Magyarország, 1994. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1994-10-14 / 41. szám
A tanszabadság bajjal jár Diáklabirintus tükörszobákkal Kétségbeesve kereste a kiutat kisfia számára barátnőm. A gyerekkel sok baj volt az iskolában. Halálosan unta az órákat, folyton nem odavalót kérdezett, figyelnivaló és feladatok híján az emberiség történetét olvasta a pad alatt, s fogalma sem volt, hol tartanak a többiek a meseolvasásban. Valaki azt javasolta a szülőknek, írassák a gyereket az egyik nyolcosztályos gimnáziumba, majd ott nem lesz ideje unatkozni. Ilyen bizonyítvánnyal? — kérdezte rémülten a mama. A felvételin Barna megfelelt. Most elégedett elsős. Az iskolaváltást a legtöbb esetben a lakóhely változásán kívül a gyerek képességei, érdeklődése indokolja — mondja Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanügyi-igazgatási főosztályának vezetője. Az egyeniskolák korszakában kisebb volt a választási lehetőség, de a váltás nem okozott komoly gondot: az általános iskola azonos osztályaiban ugyanazon héten mindenütt ugyanazt tanították. Az 1985. évi oktatási törvény és annak végrehajtási rendelete viszonylag egyszerűen és pontosan szabályozta az egységes iskolatípusok és évfolyamok közötti átjárhatóságot. Az iskolai kísérletek beindulása, a választhatóságot, a tanszabadságot, az iskolák pedagógiai önállóságát meghirdető oktatáspolitika hatására az 1993-as oktatási törvény és az idén kelt végrehajtási rendelet már korántsem tudja így szabályozni ezt a kérdést. A fő elv az, hogy lehetővé kell tenni az iskolaválasztást és a diák átvételét. Ez azonban a gyakorlatban nem mindig könnyű. A főosztályvezető véleménye szerint a legnagyobb gondot a hat- és a nyolcosztályos gimnáziumok okozzák. Lineáris tananyagfelépítésük miatt ezekből szinte lehetetlen átmenni azonos évfolyamú általános iskolába vagy négyosztályos gimnáziumba. Még a különböző településeken lévő hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok között is nehézkes a „közlekedés”, s különösen nagy gondot okoz az idegen nyelvi követelmények eltérése. Az iskolaváltás irányát a diákok képességei határozzák meg. Erősebből gyengébb gimnáziumba, szakközépiskolából szakmunkásképzőbe megy át az, aki nem győzi cérnával. A szakképzésben több helyen tettek kísérletet a lemorzsolódást megakadályozandó, illetve a lehető legmagasabb képzettségre törekvő diákok érdekében — a szakközépiskola harmadik-negyedik félévében a tanulók megfelelő képzési ágba irányítására. Noha a minisztérium tapasztalatai szerint viszonylag kevesen váltanak középiskolás éveik alatt, maga a lehetőség mégis nagyon fontos. Megkönnyíti majd az iskolák közötti mozgást a nemzeti alaptanterv, amely meghatározza a 4., a 6., a 8., és a 10. tanulmányi év végéig teljesítendő követelményeket, így mindenütt egységesen egyértelmű lesz, mi a minimális elvárás. A NAT-ot várja nagyon dr. Hoffman Rózsa, a nyolcosztályos Németh László Gimnázium igazgatója is. A Független Pedagógus Fórum elnöke a NAT eddigi tervezeteit azért nem tartotta megfelelőnek, mert nem vették figyelembe, hogy különböző iskolatípusok vannak. Az igazgatónő tapasztalatai sokkal jobbak, szerinte a küldő és a befogadó iskola rugalmasságán múlik, hogyan oldhatók meg az egyedi esetek. A mozgás kevés gyereket érint, ám számukra életbevágó. Iskolája több hónap türelmi időt is ad egy-egy diákjának, ha arra szükség van, és a tanárok segítenek a hiányzó ismeretek pótlásában. Korábban a szülők abban a kényelmes helyzetben voltak, hogy közel nyolc évig nem kellett iskolaválasztásra gondolniuk. Ma egyre több szülőben már gyermeke harmadik osztályos korában fölvetődik a kérdés: merre tovább. Hoffman Rózsa egyeseket lebeszél arról, hogy a nyolcosztályos gimnáziumba írassák gyermeküket, másokat viszont rábeszél. Nem önmagában a hat- vagy nyolcosztályos gimnázium ugyanis az üdvözítő, hanem az, ha sikerül a gyerek képességeinek legjobb kibontakoztatásához iskolát választani. A gimnázium pedagógusai azt tapasztalják, hogy az ismeretbeli hiányosságok szinte korlátlanul pótolhatók, ha adottak a magas szintű tanuláshoz szükséges készségek és képességek. Kissé feszengve ül a széken Czeiner Dániel, de pontosan és szabatosan válaszol a kérdésekre. Győrből költöztek Budapestre. Ott másfél évet végzett a nyolcosztályos gimnáziumban, amikor a Németh László Gimnáziumba került. Nemcsak az ismeretanyag szintje, de még néhány tantárgy is más itt, mint ott. A kisfiú roppant büszke volt rá, hogy felvették, hiszen tudta, hogy több jelentkező közül választotta őt az iskola, Így aztán nagyon igyekszik, a tavalyi év végi átlaga jobb volt, mint Győrben, és azokból a tárgyakból — például természetismeret, számítástechnika —, amit Győrben nem tanult, jelessel végzett. Adorján Márta az általános iskola ötödik osztálya után jött át a gimnázium második osztályába. Egy teljes év latin nyelvi tanulmányait kellett pótolnia, a többi különbségről nem is beszélve. Fél év haladékot kapott. Most hatodikos, a bizonyítványában alig akad négyes. Fejlődő emberekkel van dolgunk, hangsúlyozza az igazgató. Az iskolából az elmúlt öt év alatt öszszesen hat diák ment el: ketten külföldre, ketten az általános iskola megfelelő osztályába, ketten szakközépiskolába, és valamennyien megállták a helyüket. Ez cáfolja az iskolavezetés tavaly augusztusi cikkét, amely amiatt aggódik, hogy „A korai szelekcióval, bizonytalan mérési elvek alapján kiválasztott tanulókról néhány év múlva kiderülhet, hogy társaiknál lassúbb ütemben fejlődnek, vagy 14 éves korukban ők vagy a szüleik döntenek úgy, hogy más gimnáziumban vagy szakközépiskolában kívánnak tovább tanulni.” Hoffmann Rózsa szerint a kiválasztás mikéntje valóban nagyon fontos, ám ezt a legtöbb hat- és nyolcosztályos gimnázium tudja, s az iskolaváltás a tapasztalatok szerint innen sem lehetetlen. Az ismeretek hiányossága nemcsak középiskolás korban teheti nehézzé a váltást. Nagyobb a gond az egyedi programmal dolgozó iskolákból érkezőkkel. Annak a kislánynak például, aki az ún. humanisztikus programmal tanító általános iskolában végezte az első osztályt, a normál iskolában meg kell ismételnie az elsőt, hiszen sem írni, sem olvasni nem tud megfelelően. Kormosi Mária, a Fiastyúk utcai általános iskola igazgatónője — tanítónő — szerint az írás és olvasás megtanulásához szükséges idegpályák bejáratásának megvan a maga életkori ideje. Nem vitatja a különböző nevelési és oktatási programok létjogosultságát, de véleménye szerint általános követelménynek mindenütt érvényesülnie kellene. Tapasztalata szerint a normál tantervű általános iskolák színvonala is igen eltérő. A hozzájuk más iskolából érkező gyerekek általában korrepetálásra szorulnak. A gyerekek képességeinek megfelelő, differenciált fejlesztésre az általános iskolán belül is meg lehet — és meg is kell — találni a módot. Egyik szemem sír, a másik nevet — mondja Kormosi Mária a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról szólva. A gyerekek legjavát, az osztályok húzóerejét először a negyedik, majd a hatodik osztály után viszik el, s mire a pedagógusok learathatnák munkájuk gyümölcsét, a termés már másé. Másrészt viszont öröm, ha a diákok jól megállják a helyüket új iskolájukban, s szépen fejlődnek. Az igazgatónő azonban óvatosságra int: nem biztos, hogy használ a gyereknek, ha túl korán túl sok kudarcot él meg: a sikertelen felvételi olyan kudarc, amely akár a tanulmányi teljesítményét is visszavetheti. Meggondolandó, hogy aki az általános iskolában a jók között tudhatja magát, nyer-e azzal, ha a jobb mezőnyben ő lesz a gyengébb. Ezért Kormosi Mária szerint csak azokat a diákokat érdemes korán gimnáziumba íratni, akik várhatóan különösebb nehézségek nélkül megfelelnek a magasabb követelményeknek és elég korán élők. A legjobb és a legegyszerűbb, ha az átjárhatóság az intézményen belül megoldható, a diákok képességeinek és munkabírásának megfelelően — vélekedik dr. Vajdáné Zajk Tamara, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium igazgatója. Az iskolában a nevénél is többféle képzési forma működik. A szakközépiskolát technikusképzéssel fejelik meg, pék és cukrász szakmában négyéves a szakképzés, kétéves nappali kurzus után érettségizhetnek a szakmunkásképzőt végzettek. Hároméves a dolgozók gimnáziuma, sőt kísérletként arra is lehetőséget teremtettek, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkezők technikusi oklevelet szerezzenek. A csepeli speciális szakiskola diákjai is itt szerzik meg a szakmai gyakorlatot, a kapcsolat révén tehát ebbe az iskolatípusba is könnyen átkerülhetnek azok, akik a szakmunkásképzésben nem állják meg a helyüket. Vannak későn élő fiatalok, akik 16-17 éves korukban táltosodnak meg. Itt házon belül találhatnak továbbtanulási lehetőséget, és sokan élnek is vele. Van olyan család, ahol az a fő szempont, hogy a gyerek mielőbb kenyérkereső legyen. Számukra különösen fontos a biztatás és a munka melletti tanulás lehetősége. Jó, ha minél előbb kiderül, hogy a fiatal valóban a számára megfelelő iskolatípust választotta-e, hiszen az első év első felében még könnyű váltani. Hoffman Rózsa, aki nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik, azt mondja, Németországban, Luxemburgban például a diákok egy-két százaléka sem változtat iskolát. Egyszerűen nincs rá szükség. Ha elegendő iskolatípusból lehet választani, ha a szülő, a gyerek és a fogadó iskola jól méri fel a diák adottságait, képességeit, akkor eleve jól határozzák meg a továbbtanulás irányát. Ha az iskolarendszer labirintusában objektív tükrökkel találja magát szemben a diák, akkor megtalálja a legegyszerűbb kivezető utat. ZIMBER SZILVIA Vizsga: út az átjárhatósághoz Kultúra MAGYARORSZÁG 1994. október 14. • 13