Magyarország, 1899. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-26 / 115. szám

Budapest, 1899. kedd, április 26. MAGYARORSZÁG KORRUPCZIÓ, 7 — ANGOL REGÉNY. — Irta: Percy White. Fordította: Z. Elek Irma. Mikor e tárgyban Muirral tanácskozott, ez nagy buzgósággal látott neki a dolognak. A «sörkirályt» úgy is régen boszantotta már, hogy mint egyetlen «gazdag» szerepel Carew párt-, hívei közt (a többiek úgyszólván kivétel nélkül­­a munkásosztályhoz tartoztak), mert a rossz­akaratú sajtó e.. miatt több , gúnyos és csípős megjegyzéssel illette. Mit sem óhajtott tehát in­kább, mint hogy néhány egyenrangú elvtársi csatlakozzék hozzá és ez­ okból nem is restett­­semmi fáradtságot, hogy alkalmas jelöltet ku­tasson ki. ' ’ — Azt hiszem, megtaláltam a kellő embert, — szólt egy este Carewnek, a­ki őt, a konti­nensről való visszatérése óta első ízben, családi körben kereste föl. — Ki az ? — kérdezte Carew feszült kíván­csisággal. Muir jókedvűen dörzsölgette kezeit. — Csak meg egy pic­inyke türelmet kérek, kedvesem ! Három nap múlva megtudja. Carew megelégedett ezzel és aztán Konstan­tst üdvözölte, a­ki üdébb, rózsásabb volt,­­ mint valaha. — Régóta s­em­ találkoztunk, ugye-e? Hol járt őszszel? —■ Elsőben is Skócziában, —* felelt a leány... — Október havát aztán Elcourtban töltöttem el Manneringéknél. Nagyon kedves házigazdák, •— jegyezte meg mosolyogva. —. Mind a ketten a leglelkesebb Carew-pártiak. Beatrice azt mondja, ön az egyetlen, a­ki a szocziáldemok­­ráczia programmját végre fogja hajtani. Carewnek ez jól esett. — Bizonyára az Üstökös­t olvassa, — szólt aztán, — mert ez a mondás állandó kijelentése a kiadónak, a­miért ellenségeim «forradalmárnak» neveznek. De ön, kisasszony, ugy­e­bár, ilyen kellemetlen politikust nem fogad védelmébe ? — De igen,­­— felelt Konstance élénken. •— Épp tegnap este vitatkoztam ön miatt egyik tánczosommal. Ő tudniillik azt merte mondani, hogy ön hamis játékot frz és a­ népet minden­kor kész lesz feláldozni egy miniszteri tár­­czáért. Én persze azt mondtam arra, hogy ez a legegyügyübb megjegyzés, melyet valaha hal­lottam. — Mily pompás védő ön, kisasszony ! — Csak nevessen ! — duzzogta most. Kon­stance.— Néha az egér is hasznára lehet az orosz­lánnak. .. —­­Az­­ön­­esetében az nem egér, hanem fe­hér galamb, — szólt Carew udvariasan. Re­mélem, ez a szende kis madár híve marad a Carew-pártiaknak. — Hangja akaratlanul is mele­gebb lett. A leány észrevette ezt és a szive hevesebben kezdett dobogni. — Bájos gyermek. •— gondolta magában Carew, a­mikor elbúcsúzott. •— Valódi dísze a háznak. És egy napon még nagyobb dísze lesz férje otthonának, mert százezer forint hozo­mányt kap. Két nappal később Carew a következő táv­iratot kapta Muirtól: «Jöjjön el ma este, hogy jelöltünket lássa.» Carew e meghívásnak annál nagyobb várako­­zozással engedett, mert nem is sejtette, hogy Muir kit nyert meg ügyüknek. Már az előcsarnokban ragyogó arezezal jött eléje a milliomos: — Mannering az igazi jelölt! — kiáltott, abban a meggyőződésben, hogy barátjának ezzel va­lami nagyon örvendetest mond. A név hallatára Carew könnyedén összerez-­ zent és babonás, kellemetlen érzés fogta el. Hát már maga az ördög is az ő ügyeibe akar avatkozni­­ .. .. .. Pár, pillanatnyi gondolkodás után azonban eltalálta, hogy kinek a keze avatkozott itt ,.be.. Meglepetését mégsem rejthette el teljesen. •— Mannering ? —­ kérdezte hebegve. — Melyik ? — Nos hát ... az ön sussexi barátja. •—• No, ő rá legkevésbé számítottam volna. — Miért ? Hát nem elég gazdag, nem elég tekintélyes ?­­— De igen! — felelt Carew — ,azt hittem azonban, hogy csak a lovak és a vadászat iránt érdeklődik. Miért avatkozik most a poli­tikába ? — Talán épp oly okból, mint oly sokan, a felesége kedvéért. Carew nem tudott mindjárt felelni. Villám­gyorsasággal mérlegelte a helyzet sajátszerű­­­ségét. Ha­ akarja,­Mannering megválasztását megakadályozhatja. De hát mi czélból tenné? Hogy ez embernek az ő pártkörébe való bevo­nása veszedelmes kísérlet, mert így ismét gyak­ran­ kell Beatrice-al összekerülnie, azzal tisztá­ban volt; de az utóbbi hónapok tartózkodása után épp e­ veszedelem izgatta őt. *—? Azt hiszem,, nem követtem el balfogást­­** szól.Muir kissé félénken — a mint barát­jának, gondolkozó arczát látta. Nono nem ! — sietett ez felelni. — Man­­d­ner­ijg, print párttag, mindenesetre megbecsü­lendő.­­ Beatrice esküvőjének napja óta csak ritkán látta őt, de úgy­­emlékezett, hogy igen derék, kékszemű, kedves modorú sportmann. Az urak Muir Szalonjában üdvözölték egymást és mialatt Manering erősen megrázta az ifjú pártvezér kezét, Beatrice mozdulatlan arczkifejezéssel állt mellette. — Hiszen már egy örökkévalóság óta nem találkoztunk, Carew úr, —• szólt a sportsman’ és barátságos hangot használt. •—• Én persze rossz honpolgár vagyok, mert túl sokat baran­golok idegenben. Ott­­nem találkozhatunk. '-r .És­ mely véletlent hozza most, a mi’ tá­borunkba? •— kérdezte Carew, gyors pillantást vetve Beatricera. Mannering jóizót nevetett. —­ Sok­ minden játszott itt közre: a meg­bánás, a hazafiság és nem, épp legkevésbbé az ön példája, melyet folytonosan elém tártak. Végül Muir megcsípett, abban a véleményben, hogy hasznomat veheti, mert azt hiszi, hogy levetettem a­ falusi gavallér­ előítéletét, a­nélkül, hogy a radikálisok mezébe bújtam volna. Nos, mindenesetre remélni akarom, hogy ön nem tévedett bennem és új pályámon egy kicsit tá­mogatni fog.­­­r-zi igen szívesen. Maga a­­ miniszterelnök fogja az ön­ útját egyengetni. De azért vigyázzon ! Az ország lapjainak legalább a, fele­ szidni, fogja önt hitehagyásáért és azt a politikai zül­lés legújabb példányaként fogja feltüntetni. —­ Önt valószínűleg épp úgy­ fogják szidni, mint ahogy engem szidtak, — szólt közbe Muir. —­ De csakhamar meg fogja szokni.­­— Azt magam is hiszem. De — szólt Mannering nevetve, annál is inkább, mert mások vélemé­nyével édeskeveset törődöim . A folytonos kritizálással már én neveltem ki ennyire, — jegyezte meg Beatrice és jelentő­ségteljes pillantást vetett Carewre. — Most már teljesen érzéketlenné­­vált. —* A legszigorúbb kritikusaink tulajdonképp a legközelebbi hozzánk tartozók, ugy­e Kon­stance? — fordult most Muir tréfásan a leányához. — Óh, a mama és én mindig meg vagyunk, arról győződve, hogy neked igazad van, — felelt az ifjú leány gyöngédén és nem értjük, hogy az újságok miért állítják gyakran az ellen­kezőt. . — Azok a rágalmazó újságok! — avatkozott Maimé­, a beszélgetésbe. — Már én egyáltalán nem olvasok újságot. Eleinte persze mindent akartam tudni, hogy mit mondanak az uramról, a házi­orvosom azonban megtiltotta; azt mondta, hogy ez nagyon felizgatna. — Én sem bírom el a kedvezőtlen kritikát,­­— jegyezte meg Beatrice.­­— Már mint gyermek is önkívületbe estem, ha az iskolában valamiért megróttak.­­— Eh, a­mit az újságok mondanak, az a legtöbb esetben nem irányadó kritika — szólt közbe .­Muir megvetőleg. , *—, Önképp úgy itél, •mint a miniszterelnök —• sápit. Carew vigan. — Ő úgy vélekedik, hogy az újságok ,csak azt mutatják, hogy, a visszás dolgokat print • követik el alkalmatlan időben. Itt félbeszakadt a beszélgetés, mert az inas kinyitotta­ az ebédlőt, a­hol az asztal hat sze­mély számára volt megtérülve. Gazdagságról, feleslegről tanúskodott itt minden és a pompás környezetből. Carew elragadtatott szénje mégis ezerszerte szebbnek találta Mannering Beatricet, ... - Te mint máskülönben. Az az önuralma, melyet Portradockban visszaszerzettnek vélt, már rég eltűnt újra. (Folytatása következik.) Kivonat a hivatalos lapból. — ápr. 24. Kinevezések: A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Alvinczy Sándor ideiglenesen nyugalmazott állami főreáliskolai rendes tanárt, a tényleges szol­gálat­­kötelékébe visszahelyezte és rendes tanári mi­nőségijén a nagyváradi állami főreáliskolán alkal­mazta, az újonnan felállított kecskeméti orsz. tanítói árvah­ázhoz Faragó Béla vallás- és közoktatásügyi miniszteri számellenőri igazgatóvá, Reimholz Árpád felső-kereskedelmi iskolai tanárjelöltet a lippai állami polgári iskolához segédtanítóvá nevezte ki.­­• A földmivelésügyi miniszter a vezetése alatt álló mi­nisztérium számvevőségéhez Bernáth Béla budapesti lakost ideiglenes minőségű díjtalan miniszteri szám­gyakornokká nevezte ki.­­ A veszprémi pénzügy­igazgatóság Weöreös Miklós pénzügyigazgatósági dij­­nokot a zirczi kir. adóhivatalhoz segélydíjas gya­kornokká nevezte ki. Áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Kern Felix dr. nagyváradi állami főreális­kolai rendes tanárt a temesvári állami főreáliskolá­hoz és özv. Strohhofer Istvánná szül. Máttyus Klo­­tildot, kolozsvári orsz. tanitói árvaház árvaanyát, ugyanezen minőségben a kecskeméti orsz. tanitói árvaházhoz áthelyezte. Anyakönyvvezetés. A belügyminisztérium ve­zetésével megbízott miniszterelnök Somogy vár­megyében a kadarkuti anyakönyvi kerületbe Nagy Dezső körjegyzőt, a telekibe Dömötör Kálmán kör­jegyzőt anyakönyvvezetőkké, a mocsoládiba Horváth György s. jegyzőt, a drávafokiba Garzó Pál s. jegyzőt, a porrogiba Fekete Endre S. jegyzőt, a bere­zenczeibe Babits Sándor s. jegyzőt, a kisbáriba Benő Gézát, a szennaiba Simonovics Elek s. jegy­zőt anyakönyvezető helyettesekké, Kolozs vár­megyében a nagysármási anyakönyvi kerületbe Huszár Albert hely. körjegyzőt, a havasaljaiba Kö­rösi Kálmán hely. körjegyzőt anyakönyvvezetőkké, a nagy-petri anyakönyvi kerületbe Jósa Sámuel körjegyzőt, a sólyomkőibe Gsathó Árpád segédjegy­zőt, a fejérdibe­­Nagy Ferencz ev. ref. tanítót anya­könyvvezető helyettesekké, Kis-Küküllő vármegyében a tatárlaki anyakönyvi kerületbe Rusu Romulus hely. jegyzőt anyakönyvezetővé, a hosszú-aszói anya­könyvi kerületbe Szász Ferencz hely. segéd­jegyzőt, az egrestői anyakönyvi kerületbe Biró József ma­gánzót anyakönyvezető helyettesekké nevezte ki. Névváltoztatások. Grueszky Miklós dognácskai illetőségű, ugyanottani lakos «Garádi»-ra, Krucska András m. á. v. raktárnok homonnai lakos, valamint kiskorú gyermekei Anna és Sándor «Kállai«-ra, Klefasz György nagybecskereki illetőségű, ugyan­ottani lakos, valamint kiskorú fia Ottó «Kertész»-re, Ab­eles Simon (József) tamási illetőségű, budapesti lakos «Adorján»-ra, Kohn Dániel beodrai illetőségű, ugyanottani lakos, valamint kiskorú gyermekei Gi­zella, Anna, Ilona, Sándor, Róza és Károly «Mol­nár »-r­a, Boehler Zsigmond kecskeméti illetőségű, ugyanottani lakos, valamint kiskorú gyermeke Ilona «Barta»-ra, Kohn Gábor tó­almási illetőségű, ugyan­ottani lakos, valamint kiskorú gyermekei Endre, József, Sándor, Erzsébet és Margit «Kovács »-ra vál­toztatták nevüket belügyminiszteri engedélylyel. Pályázatok. Albirói állásra a balassa-gyarmati törvényszéknél 2 hét alatt. —• Kezelési gyakornoki állásra a székesfővárosi kir. adófelügyelőségnél 4 hét alatt. — Kezelői (irnoki) állásra az algyógyi já­rásbíróságnál 4 hét alatt. — Irnoki állásra az aradi törvényszéknél 4 hét alatt. Szerkesztői üzenetek: K. Gy. Zágráb. A tárgyaláson okvetlen meg kell jelennie, vagy személyesen, vagy ügyvéd útján, mert különben marasztaló ítéletet hoz a bíró. A per ki­menetele tekintetében nem adhatunk felvilágosítást, mert n­em ismerjük az első társulattal kötött szerző­dés feltételeit. A második társulat ügynökének köte­lező nyilatkozatát a társulat valószínűleg nem tartja magára nézve kötelezőnek, mert ilyen kötelezett­ség elvállalására az ügynöknek nincsen meghatal­mazása. B. R. Budapest. Előző számunkban a közgazda­­sági czikk czimd ez volt: A magyar ipar érdekében. Az «ipar» szót tévesen szedték «átjak»-mk. K. F. A lexikon pótkötete szeptember hónapban jelen meg. M. D. Az eskütéri hidat csak 1901-ben adják át a közlekedésnek.­ ­ Felelős szerkesztő : HOLLÓ LAJOS. Helyettes szerkesztő: INCZÉDY LÁSZLÓ.­­ Laptulajdonos­: a «Magyarország» hírlapkiadó­ vállalat-részvénytársaság.

Next