Magyarország, 1900. május (7. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
Budapest, 1900. kedd, május 1. MAGYARORSZÁG KÖZGAZDASÁG. Az idegenek birtokszerzése. Budapest, ápr. 30. Az «Országos Magyar Gazdasági Egyesület» közgazdasági szakosztálya ma délután gróf Zselénszky Róbert elnöklete alatt, a Köztelek nagytermében nagy és díszes közönség jelenlétében ülést tartott, amelyen három nagyfontosságú tárgy került szőnyegre; Balás Árpádnak javaslata a kivándorlása okainak tanulmányozása tárgyában; a második dr. Baross Jánosnak felolvasása az idegenek birtokszerzési jogosultságáról; a harmadik tárgy, amelyet Rubinéi Gyula adott elő, a vámbizottság jelentése azáltalános vámtarifa revíziója tárgyában. Erről a legutolsóról már szólottunk és azt hisszük, még sokszor fogunk szólani, valamint vissza fogunk térni a Balás Róbert által fejtegetett kivándorlási kérdésre is. Ez alkalommal az idegenek birtokszerzésének eddig még nagyon keveset feszegetett kérdése tárgyában tartott felolvasást ismertetjük a következőkben. A felolvasó magyar jogtörténeti alapokból indul ki, bebizonyítván, hogy már az aranybullában kizárták őseink a nem magyar honosokat az ingatlan birtokok tulajdonjogából. 700 esztendő jogfejlődése következetesen ily irányú volt, mert úgy a vegyesházi, mint Habsburgházi királyok korában, számos ily irányú törvény vette védelmébe a hazai földet. Különösen fontos az 1715 : 23. t.-cz., mely az idegen tulajdonosok ellen kisajátítási joggal ruház fel bármely magyar honpolgárt, ki az illető birtokra reflektál. Még a liberális 1844. évi IV. t.cz„ mely a nem nemeseknek is megadja a birtokszerzési jogot, külön hangsúlyozza, hogy abból a nem magyar honosok teljesen kizáratnak. Ezt a 700 esztendős magyar jogfejlődést megsemmisítette a Bach-korszak, midőn az 1852. évi császári ősiségi pátens ezen nemzeti irányú jogi korlátokat ledöntötte. Az országbírói értekezlet «ideiglenesen» érvényben tartotta e rendeletet és ilyen ideiglenesen a mai napig érvényben van, mert 40 éven át nem jutott eszébe parlamentünknek a kérdést törvényesen rendezni. Az idegenek ma virágját élő szabad birtokvásárlási joga tehát nem a magyar jogfejlődés eredménye, hanem ránk erőszakolt osztrák intézmény. A világon mindenütt rendezve van a kérdés törvényesen — csak nálunk nincs.. A tőkegazdag Francziaország és Anglia nem állítanak fel korlátokat, mert nekük nem kell félteni országuk földjét attól, hogy idegen kapitalisták kisajátítják . Németország már számos korlátozást alkalmaz, míg az amerikai államok közül egyesek, továbbá a tőkeszegény, agrikultur Oroszország és Románia eltiltják az idegen honosokat a mezei ingatlanok megszerzésétől. Védik hazájuk földjét, mert az a végeredményben egyre megy, hogy az országot fegyverrel foglalja-e el a külföld, vagy «készfizetés» mellett sajátít ki belőle. Magyarország földjét ilyen kisajátítás két irányban fenyegeti. Az ország keleti és északi részein a kisbirtokosokat sajátítja ki és szorítja át Amerikába a galicziai és oroszországi (újabban már romániai) zsidók bevándorlása. Magyarországon tragikomikusak e tekintetben az állapotok, mert míg egyrészt a telepítési szándék szorgalmazása által új erőkkel akarjuk erősíteni a kisbirtokos parasztságot, addig a régi, már meglevőt veszni hagyjuk. Épp ezért törvényhozásilag el kell tiltani a legszigorúbban minden idegent attól, hogy 100 kat. holdnál kisebb ingatlant vehessen; a galicziai és oroszországi bevándorlást pedig egyáltalán be kell tiltani, épp úgy, mint Amerika 1882-ben a kínai bevándorlást és a mint az utóbbi években az európaiak inváziója ellen is a legridegebben védekezik. Sokkal általánosabb és nehezebben megoldható a közép- és nagybirtokosoknak idegen kézre kerülése. Dr. Baross az idegen, 100 kát. holdon felüli birtokosok közül 382 esetben részletes adatokat állított össze. E 382 birtokos tulajdonában van: 813,354 kát. hold szántóföld (kert, rét) 759,546 kát. hold erdő, tehát összesen 1.572,900 kát. hold magyar föld. Ha már most hozzáveszszük azon 66 idegen állampolgárt, kiknek csak névjegyzékét sikerült öszszeállítani, birtokadataikat nem: bátran tehetjük az idegen birtokok nagyságát 1.900,000 kát. holdra. Tehát a szabadforgalmú magyar birtokoknak egy tizedrésze került egy rövid emberöltő alatt idegenek kezére ! Kimondhatlan etnikai és szocziális károk kútforrása e jelenség. Az idegen tulajdonos a föld jövedelmét kiviszi, kint költi el, abból egy krajczár sem jut vissza Magyarországba. Itt eszünkbe juthat Parnell mondása, ki Írország gazdasági csődjét annak tulajdonította, hogy az ír birtokok túlnyomóan külföldiek (angolok) tulajdonában voltak, akik évente 250 millió földhaszonbért költöttek el Angliában, míg Írország ebből egy shillinget sem kapott. Ez anyagi károknál nagyobb a társadalmi, a nemzeti veszteség. Az «új földesur» új cseh, morva és német tiszteket hoz, kik a nemzetiségi tendencziák istápolói; a nép elveszti azon megbízható társadalmi vezetőket, kik, — mint a vidék örökölt földesurai, — százados tradicziók által voltak a néppel összefűzve. A nemzeti erők ezen pusztulását tehát szanálni kell. De míg a kisbirtokból könnyű szerrel ki lehet tiltani a külföldieket, a közép és nagy birtokra nézve ily radikális módszer dr. Baross szerint nem alkalmazható, mert árdepreseltóktől lehet tartani. De meg lehet találni a közvetítő módszert, ha kérdésünket a most folyó telepítési és a megindítandó középbirtokos akcióval kombináljuk. Ezen rokonkérdések megoldására ugyanis egy Országos Birtokbizottság volna szervezendő. Idegen honosságú tulajdonos nevére csak ezen bizottság engedélye alapján lenne átírható valamely magyar birtok. E bizottság az eladóra kerülő birtokot, ha az telepítésre alkalmas lenne — a külföldi által megajánlott árban telepítés és járadékbirtokok alakítása czéljából megvenné, ha túlnyomósg erdőbirtok lenne, akkor megvehetné valamelyik magyar holtközi szervezet (vagy maga a kincstár) — az árdepresszió tehát ily körülmények közt ki lenne zárva. Csak ha mindezen czikk egyikére sem volna alkalmas, csak akkor kellene azt idegen kézre jutni engedni. De ezen engedély is szigorú kikötésekkel lenne egybekapcsolandó, melyek közt első helyen álljon az, hogy gazdatisztek csak kvalifikált, magyar honos egyént alkalmazhasson. Most tárgyalják az új gazdatiszti törvényt. Ennek tervezete szerint a magyar kötött birtokokra nézve ehhez hasonló kikötés mondatnék ki; — méltányos tehát, hogy a külföldi földbirtokost is épp ily irányban való eljárásra kényszerítsük. Idegen tulajdonosoknál ez kétszeresen fontos, mert azt a társadalmi vezetést, melyet a föld népével szemben a régi tulajdonos gyakorolt, most a birtok magyar gazdatisztjei lennének hivatva átvenni. Ezen aktuális birtokpolitikai kérdés kombinatív megoldása felelet egyúttal Beksics Gusztáv azon tervére, hogy a hitbizományok mobilizáltassanak, mert a magyar fajnak nincs már tere a propagáczióra. Beksics szemében csak a hitbizományok képeznek szálkát, s nem látja meg tőlük az idegen honosok óriási latifundiumait; nem sokkal kisebb ezen idegen kézre került birtokok nagysága, mint a hitbizományoké. A nagy telepítési akczióhoz földet tehát elsősorban az 1.900.000 kat. hold idegen birtok kisajátítása által szerezzünk, — amíg abban tart (és abban pedig nagyon soká tart!) — ne bolygassuk a hitbizományokat, hanem örüljünk azon, hogy legalább azok biztosítva vannak az idegen kézre kerülés veszélyétől. A kérdés ilyen megoldása által egyszerre két óriási fontosságú nemzeti érdek nyerne kielégítést.» Dr. Baross felolvasását nagy figyelemmel hallgatta az értekezlet és ebben a nagyfontosságú dologban egy országos akció megindítását határozta el, emelhető 20 koronára. 5. A tag 65 éves korában minden egyéb igényeinek épségben tartásával kap 100 koronát. 6. Ha a tag meghal, öt évi tagság után 200, tíz évi tagság után 250, tizenötévi tagság után 270 korona segítést kap a családja. Nem részesül segítésben az, aki munkaképtelenségét szándékosan maga idézte elő, vagy akit baleset részegsége közben ért, vagy aki a pénzbeli segítséget az igazgatóság tudta nélkül másnak átengedi. (Ezzel gyökeresen elvágják az alföldi temetkező egyesületekben elharapódzott visszaélések útját, hogy ugyanis egyiknek másiknak 20—40 embere is van, kiket bebiztosít.) Az özvegyi jutalék, a gyermekek neveltetési járuléka a közigazgatási végrehajtás alól kivétetik. A gazdasági cselédek gazdájukhoz való hűségét azzal honorálja a tervezet, hogy az intézet életbeléptetésekor a gazdasági cselédeknek egyazon szolgálatban eltöltött ideje beszámítódik a tagsági időbe, ha ez évekre a tagdíjat kamat nélkül befizetik. Van arról is rendelkezés, hogy az olyan cseléd és munkás, aki még a heti húsz fillér tagsági díj fizetését nem bírja el, de mégis részesülni akar az intézmény jótékonyságából, évenként ötven fillér befizetés mellett, baleset következtekor ingyengyógyítást kap a pénztártól. Ezenkívül segítést is kap betegsége tartamára, halála esetére pedig családja 200 korona temetési pénzt. Az alföldi temetkezési egyesületek ismert panamái ellen tételes rendelkezések foglaltatnak a tervezetben. A pénztár bevételei azonban nemcsak a heti 20 fillérből áll, amelyet a tagok fizetnek; a községek, illetőleg a birtokosok és az állam is hozzájárulásra vannak kötelezve. A községek a földadó egynegyedszázalékának megfelelő összeget kötelesek a pénztárnak befizetni a törzsvagyon jövedelméből. Ha ezt az összeget a törzsvagyon jövedelme nem fedezi, a község kivetheti a földbirtokra. Nem adóztathatók meg e czélra azok, akik 30 koronánál kisebb földadót fizetnek. A tervezet szerint legalább egyszázezer korona évi állami segítség biztosíttatnék a pénztárnak mindaddig, míg a tagok száma az egymilliót meg nem haladja. Még csak azt említjük meg, hogy jóllehet, az aránylag csekély évi tagsági díjért messzemenő kedvezményeket ad a pénztár s a rokkantság, keresetképtelenség gyötrő gondjaitól is fölszabadít, az intézmény a szakértő matematikusok jelentése szerint a számítás biztos bázisán alapszik. Éppen ez a társaság van hivatva arra, hogy a mezei munkásosztályt ez intézményben konsolidálja. Mezőgazdasági munkások biztosítása. A földművelési minisztériumban gyors tempóban készítik azokat a törvénytervezeteket, melyek mind arra hivatvák, hogy a mezőgazdasági munkások helyzetén segítsenek. A földművelési miniszter legújabban a mezőgazdasági munkások biztosításával foglalkozik. Az előadói tervezetet már elkészítették és — mint értesülünk — ezt a tervezetet május 4-én a minisztériumba egybehívott szakértekezlet elé terjesztik. Az előadói tervezet főbb intézkedései a következők : Czime : Országos gazdasági és munkás-cseléd segítő pénztár lesz. Minden olvasó hallotta hírét a heti hatosoknak. Azoknak a tiz krajczároknak, amit sok-sok magyar munkás fizetgetett be a különböző szoczialista kasszákba, de amely a heti hatosokért soha sem kapott senki semmit. A tervezet erre a heti hatosokra építi föl a munkások önsegítő társulását. A heti 20 fillérért azután az új intézmény a következő ellenértéket adja: 1. Ha a munkást baleset éri, fizeti az orvost, a gyógyszereket, kötőszereket s munkaképtelenség esetében ad két hónapig naponként 120 fillér segítést. 2. Ha a munkaképtelenség két hónapnál tovább tart s ha esetleg a munkás munkaképtelen lesz, fizet havonkint az intézmény legalább is tiz koronát, mely segítés azonban fölemelhető az igazgatóság által. 3. Ha a munkás a baleset folytán meghal, családja kap 400 koronát. 4. Ha a munkás tíz évi tagság után munkaképtelen lesz bármi okból, kap hónaponként élete fogytáig tiz koronát. Ez szintén fel 13 . Az új vámtarifa. A budapesti kereskedelmi és iparkamarában Lánczy Leó kamarai elnök elnöklete alatt serényen folynak a szaktanácskozások az új osztrák-magyar vámtarifa tárgyában a kereskedelmi és ipari körök részéről érvényesítendő óhajokra nézve. Eddig a vágó és igásmarhák, továbbá a gabonaneműek, liszt és őrlemények valamint a hüvelyesek, gyümölcsfélék, magvak és zsiradékok áru csoportjaiban megállapítandó vámtételek tekintetében tartottak szakértekezletek, amelyek rendkívül becses anyagot szolgáltattak az ide vágó termelési, kereskedelmi és vámpolitikai érdekeknek a megvilágítására. Hasonló szakértekezletek legközelebb a vas-és vasáruk, továbbá a vegyészeti segédanyagok és vegytermékek árucsoportjára nézve fognak összehivatni. A Magyar Fővárosi Malomegyesület vasárnap délelőtt Vati órakor tartotta III. rendes évi közgyűlését egyleti helyiségében. A közgyűlésen előbb megveri Krausz Lajos egyesületi alelnök betegsége miatt Déry Izidor elnökölt, aki üdvözölve a testvéregyesületek képviselőit és az egyesület tagjait, rövid visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire. Az egyesületi titkár által felolvasott évi jelentés széleskörű egyesületi tevékenységről ad számot. A jelentés reméli, hogy a jobb felfogás végre-valahára érvényre fog jutni és e reményét megerősíti az a tapasztalás, melyet az őrlési forgalom megszüntetése által teremtett helyzet nyújt. Az év eseményeinek részletei közül a jelentés az őrlési forgalom megszüntetésének hatásával és az őrlési forgalom helyett a kormány által nyújtott kedvezményekkel foglalkozik e körben és a nyújtott támogatást nem véli elégnek arra, hogy a kivitel a jelenlegi mértékben fentartható legyen. Szükséges tehát, hogy a malomipar helyzetének javítása fokozottabb mértékben foglalkoztassa az iparág érdekképviseleteit. E tekintetben utal az évi jelentés arra a tervezetre, amelyet az üzem helyes berendezése érdekében Haggenmacher Károly, a kiváló malomtechnikus javaslatai alapján az üzem rendezése ügyében az egyesület tagjai egymás közt megállapítottak, valamint az üzleti viszonyok szanálását célzó megállapodásokra, mely két irányban a vidéki malomcégek együttműködésére is számít az egyesület. A párisi nemzetközi kiállításon rendezett magyar collectiv malomipari kiállítás ismét fényes világításba helyezi a magyar búza és a magyar liszt