Magyarország, 1898. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-12 / 191. szám

t készítse el és ez évi szeptember hónap végéig okvetlenül terjeszsze be.­­ A kerületi betegsegélyző pénztárak bajai. A kerületi betegsegélyző pénztárak igazga­tója, Rothauser Miksa ellen oly súlyos vádak me­rültek fel, hogy az V. kerületi elöljáró, mint ve­zető fórum, az igazgató ellen hivatalos vizsgálatot tartott s ellene, fegyelmi eljárást foganatosított. A pénztár egyik igazgató csoportja a múltkoriban köz­gyűlést tartott az ominózus ügyben s mellőzve és meg nem vizsgálva a felhozott vádakat, Rothhauser­­nek bizalmat szavazott. A munkásosztály igazgató­­sági tagjai, a­kik a vádakat fölhozták Rothauser ellen s azokat bizonyítani tudják, az első igazgató­­sági határozatot megfelebbezték az V­­. kerületi elöljáróságnál s kérték Rothauser azonnali elmozdítá­sát. Hogy a felebbezésnek nagyobb érvényt szerezze­nek, ma Kovács Károly vezetése mellett fölkeresték Halmos János polgármestert s kérték, hogy uta­sítsa Láng György tanácsost és Mezey elöljárót, hogy Rothausert azonnal mozdítsa el állásából. A polgármester a kérésnek azonnal eleget tett, mert a deputáczió távozása után, telefonon utasította Meze­i elöljárót, hogy Rothauser ellen azonnal tegye meg a kellő s szigorú lépéseket.­­ A halászati jog és a miniszter. A főváros az idén a dunai halászjogot nem adta bérbe, ha­nem azt házilag kezeli s a nagy halászjegyet ti­zenkét forintért, a horgászjegyet pedig két forin­tért adja. A III-ik kerületi elöljáróságnál három egyén szabályszerűen kiállított kérvényben halász­­jegyért folyamodott, de az elöljáró azzal tagadta meg a jegy kiadását, hogy a tanács rendelete folytán csak azok számára bocsát ki halászjegyet, a­kik a jegy árán kívül a főváros javára 12 forint díjat fizetnek. A három folyamodó az elöljáróság­nak tévedésből eredő intézkedését megfelebbezte a földmivelésügyi miniszterhez. Darányi Ignácz miniszter a bérletre vonatkozólag leírt a főváros­hoz, s utalva a fennálló szabályokra, azt mondja, hogy kiki bármelyik f­ső fokú hatóságnál megvált­hatja a jegyét, annak kiállítása a törvényes illeték lefizetésétől függővé nem tehető s annak kiadatása csak az 1888: XIX. törvényczikk 67. §-ában meg­jelölt esetekben tagadható meg. Az elöljáróság eljárásái törvénybe ütköznek s az állami jövedék tekintetéből kifogásolandónak tartja. Fölkéri tehát a tanácsot, ha a jelzett rendeletet csakugyan ki­adta, azt haladéktalanul vonja vissza.­­ A lóversenyek jövedelme. A Magyar Lovaregyesület most küldte át a fővároshoz a szé­kes­fővárosi szegényalap javára eső illetéket a buda­pesti tavaszi lóversenyek alkalmával eszközölt fogadások jövedelme után. A számadások szerint, a­melyek most a földmivelésügyi miniszter előtt vannak jóváhagyás végett, a fővárost a totalizatőr forgalmának IV*°/0-a, ezúttal 29,860 frt 55 kr, és a bookmakerek­től beszedett dijak 1,562 frt 50 kr, vagyis összesen 31,423 frt 05 kr. illeti meg. A Lovaregyesület ez összeget beszállította a főváros központi pénztárába.­­ A katonai gyakorlótér kezelője. A kato­nai kincstár az 1888-ik évi április hónap 12-én szerződést kötött a fővárossal a lovas-gyakorlótér használatára nézve. E szerződés szerint a katona­ság a területet csak gyakorlótér czéljaira használ­hatja. Ennek daczára a 16-ik. számú huszárezred parancsnoksága több fővárosi lakosnak engedélyt adott arra, hogy teheneiket a­ gyakorlótéren legel­tethessék. A főváros hatósága értesülvén a dologról, az ezredparancsnoksághoz intézett átiratában tu­datta, hogy a területen levő faanyag értékesítésé­hez,­­a szerződés értelmében, csakis a fővárosnak van joga és ennek értelmében fölkéri az ezred­­parancsnokságot, hogy jövőben ilyen engedélyeket ne bocsásson ki. Az ezredparancsnokság ma érke­zett átiratában tudatta a fővárossal, hogy a szóban forgó legeltetési engedélyt még április hó­napban elvonta az illetőktől. A kérdés ezáltal békés elintézést nyert, a Nötvendék marhahús kimérése a vásár­csarnokokban. A székes­fővárosi tanács határo­zata foly­tán, a vásárcsarnokokban ezentúl a budapesti közvágóhídon levágott bivalyok­­és növendékmarhák húsa is kimérhető. Ilyen fajta húst azonban csakis az e czélra külön kijelölt­ rekeszekben szabad árusítani, a­melyek a többi mészárosok és hen­tesek rekeszei közé ékelve nem lehetnek. A vásár­csarnokokba ezentúl sem szabad hozni a vidékről bivaly- vagy növendékmarhahúst. A hatósági köz­­vetítők a jelzett húsféléket nem árusíthatják. TÖRVÉNYSZÉK. Egy lítaliai ítélet. Budapest, július 11. A pestvidéki törvényszéknél ma délelőtt hir­­dették ki a m. kir. Kúriának Ítéletét, a­mely Jamriska Lajos péczeli jegyzőt, a gödöllői válasz­tásnál elkövetett és rábizonyított számtalan vesz­tegetés és szavazatvásárlás miatt 200 írt pénzbír­sággal sújtja. Nem a büntetés mértéke az, a­mely ez esetben különös figyelmet érdemel, hanem maga a tény, hogy oly egyént sújt, a­ki válasz­tási visszaélést követett el. A vesztegetés, a szava­­zatvásárlás oly gyakori a mi választásainknál — a bíróság pedig oly­ ritkán ítéli el az ilyen bűnö­­söket, hogy a Kúria ítéletét, a­mely talán üdvös kihatással lesz a jövőre, mindenesetre örömmel üdvözöljük. Igaz, hogy a Kúria is külön mértékkel már a vesztegetések sújtásánál és a közérdekű czikkek közlőit hónapokra terjedő fogsággal sújtja, de hát Jamriska büntetése mindenesetre biztató jel arra, hogy ezentúl a választásoknál is nagyobb figyelemmel lesznek a­­ vesztegetőkre. Az ítélet elrendeli, hogy az a jegyző felettes hatóságával is közlendő. Ez a legszigorúbb fe­gyelmi eljárás megindítását kell, hogy maga után vonja. Ám az a kérdés, hogy tényleg maga után vonja-e ? A jegyző fölöttes hatósága a vádlottnak vád alá helyezését sem vette tudomásul, vagy legalább is mai napig sem függesztette fel állá­sától. Mégis kell, hogy az ítéletnek meglegyenek a maga nagy, kiható következményei. A büntetéssel sújtott jegyző tagja Pestvármegye törvényhatósági bizottságának. Itt aligha maradhat meg. A bünte­téssel sújtott jegyző, elnöke az ottani hitelszövet­kezetnek. Azt hiszszük, itt sem maradhat. Ott van­nak végre a péczeli független érzelmű polgárok! Azoknak is be kell várniok az ítélet konzekven­­cziáit, mert jegyzőjük aligha lehet tovább is oly ember, a­ki korrumpáltatta magát és eszközül szol­gált mások korrumpálására és a­kit ezért ítélt el az ország legfőbb törvényszéke. Ezért nagy fontosságú a Kúria ítélete és ezért hiszszük, hogy nagy hatása lesz a választások tisz­tességére és a vesztegető jegyzők jövendő maga­tartására. * az aradi panama. Aradról telefonálja tudó­sítónk , Bács Nándor, az aradi panama fővád­lottja, ma kezdte meg szenzácziós vallomásait. Eddig csak az egyes faktumokkal számolt be, hogy követte el a sikkasztást, hogy segítettek bűn­társai évek hosszú során át­palástolni a bűnös manipulácziót, ma bevallotta azt is, kinek adta a pénzt. — Magamnak csak pár ezer forint maradt, a többit elosztottam. Scheinberger Ligásnak hatvanezer forintot adtam, Tenner Rudolfnak ötezer forintot, Bérczy Alajos városi kamarásnak myolczezer forintot. Scheinberger azzal biztatott, hogy a pénz busás kamatot jövedelmez. Százezreket fogunk nyerni a pénzzel, melyet ő üzletekbe fektetett. — De a többi pénzt hova tette ? — kérdezte tőle az elnök..­­— Nem tudom. Tiszttársaimnak adtam kölcsön. Este ha mulatni mentem, reggelre rendszerint egy sötét szobában ébredtem fel, a­hol csak egy hal­vány lámpaláng, pislogott, minden zsebem üres volt. Vakon hittem Scheinbergernek, évekig jártam a korcsmájába, ettem, ittam mindent,­ de sohasem fizettem, hiszen üzlettársak voltunk. Bács vallomását a tárgyalási terem nagy közön­sége feszült figyelemmel hallgatta, minden szavát lesték S a mikor befejezte szenzácziós vallomását, siri csönd volt a teremben s a bírák, ügyvédek s a közönség ennek az érdekes vallomásnak nyo­masztó hatása alatt oszlott szét. Holnap az orgazdákra kerül a sor, valószínűleg Scheinbergerre, a­kinek vallomását a mai napon elhangzottak után érthető kíváncsisággal várják Aradon. * A postasikkasztó, Tóth Kálmán ,a józsef téri postahivatalban elkövetett sikkasztás tettese még ma is Brémában van, téves tehát az a hír, hogy már Budapestre kísérték volna. A brémai rendőr­igazgatóság csak a napokban terjesztette a brémai törvényszék elé a Tóth Kálmán kiadatására vonat­kozó iratokat, melyeket Budapestről küldtek oda. A brémai törvényszék még nem határozott a ki­adatás dolgában. * Gyalogosan. A törvényszék Alkotmány­ utczai fogházában hetek óta őrzik a VI. kerület volt előre­járóját, Vesztróczy Istvánt, a­kit óvadéksikkasz­tás miatt tartóztattak le. Vesztróczy nevét már akkor is sokszor emlegették, a­mikor Nagy Fe­­rencznél pörbe fogta a törvényszék, a­ki házmes­tereket, házgondnokokat fogadott szolgálatába óva­dék ellenében. Az óvadékot megtartotta magának. A házmestereknek, házgondnokoknak pedig sohasem akadt dolguk az állítólagos háztulajdonosnő házai körül. Hónapok múltak el s Nagy Ferencznét a vizsgálóbíró meg sem hallgatta, ismeretlen helyre költözött, volt a stereotip válasz, valahányszor kihall­gatásra idézték. Keresték mindenfelé s egyszer csak híre járt, hogy Nagy Ferenczné Londonba mene­kült. A vizsgálat ez időtől fogva szünetelt, most azonban, ha hinni lehet Nagy Ferenczné iratának, újra megindul, mert a napokban irt levelet úgy-­­ védjenek, a­melyben kijelenti, hogy haza jön. Me­rész vállalkozásra szánta magát az asszony. Gyalog indul el Londonból Budapest felé. Nem is egyedül, hanem a fiával. Keservesen panaszkodik levelében, hogy őt mindenki elhagyta, házai jövedelméből nem kap egy garast sem. Londonban sem akar maradni eljön Budapestre. Ezt a levelet Luxem­burgból irta Nagy Ferenczné s arról is értesíti ügy­védjét, ha a több napi gyaloglást Luxemburgban kipihente, folytatja útját hazája felé. Itt már várja a vizsgálóbíró. MAGYAROR­SZÁG Budapest, 1898. kedd julius 12 VIDÉK, Pest vármegye közgyűlése. Pest vármegye közönsége ma délelőtt kezdette meg rendes évnegyedes közgyűlését. Az alispán rövid megnyitó beszéde után végher­ent Kossuth Lajos arczképének a megyeház üléstermében való ünnepélye, a­mit lapunk más helyén közlünk. Az ünnepi aktus után szünet volt, mely után Beniczky Lajos alispán évnegyedes jelentése került ezután előterjesztésre. A jelentésből kiemeljük a következőket: A termés iránt való kilátások az idén a legszeb­bek voltak; sajnos, hogy a junius hó­­27. és 28-án dühöngött jégvihar a vármegyének nagy területén megsemmisítette részben, vagy egészben a vetése­ket. A jégvihar különösen a felső járásokat érte s a járások közül legtöbbet szenvedett a pomázi, biai, szent­endrei, gödöllői, váczi, monori, nagy­kátai, dabasi és ráczkevei, a­melyekben 20—50 százalék kárt okozott a jégverés. A vármegyének 73 közsé­gében történt kisebb-nagyobb károsodás, a­melyet pénzérték szerint eddig ele meg nem lehetett meg­állapítani. A szocziális mozgalmakra vonatkozólag örömmel jelenti az alispán, hogy az izgalom a legtöbb aggodalmasnak látszó helyen is csillapo­dóban van. Az igazolványokat sok helyen vonako­dott ugyan a nép kiváltani, de az alispán mégsem akart még most a hatósági kényszer terére lépni, mert csak elmérgesítette volna a bajt, a­nélkül, hogy belőle a közügyre előny származott volna. Sokkal többet használtak a jóakaratú fölhívások, a gazda­társadalomnak a néppel való barátságos érintkezése, mert így rövid négy hónap alatt siker­ült a mezei munkásokat arról felvilágo­sítani, hogy a törvény üdvös intézk­­és­eket tartalmaz s hogy az izgatók meghallgatása csak romlásra vezeti a népet. A június hó 20-ikán le­zárt kimutatás szerint, a vármegye területén 26.500 darab igazolványt adtak ki s mintegy 38.950 mun­kás volna kötelezhető annak kiváltására ; de még most is egyre folyik az igazolványok kérése. Az igazolványok kiváltásától való vonakodásnak, az izgatáson kívül, oka volt­ a megadóztatástól való félelem, továbbá az, hogy igen sok helyen az ara­tási szerződéseket a törvény életbelépte előtt kö­tötték meg s igy az igazolványok kiváltását elha­­laszthatónak tartotta a nép a jövő évre. Egyik ok az is, hogy sok gazda nem­ kívánja meg a munkástól az igazolványt s különösen a kisgazdák szóbeli szerződést kötnek. Ama munkások közül, a­kik a törvénynek nem akartak engedelmeskedni, 2583 maradt aratás nél­kül s ha ezekből 1000 egyént számítunk olyan­ak, a­ki aratómunkát különben sem vállalt volna, 1500 egyénre tehető azoknak a s­éma, a­kik reniten­seknek tekinthetők s a­kiknek más munkával kell az elvesztett keresetüket pótolniok. Így tehát az aratási munka, egyes eseteket nem tekintve, nagyobb baj nélkül indult meg.

Next