Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-10 / 69. szám

t meg azzá, hogy szem előtt tarthassa, hogy ügyel­­­­hessen rája. Különben a fejedelem minden törekvése oda irányult, hogy házának ezen esküdt ellenségét megtörje és kijátszsza. Legkedvezőbb alkalom kínál­kozott erre, midőn a szerbiai szerbek kétségkívül legkitűnőbb emberük, dr. Risztics János, akkori konstantinápolyi követ, egyik sikert a másik után tudta elérni hazája érdekében. A szerb váraknak a török megszállás alóli felszabadítása akkori idő­ben a képzelhető legnagyobb siker volt, a­melyet a kis Szerbia részére ki tudott vívni államférfi. A török őrség kivonulása Belgrádból, a legújabb kor legfényesebb vívmánya, igazi szerb nemzeti ünnep volt. És Risztics János, dr. az erre vonatkozó tár­gyalásokat közvetlenül a fejedelem megbízásá­ból vezette, s mikor a nagy terv sikerült, Mihály fejedelem Riszticshez levelet intézett, a melyben elismeri, hogy e hatalmas vívmány kizárólag az ő érdeme volt. Pedig miniszterelnök és külügymi­niszter nem Risztics Jován, hanem Garasanin díja volt akkor. Háta mögött intézték az egész dolgot Risztics és Mihály fejedelem s ekkor újra föléledt Garastaninban a gyűlölet az Obranovicsok ellen és őrült hevességgel megfogamzott Risztics ellen is. Nemsokára ezután történt, hogy Mihály fejede­lem rokonával és kíséretével a topcsideri parkban sétálva, orgyilkosok által kegyetlen módon leka­­szaboltatott. Mialatt e szörnyű gyilkosság elkö­vettetett, mialatt a gyilkosok kardjai csörögtek, egy topcsideri kis korcsmában türelmetlenül ült egy öreg up, mintha valami fontos hirt várna, mintha valamit megrendelt volna. Neve: Garasanin Ilija volt. . . A­mint a szörnyű hir hozzá érkezett, kocsijába ült és vágtatva elhajtatott minisztériumába, a­hol proklamácziót irt, fölhívta a szerbeket, hogy vá­­laszszanak új fejedelmet ,más­ fejedelmi család­ból, mert az eddigi­­ meghalt. Blaznovácz és Risztics meghiúsították e tervet, Mihály fejedelem egyik rokonát, Obrenovics Milánt kiáltatva ki fejedelemnek a katonaság által. Risztics János nemsokára Belgrádban termett az addig Pá­­risban éldegélő Milán fejedelemmel. Garasanin Ilija visszavonult groczkai birtokára s je­tusokéra hazajött fia, Milutin is, ki katonai pá­lyára szánta magát kezdetben és a párisi politech­nikumban, valamint később a híres metzi tüzér­­iskolában végezte tanulmányait. Az apa gyűlölete átszállt a fiúra ; ezentúl csak egy terve volt, meg­­beszélni magát az Obrenovicsokon és Riszti­­csen. . . 1879-ben az akkori antidinasztikus konzervatív­­pártból átalakult u. n. haladópártnak a vezére lett Garasanin Milutin. Ez s az akkor keletkezőben evő forradalmi radikális párt képezte az ellenzé­ket Risztics és a liberálisok ellen. Midőn azonban 1880-ban sikerült volt Haymerle bárónak Riszti­­ccsőt megbuktatni, Milánnak nem volt más válasz­tása, mint Garasanin és a radikálisok között. Ekkor ő (Milán) is jónak látta utánozni Mihály fejedelem politikáját. Ezeket az antidinasztikus, u. n. haladó­pártiakat meghívta a kormányra. Garasanint kezdetben csak belügyminiszterré tette, mindazonáltal a kormánynak ő volt a lelke. Milán azonban nemsokára egészen hálójába kerí­tette. Hisz Risztics ellen ment az akkori áramlat és Garasanin Milutin, ki tehetséges ember volt, kitűnő katona lehetett volna, de fényes szónoki tehetsége daczára, a politikához nem birt a kellő érzékkel ; daczból követte Milánt mindenhová, egész­t Szlivniczáig, a­hol a szerbek presztízse a Balkán-félszigeten végképp tönkre ment. Uralkodása a lehető legbrutálisabb, legkegyetlenebb és legeszeveszettebb volt. Ő alatta ment anyagilag tönkre az ország, ő alatta nőttek naggy­á a radiká­lisok, a­kik egynéhány évvel azután, elsöpörték a haladó párttal őt magát és Milánt is. Milán leköszönt. Garasanin pártját, a­mely tulaj­donképpen nem is volt már párt, hanem klikk, véresre verte a nép Belgrád utczáin. Csak akkor vette észre Garasanin, hogy Milán kijátszotta őt is ás gyűlöletének egész hevével támadt volt királya ellen. Lapokban nyiltan az egykori merénylőnő, Markovics Ilona és nővérének a meggyilkolásával vádolta és napról-napra gyalázta őt. Egész nyiltan beszélte, hogy ő az u. n. osztrák­magyar politikát csak azért folytatta, mert Milán rászedte őt, hogy az «osztrák császár» odaígérte neki Boszniát, ha a szerb kormány úgy tesz, mintha «oroszellenes» politikát követne. De mindez már késő volt. Garasanin végképp le­járta magát, pártja megbukott s azután feloszlott; egykori vagyonát politizálásra költötte s odáig jutott, hogy nem tudott miből megélni. Utoljára is kénytelen volt Milán és Sándor király kezéből el­fogadni a párisi követségi állást. Ott érte utól a halál. Szerbia egy tehetséges, szerencsétlen fiát gyá­szolja az elhunytban. Igazi szerbiai szerb volt. Semmi komolyság, csak dacz és boszúérzet­ lakott benne. Garasanin Milutin holtteteme szombaton ciciben érkezik Budapestre. A budapesti szerb kolónia ne­vében Barlovácz György szerb főkonzul koszorút tesz le a koporsóra. A holttetemet a szerb kor­mány egy bizottsága fogadja szombaton este Belgrádban s Innocentius, az ujonan megválasz­tott metropolita vasárnap szenteli be. A gyászisten­tisztelet után Groczkára viszik a holttestet, s az ottani Garasanin-család sírboltjában helyezik örök nyugalomra. —os. MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. csütörtök, márczius 10. A szabadság ünnepe. — Márczius 15-ikének megünneplése. •— , Budapest, márcz. 9. Az egyetemi ifjúság, mint már írtuk is, márczius 13-ikán az uj városháza dísztermében díszgyülést rendez a szabadságharcz félszázados évfordulója alkalmából. A gyűlésen résztvesz a diákkongresszusra feljött vidéki fiatalság is. A gyűlést, egyúttal a másnap megnyíló diák­kongresszus üléseit is, ünnepies Veni Sancte előzi meg az egyetemi templomban. A Veni Sancte megtartására az egyetemi ifjúság egy küldöttsége tegnap Vaszary Kolos bíboros h­erczegprímást kérte föl. A főpap igen szívesen fogadta a tisztelgő küldöttséget és megígérte, hogy ha elmúlik a rekedtsége, melyben most szenved, okvetlenül eleget tesz a fiatalság kérésének. Ha azonban betegsége el nem múlnék, gondoskodni fog helyettesítéséről. Az Egyetemi Kör jogi szakosztálya külön is meg­üli a szabadság ünnepét. A diszgyűlésen, melyet ez alkalomból rendeznek, ifjabb Chorin Ferencz fog a 48-as törvényekről fölolvasni, az ünnepi beszédeket dr. Timon Ákos egyetemi tanár dísz­­elnök és Turóczi-Tugendhat Szigfried elnök fogja mondani. A főváros fü­ggetlenségi-párti polgárai márczius 15-én este a Vigadóban lakomát tartanak. Egy teríték ára 1 frt 50 kr. Az «Otthon» írók és hír­lapírók köre is részt vesz a rendezésben és a lakomán. Az I. ker. nemzeti asztaltársaság is jelen lesz a lakomán, melynek rendező-bizottsága a fő­város kereskedőit és iparosait föl fogja szólítani, hogy márczius 15-ikén üzleteiket zárva tartsák. Jelen lesznek még a kazánfűtők, sütők, kovácsok és kocsigyártók sokegyleteikkel együtt. A szabadságharc­ félszázados évfordulóját a Gols-gyár tisztviselői és munkásai is megünnep­­lik. Ez annál örvendetesebb, mert a Ganz-gyár alkalmazottjai egy részben idegen nemzetiségűek, olaszok, németek. A vidéken, Csorna városa tegnap tartott közgyűlésén a következőkben állapította meg a félszázados évfor­duló alkalmából tervezet ünnepségei sorrendjét : márczius 14-én föllobogózzák és kivilágítják a vá­rost ; márczius 15-én zenés ébresztő és ropzsara­­zás. 9 órakor Te Deum, melyen Nagy­laky Demeter prem. kanonokperjel és 48—49-es honv. kapitány czelebrál. Erre meghivatnak az összes egyletek és hatóságok ; a 48—49-es agg honvédek­­ számára disztelyet tartanak fönn. Ezután templomi zászlók alatt kivonulás a temetőbe, hol a 49-es csatában elesett hősök sírja megkoszorúzása mellett beszé­dek és szavalatok lesznek ; a dalosegylet énekek Déltájban diszgyűlés lesz a községi tanácsteremben, hol a jelenlevő agg honvédek ajándékot kapnak, és a város által adott banketten megvendégeltet­­nek. Este az iparos ifjúság egylete műkedvelő­­előadást rendez, melyen a képviselőtestület és az agg honvédek is résztvesznek. Sándorházán ez a jubiláns ünnepségek sor­rendje: Márczius 14-én este fél 7-től 7 óráig harangoz­­tatás, 15-én reggel 5 órakor a sándorházai önkéntes tűzoltó-egylet zenéjével ébresztő, fél 9 órakor gyü­lekezés a községháza tanácstermében, 9 órakor hála­adó istentisztelet. Istentisztelet után az iskolában a tanulók megmagyarázzák a gyermekeknek a nap jelentőségét. 12 órakor a nagyvendéglőben bankét. Este 7 órakor a község kivilágítása és lampionos körmenet. A községházához visszatérve a Himnusz eléneklése után Schneider József tanító ünnepi be­szédet mond. Ennek befejezte után a Szózatot énekli a nép. Az amerikai magyarok sem feledkeznek meg a szabadság ünnepéről,­­ minthogy mindenkor részt vesznek messze hazájuk minden örömében, bánatában. Minden amerikai magyar egyesület meg­­­ünnepli a szabadságharcz évfordulóját, legimpozán­sabb lesz azonban az az ünnep, melyet a Magyar dalárda és az Első magyar társaság és helgsegítő egyesület kezdeményezésére márczius 12-ikén New- Yorkban a Grand Central Palace-ben rendeznek. Ez ünnepségben részt vesz Kopácsy Juliska és Karczag Vilmos, a­ki a Talpra magyar-t szavalja. New- York polgármestere, Van Wyck a vársháza érképé­ről végignézi a magyarok ünnepies tüntető körmenetét. Márczius 13-án a Magyar Egylet ünnepe lesz a Central Opera House-ben, mikor is a falu rossza kerül színre. A kórust a Magyar Dalkör énekli. Marczaliban délelőtt 11 órakor a templomtéren díszgyűlést tartanak, mely alkalommal Bernáth Béla dr. ünnepi beszédet mond, Nécy Zoltán alkalmi költeményt, Gvardián Károly szintén szaval s a polgári daloskor elénekli a Himnuszt és Szózatot. Este 7 órakor fáklyásmenet, mely alkalommal Ko­vács Sándor elszavalja Tóth Kálmán Előre czímű költeményét, ifj. Richter Ferencz emlékbeszédet mond. Győző Viktor szintén szaval. Este 8 órakor társasvacsora lesz, melyen Kovács Sándor városbiró mondja az ünnepi felköszöntőt. M.-Szigeten is nagy ünnepélylyel ülik meg már­­czius 15-ikének 50 éves évfordulóját. A márametros­­szigeti daloskör, a polgári daloskör, a mára­­marosmegyei honvédegyesület, a polgári olvasókör és a joghallgatók egyesülete márczius 15-ikén dél­után 3 órakor a városi Vigadó dísztermében tartja nemzeti ünnepélyét s innen Asztalos Sándor és Móricz Samu hős honvédek emlékszobra elé vo­nulnak. A Vigadóban elnöki megnyitót Várady Gá­bor volt országgyűlési képviselő, a honvédegyesület elnöke mond, mely után a daloskor elénekli a Himnuszt. Lánczy Géza joghallgató saját költemé­nyét szavalja, Déncs Szilárd jogász-elnök alkalmi beszédet mond, Kóródy Sándor jogtanár pedig be­­rekesztő beszédet. A nyitányt és Rákóczi-indulót az egyesült jogász- és diák­zenekar adja elő. Ez­után a honvéd-emlékszobor elé vonul az ünneplő közönség, hat emlékbeszédet Székelyhídi József joghallgató mond, Hoczmann István pedig a «Talpra magyar»-t szavalja. Itt a Himnuszt a polgári, a Szózatot pedig az úri dalkör adja elő. Este a jog­hallgatók fáklyásmenetet rendeznek, mely után tár­sasvacsora lesz a Polgári Olvasókörben, hol alkalmi beszédet Kávássy Zoltán tanár mond. A megyei általános tanító-egyesület, az állami tanítóképezde tanári kara és ifjúsága, valamint az állami iskolák együttes ünnepélyt rendeznek délelőtt 10 órakor a tanítóképezde tornacsarnokában. Itt elnöki meg­nyitót Bodrogi Gyula tanár mond, ünnepi beszédet pedig Báthory József tanár. Tanfi Iván tanár ez alkalomra írt Szabadság ünnepén czimű költemé­nyét Cseresnyés Margit tanítónő, míg a Magyar áb­rándot zongorán Bodrogi Jolán tanítónő adja elő. A kolozsvári emlékünnepet előkészítő közgyű­lésén, sajnos tudomásul vették báró Podmaniczky Frigyesnek lemondását !Ezzel egyidejűleg annak a

Next