez rendkívül hasonlít a Pilsudski marsall támogatására 1928-ban létrehozott szövetségre. Igaz, Walesa hangsúlyozta, hogy bár a marsall annak idején azt tette, amit tennie kellett (katonai puccsot hajtott végre), ő ezt a hibát nem fogja elkövetni. A BBWR saját meghatározása szerint nem új párt, hanem alulról jövő társadalmi mozgalom a reformok előmozdítására. Elsősorban gazdasági javaslatokkal óhajt a nemzet elé állni, programját több mint 400 vezető tudós, szakértő dolgozta ki társadalmi munkában. Ennek része Walesa kedvenc privatizációs terve: minden felnőtt lengyel állampolgár 300 millió zloty (másfél millió forint) értékben privatizációs jegyet kapna alacsony kamatozású, 20 éves kölcsön formájában. Erről az elgondolásról Janusz Lewandowski privatizációs miniszter (KLD) nemrégiben azt mondta, hogy veszélyesnek tartja a lengyel reformok és az ország jövője szempontjából. A legújabb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választásokon a legnagyobb eséllyel a Demokratikus Unió, a Lengyel Néppárt és a Demokratikus Baloldali Szövetség indul. Minden felmérés a posztkommunista baloldal előretörését jelzi. A kormánykoalíció jelenlegi pártjai közül lényegében csak a Demokratikus Unió lehet befutó párt. Képviselői listájának vezetője, Hanna Suchocka ma a legnépszerűbb politikus Lengyelországban Waldemar Pawlak, a Lengyel Néppárt vezetője mellett. A lengyel társadalom jelentős része elfásult, közömbös, a felmérések szerint legkevesebb 20 százalék egyáltalán nem megy el szavazni. Augusztus 22-én a Poznan melletti Wrzesniában — Lengyelországban először — próbaválasztást tartottak. Azért ebben a városban, mert a legutóbbi választásokon az itteni eredmények közelítették meg a legjobban az országos átlagot. A 30 000 választópolgár közül csak 4014 élt választójogával. Wrzesniában az SLD elsöprő (33,8 százalékos) győzelmet aratott. Az utána következő UD 17,1 százalékot kapott. Ezt a szondázást több szakértő szerint nem lehet ugyan reprezentatívnak tekinteni, annál kevésbé, mert nem minden párt vett benne részt, mégis elgondolkoztató, hogy négy évvel a rendszerváltás után a posztkommunista baloldal ilyen népszerűséget mondhat magáénak. Elképzelhető-e a litván változat, vagyis visszakerülhet a hatalomba az egykori LEMP utódszervezete? Ha igen, lesz-e olyan párt, amely hajlandó vele koalícióra lépni? A szeptemberi választásoknak ez a fő kérdése, még akkor is, ha egyes feltételezések szerint bizonyos pártok nem hajlanának erre. És ebben az összefüggésben ugyanúgy hangsúlyt kap a Jelcin-látogatás az átadott Szuszlov-dossziéval, mint a NATO- hoz való csatlakozás kérdésében vallott álláspont. Varsói utcakép — választások előtt 24 • 1993. szeptember 17. HETI MAGYARORSZÁG A jövendölés Avagy valóra válik Bogdan Boruszewicz komor jóslata? A Szolidaritás egykori vezéralakja, aki most a Demokratikus Unió képviselőjelöltje, nemrég azt jövendölte, hogy a szeptemberi választások után rendkívül nehéz lesz kormányt alakítani, és ha sikerül is, az előbb-utóbb meg fog bukni. Walesa az új parlamentet is fel fogja oszlatni, bebizonyítva, hogy Lengyelországban végleg kompromittálódott a parlamenti rendszer. Majd létrehozza saját pártját, és kiírja az új választásokat. Bogdan Boruszewicz történész jól ismeri a mondást: „Historia est magistra vitae.” KOVÁCS PÉTER (Varsó)