Magyarország, 1900. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
Budapest, 1900. kedd, január 2. MAGYARORSZÁG , elemeket összeforrasztani. Az elmúlt nagy krízisben és a bonyodalmak nagy tömkelegében az ő működésének köszönhető, hogy a veszélyek részben elmúltak, anélkül, hogy bárkinek önérzete, vagy bármily közérdek csorbát szenvedett volna, de a közjónak mindig előnye volt belőle. A jog, törvény és igazság jelszava egy táborba szólította az együvé tartozókat, kik minden politikai irigységtől menten akarnak együtt dolgozni. Bármit is mondanak, a szabadelvű párt egységes. A szokásos jó kívánságokkal fejezte be Csáky gróf lendülettel előadott beszédét, melyre Széll Kálmán felelt. A miniszterelnök válaszában először is biztosította híveit bizalmáról és barátságáról, majd pedig hálát mondott nekik eddigi támogatásukért. Politikai fejtegetésekbe nem akar bocsátkozni, mert hiszen elég alkalma volt minden aktuális kérdésről már a Házban nyilatkozni. Irányelvei változatlanul azok, melyeket tíz hónap előtt hirdetett és vallott. A kormány törekvése az, hogy azoknak lényegétől el ne térjen, mert hiszen ez elvek alapján köttetett meg a frigy közte és a párt között, és frigytörés lenne, ha a legkevésbbé is eltérne a kötés feltételeitől. A gondolat, mely a párt megnagyobbítását és megszaporítását eredményezte, az volt, hogy egyesülve elég erősek, összetartozók és összeforrottak leszünk nagy feladataink teljesítésére. Ez a gondolat arra int, hogy csak előre, ne pedig hátra nézzünk. (Itt nagyon hangos éljenzés hallatszott a teremben.) Becsületes, nyílt és lojális politika fogja majd megadni a sikert. A kormánynak a jövőben való eljárására vonatkozólag hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy igazi és valódi szabadelvűséget fog minden előterjesztésébe belevinni, mert hogy hazánk nagy, erős, gazdag és magyar legyen, ahhoz szükséges, hogy a nemzet minden rétege felöleltessék a törvényhozás munkájában, hogy az harmonikusan összeműködjön. Ami az Ausztriával rendezendő gazdasági kérdéseket illeti, felemlítette a miniszterelnök, hogy azok elvesztették a bizonytalanság jellegét, és azáltal, hogy a viszonosság biztosíttatott, bizonyos nyugpontra is jutottak. Akármi is történjék Ausztriában, Magyarországra nézve a kérdés nem teremthet már többé nyugtalanságot. Mihelyt ezek a kérdések végleg rendezve lesznek, hozzá fog látni a kormány a reformmunkákhoz is, hangoztatva, hogy varázsütésre nem lehet nagy dolgokat megteremteni. Hiszen a tölgyfa ereje is azokból a gyűrűkből áll, melyeket a teremtés a fokozatos fejlődés útján ad neki. ígéri azonban, hogy nem pusztán kijelentésekkel, hanem eredményekkel lesz azon, hogy a párt további bizalmára is méltónak bizonyuljon. Most a társaság a képviselőházba sietett, hol Perczel Dezsőt üdvözölte Münnich Aurél, aki beszédében szintén a megerősödött, egységes pártra mutatott rá. Majd az európai parlamentek válságairól szólt és azon aggodalmának adott kifejezést, hogy a magyar parlamentet is érheti ily súlyos válság, melyben szüksége lesz az elnök erélyére és tapintatára, de meg van győződve arról is, hogy a magyar parlament összes tényezőinek hazafisága meg fogja óvni a parlamentet súlyosabb rázkódtatásoktól. Perczel Dezső válaszában azt az óhajtást fejezte ki, hogy a magyar törvényhozásnak legyen már ideje belügyi reformok feldolgozására is. Ami a parlamenti válságot illeti, ő úgy hiszi, hogy a nemzetnek lesz elég ereje, hogy maga védelmezze meg institucióit, melyeknek annyi üdvösét köszönhet. A pártelnöknél. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai ma délelőtt 10 órakor nagy számban gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, ahol a párt ősz elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót üdvözölte az újév alkalmából a párt nevében Hódossy Imre. Hódosy üdvözlő beszéde teljes szövegében így hangzott: Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr! Egybegyűltünk, hogy az újév első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivonatainkat. E politikai párt czélja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferencz. Czélja: a történelmi alapon alakult alkotmányos független magyar állam eszköze, a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme czélhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van ! Úgy van!) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban. (Úgy van ! Úgy van !) Hogy azonban a párt czélját elérje, ahhoz összetartás (Helyeslés.), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés.) erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben (Úgy van ! Úgy van !) és látjuk a te előzékeny, koncziliáns modorodban, (Úgy van! úgy van!) melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnként majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg és ajánljuk magunkat szíves jóakaratodba. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Podmaniczky Frigyes báró erre következőleg válaszolt : Tisztelt barátom, tisztelt elvtársaim! Alig találok más szavakra, amelyek igazán keblem mélyéből fakadnának, mint az előttem szóló tisztelt barátom szavainak rövid parafrázisára. Szívből fakadólag köszönöm azon jó kívánságokat, amelyeket az imént elmondott szavak felém hangoztattak. De visszonzásul én is azon kezdem, hogy kívánok a párt minden egyes tagjának boldog újévet! (Köszönjük! Élénk éljenzés.) Kívánok egészséget, megelégedést és megnyugvást. (Élénk éljenzés.) De nem elég ennyi; nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnak magának, mint összességnek kívánok jó egészséget. (Derültség, tetszés.) Jó egészséget azért, hogy megnyugvást és ha lehet boldogulást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés.) A pártnak, mint összességnek kívánt jó egészség alatt azt értem, amit az imént mondott Hódossy tisztelt elvtársunk: az egyetértést, az öszszetartást mindenféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával, (Élénk éljenzés.) ha kitartást mindig és mindenkor a zászló mellett, a melyre főjelszóul, főczélunkul a haza java van fölírva. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ha a párt így fog eljárni, ha a párt így fog cselekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesíteni. Mert, t. elvtársaim, a főelv mindig az kell, hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességünket teljesítsük, és hogy lelkiismeretünkkel legyünk tisztában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, amit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra, és soha semmiféle viszonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást tenni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettünk. (Igaz ! Úgy van !) Már pedig ez a fő ! (Éljenzés.) Mert akinek a lelkiismerete tiszta, aki megtette a kötelességét a legnehezebb viszonyok közt is, az, ha daczára mindennek nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon eszközökkel, a melyek szerint és a melyekkel ő kívánja, — legalább azt a megnyugvást nyerheti, hogy teljesitvén szent kötelességét, a sorsra és gondviselésre bízza azokat, a mik a jövőben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonylatnyi hallgatás után, ha feleségem nem akar hitelt adni annak, amit tőled hallott, de én tudom, hogy igazat mondtál . . . — Lujza! . . . kiáltotta ijedten, fölriadva a férfi,— irt neked . . . — Válaszolt, mert én írtam neki; de talán magadtól is kitalálod, hogy levelemben egyetlen betűt sem írtam rólad. — Köszönöm, — rebegte az ember — köszönöm, Ádám.— S ezúttal is csak annyit akarok veled közölni,— folytatta gyöngéden Mikolai, — hogy feleséged egészséges s ha bizonyos volna benne, hogy csakugyan megjavultál, meg is bocsátaná a múltat. — Oh, Istenem, Istenem ...— Térj magadhoz, Feri, s ha érzed, hogy ura tudsz lenni önmagadnak, keresd föl a feleségedet és kezdj aj életet. De ha azt érzed, hogy minden hiábavaló ... akkor csak maradj itt és várj egy hónapig, félévig, egy évig, két évig , amíg biztos leszel benne, hogy most már Lujza elé léphetsz, mert megjavultál és nem iszol többet. — úgy érzem, hogy már megjavultam, — felelte bizakodó hangon a férfi. — Akkor hát csak menj, — intett jóindulatú mosolylyal Mikolai, s maga akart segédkezni az utazás előkészületei körül, a megjavult ember azonban nem engedte. Majd elkészült estére mindennel. Miatta még a kocsit sem kell befogni, mert gyalog akar elmenni, úgy, amint jött. Nem kíván semmit, csak egy kis táskát, amit nyakába akaszthasson, az irományai számára, aztán egy csököpenyeget, egy revolvert és valami jó erős botot a komondorok ellen, ha útközben esetleg megtámadnák, míg a vasúti állomást elérheti. Mikolai mindent ráhagyott, bolondos szeszélynek találta ugyan a dolgot, de egy szóval sem ellenkezett.. Legyen úgy, amint akarja. Még azt is készséggel megígérte, hogy családjának semmit sem szól az elutazásról, hanem azt fogja mondani, hogy csak néhány napra távozott és megint visszatér. — De hát mire való ez, Feri ? — kérdezte végül nevetve. A megjavult ember lesütötte a szemét. — Ne haragudj, kérlek, — felelte majdnem szomorúan és mélyen föllélegzett, — de azt gondoltam, hogy tán jó lesz, ha előbb kipróbálom magam . . . — Szóval, nem bizol magadban. — De igen, igen, — intett mohón az ember, — érzem, hogy megjavultam és most már Lujza elé léphetek . . . előbb azonban mégis próbára teszem magam . . . — Jól van, — tégy, amit akarsz. Ha nem állod ki a próbát, gyere vissza. — Nem, soha! Nem fogok visszajönni. — Annál jobb! Kívánom tiszta szívből, hogy igy legyen. •— felelte Mikolai komolyan, s csak úgy odavetve, könnyedén tette hozzá: szobád három napig igy marad, amint van, — kulcsát mindenesetre vidd magaddal, s ha többé nem lesz rá szükséged, tartsd meg emlékül. Nekünk még van egy kulcsunk. Majd azt fogjuk használni. Este nyolc óra körül, midőn Mikolainé le akarta küldeni a cselédet a kerti házba, hogy hívja föl Robinzon bácsit a vacsorához, a családfő — mindnyájuk nagy bámulatára — kijelentette, hogy nem szükséges. — Feri elment, hogy meglátogassa a szklabovai papot és általam kér tőled bocsánatot, hogy ezt személyesen nem adta érzésedre. A dolog azonban oly hirtelen jött, hogy már nem volt rá idő. — Csak nem szóltál neki valamit? — kérdezte szemrehányó hangon az asszony. — Hová gondolsz! Ismétlem, hogy látogatóba ment és két-három nap múlva megint itt lesz. — Bizonyos ez, Ádám ? — Bizonyos . . . felelte csendesen Mikolai, miközben elkomolyodva tekintett maga elé, s nem tudott visszafojtani egy ajkaira előtörő gyönge sóhajt. Harmadnap este a megjavult ember holtrészegen tántorgott be a hátulsó kis ajtón s nekitámaszkodva a kerti ház ajtajának. Kabátja zsebeiben a kulcs után matatott. Táskának, botnak, esőköpenynek, revolvernek és az útiköltségül kapott száz forintnak hire-hamva sem volt. Szemei kidülledve bámultak üregeikben, ajka duzzadt és sáppadt volt, mint a hulláé. — Kulcs ... kulcs ... — motyogta reszkető szájjal, míg egyszer csak végigzuhant egész hosszában a küszöbön és horkolni kezdett. S azóta minden esztendőben elindult Robinzon bácsi, hogy próbára tegye magát, de mindig igy jött vissza. Tizenhat hosszú év alatt — tizenhatszor jelent meg a vasúti állomáson, s rendszerint már a jegyet is megváltotta, hogy a legközelebbi vasúttal elutazzék, de akkor egyet fordult nyomorult fejével a világ, nekiesett mohón, mint egy állat, a rumnak és leitta magát a sárgaföldig. Évenkint egyetlen egyszer. 3