Magyarország, 1898. október (5. évfolyam, 272-302. szám)
1898-10-01 / 272. szám
t becsempészni. Az igazmondó névre a kettő közül csak Thun gróf szolgált rá eddig! Ha tehát Thun gróf azt mondja, hogy a fogyasztási adók új átutalási rendszere a magyar kvóta fölemelésétől függ, akkor ezt el is hihetjük neki. Az összeütközés genezise az, hogy Thun gróf nem hajlandó azt a kétszínű szerepet támogatni, amit Bánffy immár évek óta játszik. Fölfelé kötelezettségeket vállalni, minden áron vámszövetséget és kvótaemelést ígérni, lefelé pedig adni a nemzeti hőst és a törvények elszánt védőjét: ez a kisded játék volt az, ami eddig Bánffyt megtartotta, amíg az osztrák kormányok sorra buktak mellette. De ez volt az a hurok is, ami lassan-lassan nyaka köré fonódott és mindig jobban összeszorult, a szerint, a mint a kiegyezési marakodás a végső eldöntés felé közeledett. Most pedig, amikor Bánffy Thunt akarata ellenére belekergette a czéltalan, sőt veszedelmes parlamenti «kisérlet»-be, Thun gróf gyöngéd viszonzásul jónak lát egyet szorítani a hurkon. Közzéteszi tehát, a mit Bánffy eddig gondosan eltitkolt, sőt még ma is vakmerően tagad, hogy t. i. a kiegyezési javaslatok a kvóta-emeléstől vannak függővé téve. A hurok, meg kell vallani, jó szoros. A nemzeti jogok és a magyar törvényes álláspont tüzes védelmezőjéről egyszerre csak a következő dolgok d sülnek ki : Kötelezettséget vállalt, hogy május elsejéig mind a két parlamentben benyújtaná a kiegyezési javaslatokat. Az osztrák parlamentben csak tegnap, szeptember 29-én nyújtották be azokat. Kötelezettséget vállalt, hogy azok a javaslatok a két kormány megegyezésén fognak alapulni. Ma kiderült, hogy ez a megegyezés ma sincs meg, köztük magának, fölengedte a feleség és férj az örök válás szomorú perczei előtt úgyszólva ismét teljesen bizalmasaivá lettek egyik a másikának. Mintha csak megint a mézesheteiket élték volna, nemcsak újra valóságos pajtásai lettek egymásnak. — Géza, — szólította a beteg az elgyöngült asszonyok ismert, nyávogásszerű hangján. — Géza, gyere ide. — Itt vagyok, édesem, — sietett felelni a férj, közelebb húzva székét az ágy széléhez. — Géza, — folytatta a másik ugyanazon a hangon, mintha megerőtetésébe kerülne, lassan ejtve ki a szavakat .— Géza, mondani szeretnék neked valamit. Szalántzy egészen melléje hajolt. Gyöngéden kérdezte: — Parancsolsz, édesem ? — Amaz idegesen intett a kezével. — Nem parancsolok, Géza. Semmit sem parancsolok. Csak kérni akarlak . . . Kicsit elhallgatott, lélekzetet vett, és úgy mondta tovább : — Arra akarlak kérni, édes Géza, hogy ha megtalálok halni, viseld majd gondját a gyermekeinknek. — Dehogy fogsz meghalni, édesem, — próbált ellentmondani a férj , a beteg azonban nem engedte beszélni. — Ne szólj közbe, kérlek , én tudom, hogy meg fogok halni. Nagyon gyönge vagyok , és a mellem is úgy fáj, itt. . . Nehezen lélekzek. . . De nem ezt akarom mondani. Azt akarom csak, arra kérlek, Géza, hogy — itt megint szünetet tartott a beszédben — hogy jó apja légy a gyermekeidnek. Kissé összehunyorította a szemeit, sírt. De látva, hogy a férfi ismét csitítani akarja, összeszedte magát és, megint beszélni kezdett. — Én tudom, — hangja akadozott, mintha fojtogatná valami — én tudom, Géza, hogy ha meghaltam és letelik a gyászév, te újra kötelezettséget vállalt, hogy ha május elsejéig nincs megegyezés és nem nyújtatnak be a javaslatok, hozzáfog az önálló rendezkedéshez. Megegyezés nincs, javaslatok tegnap nyújtattak be és az önálló rendezkedés helyett ma, szeptember végén, hozzáfog a vámszövetségen alapuló javaslatok bizottsági tárgyalásához. Ezek tetejébe kisül, hogy kötelezettséget vállalt a kvóta fölemelésére,és azt itthon egyszerűen eltagadta. Az az ország, a melyiket ekkora politikai immoralitással kormányoznak, jó sorsra nem juthat. Azt az embert el kell pusztítani a hatalomtól. MAGYARORSZAG Budapest, 1893. szombat, október 1. Budapest, szept. 30. A Képviselőhöz holnap délelőtt tiz órakor ülést tart, melynek napirendjére az alelnöki szék és több bizottsági tagság betöltése van kitűzve. Valószínű, hogy interpellációk is lesznek a holnapi ülésen. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága október 1-én, szombaton, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: Erzsébet királyné emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kongrua. A katholikus központi kongruabizottság Samassa József dr. egri érsek elnöklése alatt október tizedikén délután négy órakor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium második emeleti tanácstermében tartja első ülését, melyen Timon Ákos dr. központi előadó tüzetes jelentést fog tenni a kongrua-rendezés jelen állásáról. A képviselőház ülése. Budapest, szept. 30. Amilyen rövid, olyan jelentőségteljes ülése volt ma a t. Háznak. Két momentum domborodott ki különösen a mai előterjesztésekből és a vitából. Az egyik az, hogy a kormány nemcsak a kiegyezés dolgában keres provizóriumot, hanem egy más fontos kérdésben, az újonczjutalék mennyiségének megállapításánál is, melyet tíz év helyett Fejérváry báró ma benyújtott törvényjavaslatával egyelőre csak egy évig kivan változatlanul fenntartani. A másik momentum az volt, hogy Thun gróf szörnyű kellemetlenségbe sodorta magyar kollégáját. A reichsrath tegnapi ülésében beterjesztett javaslatok közül az egyikben egy olyan indiskrécziót követett el, mely egészen világosan leplezte le Bánffy az összes rejtett, tagadott és számtalanszor lezáfolt, de a tények szerint mindig beigazolt megállapodásait a kvóta-felemelésről. Az osztrák kormány ugyanis a fogyasztási adók átutalásáról szóló javaslatban minden leplezgetés nélkül kijelenti, hogy ezt a koncessziót Magyarországnak csak azzal az ellenfeltétellel nyújtja, hogy Magyarország ennek fejében felemeli a kvótát. Ez a leleplezés bombaként hatott a magyar politikai körökben és midőn a mai ülésben a kormány még mindig nem terjesztette elő a Ház érdemleges munkarendjét magában foglaló javaslatait, az ellenzék feltárta Bánffy báró úr titkos machinációit. Érdemleges munkarend helyett a Ház csak holnapi ülésre szóló napirend javaslatot kapott akként, hogy holnap válaszszák meg az alelnököt és töltsenek be néhány üresedésben levő bizottsági tagságot. Minthogy ezt a propozíciót a Ház elnöke tette meg, a javaslatot egy oldalról sem érte megtámadtatás, hanem e helyett ismét kérdőre vonták a kormányt, miért késlelteti a gazdasági kérdés tárgyalását. Polónyi Géza utalt arra, hogy a Ház már egy hónap óta ismét együtt van, de abszolúte nem végzett semmit. Ez bizonyítja, hogy a kormány célzatosan államcsínyt készít elő. Újólag sürgette a kiegyezési javaslatok napirendre tűzését. Kossuth Ferencz arra emlékeztet, hogy az évnek már kilencz hónapja elmúlt, anélkül, megnősülsz. Ne mondd, hogy: nem teszed, tudom. Megnősülsz. Velem is, most már, nem voltál boldog, s te élni akarsz. Nem vagy öreg ember, pénzed is van, állásod is van, kapsz még feleséget. E felől nyugodt lehetsz, én mondom, itt valami keserű gúnynyal megnyomta a szót — az első feleséged. Kapsz okosat, műveltet, háziasat, szépet, fiatalt, a milyent majd te éppen a helyembe akarsz ültetni. Csak, — és itt szinte rimánkodva vetette téveteg, kék szemeit az urára, — csak arra az egyre kérlek, hogy ne végy «mostohát» a gyermekeid mellé. — Senkit sem veszek ! — szalajtotta ki a száján Szalántzy, ki most maga is alig tudta türtőztetni a könnyeit. — Sohasem . . . A haldokló, mint a ki tudja, hogy mit beszél, megint csak intett a kezével. — Ugyan, Géza! — Csak, — ismételte újra különös aggodalommal, — ha veszel, olyant vegy el, édes Géza, aki jó anyja lesz majd a gyermekeinknek . . . Itt elhallgatott. Sirása heves fuldoklásba csapott át. A férj ijedten nyúlt az orvosságos üvegért. Nem sokáig kellett érte nyúlkálnia. Ilka, Szalántzy úr «első» felesége, az idézett párbeszéd után rövid néhány napra kiszenvedett. A gyászoló férj kétségbe volt esve, s pompás temetést rendelt a — mint a gyönyörű koszorú-szalag hirdette — felejthetetlen hitves részére, kit a somorjai családi sírboltban helyeztek örök nyugalomra. A gyermekeket pedig — kik szegény Ilka állapotának súlyosra fordulta óta már amúgy is Riza néni, a vén Szalántzy-kisasszony védőszárnyai alá kerültek volt — az első gyásznapok elteltével az apa ismét visszavette magához a kecskeméti-utczai kényelmes lakásba. Hogy azonban a drága halottat az apróságokkal szemben — a legnagyobbik sem ---------- -.............. ■ -.................. ----------a ütötte meg közülük még az öt évet —■ valakivel mégis csak helyettesítse, az ötödik szobába odavette magához nővérét is, a házsáratos Riza nénit. A néni azonban, miként az az idők folyamán lassacskán kiviláglott, nem túlságosan sokat értett a gyermekneveléshez, mely — sem férjes asszony, sem pedig gyermekkertésznő soha nem lévén — valljuk meg, voltaképp nem is volt tőle rossz néven vehető. Így telt az idő, míg több hónapi, otthon tett tapasztalat végre rávezette Szalántzy urat, hogy szegény boldogult Ilkájának ott a halálos ágyon mégis csak igaza volt: a gyermekeknek anya kell. Szétnézett. * Már ki volt tűzve az esküvő napja. Irén, a Rőczevék aranyhajú, karcsú és elkényeztetett Irénje, rózsás ujjaival szórakozottan dobolt a kis, faragott asztalkán, a szalonban. — És aztán — kérdezte mosolyogva a vőlegényét, ki mellette ült egy karosszéken — hova fogunk utazni, Géza? Az közönyös mozdulatot tett a kezével. — Ahova akarja, kedvesem. — Mennyi szabadságot vesz? — Hat hetet, kedvesem. — Akkor talán lemehetnénk egy kissé Olaszországba. Ott olyan gyönyörű minden. Az osztálytanácsos úr, ki mostanában, mi tűrés-tagadás benne, napról-napra jobban úgy érezte, mintha második fiatalkorát élné, helyeslőleg bólintott. — Nagyon jó lesz, kedvesem . . . — De, — jutott most eszébe a leánynak — mit csinál majd addig Rita idehaza ? A vőlegény — kinek szemmel láthatólag hizelgett, hogy menyasszonya nem nénizi a jövendő sógornőjét, mert hisz’ ez a boldog és fiataloknak való vőlegénykedés rovására az a