Magyarország, 1995. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1995-06-09 / 23. szám

Hírek a világból ROMANIA MARE Öt kérdés Igen Tisztelt Vadim Tudor úr, a Nagy Románia Párt elnöke! Önt egyesek a szélsőjobboldal leg­veszélyesebb, soviniszta exponensé­nek tekintik, mások a kommunista baloldal leglángolóbb harcosának. (Az ő dolguk.) Mint egyszerű román állampolgár, én önt a román nép érvé­nyesülésének és fennmaradásának legbátrabb harcosaként tekintem. Ezért kérem, szíveskedjék választ adni az alábbi kérdésekre: 1. Strasbourgban újabb bécsi diktá­tumot készítenek elő? 2. A román né­pet ismét arra kényszerítik, hogy elvi­seljen egy ilyen igazságtalanságot és szégyent? 3. Mi a különbség az effaj­ta megoldásokat kikényszerítő Euró­pa Tanács és a náci Németország kö­zött? 4. Mit kell tennie a román nép­nek, választott képviselőiknek, hogy népünk ne legyen ismét ilyen politi­kai döntések áldozata? 5. Milyen bi­zalmat érdemelnek és milyen garanci­ákat nyújthatnak az Európa Parla­ment elnökéhez hasonló politikusok, akik másként nyilatkoznak itt, és me­­■ mint másként amott? Nem kérem, hogy névre szólóan válaszoljon, a válaszokat megadhatja a szenátusban, a sajtóban, fő, hogy ezek ne legyenek kétértelműek. Önt egyébként olyan embernek ismerem, aki nem szokott kétértelmű válaszo­kat adni. 1995. május 12. CORNEL POPESCU Amerikai vétó — arab reagálások Miközben az arab országok és vezető palesztin tisztségviselők élesen elíté­lik Washingtont, amiért a Biztonsági Tanács szerdai ülésén megvétózta a kelet-jeruzsálemi földkisajátításokat elítélő határozati javaslatot, Izrael igyekszik csökkenteni az ügy jelentő­ségét. Fiszal Husszeini, a palesztin tár­gyalóküldöttség vezetője a svájci Montreux-ben szerencsétlennek ne­vezte a BT-szavazás révén képviselt amerikai álláspontot, és úgy ítélte meg, hogy súlyos károkat okoz az egész közel-keleti békefolyamatban — jelentette az AP amerikai hírügy­nökség. Husszeini azt is közölte, hogy az arab országok szorgalmaz­zák a Jeruzsálemmel foglalkozó újabb tárgyalási fórum szervezését. A svájci városban három napon át tanácskoztak a közel-keleti küldöttsé­gek, valamint az európai és amerikai közvetítők az arab-izraeli párbe­széd előmozdításáról. Ammanban a jordániai külügymi­niszter bekérette az Egyesült Álla­mok nagykövetét, és „igen kemény hangot megütve” ítélte el az amerikai lépést. Karim Kabariti erkölcstelen­nek és álszentnek nevezte az ameri­kai vétót. Az Arab Liga Marokkóban tartóz­kodó főtitkára, Eszmat Abdel Megid rendkívül veszélyes döntésnek minő­sítette a vétót. A Reuter brit hírügynökség által idézett kairói arab források szerint csaknem bizonyos, hogy több arab ál­lamfő „különcsúcsot” tart a jeruzsále­­mi kérdésről. A hírügynökség úgy ér­tesült, hogy a vendéglátó Marokkó mellett Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és a palesztinok támogatják a csúcs megtartását. Szí­ria és Szaúd-Arábia még nem nyilvá­nított véleményt. A vétóval kapcsolatos általános arab tiltakozási hullámot az izraeli külügyminiszter úgy minősítette, hogy „túl nagy zajt csaptak egy jelen­téktelen ügy miatt” — idézte őt a Reuter. A magánlátogatáson Párizs­ban tartózkodó Simon Peresz nyilat­kozatából az UPI azt emelte ki, hogy a miniszter ellenzi a tárgyalások elő­rehozását Jeruzsálem státusáról. Kairó, Montreux, 1995. május 18. (MTI) 16 • 1995. június 9. MAGYARORSZÁG A soknemzetiségű Burgenland Hivatalos állami látogatáson évek óta nem járt magyar államfő Auszt­riában, ami nem mond ellent an­nak, hogy Göncz Árpád és Thomas Klestil évente többször is találko­zik. E személyes kapcsolatfelvéte­lek némelyikének helyszíne Auszt­ria , mint legutóbb tavaly nyáron az alpbachi fórum, vagy előtte a salzburgi fesztivál volt. A mostani látogatás a szokottnál hosszabb — háromnapos — időtartamon kívül egyik programpontjával is nagy fi­gyelmet kelt Ausztriában: a ma­gyar államfő és osztrák vendéglátó­ja egy teljes napot töltött Dél-Bur­­genlandban, a háromnemzetiségű Felsőőrön. Burgenland hetvenéves fennállá­sa alatt magyar államfő még nem kereste fel az itt élő magyarságot, de osztrák politikai vezetők sem túl gyakori vendégek ezen a vidé­ken. A hivatalos látogatások általá­ban a tartományi fővárosra, az észak-burgenlandi Kismartonra korlátozódnak, s amikor legutóbb Vranitzky kancellár, majd később a kormány több tagja e szokástól el­térően mégis felkereste Felsőőrt, annak szomorú oka volt: február elején e település határában négy itt élő roma lett gyilkos merénylet áldozata. Felsőőrt magyarok alapították a XI. században, határerődként. Ma­gyarország nyugati határszéléről 1921-ben Ausztriához került, s bár a magyar középréteg nagy része til­takozásul elköltözött, Felsőőr a bur­genlandi magyarság központja ma­radt. Nem volt mindig könnyű dol­guk: 1945 után a vasfüggöny elvá­lasztotta magyarországi kapcsolata­iktól, és beolvadásuk érdekében Ausztriában nagy nyomás neheze­dett rájuk, amellyel igyekeztek szembeszegülni. Felsőőrön jelentős horvát és roma közösség is él. Az előbbiek ősei egykoron a török hódítás elől érkeztek, később a nyugat-magyar­országi földbirtokosok „hozták” őket horvátországi uradalmaikból. A romák legrégebbi nyomai Bur­­genlandban a XV. századból talál­hatóak, ők is a török hódítások elől jöttek, s sorsuk mindig az elnyo­más volt. Mária Terézia faluszéle­ken próbálta őket letelepedésre kényszeríteni. Az osztrákoknak, akik nem sokat foglalkoztak eddig velük, valóságos sokk volt, amikor a felsőőri merényletkor kiderült: a romák ma is elkülönülve élnek. A többi ausztriai nemzeti kisebbség nemigen honos Burgenlandban — szlovének Karintiában és Stájeror­szágban, csehek és szlovákok Bécs­­ben és környékén élnek. Több törvény is garantálja az ausztriai nemzeti kisebbségek, nép­csoportok jogait. Még mindig érvé­nyesnek tekintik az 1867-es alap­törvényt, amely a Monarchia min­den nemzetiségének egyenlő jogait rögzíti. Korszerűbb változat az 1919-es kisebbségvédelmi törvény. Az 1955-ös államszerződés külön kitér a szlovén és horvát kisebbség jogaira. A legújabb, az 1976-os tör­vény ausztriai népcsoportként isme­ri el a magyar, a horvát, a szlovén, a cseh, a szlovák és 1993 óta a roma és szinti kisebbséget. Ők a kancellári hivatal mellé rendelt népcsoport tanácsot működtetnek érdekeik képviseletére. 1992 óta a magyar tanács a korábbi 8 helyett 16 tagú — igaz, ez a döntés vi­szályt okozott a burgenlandi és a bécsi magyarok között: előbbiek nem tartják a népcsoporthoz tarto­zónak a különböző időszakokban Ausztriába menekült magyarokat. A törvényes jogok ellenére az ausztriai népcsoportok élete nem mentes a visszásságoktól. Ez is oka, hogy jelentős az eltérés a nép­­számláláskor rögzített és a tényle­ges létszám között: a valóságosnál sokkal kevesebben vallották magu­kat egyik-másik népcsoporthoz tar­tozónak. A horvátok becsült száma Burgenlandban legalább 50 ezer, a magyaroké 25 ezer, a romáké 10 ezer. 1991-ben Burgenlandban mintegy 7 ezren vallották magukat magyarnak — egész Ausztriában 33 459-en, míg ez a szám becslé­sek szerint eléri a 70 ezret. Egész Burgenlandban nem talál­ni többnyelvű helységnévtáblát. A horvátok legutóbb 1993 végén kér­ték a lehetőséget a kormány­ól. A magyarok helyeslik ugyan a ké­rést, de maguk nem csatlakoztak. Rácz Mihály, Felsőőr polgármeste­re elvben nem ellenzi a kisebbsé­gek nyelvén tájékoztató felirato­kat, de nem ő dönt, hanem Bécs, ott pedig egyelőre nem foglalkoz­nak az üggyel. Ennél is különösebb, hogy ma még mindig érvényesnek tekintik a soproni népszavazás utáni időkben hozott rendeletet, amely irredentiz­musnak bélyegezve betiltotta a ma­gyar himnuszt és a magyar zászló­kat. Az itteni magyarok rendezvé­nyeiken ma is nélkülözik ezeket: a törvényről a második köztársaság megfeledkezett, így senki sem tud­ja, az érvényes­e­k mindenesetre betartják. Nagy lépés volt a háromnyelvű felsőőri gimnázium 1992-es meg­nyitása. A két államfő most elláto­gat ebbe az iskolába, ahol immár két éve az osztrák tanmenetbe il­leszkedve magyar és horvát nyelvű oktatás is folyik. Az iskolát rendkí­vüli rendelet kibocsátása tette lehe­tővé: az osztrák iskolatörvény nem ismeri az ilyen intézményt, s ezért a felsőőrinek nincs is párja. Az itte­ni magyarság körében felejtődik a nyelv, a magyar családok gyerme­kei inkább németül beszélnek, az iskola éppen az utolsó percben léte­sült — vélik a Burgenlandi Ma­gyar Kultúregyesületben. És ehhez hozzáteszik: az államfői látogatás ismét fellendíti majd az itt élő ma­gyarok hagyomány- és kultúraőrző törekvését. Bécs, 1995. május 14. SZÁSZI JÚLIA (MTI—Panoráma)

Next