Magyarország, 1899. november (6. évfolyam, 302-331. szám)

1899-11-01 / 302. szám

e­ rintem azonban ezen irányzat nem új, s nem csak a vendégek ellen irányuló, hanem inkább minden ellen a mi nem «egyesült államokbeli.» Ágoston B. Gábor: KÜLFÖLD. A szerb hadsereg új fegyverei. Nemrég meg­írtuk, hogy a szerb szkupstina 3 és fél millió frankot­­szavazott meg a szerb hadsereg részére. A megsza­vazott hitel megszerzése czéljából Fetrovics Vukasin pénzügyminiszter jelenleg külföldön tartózkodik s a szerb kormány nevében ő rendelte meg a szerb hadsereg részére szükséges fegyvereket. A szerb­­hadsereg eddig a Koka Milovanovics szerb kapitány által föltalált fegyvereket használta, melyeket Mauser­féle hét­­méteres kaliberű puskákkal cserélnek föl. A­­Mauser-puskákból 100.000 darabot rendelt meg a szerb kormány, melyből az első szállítmány még e hónap­ban érkezik Belgrádba. Az eddig használatban volt ágyu­kat ,­szintén­ fölcserélik Krupp-féle gyorstüzelésű ágyuk­kal. Az új puskák és ágyuk átvételére egy katonai szakbizottság már több nap óta Essenben tartózkodik. Bábom Dél-Afrikában. Budapest, okt. 31. Ladysmith körül kemény harcz folyik tegnap reggel óta. A harcz, úgy látszik, ismét az angolok vereségével végződött. A londoni táviratok, melyeknek sorai közül ezt a tényt félreérthetetlenül ki lehet od­a vasni, valóságos mesterművei a szem­fényvesztő harczi bulletineknek. A búro­kat visszaszorították, jelenti White tábor­nok, de aztán ő visszavonta csapatait, a­melyek visszaérkeztek a táborba, a­nél­kül, hogy «az ellenség alkalmatlankodott volna nekik.» Hát ez bizony kissé kép­letes beismerése a vereségnek, a dicste­len visszavonulásnak, melyet a maga őszinteségében mégsem lehet a győzelmi híreket váró angolok elé terjeszteni. Per­sze, a közvéleményt szerfelett izgatottá teszi az, hogy a folytonos győzelmi hí­rek mellett már nemcsak a min­mának, de az egész hadihajórajnak mozgósítását is elrendelték. Mai távirataink a következő újabb eseményeket jelentik: London, okt. 31. Withe tábornoknak a tegnapi csatáról szóló távirata Lady­smithben délután fél 5 órakor kelt és így szól: Az ös­szes ittlévő csapatokat felhasználtam a­ szolgálatra szükséges őrhad kivételével. A 10. hegyi üteget az ír puskásokkal és a gloees­­lerghirci ezreddel utasítottam, hogy a dombon lévő ellenséges hadállást foglalják el, hogy bal­­szárnyunkon mozoghassunk. A csapatok este 11 órakor vonultak ki. Az éj folyamán a lövöl­döző ütegnek egy pár öszvére néhány ágyúval eliramodott. Remélem azonban, hogy újra rájuk találunk. Két zászlóalj még nem érkezett vissza, de estére visszavárjuk. Két hadosztály tábori­ tüzérséget és öt zászlóalj gyalogságot iáküldtem, hogy a French tábornok vezetése alatt álló lovasság segítségével támadják m­eg azt a hadállást, a­melyben az ellenség tegnap felállította ágyúit. Az ellenség otthagyta hadállását, de nagy erővel megtá­madta­ csapatainkat. Azt hiszem, hogy azok a­­csapatok, a­melyek velem szemben állottak, Jónkert parancsnoksága alá tartoztak. Sok ágyú­juk volt és­­ a számuk is nagynak látszott. A mi csapata­ink mind részt vettek a harczban, ele nem sikerült az ellenség táborához férkőzniük. Veszteségünket 80— 100 emberre becsülöm; az ellenség vesztesége valószínűleg sokkal nagyobb, mert ágyúzásunk, azt hiszem, hatásosabb volt. Több óra­i harcz után visszavontam csapataimat, a­me­lyek visszaérkeztek a táborba, a­nélkül, hogy az ellenség alkalmatlankodott volna nekik. Az ellenség nagy csapatokat konc­en­­trált és ágyaik messzebb lőnek, mint a mi tábori ágyúink. Most rendelkezé­semre áll néhány hajóágyu, a­melyek az ellen­ség ágyúit részben elhallgattatták és — mint remélem, — jobbak lesznek az ellenség leg-­­­­jobb angyainál, a­melyekkel a­ borok a városra 6090 yardnál távolabbról lövöldöztek. London, okt. 31. A Standard. mk jelentik Ladysmithből tegnap est­i kelettel, hogy az angolok azt várták, hogy a burok főtámadása a czentrumot­ fogja érni, de az ellenség visszavonulása megváltoztatta White tervét. A jobbszárny heves ütközetbe ke­veredett és a czentrumnak támogatnia kellett. A búrokat azután folyton visszaszorították, mire White tábornok, élőbén a felderítés czélját, szép rendben visszavonult Ladysmithbe. A harcz vége felé odaérkezett egy csapat ten­gerészkatona a Durban előtt veszteglő Powerful hadihajóról, a­kik nehéz ágyúkat hoztak magukkal. A negyedik lövés után a búrok 40 fontos ágyúi le voltak szerelve, úgy hogy Ladysmith megszabadult az ágyúzás veszedelmé­től. A búrok vitézül és kitartóan állták meg helyüket és valószínűleg nagy veszteségeket szenvedtek. A Times-nak az ütközetről, szóló jelentésé­ből kitűnik, hogy a közel­harczban egy dan­dárnak vissza kellett mennie. Ennnek komoly következményei lettek volna, ha , ezt a mozdulatot a tábori tüzérség nem fedezi, a­mely tetemes veszteséget szenvedett. Két ágyú, egyelőre hasznavehetetlenné vált. Ladysmith, okt. 31. (Éjjel.) White tábornok éjjel valamennyi angol csa­pattal megtámadta az ellenséget, hogy a bab szárny mozoghasson és több mér­tföldnyire­­visszaülte a búrokat, a nélkül azonban, hogy az esetséges táborhoz férkőzhe­tett volna. White csapatai azután két zászlóalj kivételével visszatértek szállá­sukra. London, okt. 81. White tábornoknak egy hivatalos távirata szerint Ladysmith mellett több óra hosszat tar­tott a harcz. White az angolok veszteségét 80—100 emberre becsüli és hozzá­teszi, hogy a búrok vesztesége -valószínűleg -­ sokkal nagyobb. London, okt. 31. (Saját tud.) A mai lapok a Ladysmith mellett lefolyt teg­napi ütközetről vezérczikkeket irtak, a­me­lyekben az ütközetnek Európára, való nagy hatásától tartanak. A lapok azt­ mondják, hogy a tegnapi ütközet ugyan nem jelent győzelmet, de White tábornok­nak nem is az a feladata, hogy győzelmet arasson, hanem az, hogy a bárokat­­ még 14. napig foglalkoztassa, a­míg az angol haderő a Fokföldre érkezik. A­mint a haderő megérkezik, sietve fog az ország északi haturához vezető vasutakon a Ladysmith­­ben lévő angolok, sietségére sietni, és a búrok kényszerűvé lesznek Ladysmith alól elvonulni. London, okt. 31. (Saját tud.) A Ladysmith mellett lefolyt ütközet részletei­ről a következő hírek érkeztek : Az angol tüzérség már éjfélkor kivonult a városból a búrok ellen. A tüzérséget gya­logság és lovasság követte. Három órakor az angolok félkörben Helpmaakaar-Share körül vonultak fel. A burok szintén félkörben fog­laltak velük szemben állást. Az angolok­­nak a czenkrmnban 3 tábori ütegük, két lovas­ezred­­és négy fél ezredük volt. A jobb szár­nyon volt az­ angoloknak 3 lovasezredük, 4 tábori üteget és 5 fél ezredük. A balszárnyon volt egy hegyiüteg, két fél gyalogezred. Itt tör­tént az, hogy az angol könnyű tüzérség műkö­dése közben öszvérek az ellenség felé rohan­tak. Ezeknek sorsáról már hír nem érke­zett, úgy szintén két­ ütegről, a­melyet­ valószínűleg az ellenség fogott el. Négyórai harcz után White tábornok hadseregének visszavonulását rendelte el. A visszavonulókat erős ütegek és lovasság fedezte. Az angolok vesztesége 90—100 ember lehetett. A búrok a városba 40 fontos lövegeket­ lőt­tek, de azok a városban kárt nem okoztak. London, okt. 31. Megerősítik azt a hírt, hogy Haller tábor­nok ma éjjel Fokvárosba érkezett. Montreal, okt 31. A kanadai csapatok ma a lakosság nagy lelkesedése mellett Dél-Afrikába indultak. MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, november 1. Vármegyék mozgalma. Budapest, okt. 31. A Tisza-Bánffy-rendszer legélesebb bírálata és el­ítélése foglaltatik abban a mozgalomban, mely Szol­­nok-Doboka vármegye közgyűléséből indult ki. Éppen Szolniok-Dobokából, a­hol Bánffy Dezső báró tizen­hét évig főispánoskodott! A­hol tehát legjobban és legközvetlenebbül ismerik az ő választási rend­szerét. A szob­rok-dobokai határozatot megismételte Kolozs­­megye is. Remélhetőleg nem zárkóznak el ezen ■ irányzattól a többi vármegyék sem. Ezt a határo­zatot a sajtó részben helyeselte, részben hibáztatta. A­kik hibáztatták, partikularizmust és az országos népképviselet meghamisítását látták benne. Pedig nem egyéb az, mint jogszerű védekezés a merőben jogszerűtlen invázió ellen és hangulatkeltés szemben a választási korrupczióval. A h­ibáztatás félreértésen alapul. Lapjaink nem­­ közölték a szolnok-dobokai határozat indokait, sem azt az átiratot, melyet e megye alispánja a társtör­vényhatóságokhoz intézett. Innen számlázhatott a félreértés, mely hogy nagyobb arányokat ne öltsön, ezennel teljtartalmúlag közöljük Szolnok-Doboka át­iratát, mely így hangzik:­­Mélyen tisztelt Társtörvényhatóság! Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy nemzetünk a­ parlamentáris kormányformát ama hitben vívta ki és alkotta meg, hogy az legyen legfőbb, leghatha­­tósabb eszköze, megteremtője az általános, a köz­­az egyéni szabadságnak, elhaladásnak és hogy ennek megvalósulása által létre­jöjjön az az erő, a­mely a pragim­atica sanctióból eredő államszövetsé­günket képes egyensúlyban fen­tartani és képes to­vábbá elvenni élét, hátrányát nemzetiségi viszonyaink­ból eredő küzdelmeinknek. E czél, e törekvés meg­valósítása végett, nemzetünknek arra kell törekednie, hogy parlamenti rendszerünkből minden visszaélés kizárassék, mert reánk nézve e rendszerek tiszta­sága, lényegének megfelelő állapota nemcsak leg­főbb érdek, de nemzetünk létkérdése is. Midőn törvényhozásunk az országgyűlési képviselő-, választások fölötti bíráskodásról szóló 1899. évi XV-ik t­örvényczikket megalkotta, a képviselőválasz­tások tisztasága és szabadságának eszközét terem­tette meg ; most már fölfogásunk szerint, választó­közönségünknek elengedhetetlen kötelessége, hogy e törvény és a parlamenti rendszer ama szellemének feleljen meg, mely azt követeli, hogy törvényhozá­sunk képviselőházába is csak olyan egyének foglalja­nak helyet, a­kik hű képviselői és visszatükröztetői a nemzet minden rétegeiben fölmerülő vélemények­nek, óhajtásoknak és törekvéseknek. Tagadhatatlan, hogy e kívánalommal szemben az ellenkezőt tapasztaljuk, főleg az erdélyi részek és Magyarország felső részein fekvő kerületekben, a­hol valóságos szokás olyanok részéről képviselői mandá­tum után­ törekedni, k­ik a közélet terén sem tapasz­talatra, sem érdemre, sem etnik­ai erőre nem hivat­kozhatnak és a kiknél a czél nem a nemzet érdekei­nek önzetlen és igazi előmozdítása, hanem csak egy oly mandátum megszerzése, a­melyhez anyagi eszköz­zel, mindennemű ajánlással, nyomással és egyéb éppen nem törvényes eszközzel is el lehet jutni. Az ilyen egyének, ha el is érték képviselővé választásuk által czéljukat, idegenek maradnak még választóke­rületükre nézve is, mert nem a választók igazi bi­zalma emelte őket e helyre. Leplezetlen valót állítunk tehát, midőn azt mond­juk, hogy az ilyen választások parlamentünk erkölcsi tekintélyén ütnek csorbát, mert megingatják közvéle­ményünknek képviselőházunkba vetett hitét és azt a bizalmát, a­melynek hazánk egyetlen polgárának lelkéből sem szabad hiányozni. Nemzeti érdek kell hogy legyen tehát az a törekvés, hogy törvényhozásunk és főleg képviselőházunk min­­­­den tagja mandátumát olyan bizalom­­alapján esze-

Next