Magyarország, 1898. szeptember (5. évfolyam, 240-271. szám)

1898-09-01 / 241. szám

e telő csúcsára. Kötelességem bevallani, hogy mint csúcsvégződés, arányaiban nem volt szerencsés s hogy ezért azt már a tavasz folyamán magam akartam onnan eltávolíttatni. A rendkívül sürgős munka miatt egyrészt s másrészt azért, mivel a főépület középkiszögelésének két sarkán levő torony csak nemrég készült el, jónak láttam be­várni azon hatást, a­melyet a koronás csúcs­­végződés a kétoldalt fölépült tornyokkal együtt visszaadni fog. A hatás így sem volt szerencsé­sebb, a­miért is az építő bizottság kebelében, még mielőtt Lobkowitz herczeg Pécsett járt, meg­beszéltük volt azt, hogy a koronás vázát a tető­­csúcsról leveszszük. Várjon Lobkowitz herczeg a koronás vázáról mondott-e kritikát, azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy az épületet mint kiválóan sikerültet megdi­csérte. Gromon Dezső államtitkár úr vé­leménye pedig a saját véleményemmel találko­zott, a­midőn a koronás váza eltávolítását elren­delte; a­mi meg is történt annál is inkább, mivel a koronára azon a helyen éppenséggel nem volt szükség, mert ugyanazon épületrésznek közepét egy öt és fél méter magas, a Zsolnay-gyárb­an, pirogránitból készült magyar czimer és korona díszíti, és két, egymás fölött elhelyezett koronára szükség nincsen. Ezen nevezett és az országban valószínűleg legnagyobb magyar czimeren és koro­nán kívül a telket lefoglaló rácsos kapu fölé is alkalmaztam egy magyar czimert és koronát vert vasból; ezenfölül pedig a főépület bejáró csar­nokában két helyen is a magyar czimer­­és ko­rona szolgál diszitésül. Végül van szerencsém t. Szerkesztő úrnak b. tudomására hozni, hogy a honvédelmi miniszter 1897 aug. hó fö­étt kelt 5158. sz. alatt, tehát még az építkezés megkezdése előtt elrendelte nálam, hogy az épülőfélben levő honvéd főreál- és honvéd hadapródiskolák főépületein az or­­szágos czimert, t. i. a magyar állam egyesített czimerét, szorosan azon czimerrajznak megfele­lően, mely a minisztertanács által legújabban megállapíttatott, alkalmazzam. Ezen felhozott tények teljesen igazolják azt, hogy itt nem a korona eltávolításáról, hanem csupán egy nem jól sikerült csúcsdiszités eltávo­lításáról lehet szó, a­mely csúcsdiszitésen vé­letlenül a magyar korona is rajta volt. Kérem a tek. szerkesztő urat ezen kijelenté­semet szives tudomásul venni, mi­után maradok a tek. szerkesztő urnak Budapesten, 1898. augusztus 31-én kész szolgája Alpár Ignácz, s. k. építész. A dologban a félhivatalosak is megnyilat­koznak : Az «O. É.» jelenti Pécsről: A lapok ama hire, mintha Lobkovitz herczeg hadtestparancsnok ren­deletére távolították volna el a magyar koronát a hadapródiskoláról, téves, mert a nevezett épület főhomlokzatát még most is az országos czimerpajzs diszik­, középen hatalmas koronával, mely pirográ­­nitból készült. Ennél hatalmasabb korona aligha diszít magyar középületet. Ezen koronán kívül a manzárdtető közepén, mint tetőcsúcsvégződés nagy vázán még egy második aranyozott korona volt elhelyezve, mely lerontotta az alsó korona művészi hatását; kizárólag esztétikai és éppenséggel nem politikai szempont vezérelte tehát Lobkowitz her­­czeget, mikor mint egyszerű látogató kritikát gya­korolt Gromon Dezső államtitkár előtt, ki szemé­lyesen osztván a kritika helyességét, az eltávolítás mellett emelt szót. Ezért távolította k ki néhány nap előtt ezen bádogkoronát , miáltal a pirogránit ko­ronát uralja az egész főhomlokzat. Ugyancsak az «O. E.» egy másik helyreigazítást is közöl, melyben azt írja, hogy az államtitkár járt Pécsett és ő vette észre, hogy az építési vállalat által a ház tetejére tett második, a tervbe föl sem vett korona, az épület külső hatásával és szépsé­gével nincs összhangzásban s ezért annak levétele iránt intézkedett. Erről a honvédelmi miniszternek jelentést tett, ki is intézkedését helyeselte Ezekből az egymásnak sokban ellentmondó nyilatkozatokból az az egy dolog derül ki egész bizonyossággal, hogy a pécsi hadapród­iskolán, habár el is távolítottak egy koronát róla, mégis maradt egy magyar korona. Mi csak örülünk rajta, ha a magyar államiság legfőbb szimbólumát, a szent koronát, még minisztereink is tiszteletben tartják. Éppen az a nagy fölháborodás, a­mely lapunkat is ma­gával ragadta, bizonyítéka annak, hogy e te­kintetben még sok a kívánni való és hogy a közvéleménynek van oka féltékenyen őrködni a fölött, hogy a magyar kormány miként tartja és tartatja tiszteletben a magyar államiság szimbólumait. Az ilyen hít más országokban még föltevésnek is lehetetlen , hogy nálunk azonnal hitelre talál, annak MAGYAROR­SZÁG Budapest, 1898. csütörtök, szeptember 1. okait keressék önmagukban azok, a­kik azokra a kemény szavakra, a­miket tegnap elmondottunk, vagy rászolgáltak a múltban, vagy rászolgálnak — a jövőben. Az általános lefegyverzés. Budapest, aug. 31. Arról a különböző hatásról, a­melyet az orosz czár béke-akc­iója keltett, ma a követ­kező táviratokat kaptuk: Köln, aug. 31. A Kölnische Zeitung jelenti, hogy Német­ország már döntött a czár békefölhívása tár­gyában s kijelentette, hogy a czár javaslatá­hoz hozzájárul. Az említett lapnak Párisból jelentik, hogy a francziák hangulata napról­­napra rosszabb. A K. Z. teljesen kizártnak tartja, hogy Oroszország csak egy pillanatra arra az álláspontra helyezkednék, mely a francziák megsértett egoizmusának megfelel Elzász-Lothar­ingiát illetőleg. New­ York, aug. 30. Gage pénzügyminiszter odanyilatko­zott, hogy az Egyesült­ Államok hadseregét szaporítani kell, és nem kevesbíteni. A flottát is egyre nagyobbítani fogják, ha a kongresszus a jelenlegi kormányt tá­mogatja. London, aug. 31. A «Times» azt mondja, hogy a leszerelési konferenczia csak akkor ülhet össze, hogyha előbb megegyezés jö létre egy határozott alapra nézve, a­mely — általánosságban be­szélve — csak a status quo lehetne. Mindenki tudja, hogy Németország más feltételt el nem fogadna, Francziaország azonban a status quót nem fogja elfogadni. Konstantinápoly, aug. 31. A török lapok rokonszenves hangon üdvöz­­lik az orosz béke-akc­iót. Mint hírlik, az orosz javaslat a Yildiz-palotát és a kormányköröket meglepte és részben kellemesen érintette, más­részt azonban azt a gyanút keltette, hogy titkos tervek rejlenek mögötte. Bécs, aug. 31. Luttner Berta bárónő, a békebarátok osztrák egyesületének elnöknője, táviratot intézett­­Muraviev grófhoz, a­melyben az egyesület nevében arra kéri a minisztert, hogy fejezze ki a czár előtt legalázatosabb köszönetét és bámulatát a nagy és nemes tettért. Karlsbad, aug. 31. A világ minden tájékáról Karlsbadban összegyűlt fürdővendégek a holnapi hangver­seny alkalmából elhatározták, hogy az orosz czár békeszózatának emlékére a hangversenyt az orosz nemzeti himnusszal kezdik, nája az ünnepségeknek és így nem érheti Hollan­diát az a szemrehányás, mintha elzárkóznék a nyilvános véleménytől. Amsterdamban M. J. Eoell, volt miniszter­el­nöklete alatt fogadó­ bizottság alakult, melynek tagjai a legelőkelőbb férfiak. Ez a bizottság a jövő szombaton fogja fogadni a küldötteket, a­kik a hétfői bevonuláskor külön emelvényen fognak he­lyet foglalni. Aznap kezdődnek az ünnepségek. Másnap, szeptember 6-án lesz a koronázás a Nieve-Kerk templomban. Este kivilágítás. Szeptember 7-én Amsterdam városa nagy ünne­pélyt rendez, melynek programmja a következő: nagy történelmi körmenet, este nagy tűzijáték, melyen a sajtó képviselői külön hajón vesznek részt. Szeptember 8.)Díszhangverseny a Concertgeboune­­ban, este díszelőadás a városi színházban. Ezzel befejeződnek az amsterdami ünnepségek és következnek a hágaiak, a­hova a királynő szept. 9-én, pénteken fog bevonulni. Hágában újra val­lásos szertartás lesz, este pedig a várost ki­világítják. Ezután a kis királynőnek 6 napi pihenője lesz, mert ezalatt semmiféle ünnepélyen nem fog részt venni, hanem szept. 15-én flottaszemlét tart Moerdjikban. A sajtó képviselői azonban bajosan fognak pi­henni, mert ezalatt a 6 nap alatt egyik ünnepély a másikat éri, a­melyeket a tiszteletükre ren­deznek. Szept. 10-én virágcsata s nagy ünnepély a Jardin Zoologiqueban. Szept. 12-én népünnepély Hágában; fogadás Mesdag festőnél és a fogadó­ bizottság estélye. Szept. 13. Lóverseny ; este banket a schewe­­ningeni gyógy­teremben, tűzijáték a tengeren. Szept. 14. Kirándulás hajón Rotterdamba ; este banket. Szept. 15. Flottaszemle és kirándulás az Allée de Middach­tenbe. Szept. 16. Bucsuestély, mely után az összes hír­lapírókat a De Koningin-tregentis külön hajó ingyen viszi Lisszabonba. * Hollandia népe örömmámorban úszik és egész Európa csatlakozik az ünneplőkhöz. A kis királynő okos, fenkölt gondolkozásu és nemes érzésű, a­ki biztosan be fogja váltani az uralkodásához fűzött reményeket és méltán fog sorakozni a többi euró­pai koronás fők mellé. Vilma királynő koronázása, Budapest, augusztus 31. A mai nap egy ifjú királynőt adott a vén Euró­pának. Ma érte el nagykorúságát ile/romo (madame) Wilhelmine, Ons Wilhelmantje, vagy One Princessje, ahogy a hollandi nép nevezi. A mai napon ki­veszi a kormány gyeplőjét Emma régens-királynő kezeiből és habár a tulajdonképeni trónralépés csak szeptember 6-án lesz, azért a bájos, szőke leányka mától fogva már negyven millió alattvaló (4 millió németalföldi és 36 millió gyarmati) felett uralkodik. A koronázási ünnepségek fölötte fényesnek ígér­keznek és hogy milyen nagyszabásúak lesznek, bizonyítja az, hogy tizenöt napig fogj­ak tartani. A világ egész sajtója küld képviselőket és így a jövő héten kelettől nyugatig az összes rotácziós­­gépek a kis királynő aphoteozisát fogják világgá szórni. Az egyes tudósítókon kívül ott lesz a Nemzetközi sajtó­egylet végrehajtó bizottsága is. Összesen 200-nál több külföldi hírlapíró lesz­­a­ TÁVIRATOK. Letartóztatott alezredes. Paris, aug. 31. A lapok jelenté­se szerint Cavaignac hadügymi­niszter Picquart egy levele folytán, melyben ez előadója mindazon körülményeket, melyeknek el­mondásában eddig a hivatali titoktartás megaka­dályozta, továbbá a Paty du Clam ellen felhozott vádak következtében személyesen vizsgálatot indi­­dított és a Dreyfus-Esterházy és Picquart-ügyben érdekelt összes vezérkari tiszteket kihallgatta. E kihallgatás folyamán Henry alezredes állítólag be­vallotta, hogy a kamarában felolvasott okiratok egyikének ő a szerzői . E vallomásra való tekein­­tettel Cavaignac elrendelte Henry letartóztatását és a hadügyminisztériumba való internálását, hogy rendelkezésére á­ljon. Cavaignac azonnal a miniszterelnökséghez ment, részletesen közölte Brisson miniszterelnökkel a vizsgálat ered­ményét s egyúttal tudomására hozta az általa ért intézkedéseket. Brisson helyeselte a hadügy­iévi t.üzlet eljárását. E­ölben parancsot adtak arra, hogy a Hont Valerien-erődben egy magasabb ka­tonatiszt számára czelláról gondoskodjanak. Esti nyolcz órakor Henry ezredest fedezettel a Mont Valerien-erődbe vitték és átadták a várparancs­noknak. A «Matin» szerint Henry alezredes Ca­vaignac hadügyminiszterrel szemben azzal iparko­dott az ismeretes levél hamisítását menteni, hogy ez — szerinte — szükséges volt abból a czélból hogy újabb anyagot szerezzen be Dreyfus bűnös­ségének bebizonyítására.

Next