Magyarország, 1899. november (6. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
e rintem azonban ezen irányzat nem új, s nem csak a vendégek ellen irányuló, hanem inkább minden ellen a mi nem «egyesült államokbeli.» Ágoston B. Gábor: KÜLFÖLD. A szerb hadsereg új fegyverei. Nemrég megírtuk, hogy a szerb szkupstina 3 és fél millió frankotszavazott meg a szerb hadsereg részére. A megszavazott hitel megszerzése czéljából Fetrovics Vukasin pénzügyminiszter jelenleg külföldön tartózkodik s a szerb kormány nevében ő rendelte meg a szerb hadsereg részére szükséges fegyvereket. A szerbhadsereg eddig a Koka Milovanovics szerb kapitány által föltalált fegyvereket használta, melyeket Mauserféle hétméteres kaliberű puskákkal cserélnek föl. AMauser-puskákból 100.000 darabot rendelt meg a szerb kormány, melyből az első szállítmány még e hónapban érkezik Belgrádba. Az eddig használatban volt ágyukat ,szintén fölcserélik Krupp-féle gyorstüzelésű ágyukkal. Az új puskák és ágyuk átvételére egy katonai szakbizottság már több nap óta Essenben tartózkodik. Bábom Dél-Afrikában. Budapest, okt. 31. Ladysmith körül kemény harcz folyik tegnap reggel óta. A harcz, úgy látszik, ismét az angolok vereségével végződött. A londoni táviratok, melyeknek sorai közül ezt a tényt félreérthetetlenül ki lehet oda vasni, valóságos mesterművei a szemfényvesztő harczi bulletineknek. A búrokat visszaszorították, jelenti White tábornok, de aztán ő visszavonta csapatait, amelyek visszaérkeztek a táborba, anélkül, hogy «az ellenség alkalmatlankodott volna nekik.» Hát ez bizony kissé képletes beismerése a vereségnek, a dicstelen visszavonulásnak, melyet a maga őszinteségében mégsem lehet a győzelmi híreket váró angolok elé terjeszteni. Persze, a közvéleményt szerfelett izgatottá teszi az, hogy a folytonos győzelmi hírek mellett már nemcsak a minmának, de az egész hadihajórajnak mozgósítását is elrendelték. Mai távirataink a következő újabb eseményeket jelentik: London, okt. 31. Withe tábornoknak a tegnapi csatáról szóló távirata Ladysmithben délután fél 5 órakor kelt és így szól: Az összes ittlévő csapatokat felhasználtam a szolgálatra szükséges őrhad kivételével. A 10. hegyi üteget az ír puskásokkal és a gloeeslerghirci ezreddel utasítottam, hogy a dombon lévő ellenséges hadállást foglalják el, hogy balszárnyunkon mozoghassunk. A csapatok este 11 órakor vonultak ki. Az éj folyamán a lövöldöző ütegnek egy pár öszvére néhány ágyúval eliramodott. Remélem azonban, hogy újra rájuk találunk. Két zászlóalj még nem érkezett vissza, de estére visszavárjuk. Két hadosztály tábori tüzérséget és öt zászlóalj gyalogságot iáküldtem, hogy a French tábornok vezetése alatt álló lovasság segítségével támadják meg azt a hadállást, amelyben az ellenség tegnap felállította ágyúit. Az ellenség otthagyta hadállását, de nagy erővel megtámadta csapatainkat. Azt hiszem, hogy azok acsapatok, amelyek velem szemben állottak, Jónkert parancsnoksága alá tartoztak. Sok ágyújuk volt és a számuk is nagynak látszott. A mi csapataink mind részt vettek a harczban, ele nem sikerült az ellenség táborához férkőzniük. Veszteségünket 80— 100 emberre becsülöm; az ellenség vesztesége valószínűleg sokkal nagyobb, mert ágyúzásunk, azt hiszem, hatásosabb volt. Több órai harcz után visszavontam csapataimat, amelyek visszaérkeztek a táborba, anélkül, hogy az ellenség alkalmatlankodott volna nekik. Az ellenség nagy csapatokat koncentrált és ágyaik messzebb lőnek, mint a mi tábori ágyúink. Most rendelkezésemre áll néhány hajóágyu, amelyek az ellenség ágyúit részben elhallgattatták és — mint remélem, — jobbak lesznek az ellenség leg-jobb angyainál, amelyekkel a borok a városra 6090 yardnál távolabbról lövöldöztek. London, okt. 31. A Standard. mk jelentik Ladysmithből tegnap esti kelettel, hogy az angolok azt várták, hogy a burok főtámadása a czentrumot fogja érni, de az ellenség visszavonulása megváltoztatta White tervét. A jobbszárny heves ütközetbe keveredett és a czentrumnak támogatnia kellett. A búrokat azután folyton visszaszorították, mire White tábornok, élőbén a felderítés czélját, szép rendben visszavonult Ladysmithbe. A harcz vége felé odaérkezett egy csapat tengerészkatona a Durban előtt veszteglő Powerful hadihajóról, akik nehéz ágyúkat hoztak magukkal. A negyedik lövés után a búrok 40 fontos ágyúi le voltak szerelve, úgy hogy Ladysmith megszabadult az ágyúzás veszedelmétől. A búrok vitézül és kitartóan állták meg helyüket és valószínűleg nagy veszteségeket szenvedtek. A Times-nak az ütközetről, szóló jelentéséből kitűnik, hogy a közelharczban egy dandárnak vissza kellett mennie. Ennnek komoly következményei lettek volna, ha , ezt a mozdulatot a tábori tüzérség nem fedezi, amely tetemes veszteséget szenvedett. Két ágyú, egyelőre hasznavehetetlenné vált. Ladysmith, okt. 31. (Éjjel.) White tábornok éjjel valamennyi angol csapattal megtámadta az ellenséget, hogy a bab szárny mozoghasson és több mértföldnyirevisszaülte a búrokat, a nélkül azonban, hogy az esetséges táborhoz férkőzhetett volna. White csapatai azután két zászlóalj kivételével visszatértek szállásukra. London, okt. 81. White tábornoknak egy hivatalos távirata szerint Ladysmith mellett több óra hosszat tartott a harcz. White az angolok veszteségét 80—100 emberre becsüli és hozzáteszi, hogy a búrok vesztesége -valószínűleg - sokkal nagyobb. London, okt. 31. (Saját tud.) A mai lapok a Ladysmith mellett lefolyt tegnapi ütközetről vezérczikkeket irtak, amelyekben az ütközetnek Európára, való nagy hatásától tartanak. A lapok azt mondják, hogy a tegnapi ütközet ugyan nem jelent győzelmet, de White tábornoknak nem is az a feladata, hogy győzelmet arasson, hanem az, hogy a bárokat még 14. napig foglalkoztassa, amíg az angol haderő a Fokföldre érkezik. Amint a haderő megérkezik, sietve fog az ország északi haturához vezető vasutakon a Ladysmithben lévő angolok, sietségére sietni, és a búrok kényszerűvé lesznek Ladysmith alól elvonulni. London, okt. 31. (Saját tud.) A Ladysmith mellett lefolyt ütközet részleteiről a következő hírek érkeztek : Az angol tüzérség már éjfélkor kivonult a városból a búrok ellen. A tüzérséget gyalogság és lovasság követte. Három órakor az angolok félkörben Helpmaakaar-Share körül vonultak fel. A burok szintén félkörben foglaltak velük szemben állást. Az angoloknak a czenkrmnban 3 tábori ütegük, két lovasezredés négy fél ezredük volt. A jobb szárnyon volt az angoloknak 3 lovasezredük, 4 tábori üteget és 5 fél ezredük. A balszárnyon volt egy hegyiüteg, két fél gyalogezred. Itt történt az, hogy az angol könnyű tüzérség működése közben öszvérek az ellenség felé rohantak. Ezeknek sorsáról már hír nem érkezett, úgy szintén két ütegről, amelyet valószínűleg az ellenség fogott el. Négyórai harcz után White tábornok hadseregének visszavonulását rendelte el. A visszavonulókat erős ütegek és lovasság fedezte. Az angolok vesztesége 90—100 ember lehetett. A búrok a városba 40 fontos lövegeket lőttek, de azok a városban kárt nem okoztak. London, okt. 31. Megerősítik azt a hírt, hogy Haller tábornok ma éjjel Fokvárosba érkezett. Montreal, okt 31. A kanadai csapatok ma a lakosság nagy lelkesedése mellett Dél-Afrikába indultak. MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, november 1. Vármegyék mozgalma. Budapest, okt. 31. A Tisza-Bánffy-rendszer legélesebb bírálata és elítélése foglaltatik abban a mozgalomban, mely Szolnok-Doboka vármegye közgyűléséből indult ki. Éppen Szolniok-Dobokából, ahol Bánffy Dezső báró tizenhét évig főispánoskodott! Ahol tehát legjobban és legközvetlenebbül ismerik az ő választási rendszerét. A szobrok-dobokai határozatot megismételte Kolozsmegye is. Remélhetőleg nem zárkóznak el ezen ■ irányzattól a többi vármegyék sem. Ezt a határozatot a sajtó részben helyeselte, részben hibáztatta. Akik hibáztatták, partikularizmust és az országos népképviselet meghamisítását látták benne. Pedig nem egyéb az, mint jogszerű védekezés a merőben jogszerűtlen invázió ellen és hangulatkeltés szemben a választási korrupczióval. A hibáztatás félreértésen alapul. Lapjaink nem közölték a szolnok-dobokai határozat indokait, sem azt az átiratot, melyet e megye alispánja a társtörvényhatóságokhoz intézett. Innen számlázhatott a félreértés, mely hogy nagyobb arányokat ne öltsön, ezennel teljtartalmúlag közöljük Szolnok-Doboka átiratát, mely így hangzik:Mélyen tisztelt Társtörvényhatóság! Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy nemzetünk a parlamentáris kormányformát ama hitben vívta ki és alkotta meg, hogy az legyen legfőbb, leghathatósabb eszköze, megteremtője az általános, a közaz egyéni szabadságnak, elhaladásnak és hogy ennek megvalósulása által létrejöjjön az az erő, amely a pragimatica sanctióból eredő államszövetségünket képes egyensúlyban fentartani és képes továbbá elvenni élét, hátrányát nemzetiségi viszonyainkból eredő küzdelmeinknek. E czél, e törekvés megvalósítása végett, nemzetünknek arra kell törekednie, hogy parlamenti rendszerünkből minden visszaélés kizárassék, mert reánk nézve e rendszerek tisztasága, lényegének megfelelő állapota nemcsak legfőbb érdek, de nemzetünk létkérdése is. Midőn törvényhozásunk az országgyűlési képviselő-, választások fölötti bíráskodásról szóló 1899. évi XV-ik törvényczikket megalkotta, a képviselőválasztások tisztasága és szabadságának eszközét teremtette meg ; most már fölfogásunk szerint, választóközönségünknek elengedhetetlen kötelessége, hogy e törvény és a parlamenti rendszer ama szellemének feleljen meg, mely azt követeli, hogy törvényhozásunk képviselőházába is csak olyan egyének foglaljanak helyet, akik hű képviselői és visszatükröztetői a nemzet minden rétegeiben fölmerülő véleményeknek, óhajtásoknak és törekvéseknek. Tagadhatatlan, hogy e kívánalommal szemben az ellenkezőt tapasztaljuk, főleg az erdélyi részek és Magyarország felső részein fekvő kerületekben, ahol valóságos szokás olyanok részéről képviselői mandátum után törekedni, kik a közélet terén sem tapasztalatra, sem érdemre, sem etnikai erőre nem hivatkozhatnak és a kiknél a czél nem a nemzet érdekeinek önzetlen és igazi előmozdítása, hanem csak egy oly mandátum megszerzése, amelyhez anyagi eszközzel, mindennemű ajánlással, nyomással és egyéb éppen nem törvényes eszközzel is el lehet jutni. Az ilyen egyének, ha el is érték képviselővé választásuk által czéljukat, idegenek maradnak még választókerületükre nézve is, mert nem a választók igazi bizalma emelte őket e helyre. Leplezetlen valót állítunk tehát, midőn azt mondjuk, hogy az ilyen választások parlamentünk erkölcsi tekintélyén ütnek csorbát, mert megingatják közvéleményünknek képviselőházunkba vetett hitét és azt a bizalmát, amelynek hazánk egyetlen polgárának lelkéből sem szabad hiányozni. Nemzeti érdek kell hogy legyen tehát az a törekvés, hogy törvényhozásunk és főleg képviselőházunk minden tagja mandátumát olyan bizalomalapján esze-