Magyarország, 1899. december (6. évfolyam, 332-360. szám)
1899-12-01 / 332. szám
MAGYARORSZÁG II, ppjpppTfMfry Budapest, 1899. péntek, deczember, keresetforrásainkat szaporítani és a régieket intenzivebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehetséges lesz ezen időszak alatt a valutarendezési és a vele kapcsolatos műveleteket zavartalanul végrehajtani. Ezeknek a műveleteknek előfeltételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek, részünkről pedig minden alkalommal és így ezúttal is nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A pénzügyi bizottság tárgyalásai során az az aggály merült fel, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a feltétel, hogy a jelen törvény arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő határozatok Ausztriában is törvényerőre emelkednek, akképp is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Erre nézve tudomásul vettük a kormányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatkozás történik az 1868-ik évi XII. t.-cz. 19. és 20. szakaszaira, amely szakaszokban foglalt határozatok az egyezségnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják, minélfogva az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibocsátott császári rendeletnek a kvóta-egyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. Ezek után ajánljuk a t. Háznak, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, mely szól arról az arányról, mélyítőn Magyarország a közelebbi 10 esztendőben a közös kiadásokhoz hozzá fog járulni, általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapest, 1899. november 30. Br. Dániel Ernő g. k. Dr. Nemémyi Ambrus s. k. a p. n. bizottság a p. ri. bizottság helyettes elnöke, előadója. A delegáczió megalakulása. — A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.— Bécs, nov. 30. Kiküldött tudósítónk a delegácziók megalakulására vonatkozólag a következőket jelenti: Ma délután öt órakor alakult meg a magyar delegáczió. Az alakulás a tegnapi értekezletnek megfelelőleg folyt le. A magyar delegáczió korelnöke, gróf Nád Kálmán a szokott szívélyességgel, üdvözölte a delegáczió tagjait, és miután lelkesen megemlékezett ő felségéről, felkérte őket az alakulási teendők teljesítésére. A delegáczió megalakulásánál jelen voltak a kormány részéről: Széll Kálmán, Lukács László és báró Fejérváry Géza. A közös miniszterek részéről jelen voltak: Goluchowski, Kállay és Krieghammer, továbbá Spann tengernagy. Elnöknek gróf Szapáry Gyulát választották meg, aki az általános külügyi politikát felölelő megnyitó beszédében utalt a teendők fontosságára, hivatkozott a kormány előterjesztéseiben foglaltakra, amelyek sajnos bizony ismét többletkövetelésekkel állanak elő, de ezen követelések a tényleges szükségletek által indokolva vannak és nem mellőzhetők. Szapáry gróf beszédét a király éltetésével fejezte be, mire a delegácziót felkérte, hogy válaszszon alelnököt és jegyzőt és alakítsa meg a bizottságokat. Alelnökül Szilágyi Dezsőt, jegyzőknek, mint azt már tegnap jelentettük, Münnich Aurélt, gróf Telekiy Sándort és báró Rudnyánszky Józsefet választották meg. A bizottságok akként alakultak meg, a miként azt tegnap jelentettük. Felolvasták ezután hosszú sorozatát ama miniszteri átiratoknak, amelyekben az egyes minisztériumok közlik a delegáczióval, hogy körülbelül mely közegek fognak résztvenni a delegáczióban. A megalakulás után elnök közölte a delegáczióval, hogy a fogadás az udvarnál holnap déli 12 órakor lesz, amikor is ö felsége a szokott szertartások szerint fogja, fogadni a magyar delegátusokat és hozzájuk beszédet fog intézni. Bécsben elterjedt politikai hírek szerint az ő felsége által holnap a delegációkhoz intézendő beszédben szemlét fog tartani az egész európai helyzetről, meg fog emlékezni az angol-transzváli konfliktusról, a hágai békekonferencziáról, amelyben monarchiánk is részt vett, meg fog emlékezni továbbá a keleti kérdés szüneteléséről és általában igen békés hangulata lesz. Este 0 órakor alakul meg az osztrák delegáczió, amelynek elnöke Vetter van der Lile, alelnöke pedig Jaworsky lesz. * Kiküldött tudósítónk még a következőket jelenti: A delegáczió tagjait kínosan érinti az utóbbi költségszaporulat és még a kormánypárt tagjai között is nagy megütközést keltett az a körülmény, hogy nemcsak a hadsereg tisztjei részesülnek nagy fizetésemelésben, hanem még a közös minisztériumok alkalmazottjai is nagyobb fizetésben részesülnek és pedig az osztrák tisztviselők fizetésének aránya szerint. A delegáczióban előreláthatólag mindkét tétesnél nagyobb vita készül. * Bécsből telegrafálják a «Bud. Tud.»-nak . A magyar delegáczió tagjai Széll Kálmán miniszterelnökkel, Fejérváry báró honvédelmi- és Lukács László pénzügyminiszterrel együtt ma délben érkeznek ide, ahol ma délután 5 órakor lesz a magyar delegáczió első teljes ülése, amelyen a közös költségvetési javaslatokat fogják beterjesztetni. A közös minisztereken kívül a delegáczió munkáján részt vesznek még a közös minisztériumokból a következők : A közös kidügyminisztériumból : Szécsen gróf osztályfőnök, südenhorsti Zwiedinek báró rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Dóczy osztályfőnök, ettenachi Jettel udvari és miniszteri tanácsos, Mérey követségi tanácsos, Gagem báró osztálytanácsos, Erb báró és Szapáry Tibor gróf udvari és miniszteri fogalmazók. A hadügyminisztériumból: Jekelfalussy altábornagy és Röckensaun lovag osztályfőnökök, Canisius és Klar vezérőrnagyok, Krbbatin lovag, Terkulja és Elmayer ezredesek, Dobrucki lovag főhadbiztos, Abele báró alezredes és Urbany őrnagy a közös hadügyminiszter szárnysegédei. A haditengerészet részéről: Spaun báró, tengerészeti parancsnok, Budisavljevics tengerészeti vezérbiztos, Görtz sorhajókapitány, Taflitz tengerészeti biztos, László Elemér, Hauser báró és Reményik Ferencz sorhajóhadnagyok. A közös pénzügyminisztériumból: Horovitz Ede lovag és Kenner lovag osztályfőnökök, Ungar gróf udvari tanácsos. A közös legfőbb számvevőszék részéről :Fimner Ernő dr., Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, Salomon udvari tanácsos és Kostyál udvari titkár. Giulio Morandi azonban makacs és kitartó. — De édes Ruggiero, lásd be . . . lészén nem tudja meg senki, — magyarázza. •— Te felmondod a Banca Romana kedvezményeit és mi milliókat fogunk zsebrevágni. Érted ? Milliókat . . . És egy egyszerű, ártatlan börzemanőver az egész . . . És addig-addig beszél, és addig-addig magyarázgat, amíg ez végre kételkedni kezd a saját meggyőződésében. — Gondolod, hogy ártatlan?—kérdi határozatlanul. — Hát persze, hogy az! — siet megnyugtatásképp válaszolni Giulio Morandi. Így történt, hogy nemsokára sokat és jóízűen nevettek a börzén. Ostoba és gyámoltalan ficzkók ugyanis, — nyilván valakinek a megbízásából, — nyakrafőre összevásárolták a legros- Szabb hikni részvényeket. — Megbolondultak ezek? —– kérdezték egymástól a bankok beavatottjai. De nemsokára megjött a magyarázat, az óriási horderejű pénzügyi esemény: a miniszter fölmondta a Banca Romana összes kedvezményeit. Az arczok megnyúltak és mindenki a zsebéhez kapott. Mi ez? Az értékek iszonyúan estek. Pénzügyi válságtól lehetett tartani. Sok ezer család, amelynek egy egész emberöltőn át összekuporgatott vagyonkája éppen a Banca Romana biztosnak hitt részvényeibe volt fektetve, kétségbeesetten sietett túladni rajtuk. De már késő volt. Akkor azt hitték még, hogy valamely országos érdek parancsolja a miniszternek ezt a vakmerő lépését. És halálos csönd is volt egy ideig. Olyan zsibbadás-féle. De amikor látták, hogy egypár ember Giulio Morandival az élén a markába nevet, utczaszerte szitkokba tört ki a nép : — Le az árulóval ... Le a gaz brigantival . . . Le az utonállóval. És egy napsugáros reggelen ugyanazok, akik nemrég még istenítették, óriási tömegbe verődve a törvényhozási palota felé tartottak, hogy végrehajtsák rajta a nép ítéletét. VII. Úgy kellett lopva menekülnie, álruhában, a kertek alján, bűzös árkok mellett, amig csak ki nem ért a városból. Amig csak el nem ért a Tiberis partjára . . . Ott körülnézett. Egyedül volt. Senki sem követte. Csak a Tiberis meresztette rá sötétzöld szemeit. És enyhe szél fujdogált, amely játszott a czipője körül tánczoló rézvörös levelekkel. Valami kis gyerekleánynyal találkozott. Kék szem, szőke haj, halovány arcz. Összerezzent. De azután utána szaladt és megszólította: — Hova megy ? — Haza. — Hogy hivnak? — Teresinának. •— Teresinának ? Teresinának, mi ? És a másik neved mondd csak .. . Hamar ... Ugye, Teresina Fiorillio-nak hivnak, mi? —• Nem, uram, engem Teresina Marco-nak hivnak... — Nem igaz, ne hazudj . . .Teresina Fiorillionak hivnak .. . Miért akarsz megcsalni, hisz ismerlek, te rongy! . . . De mindjárt utánatette: — Te édes, te drága ... A lányka megijedt és elszaladt. •— Maga vén bolond . . . Ruggiero Conradi utánanézett egy darabig: bután, mereven. Amíg csak el nem tűnt a napfényben libbenő kékség. Azután levetette magát a fűbe, és sirt és sirt... Ács Ferencz. A kézügyi előterjesztések. Budapest, nov. 30. A Bécsben ma összeült, delegácziók elé ma terjesztették a közös miniszterek az 1900. évi közös költségvetésre vonatkozó javaslataikat és a kapcsolatos jelentéseket, melyeket a következőkben ismertetünk: Az 1900-iki közös költségvetés. Szükséglet. Rendes szükséglet: T. Külügyminisztérium . . . 9.916,941 kor. 11. Hadügyminisztérium : Rendkívüli szükséglet: T. Külügyminisztérium 202.295 kor. II. Hadügyminisztérium: A) Hadsereg . . 14.072,528 kor. B) Haditengerészet 13.910,450 » III. Pénzügyminisztérium 19.200 » 28.204,473 kor. A közösen fedezendő szükséglet tehát koronát tesz ki. 337.347,501 A) Hadsereg................... 269.186,176 » B) Haditengerészet . . 25.556,050 » IV. Pénzügyminisztérium . . . 4.185,401 » IV. Számellenőrzés................. 298,460 » Összesen 309.143,028 kor.