Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-07-16 / 29. szám

BELPOLITIKA A magyarok találkozóhelye lett Felszentelték a Lakiteleki Népfőiskolát 1991-ben vásárolta meg a Lakitelek Alapítvány azt a négyhektáros területet, ahol 1993. július 6-án fel­szentelték a Lakiteleki Népfőiskolát, amelynek igazga­tója Lezsák Sándor. A Lakitelek Alapítvány nemcsak a népfőiskolát mű­ködteti, hanem nyomdával és könyvkiadóval is rendel­kezik, amelynek Antológia a neve. Idáig 14 könyvet adtak ki. Köztük Tollas Tibor Hazafelé című verseskö­tetét, az 1987-es lakiteleki tanácskozás hiteles jegyző­könyvét, Yves de Daruvár munkáját, A magyar igaz­ság könyvét. A népfőiskolán három szakkollégium működik, a Kölcseyről és a Vörösmartyról elnevezett a humán ér­deklődőket tömöríti, míg a Széchenyi elsősorban reál­tudást ad. Az intézményben számítógépes, vállalkozói és szociális gondozói tanfolyamokat is szerveznek. Ősztől angol nyelvtanfolyam és titkárnők részére szö­vegszerkesztői tanfolyam indul. * A világban szétszóródott magyarság képviselői — Dél-Afrikától Ausztráliáig, az Egyesült Államoktól Németországig — ott voltak kedden Lakiteleken, ahol felszentelték a népfőiskolát és megnyitották az Emig­ráció a hazáért című kiállítást. Lezsák Sándor ünnepi beszédében arról szólt, hogy az iskolaalapítás ténye erőt ad a hétköznapok munkájá­ban is. Emlékeztetett a június végi magyar szabadság napjára, amikor Mohácson ünnepelte az ország, hogy nincs már idegen katona magyar földön. Mohácson je­len voltak az egykori megszálló államok képviselői, így a mongol, a török, az osztrák és az orosz nagykö­vet is. Ott az együttlétben csendesen, de határozottan kimondtuk: Uraim! Győztünk! Idegen katona nincs ■már hazánk földjén. De le tudjuk-e győzni a magunk hitványságát? — tette fel a kérdést Lezsák Sándor. El­lent tudunk-e állni a rágalmaknak, az alamuszi táma­dásoknak? Csak akkor győzhetünk, ha iskolát alapí­tunk, és a Kárpát-medencében, valamint szerte a világ­ban keressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a ma­gyar siker állandósulhat. Ezt követően a római katolikus egyház részéről Kozma atya, a református egyház részéről Hegedűs Lóránt püspök megáldotta és felszentelte az intéz­ményt. Az Emigráció a hazáért című kiállítással megnyílt az Emigrációs Gyűjtemény. A Magyar Szabadsághar­cos Szövetség Los Angeles-i csoportja dr. Harsányi Lajos és Szörényi Éva vezetésével gyűjtötte össze a dokumentumokat 1945-től napjainkig. A kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumból most került Lakite­lekre. Az Emigrációs Gyűjtemény vezetői kéréssel fordul­tak a világ magyarságához. Várják a magyar emigrá­cióval kapcsolatos újságokat, könyveket, albumokat, leveleket, kéziratokat, naplókat, filmeket, hangfelvéte­leket, festményeket, szobrokat, amelyek írásos és tár­gyi emlékként az emigrációhoz kapcsolódnak. A gyűj­temény anyagát állandó és időszakos tárlatokon, vala­mint kiadványokban teszik közzé. A kérés utolsó so­rai így szólnak: „Kérjük a világ valamennyi részén élő honfitársainkat, hogy tegyék teljesebbé gyűjteményün­ket, így leszünk képesek 1996-ban bemutatni az emig­ráció történetét a kezdettől napjainkig, érzékeltetni a világban szétszóródott magyarság több évszázados küzdelmét, összetartó erejét.” (Az Emigrációs Gyűjte­mény postacíme: 6065 Lakitelek, Postafiók 40.) Lezsák Sándor lapunkban elmondta: az elmúlt két évtizedben Lakitelek már a külföldi magyarok találko­zóhelyévé lett, ezt a hagyományt a népfőiskolán to­vább ápolják. Lesz útjelző tábla, hogy hány kilométer­re van Lakitelektől Vancouver és München. A padok­nak is nevet adnak. Lesz például marosvásárhelyi, ko­lozsvári, kassai és párizsi pad. A most felépült vendég­házban pedig kanadai, amerikai és ausztrál szobát is berendeznek, ahol a falakon az ott élő magyarok emlé­keit helyezik el. A honfoglalás 1100. évfordulóján az addig össze­gyűjtött emigrációs anyagokból kiállítást szerveznek, amely a Rákóczi-emigrációtól kezdve a Kossuthin át napjainkig bemutatja az emigráció történetét. A Lakitelek Alapítvány pályázatot írt ki az elmúlt időszakban, amelynek során az emigrációban élők önéletírásainak beküldését várják. A beérkezett pályá­zatokat most adták ki könyv alakban Keserű a más ke­nyere címmel. A kint élő — közel hárommilliós magyarság — az 1990-es választások után válaszolni akart arra a kér­désre, amely a kiállítás bevezető mondata: „És maguk mit csináltak ezalatt?” Ezt a kérdést gyakran felteszik a hazalátogató vagy hazatelepülő magyaroknak. Erre válaszol a kiállítás. A szétszórtságban élő magyarok által küldött értékes emlékeket, dokumentumokat gyűjtik össze Lakiteleken. Örülnének annak, ha Ma­gyarországon máshol is kialakulnának ilyen fogadóhe­lyek. Tervezik, hogy a múzeumokkal, a levéltárakkal felveszik a kapcsolatot, hogy az emigrációs értékek minél inkább közkinccsé válhassanak. Az itt folyó kutatómunkára már több magyar egye­temista jelentkezett. Pályázatot írnak ki a jövő év ele­jén, amelyet elnyerve egy hónapig kutathatja az érdek­lődő a dokumentumokat. 1994 elején újabb pályázatot írnak ki, amelynek ré­vén a kint élő egyesületek, szellemi műhelyek, újsá­gok, egyházi közösségek történetét szeretnék feldol­gozni. -k -i ma '-­saartíi, Mécses a szabadság halottainak emlékére a kiállításon Hazatért egy 1956-os zászló­Fotó: Ágg Károly A Lakiteleki Népfőiskola épülete HETI MAGYARORSZÁG 1993. július 16. •­7

Next