Magyarország, 1898. október (5. évfolyam, 272-302. szám)
1898-10-30 / 301. szám
Budapest 1898. vasárnap." október 30. ZXAYARORSZAG lenben az utak fentartására kért 634,000 forinttal szemben csak 460,000 irtot irányzott elő. Az uj burkolási munkáknál az előirányzott 760,000 írton kívül még felvettek a Mátyás-templomhoz vezető eljáró költségeinek első részletére 85,000 forintot, ellenben a Belvárosban folyó nagyszabású építkezésekre való tekintettel elhagyták a Lipót-utcza és a Zöldfa-utcza újonnan leendő burkolását, amely czélra 71,000 írt volt eredetileg előirányozva. Az utczák burkolatának fentartására még 20,000 irtot vettek föl. Mindezekből kitűnik, hogy a tanács eddigi tárgyalása nem sokat változtatott a költségvetés mérlegén, s ha így fog tovább folyni a tárgyalás, nem remélhető, hogy a deficzitet eltüntetik, sőt ellenkezőleg olyan újabb terhek fognak fölmerülni, hogy a deficzit tetemesen megnövekedve fog a tanácsosi tárgyalásból kikerülni. X Árlejtés. A járványbarakkok munkáira kiírt árlejtést ma délelőtt tartották meg Viola tanácsos elnöklete mellett. Az ács, kőműves, asztalos és aszfalt munkákat 52,352 forintért, a gipszfalazást 12,644 forintért, a vízvezeték és csatornázási munkákat pedig 4200 forintért adták ki a vállalkozóknak. Az erzsébetvárosi templom. Tegnap d. u. ülést tartott az erzsébetvárosi templom építésére felügyelő bizottság Rózsavölgyi Gyula alpolgármester elnöklete alatt. Elhatározta a bizottság, hogy a főoltárt márványból készíttetik 24.000 forint költséggel vállalkozó útján. A négy mellékoltár képeit és szobrászmunkáit Aggházy Gyula, Zubriczky Lóránd, Köllő Miklós és Mayer Ede művészekre bízzák. Az orgona készítésére különben pályázatot fognak hirdetni, amelyben a szakértők fognak véleményt adni. IRATELMI, MŰVÉSZET. Két premiere. Budapest, okt. 29. A Vígszínházban. Aeneas papa. Bohózat 3 felvonásban, 4 képben. Irta: Artur W. Prnero. Fordította : Mihály József. A Vígszínház igazgatóságát a Két tempesz kapitány szomorú sorsa nem riasztotta vissza, hogy megint szerencsét próbáljon egy angol bohózattal. Ezúttal azonban már szerencsésebben választott. Egy olyan munka után nyúlt, mely közelebb áll a kontinentális ízléshez, amit legjobban bizonyít az, hogy Aeneas pápa a párisi Cluny-színházban is hosszabb időn át műsoron tudott maradni, Pinero darabja még mindig eléggé angol arra, hogy nekünk egy kissé exotikus legyen, de alakjainak és egy-egy helyzetének ellenállhatlan komikuma kárpótol a szerkezet nehézkességéért és a dialógusok vontatottságáért. Aeneas Posket (Hegedűst, London egyik kerületének rendőrbirája özvegy asszonyt vett nőül. Neje Agatha (Lánczy I.) hiúságból öt évet eltitkolt korából, ami azt vonja maga után, hogy tizenkilencz éves fia, Cis Farringdon (Góth) mint tizennégy éves fiú szerepel a háznál. A kamasz, kit anyja térdig, érő nadrágban járat, különös kiváltságokat élvez. Visszaél azzal a helyzettel, hogy őt gyereknek tartja mindenki. A vendégeket borsos adomákkal traktálja, kártyázik, szerelmeskedik a zongoratanbanővel és a szobaleánynyal. A mostoha apja pedig, Aeneas papa, el van ragadtatva a fiú okosságától és szentül hiszi, hogy csakugyan tizennégy éves. Az anyját azonban nyugtalanítja ez a kis füllentés, s amikor a fiú keresztapja, az Indiából visszatért Lukyn ezredes (Gál), másnapra bejelenti látogatását, félni kezd, hogy az ezredes leleplezi a turpisságot. Ennek elejét veendő Agatha sógornőjével Charlotte-al (Delli E.), daczára, hogy késő este van, elhatározza, hogy azonnal felkeresi az ezredest és arra a kis szívességre kéri, hogy a másnapi látogatás alkalmával évszámokról ne beszéljen. Az asszonyok távozása után a kis Cis Aeneas papát rábírja, hogy tartson vele. A kis tizennégyévesnek van egy állandó szobája a Vigczimborához czímzett fogadóban, az Ártatlanság utczában, ahol pajtásaival mulatni szokott, oda csalja mostoha apját. Agatha nem találta otthon Lukyn ezredest, mert az és barátja Horace kapitány (Fenyvesi) a «Víg czimberákhoz» czimzett fogadóba ment vacsoráim A Magyar Színházban. Tíz év. Dramolett. írta Laczkó Andor. «Hat nap alatt írtam a darabomat, a hetedik napon elfogadták a Magyar Színházban», írja szerző a saját darabjáról egy mai lapban. Ez az időbeosztás többé nem egészen ismeretlen. Az Úr Isten is 6 nap alatt teremtette a világot, a hetediken azonban megnyugodott. Miért nem követte ezt a jó példát Laczkó úr is, erre a problémára a mai premiere adós maradt a felelettel. Mikor a függöny felgördül, Ernő gróf egy chambre separéban várakozik, ahová egy ismeretlen nő rendelte. A hölgy csakugyan meg is jelenik s megindul a dialógus, a melyből a beszélgetők megtudják, hogy ők voltaképpen régi ismerősök, a közönség pedig felvilágosodik a következőkről : A randevúzó Beaulieu Marguerite (Vidd Gizella), aki most chanlante valami orfeumban, mint ártatlan kislány egy grófi háznál volt nevelőnő, ahol a még jóformán gyerek Ernő gróf (Szilágyi) beleszeretett. S miután másfél évig hiába ostromolta, egy éjjel szobájához lopózott, azzal a szándékkal, hogy ha a leány tovább vonakodnék őt meghallgatni, öngyilkos lesz. A kis nevelőnő le akarta beszélni sötét tervének végrehajtásáról, de a házbeliek meglepték őket s a gouvernantenak kiadták az utat. Kétségbeesve menekült ezután atyjához, de az is elűzte, más helyet sem kapott, s ekkor kezdte meg útját a lejtőn lefelé. Megtudva az időközben szintén tönkrement gróf lakását, most találkára hívta a chambre separéba. Ernő gróf meg van hatva s karjaiba vonja Margueriteot: — Miért ne lehetnénk még boldogok ? Miért ne lehetnénk még egymáséi ? De Marguerite kibontakozik az ölelésből s kilép az ajtón: — Már késő ! A magára hagyott gróf mit tehet egyebet: zongorához ül s elkezd játszani egy régi dalt, az ifjúság, az együtt szőtt álmok amaz ártatlan idejéből. És ekre újra fölnyilik az ajtó, Marguerite visszatér s az egymást feltalált szerelmesek végre véglegesen egymás karjaiba omlanak. Erre a melodramatikus jelenetre jótékonyan borul rá a függöny, miközben a nézőtéren ajkról-ajkra száll a kérdés : — Hogy Laczkó úr hat nap alatt megírta ezt a darabot, azt meg lehet érteni , de miért fogadta el az igazgató a hetedik napon ? Vr. M. 1. — (Nemzeti Színház.) A Nemzeti Színház tegnapi premierjét nagy és előkelő közönség nézte végig, melnek egyik része, amely Zacconit látta a Pietro Caruso szerepében, azért jött, hogy összehasonlítást tegyen a két művész között, másik része pedig azért, hogy megismerje azt a szerepet, amelyben az olasz művész egyik legnagyobb sikerét érte el. Gabányi derék munkát végzett, egészen kimentette tehetségét, de Pietro Carusot nem tudta elég igazsággal elébünk állítani , így szóltak azok, akik Zacconit látták. A darab nem lep meg, hidegen hagy, mondták azok, akik nem látták. E két kijelentésben van meghatározva a különbség a két alakítás között. Zacconi hatalmas művészete elfeledtette a közönséggel a dráma hibáit; ő az apró vonásokból, melyekből a darab össze van állítva, egy egészet tudott alkotni, míg Gabányi analizáló tehetség, aki éppen az apró vonásokat tudja mesterileg érvényre hozni, s ezért a legjobb epizodista, akit képzelni lehet. A nagy emócziókkal járó dráma nem az ő terrénuma. Török I. a Margerita szerepét nagyon rokonszenvessé tudta tenni. Horváth a gróf hangját jól találta el. A darab végén Gabányit ötször hívták a lámpák elé. P. Márkus E. fényes diadalainak szánta ismét egygyel szaporodott. A kinhödésben Mathildeot annyi igazsággal, a nő szenvedését azzal a megkapó közvetlenséggel játszotta, a mely mindenkit magával ragad. Egyes jelenetek után nyílt színen is többször megtapsolták. Gyenes (Dumont) és Iványi (Alvarea) jól megállták helyüket. Pompás alakítást nyújtott Szacsvayné a rossznyelvű Larcegné szerepében. Dicsérettel kell megemlékeznünk a kis Rudai Terézről, aki igen értelmes kis Jeanne volt. (Művészi reform.) Még élénk emlékezetben van az a harcz, melyet Hock János indított meg tavaly a sajtóban és a parlamentben a fennálló művészeti viszonyok ellen, melyeknek megreformálását tűzte ki czélul. Hock most egy kötetben, mely Művészi reform czim alatt hagyta el a sajtót, éles bonczolás alá veszi művészeti viszonyainkat, különösen a magyar képzőművészetet. Rámutat azokra a bajokra, melyek nézete szerint a magyar képzőművészet fejlődését megakasztják. Különösen éles tollal kel ki Benczúr és Keleti szisztémája és személye ellen. De Hock nemcsak ostoroz, hanem segíteni is akar a bajokon és a közoktatásügyi miniszternek megszületésre egy egész reformtervezetet dolgozott ki, melynek legfontosabb része: a szabad iskola létesítése a párisi ecole libre mintája után, amely csak egyedül van hivatva a mesteriskola hibáit és ártalmait helyreigazítani. — (Komáromi Mariska), a budapesti közönség kedvence hosszas betegség után tegnap lépett föl először Mimóza szerepében, a Gésák 81-ik előadásán. A művésznő még tegnap sem érezte egészen jól magát s az első felvonás után kissé roszszul is lett. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat s minden egyes énekszáma után újra meg újra kifejezést adott kedveltje iránti szeretőjének s elhalmozta tapsokkal és virágokkal. A nagy betegség mi nyomot sem hagyott a művészetén, gyönyörű énekével mindenkit magával ragadott, csak játékában vettünk észre egy kis bágyadtságot. Az egész előadás bizonyos ünnepies hangulatban folyt le, az összes szereplők kettőzött hévvel játszottak, hogy a gyógyuló Mimózának minél méltóbb keretet szolgáltassanak. (Filharmóniai hangverseny.) Az ez idei első filharmóniai hangverseny, melylyel filharmonikusaink megkezdik működésük 40-dik évfolyamát, szerdán, november hó 9-én este 7 és fél órakor lesz a Vigadó nagy terméke Erkel Sándor főzeneigazgató vezénylete alatt. Ezen a hangversenyen lép föl nálunk elősör Schmedes Erik, a bécsi opera legújabban szerződött hőstenoristája. (Zola Földje, mint dráma.) Saint-Arroman és Hubut párisi írók drámát írtak, melynek tárgyát Zola A föld czímű regéméből mérhették. A darabot már át is nyújtották Antoinenak, a Theatre Libre igazgatójának, aki elfogadta előadásra és még ebben az évadban szinte hozza. Fonan apó szerepét maga Antoine fogja játszani. — A Városligeti Színkörben holnap, vasárnap két előadás lesz, délután 13 órakor és este Tórakor. Mind a kétszer A molnár és gyermeke czímű népdrámát adják fel helyárakkal. Kedden, november 1-én ismét két előadás lesz. — (A budapesti kamarazene-egyesület) első estéjének, melyet hétfőn, október 31-én a Royal-szállóban a Hubay—Herzfeld — Waldbauer—Popper négyestársulat és Lichtenstein Dóra dalénekesnő közreműködésével tartanak meg, következő műsora van : . . I. Volkmann G-dur négyes. II. Popper dalok. III. Beethoven C-dur vonós ötös, melynek II. violáját Schmidt Gusztáv ur játszsza. Jegykiadás a Harmóniában. (Arad vármegye és Arad város monográfiája.) Már kürstjénél fogva is imponáló mű. Rengeteg vastag kötet, mely 718 oldalból áll, és ez a nagy könyv a monográfia III. kötetének első része. Némi fantáziával látdatlanul is következtetheti az Alvásé, hogy mivé nő e munka, ha teljesen el- Az asszonyok utána jönnek oda is. A szomszéd szobában mulat Aeneas papa és mostoha fia. Itt folynak le a legmulatságosabb jelenetek. Miután a záróra elmúlt, a rendőrség rátör a fogadóra. A süzetben mindnyájan jegy szobába szorulnak. Aeneas és fia elmenekülnek az erkélyre, mely leszakad alattuk és eltűnnek, az ezredes, Horace kapitány, Agatha és Charlotte a rendőrség kezeibe kerül és ott töltik az éj hátralevő részét. Reggel Aeneas Pasket, a rendőrbíró, siralmas állapotban érkezik hivatalába. Nyakig sáros, rongyos. Eléje vezetik az ezredest, aki hiába kéri, hogy a nőkre való tekintetből ne csináljon botrányt. Aeneas hajthatatlan marad, megbünteti a saját feleségét és nyolcz napi elzárásra ítéli. A dolgot Eldlamy (Gyöngyi), Aeneas kartársa egyenlíti ki, aki az elfogottakat szabadlábra helyezi. A bohórág bolondos figurái a Vígszínház művészeiben kitűnő alakítókat találnak, különösen Hegedűs excelláma is. Az összjátékról is a legjobbat mondhatjuk. (v. e.) 18