Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-09-17 / 38. szám

KÜLPOLITIKA A lengyel választások tétje Az utódpárt és a népszerűség — Walesa szerepe Sűrűsödik a levegő Lengyelországban a választá­sok közeledtével. Az úgynevezett „televíziós válasz­tási kampánycsúcs” során a pártok ingyenes műsor­időt kaptak programjuk kifejtésére. A lengyel közé­let ennek megfelelően mind feszültebb, nem ritkák a szélsőséges megnyilvánulások, nyilatkozatok sem. Nem létezik Lech Walesa államfő május 29-én jelentette be, hogy feloszlatja a parlamentet, és új választásokat ír ki, miután a Szolidaritás bizalmatlansági indítványa következtében megbukott Hanna Suchocka kormá­nya. Egy nappal korábban a honatyák még sebtében elfogadták az új választójogi törvényt, melyet há­rom nap múlva Lech Walesa is aláírt. A törvény cél­ja, hogy a többségi elv alkalmazásával megnehezít­se a parlamentbe való bejutást, s ezzel a következő törvényhozást szilárdabbá tegye. A korábbi 29 he­lyett az új szejmbe (alsóházba) legfeljebb 6-8 párt képviselői juthatnak be. A választási küszöb:­pártok­nál 5, koalíciók esetében 8 százalék. Minden képviselőjelölt köteles lesz „átvilágítani önmagát”, vagyis írásban nyilatkozni arról, tagja volt-e vagy együttműködött-e valamilyen belügyi, illetve katonai titkosszolgálattal. Walesa az új vá­lasztásokat szeptember 19-re, vasárnapra tűzte ki. Nehéz eligazodni a lengyel pártrendszer szövevé­nyében. Augusztus elejéig összesen 219 politikai pártot jegyeztek be, de közülük több az adat közzé­tételekor már nem is létezett. Van olyan párt — a szélsőjobboldali Lengyel Nemzeti Közösség — Lengyel Nemzeti Párt —, melynek vezetőjét, Boles­­law Tejkowskit nemrég közösségellenes izgatás, va­lamint politikai és egyházi vezetők megsértése mi­att letartóztatták. Az „Önvédelem” (Samoobrona) Paraszti Szövetség törvényességét szélsőséges ak­ciói miatt a hatóságok vizsgálják. Egyedül indulnak a választásokon a következő pártok: a jelenlegi legnagyobb kormánypárt, a libe­rális színezetű Demokratikus Unió (UD) — Hanna Suchocka, Tadeusz Mazowiecki, Jacek Kuron, Bro­nislaw Geremek pártja; ennek legközelebbi szövet­ségese, a Liberális-Demokrata Kongresszus (KLD), mely ugyancsak a kormánykoalíció része; a legna­gyobb lengyel párt, a Lengyel Néppárt néven ismert Lengyel Parasztpárt (PSL) — ennek vezetője, Wal­demar Pawlak, aki az Olszewski-kormány bukása után miniszterelnök is volt; a magát jobbközép párt­ként meghatározó, Leszek Moczulski vezette Függet­len Lengyelország Konföderációja (KPN); továbbá a Szolidaritás; a szociáldemokrata jellegű, követke­zetesen antikommunista a Munka Uniója (UP); a kormánykoalícióból kivált Lengyel Néppárt — Népi Egyetértés (PSL-PL), az egykori paraszt Szoli­daritás utóda, valamint több kisebb párt. Három nagyobb választási koalíció alakult ki: a posztkommunistának tekintett Demokratikus Balol­dali Szövetség (SLD), benne a legnagyobb balolda­li erővel, a Lengyel Szociáldemokrata Párttal; a ka­tolikus pártok választási szövetsége, az Ojczyzna (Haza), melynek fő ereje a jelenlegi kormánykoalí­ció részét képező Keresztény Nemzeti Egyesülés, végül a radikális jobboldal pártszövetsége, a Koalí­ció a Köztársaságért, amely hét kis pártot tömörít, fő ereje a Mozgalom a Köztársaságért. Ez utóbbi ve­zetője, Jan Olszewski 1991 decemberétől 1992 júni­usáig miniszterelnök volt. Idetartozik Jan Parys­­nak, az Olszewski-kormány hajdani nemzetvédelmi miniszterének pártja, a Harmadik Köztársaság Moz­galma. Végül ehhez a szövetséghez csatlakozott Walesa elnökválasztási kampányának egykori veze­tője, Jaroslaw Kaczynski pártjával, a keresztényde­mokrata irányú jobbközép Egyetértés Centrummal, amely ma élesen szembenáll az államfővel. Privatizációs terv Külön említendő a Walesa által idén júniusban alapított, pártokon kívül álló választási reformtömö­rülés, a BBWR. Ez rendkívül hasonlít a Pilsudski marsall támogatására 1928-ban létrehozott szövet­ségre. Igaz, Walesa hangsúlyozta, hogy bár a mar­sall annak idején azt tette, amit tennie kellett (kato­nai puccsot hajtott végre), ő ezt a hibát nem fogja el­követni. A BBWR saját meghatározása szerint nem új párt, hanem alulról jövő társadalmi mozgalom a reformok előmozdítására. Elsősorban gazdasági ja­vaslatokkal óhajt a nemzet elé állni, programját több mint 400 vezető tudós, szakértő dolgozta ki tár­sadalmi munkában. Ennek része Walesa kedvenc privatizációs terve: minden felnőtt lengyel állampol­gár 300 millió zloty (másfél millió forint) értékben privatizációs jegyet kapna alacsony kamatozású, 20 éves kölcsön formájában. Erről az elgondolásról Ja­­nusz Lewandowski privatizációs miniszter (KLD) nemrégiben azt mondta, hogy veszélyesnek tartja a lengyel reformok és az­ ország jövője szempontjából. A legújabb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választásokon a legnagyobb eséllyel a De­mokratikus Unió, a Lengyel Néppárt és a Demokra­tikus Baloldali Szövetség indul. Minden felmérés a posztkommunista baloldal előretörését jelzi. A kor­mánykoalíció jelenlegi pártjai közül lényegében csak a Demokratikus Unió lehet befutó párt. Képvi­selői listájának vezetője, Hanna Suchocka ma a leg­népszerűbb politikus Lengyelországban Waldemar Pawlak, a Lengyel Néppárt vezetője mellett. A len­gyel társadalom jelentős része elfásult, közömbös, a felmérések szerint legkevesebb 20 százalék egyálta­lán nem megy el szavazni. Augusztus 22-én a Poznan melletti Wrzesniában — Lengyelországban először — próbaválasztást tar­tottak. Azért ebben a városban, mert a legutóbbi vá­lasztásokon az itteni eredmények közelítették meg a legjobban az országos átlagot. A 30 000 választópol­gár közül csak 4014 élt választójogával. Wrzesniá­ban az SLD elsöprő (33,8 százalékos) győzelmet aratott. Az utána következő UD 17,1 százalékot ka­pott. Ezt a szondázást több szakértő szerint nem lehet ugyan reprezentatívnak tekinteni, annál kevésbé, mert nem minden párt vett benne részt, mégis elgon­dolkoztató, hogy négy évvel a rendszerváltás után a posztkommunista baloldal ilyen népszerűséget mondhat magáénak. Elképzelhető-e a litván válto­zat, vagyis visszakerülhet a hatalomba az egykori LEMP utódszervezete? Ha igen, lesz-e olyan párt, amely hajlandó vele koalícióra lépni? A szeptemberi választásoknak ez a fő kérdése, még akkor is, ha egyes feltételezések szerint bizo­nyos pártok nem hajlanának erre. És ebben az össze­függésben ugyanúgy hangsúlyt kap a Jelcin-látoga­tás az átadott Szuszlov-dossziéval, mint a NATO- hoz való csatlakozás kérdésében vallott álláspont. Varsói utcakép — választások előtt 24 • 1993. szeptember 17. HETI MAGYARORSZÁG A jövendölés Avagy valóra válik Bogdan Boruszewicz komor jóslata? A Szolidaritás egykori vezéralakja, aki most a Demokratikus Unió képviselőjelöltje, nem­rég azt jövendölte, hogy a szeptemberi választások után rendkívül nehéz lesz kormányt alakítani, és ha sikerül is, az előbb-utóbb meg fog bukni. Walesa az új parlamentet is fel fogja oszlatni, bebizonyítva, hogy Lengyelországban végleg kompromittálódott a parlamenti rendszer. Majd létrehozza saját pártját, és kiírja az új választásokat. Bogdan Boruszewicz történész jól ismeri a mon­dást: „Historia est magistra vitae.” KOVÁCS PÉTER (Varsó)

Next