Magyarország, 1898. augusztus (5. évfolyam, 211-240. szám)
1898-08-01 / 211. szám
4 A kiegyezés válsága. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, július 31. A permanencziában levő válságban a mai vasárnap három igen jelentőségteljes hírt hozott. Az egyik megerősíti a mi tegnapi értesülésünket, hogy Kállay Béni pénteki budapesti tartózkodásának eredményéről ma ment Ischlbe jelentést tenni a királynál? Ezzel a ténynyel elesnek mindazok a cáfolatok, melyekkel Kállay budapesti útját holmi bosnyák vasút ügyével hozták kapcsolatba. Kállay intervencziója mind világosabb vonalakban domborodik ki. A közös pénzügyminiszter, mint a közös minisztérium tagja egyenesen kötelezve érezte magát arra, hogy ne engedje a monarchia két állama közt a gazdasági különválást létrejönni, mert — így iz a N. Fr. Pr. — ez rövid idő alatt visszahatással volna az egész közös kormányzatra és a közös kormány arra törekedik, hogy legalább a labilis állapot fenntartására halasztást eszközöljön ki.». A második, erősen szimptomatikus hírt zágrábi tudósítónk jelenti nekünk a következő távirattal: A horvát kormánykörökben hírlik, hogy Kimen-Héderváry Károly gróf a legközelebbi napokban meg fogja szakítani nyári szabadságidejét és a Tátrából le fog jönni Budapestre, hogy azon tanácskozásokon részjegyen, melyek az osztrák kiegyezés dolgában legközelebb meg fognak tartani. A fiin ezen útjával egyszersmind dokumentálni akarja a magyar kormány azt is, hogy közte és Khucn-Héderváry gróf között ez idő szerint nincs feszült viszony. Ezzel tehát föltűnik a második politikai ágens a szemhatáron. Kállay után jön a koronának második bizalmas férfia, hogy kapacitálja Bánffy bárót, ne ragaszkodjék olyan nagyon a képviselőházban tett kijelentéséhez és a törvényhez. Végül bécsi tudósítónk jelentése szerint az ottani politikai körökben egész pozitivitással beszélték ma, hogy Thun gróf osztrák miniszterelnök és Kaitzl dr. pénzügyminiszter a hét folyamán Budapestre jönnek, hogy a kiegyezési provizórium meghosszabbítására megtegyék az első lépéseket. Thun gróf pedig Budapestről egyenesen elmegy Ischlbe, hogy ő felségének a helyzetről jelentést tegyen. Ebből azt következtetik az osztrák fővárosban, hogy a jövő hét végéig nem igen lesz valamely radikális intézkedés. Az azonban egészen biztosra vehető, hogy az osztrák kormány most a nyelvkérdést már egészen a háttérbe szorította és minden gondját a kiegyezési kérdés megoldására fordítja, melynek nehézségeiért a magyar kormányt okolja Thun gróf. Ezek a pozitív dolgok. Ezekhez járul azután számos jelentőségteljes szimptoma, mely mind a válság akut voltára vet világosságot, így igen jellemző a mai bécsi lapoknak hangulata. A legérdekesebb a «2V. Fr. Presse» mely folytatja a Bánffy-kabinet elleni támadásait. Hoszszan kifejti a válság eddigi mozzanatait és egyenesen a magyar képviselőház többségét okolja azért, ha az osztrák miniszteri amok az alkotmányosság látszatának fenntartása kedvéért a legbrutálisabb eszközöktől se riadtak vissza, mert Magyarországon egészen mindegy volt, mily körülmények közt jött létre valamely határozat, csak arra fektettek súlyt, hogy ez a határozat egyáltalán meglegyen. Ezek után így folytatja: Nem vizsgáljuk egyelőre, mely indokok bírják erre a magyar politikát, de nagyon is szembe ötlik, hogy nagy elődök utódai soha sem mutatták magukat érdemetlenebbeknel, mint a mai magyar államférfiak Deákkal és Andrássyval párhu- s zamba állítva, pedig ezeknek művét kellene nekik folytatni. Hogyan ! Ez Magyarország, mely oda kiálla a habozó osztrák államférfiaknak : Csak gyorsan ! Rontsátok le az alkotmányt, melyre megesküdtetek! Ugyanaz a Magyarország még az, melynek egykoron legnagyobb büszkesége a alkotmányért küzdött százados harcz volt ? Ez az a Magyarország, melynek egy századon keresztül az volt a siboletk-je : «Pátensekkel nem szabad kormányozni.» Azt, amit Magyarország soha sem akart eltűrni, arra ma ő ösztökél ! A dualizmus arra a gondolatra volt alapítva, hogy Magyarország jogfolytonossága csak addig van biztosítva, míg az Ausztriában is biztosítva van. És harmincz év után látunk magyar államférfiakat, kik hűvös czélzatossággal nemcsak az osztrák jogok megbontásán dolgoznak, hanem ehhez még a dualizmust ürügyül is használják ... ! És mig a «N. Fr. Pr.» igy sopánkodik, egy másik lap Magyarország nemzetiségi elemeit próbálja ránk uszítani. A Neues Wiener Tagblatt a sors utmutatásának mondja, hogy Ausztriában a szláv elem túlsúlyra jutott, ennek következtében Magyarország pánszlávistái körében is támadtak, pszichologice érthető vágyak. Miért kell, mondja az idézett lap, hogy Turócz- Ssz. Mártonban kevésbé sovinisztikusabban érezzenek, mint Prágában vagy Laibachban. Legalább így vélekednek a szláv nemzeti mozgalom vezetői Magyarországon, kik a Palaczky ünnep mintájára tüntetésre készülnek. Ilyen jelenségekkel találkoztunk már Hohenswart és Taaffe idejében is, és mindig aggodalommal kísértük e mozgalmak lefolyását, most azonban sokkal hűvösebb objektivitással figyelik meg ezt az agitácziót. Pedig Magyarországra nézve nem lehet közömbös, hogy oly elemek, kik a dualizmusról mit sem akarnak tudni, egyesülnek a Lajthán innen és túl, ép akkor, amikor az osztrák szlávság, mint mindig a reakcióval egyesül. A panszlavisztikus propaganda feltűnése Magyarországot is kell hogy gondolkodóba ejtse ... íme most minden eszköz éppen jó az osztrák sajtónak, hogy nagy nyomatékkal engedékenységre bírja Magyarországot. Hízelegnek egykori nemzeti küzdelmüknek, melynek lefojtásán az osztrák sajtó mindenkor dolgozott, más oldalról pedig rémizgetnek. Enyedy Lukács a kiegyezésről. — A Magyarország tudósítójától. — Dorozsma, juh 31. Ma vasárnap délután 4 órakor tartotta meg beszámoló beszédét Dorozsmán Enyedy Lukács, a tápéi kerület országgyűlési képviselője. A kerület választói nagy küldöttség által Szegeden a reggeli órákban keresték föl képviselőjüket s egész sor kocsi kisérte ki a képviselőt Dorozsmára a kerület legnépesebb községébe. Daczára a szegedi vásárnak a lakosság zöme otthon tartózkodott. Délután 4 órakor a kerület minden községének választópolgárai előtt Enyedy Lukács a piacztéren az alábbi, s a legfontosabb országos ügyeket felölelő beszédét tartotta meg. A beszéd óriási feltűnést fog kelteni országszerte. Az egész beszéden végigvonul a jelenlegi állapotok fenntarthatásának lehetetlensége. Enyedy nyíltan kijelentette, hogy új kiegyezést vagy provizóriumot lehetetlennek tart és ép ezért sürgeti, hogy 1900 év végéig állíttassák fel a magyar jegybank és az ország határán a magyar vámsorompó, addig is pedig az 1867. törvénynek megfelelően a nemzet önálló rendelkezése alapján biztosítsa gazdasági önállóságát. A beszéd tartalmát a következőkben ismertetjük. Ami magát az országgyűlést és annak tevékenységét illeti, sajnálatomra, nem számolhatok be oly tevékenységről, amely kellő arányban állana az országnak számos és égető szükségleteivel. Nagy reformokat várt az ország a jelen országgyűléstől, nagy feladatoknak a megoldása háramlott reá és az az út, amelyet eddig ezen feladatok megoldása felé tehetett, sajnos, nem áll egészen kellő arányban maguknak a feladatoknak a nagyságával és sürgősségével. Oromsúlylyal nehezedett rá közéletünkre és úgy a kormány, mint a parlament tevékenységére az a körülmény, hogy a gazdasági viszony Ausztria- Magyarország közt oly hosszú idő óta rendezetlen. Éppen a legutóbbi napokban történt Ausztriában egy olyan fordulat, amely mindazokat, akik a mai közjogi és gazdasági viszonyhoz Ausztriához szívósan ragaszkodnak, teljesen abbeli várakozásokból kiábrándította, mintha a közeljövőben lehetséges volna az, hogy Magyarország közgazdasági viszonya Ausztriához a régi, megszokott, harmincz esztendei gyakorlat által, minden irányban kipróbált alakban megnyittathassék. Minthogy Ausztriában az alkotmányosság megszűnt, tárgytalanná váltak mindazok a törvényjavaslatok, amelyek száma 20, a két kormány közt közös megegyezéssel megállapíttattak és amelyeknek egyidejű benyújtása az osztrák és a magyar törvényhozásnak még április havában megtörtént. A 14. § fejtegetése után így szól : Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet, de Magyarország törvényhozásában ez időszerint nincsenek is olyan akadályok, amelyek rendes törvényhozói működését bárminő tekintetben akadályoznák vagy gátolnák. Hozottak törvények a magyar törvényhozás által, olyan törvények, melyek nem közös ügyekre vonatkoznak, de amelyek az osztrák kormánynyal kötendő megegyezést feltételeznek, amely törvények Ausztriában a 14. §. alapján léptettetek életbe. Ez az eljárás azonban azokra az ügyekre, amelyek az 1867. évi XII. t.-cz. alapján közösek Ausztriával vagy olyan jelentőségűek, hogy Ausztria és Magyarország közt egy szoros, a törvényben megállapított viszonyt föltételeznek, csak úgy jöhetnek létre, ha azok Ausztriában is az alkotmányos képviselet által a maga rendes útján hozattak meg. Míg tehát lehetett a szesz és czukoradóra törvényt hozni a magyar országgyűlésen és az ezzel paralell törvényeket Ausztriában a 14-ik §. alapján életbe léptetni, teljesen kizártnak látom én annak a lehetőségét, hogy ilyen alkotmányellenes gyakorlat követhető legyen azokra a fontos intézkedésekre nézve, amelyek a gazdasági szövetség egészét képezik . Ami saját nézetemet illeti, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy még abban az esetben is, ha egy provizórium létesítésének törvényes akadályai nem volnának, egy újabbi provizóriumot Magyarország érdekében nemcsak kívánatosnak nem tartanék, hanem azt oly káros hatásúnak ismerem összes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy részemről egy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezném. Mielőtt áttérnék arra, hogy vázoljam azokat az alakulásokat és alkotásokat, amik az én nézetem szerint és a jelen helyzetben szükségszerűen kell, hogy a mostani állapotokat fölváltsák, tartozom önöknek egy kijelentéssel. Tartozom annak a kijelentésével, hogy azok a néetek, amiket önök előtt nyilvánítani fogok, nem tulajdoníthatók sem a szabadelvű pártnak, sem azoknak a férfiaknak, akik azon pártot vezetik, hanem méltóztassék azokat tisztán mint az én egyéni nézeteimet fogadni és megbírálni. Én mindenkor abban a meggyőződésben voltam, hogy a gazdasági önállóság Magyarország érdekeit sokkal jobban szolgálja mint bármely más viszony, amely kitalálható vagy kigondolható. Abban a meggyőződésben vagyok most is. Az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés eszméjéről szólva, kifejti, hogy azok, akik a kereskedelmi szerződés megkötésétAusztriával úgy kontemplálják, hogy abban csak elméletileg álljunk mi az önálló vámterület alapján, anélkül azonban, hogy magunkat Ausztriától gazdaságilag függetlenítsük, vámsorompók által különválaszszák és ezen gazdasági elkülönítést a többi okozatilag összefüggő intézményeinkre is konzekvensen alkalmazzuk, azok tulajdonképpen nem kereskedelmi és MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. hétfő, augusztus 1