Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
. MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, márczius 1. sen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolból ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy azt a gépezetet, amelyből ez áll, czélszerűen és minden fennakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban természetesen a császári és apostoli felségének nagymértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irányomban nagy várakozásokat támasztani, mert a várakozáson alul maradni, szó,gyen, a várakozást meghaladni: dicsőség. Ne tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszanak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, amilyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jellemek — azt lehet mondani — bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkaprogrammot nem akarok adni, — ezzel a parlamentnek tartozom — önöknek csak erről a viszonyról kívánok szólani, arról a viszonyról, amely fölfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk fel. Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó . (Lelkes éljenzés.) és éppen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jólélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és működését. (Zajos tetszés és éljenzés.) mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, ahol annyi tudomány, annyi képzettség, annyi ambíció van, amennyi itt van e minisztériumban és exponált közegeiben, vannak vetélkedések, talán súrlódások is ; és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel fogadom (Éljenzés.), de ha e vetélkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése, és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szigorral fogok fellépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általában az ország tisztviselő karában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsináltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés.) és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, aki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És éppen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig mindenkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom Önöknek : van egy különös természetem , a legnaivabb jóindulattal és jó föltevésekkel közeledem mindenkihez, de ha csak egyszer veszek észre valakiben rossz indulatot, félrevezetési szándékot, vagy bármiféle, meg nem engedett korrektség-hiányt, abban az esetbenteljesen elfordulok tőle és a legnagyobb merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossznéven venni, hogy ez ünnepélyes órában ilyen szavakat mondok; jobb azt előbb megmondani, mint utólagosan megsínyleni. (Igaz ! Úgy van! Élénk tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy én dolgozni fogok, de, hogy dolgozhassam, tisztán kell látnom, tisztán kell látnom az egyéneket és tisztán kell látnom a dolgokat. Én azt kérem önöktől, Ne részletek és mellékes körülmények által homályosítsák el az én tekintetemet, nekem világosan és körültekintően messze kell látnom,ügy van ! Tetszés.) Adják nekem mindig a dolgok érdemét, a dolgok nyelét kezembe; én meg fogom ragadni mindennek a magvát, mert kellő erélylyel és szorgalommal eredményre akarom azt vezetni. (Éljenzés.) Hogy tanácskozásainkat és az adminisztráczióvezetést hogyan fogjuk beosztani, az idő, a tapasztalás fogja megmutatni. Elhamarkodottan tenni valamit arroganczia lenne tőlem, mert e részben tájékozatlan vagyok. Megvannak eszméim, megvan irányom , ezekhez hű leszek, ezekhez ragaszkodom. Hogy fogom az önök segélyével keresztülvinni az életben, azt a tapasztalás, önök közreműködése, bölcs tanácsa, szorgalma és munkássága fogja megadni és remélem, hogy ebben nem fogok csalódni. (Élénk éljenzés.) Tudom jól, hogy sokszor lankadás, csüggedés, akár erkölcsi, akár anyagi bajok miatt, hatalmába keríti a tisztviselőt. De kérem még azokat is, akik küzdenek, ne feledjék el, hogy az ország legféltettebb kincseinek lelkiismeretes kezelői kell hogy legyenek; ne feledjék el azt a magasztos példát, melyet a legmagasabb, legnagyobb hivatalnok, ő felsége, a király ad, (Lelkes éljenzés.) aki sok csalódásnak és sok bánatnak volt kitéve és mégis, mondhatom, bámulatos szorgalommal és kitartással, önfeláldozással napról-napra a legcsodálatosabb munkát végzi. Ezt azért mondom, mert ha a lankadás vagy pediglen hanyagság következtében némely dolgok nem kellő időben, vagy nem kellő módon intéztetnek el, azt csak mi tudjuk, akik a külvilágból jövünk be, hogy ebből mekkora károsodása van a közönségnek, azt csak mi érezzük, akik anyagi téren működtünk, hogy egy félszeg intézkedés vagy késedelem milyen nemzetgazdasági károkat okoz. Azért tehát azokhoz is, akik szenvednek, azokhoz is, akik küzdenek és egyáltalában mindnyájukhoz egyaránt szeretném azt a kérést intézni, hogy sohase feledkezzenek meg küzdelmet és önfeláldozást igénylő pályájukon sem a magasztos, fenséges példáról, sem az ország érdekeiről és követelményeiről, arról a nagy közönségről, amelynek mindnyájan egyen-egyén szolgálatában kell, hogy legyünk és csakis ennek érdekei szolgálatában. (Igaz! ügy van! Élénk tetszés.) Én remélem, t. uraim, hogy felfogásomnak ebben a töredékes vázlatában osztoznak és ha osztoznak, remélem, sikeres munkát fogunk végezni. Arról biztosíthatom mindnyájukat, hogy ki minél szebb munkát végez, annál jobban fogom nemcsak tisztelni, de szeretni is, és ki minél nagyobb odaadással szenteli magát feladatának, annál nagyobb, odaadó barátra fog bennem találni. Isten éltesse önöket! (Hosszas, lelkes éljenzés.) A beszéd a tisztikarra mély benyomást tett. Ezzel az üdvözlés véget ért. A belügyminisztériumban. A belügyminisztérium is ma búcsúzott el Percsel Dezsőtől. Jakabffy Imre államtitkár mondotta a búcsúztató beszédet, elmondván, hogy a minisztérium személyzete fájó szívvel látja megválni tőle azt, akit mindig jó főnöknek ismert. Percsel válaszában hangoztatta, hogy ő is fájdalommal vál meg a minisztériumtól, ahova mindig kellemes emlékek fogják csatolni, de kötelessége őt más térre szólítja. Erre a személyzet megéljenezte a távozó belügyminisztert és a bucsúzás véget ért. Az egész aktus 10 perczig tartott. Budapest, febr. 28. Osztrák alkotmánytervek. Herold dr. vasárnap Benalekben választói előtt beszámolót tartott,, amelyben kijelentette, hogy az ifjúcsehek agitácziója odakonkludál, hogy az alkotmány rekonsenuáltassák és a politika súlypontja a tartománygyűlésekbe helyeztessék át, tehát az alkotmány föderalisztikus alapon rekonstruáltassék. Fáklyás menet az ellenzéknek. Budapest, febr. 28. Az a riadó öröm, amely Bánffy bukását és az ellenzék fényes parlamenti győzelmét országszerte kísérte, tegnap este hatalmas lobbot vetett a főváros polgárainak szívében is. A főváros polgársága hatalmas, impozáns, méltóságos tüntetéssel fejezte ki háláját az ellenzék minden egyes pártja és a sajtónak ezen küzdelemben elöljáró orgánuma, aMagyarországo iránt, amiért kitartó, lelkes küzdelmükkel megszabadították az országot egy gyötrő, zsarnok rendszer nyomása alól. Az ezernyi fáklya fényében, amely tegnap este a főváros utczáit bevilágította, igazán egy jobb jövő lelkes reménye fejeződött ki. A tüntetésnek a jellege — és ezt nagy örömmel konstatáljuk — kiválóan nemzeti volt. Nyoma sem mutatkozott azoknak az internaczionális, kozmopolita jelszavaknak, amelyeket lelketlen izgatók az utóbbi időkben olyannyira iparkodtak a fővárosi lakosság széles rétegeinek gondolkozásába impregnálni. Budapest tegnap annak mutatkozott, aminek lennie kell: nemzeti fővárosnak. Az óriási néptömeg azokat a dalokat énekelte, amelyekben a magyar faj és magyar nemzet baja, öröme, múltja és reménye nyer kifejezést: a Kossuthnótát, a Himnuszt, a Szózatot. Eltették az alkotmányt, a magyar függetlenséget, a királyt, a hazafias ellenzéket. Mindezek a jelenségek azt a megnyugtató tanúságot adják, hogy a magyar főváros nem fog elszakadni a nemzet lelkétől, és nem fog átalakulni a nemzeti érdekek iránt közömbös, kozmopolita világvárossá. A felvonulás, A gyülekezés este 6 órakor kezdődött a Vámház előtt, a Dunaparton. A fáklyás kocsikat valósággal megrohanta a nép, a számos ezernyi tömeg közül senki sem akart fáklya nélkül maradni. A rendezőség ugyan nagyszámú fáklyáról gondoskodott, de még tizannyi sem lett volna elég a keresletet kielégíteni. A menet programmját a főkapitányság engedélye tüntette fel, mely ekként szól. Dr. Molnár Jenő és társai bejelentése szerint a budapesti független érzelmű polgárság fáklyás menetére a gyülekezés este 6 és 7 óra között a Vámház előtt történik, ahonnan a menet meggyújtott fáklyákkal zeneszó mellett, a Kálvintéren, Múzeum-körúton vonul el, ahol a nemzeti párt és függetlenségi párt helyisége előtt megállnak, onnan azután a Kertpesi úton Bartha Miklós lakása elé, azután a néppáritnak a József körút 31/b szám alatti helyisége elé megy. A beszédek után visszafordulnak és az Erzsébet körúton át a Magyarország szerkesztősége elé fognak menni, onnan pedig a menet a Hunyady-térre vonul, ahol szétoszlik." Pont hét óra volt, amikor a menet a Kálvin- téren meglepő, imponáló arányokban kibontakozott. Az óriási teret valósággal ellepte az emberáradat. Az egész térségen nappali világosságot teremtett a több ezernyi lobogó fáklya. Elől nyolcz lovas rendőr csinált utat a fáklyásoknak, akiknek soraiban a főváros legelőkelőbb polgárait látták. A áklyások nyomaiban beláthatatlan embertömeg fajta-