Magyarország, 1900. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

Budapest, 1900. kedd, május 1. MAGYARORSZÁG KÖZGAZDASÁG. Az idegenek birtokszerzése. Budapest, ápr. 30. Az «Országos Magyar Gazdasági Egyesület» közgazdasági szakosztálya ma délután gróf Zse­­lénszky Róbert elnöklete alatt, a Köztelek nagy­termében nagy és díszes közönség jelenlétében ülést tartott, a­melyen három nagyfontosságú tárgy került szőnyegre; Balás Árpádnak javas­lata a kivándorlása okainak tanulmányozása tárgyában; a második dr. Baross Jánosnak fel­olvasása az idegenek birtokszerzési jogosultsá­gáról; a harmadik tárgy, a­melyet Rubinéi­ Gyula adott elő, a vámbizottság jelentése az­­általános vámtarifa revíziója tárgyában. Erről a legutolsóról már szólottunk és azt hisszük, még sokszor fogunk szólani, valamint vissza fogunk térni a Balás Róbert által fejtegetett kivándor­lási kérdésre is. Ez alkalommal az idegenek birtokszerzésének eddig még nagyon keveset feszegetett kérdése tárgyában tartott felolvasást ismertetjük a következőkben. A felolvasó magyar jogtörténeti alapokból indul ki, bebizonyítván, hogy már az aranybullában ki­zárták őseink a nem magyar honosokat az ingatlan birtokok tulajdonjogából. 700 esztendő jogfejlődése következetesen ily irányú volt, mert úgy a vegyes­házi, mint Habsburgházi királyok korában, számos ily irányú törvény vette védelmébe a hazai földet. Különösen fontos az 1715 : 23. t.-cz., mely az ide­gen tulajdonosok ellen kisajátítási joggal ruház fel bármely magyar honpolgárt, ki az illető birtokra reflektál. Még a liberális 1844. évi IV. t.cz„ mely a nem nemeseknek is megadja a birtokszerzési jogot, külön hangsúlyozza, hogy abból a nem magyar ho­nosok teljesen kizáratnak. Ezt a 700 esztendős ma­gyar jogfejlődést megsemmisítette a Bach-korszak, midőn az 1852. évi császári ősiségi pátens ezen nemzeti irányú jogi korlátokat ledöntötte. Az ország­bírói értekezlet «ideiglenesen» érvényben tartotta e rendeletet és ilyen ideiglenesen a mai napig érvény­ben van, mert 40 éven át nem jutott eszébe par­lamentünknek a kérdést törvényesen rendezni. Az idegenek ma virágját élő szabad birtokvásár­lási joga tehát nem a magyar jogfejlődés eredménye, hanem ránk erőszakolt osztrák intézmény.­­ A világon mindenütt rendezve van a kérdés tör­vényesen — csak nálunk nincs.. A tőkegazdag Francziaország és Anglia nem állí­tanak fel korlátokat, mert nekük nem kell félteni országuk földjét attól, hogy idegen kapitalisták ki­sajátítják . Németország már számos korlátozást al­kalmaz, míg az amerikai államok közül egyesek, továbbá a tőke­szegény, agrikultur Oroszország és Románia eltiltják az idegen honosokat a mezei in­gatlanok megszerzésétől. Védik hazájuk földjét, mert az a végeredményben egyre megy, hogy az országot fegyverrel foglalja-e el a külföld, vagy «készfizetés» mellett sajátít ki belőle. Magyarország földjét ilyen kisajátítás két irányban fenyegeti. Az ország keleti és északi részein a kisbirtokoso­kat sajátítja ki és szorítja át Amerikába a galicziai és oroszországi (újabban már romániai) zsidók be­vándorlása. Magyarországon tragikomikusak e tekintetben az állapotok, mert míg egyrészt a telepítési­ szándék szorgalmazása által új erőkkel akarjuk erősíteni a kisbirtokos parasztságot,­­ addig a régi, már meg­levőt veszni hagyjuk. Épp ezért törvényhozásilag el kell tiltani a legszi­gorúbban minden idegent attól, hogy 100 kat. hold­nál kisebb ingatlant vehessen; a galicziai és orosz­­országi bevándorlást pedig egyáltalán be kell tiltani, épp úgy, mint Amerika 1882-ben a kínai bevándor­lást és a mint az utóbbi években az európaiak in­váziója ellen is a legridegebben védekezik. Sokkal általánosabb és nehezebben megoldható a közép- és nagybirtokosoknak idegen kézre kerülése. Dr. Baross az idegen, 100 kát. holdon felüli bir­tokosok közül 382 esetben részletes adatokat állí­tott össze. E 382 birtokos tulajdonában van: 813,354 kát. hold szántóföld (kert, rét) 759,546 kát. hold erdő, tehát összesen 1.572,900 kát. hold magyar föld. Ha már most hozzáveszszük azon 66 idegen állampolgárt, kiknek csak névjegyzékét sikerült ösz­­szeállítani, birtokadataikat nem: bátran tehetjük az idegen birtokok nagyságát 1.900,000 kát. holdra. Tehát a szabadforgalmú magyar birtokoknak egy tizedrésze került egy rövid emberöltő alatt idegenek kezére ! Kimondhatlan etnikai és szocziális károk kútfor­­rása e jelenség. Az idegen tulajdonos a föld jövedelmét kiviszi, kint költi el, abból egy krajczár sem jut vissza Magyarországba. Itt eszünk­be juthat Parnell mon­dása, ki Írország gazdasági csődjét annak tulajdo­nította, hogy az ír birtokok túlnyomóan külföldiek (angolok) tulajdonában voltak, a­kik évente 250­­ millió földhaszonbért költöttek el Angliában, míg Írország ebből egy shillinget sem kapott. Ez anyagi károknál nagyobb a társadalmi, a nem­zeti veszteség. Az «új földesur» új cseh, morva és német tiszte­ket hoz, kik a nemzetiségi tendencziák istápolói; a nép elveszti azon megbízható társadalmi vezetőket, kik, — mint a vidék örökölt földesurai, — százados tradicziók által voltak a néppel összefűzve. A nem­zeti erők ezen pusztulását tehát szanálni kell. De míg a kisbirtokból könnyű szerrel ki lehet til­tani a külföldieket, a közép és nagy birtokra nézve ily radikális módszer dr. Baross szerint nem alkal­mazható, mert árdepreseltóktől lehet tartani. De meg lehet találni a közvetítő módszert, ha kérdé­sünket a most folyó telepítési és a megindítandó középbirtokos akc­ióval kombináljuk. Ezen rokonkérdések megoldására ugyanis egy Országos Birtokbizottság volna szervezendő. Idegen honosságú tulajdonos nevére csak ezen bizottság engedélye alapján lenne átírható valamely magyar birtok. E bizottság az eladóra kerülő birtokot, ha az telepítésre alkalmas lenne — a külföldi által megajánlott árban telepítés és járadékbirtokok ala­kítása czéljából megvenné, ha túlnyomós­g erdőbirtok lenne, akkor megvehetné valamelyik magyar holt­közi szervezet (vagy maga a kincstár) — az ár­depresszió tehát ily körülmények közt ki lenne zárva. Csak ha mindezen czik­k egyikére sem volna al­kalmas, csak akkor kellene azt idegen kézre jutni engedni. De ezen engedély is szigorú kikötésekkel lenne egybekapcsolandó, melyek közt első helyen álljon az, hogy gazdatisztek csak kvalifikált, magyar honos egyént alkalmazhasson. Most tárgyalják az új gazdatiszti törvényt. Ennek tervezete szerint a magyar kötött birtokokra nézve ehhez hasonló kikötés mondatnék ki; — méltányos tehát, hogy a külföldi földbirtokost is épp ily irány­ban való eljárásra kényszerítsük. Idegen tulajdonosoknál ez kétszeresen fontos, mert azt a társadalmi vezetést, melyet a föld né­pével szemben a régi tulajdonos gyakorolt, most a birtok magyar gazdatisztjei lennének hivatva át­venni. Ezen aktuális birtokpolitikai kérdés kombinatív megoldása felelet egyúttal Beksics Gusztáv azon ter­vére, hogy a hitbizományok mobilizáltassanak, mert a magyar fajnak nincs már tere a propagáczióra. Beksics szemében csak a hitbizományok képeznek szálkát, s nem látja meg tőlük az idegen honosok óriási latifundiumait; nem sokkal kisebb ezen ide­gen kézre került birtokok nagysága, mint a hitbizo­­mányoké. A nagy telepítési akczióh­oz földet tehát elsősorban az 1.900.000 kat. hold idegen birtok ki­sajátítása által szerezzünk, — a­míg abban tart (és abban pedig nagyon soká tart!) — ne bolygassuk a hitbizományokat, hanem örüljünk azon, hogy leg­alább azok biztosítva vannak az idegen kézre kerü­lés veszélyétől. A kérdés ilyen megoldása által egyszerre két óriási fontosságú nemzeti érdek nyerne kielégítést.» Dr. Baross felolvasását nagy figyelemmel hallgatta az értekezlet és ebben a nagyfontosságú dologban egy országos akc­ió megindítását határozta el, emelhető 20 koronára. 5. A tag 65 éves korában minden egyéb igényeinek épségben tartásával kap 100 koronát. 6. Ha a tag meghal, öt évi tagság után 200, tíz évi tagság után 250, tizenötévi tagság után 270 korona segítést kap a családja. Nem részesül segítésben az, a­ki munkaképtelen­ségét szándékosan maga idézte elő, vagy a­kit bal­eset részegsége közben ért, vagy a­ki a pénzbeli se­gítséget az igazgatóság tudta nélkül másnak átengedi. (Ezzel gyökeresen elvágják az alföldi temetkező egye­sületekben elharapódzott visszaélések útját, hogy ugyanis egyiknek másiknak 20—40 embere is van, kiket bebiztosít.) Az özvegyi jutalék, a gyermekek neveltetési járuléka a közigazgatási végrehajtás alól kivétetik. A gazdasági cselédek gazdájukhoz való hűségét azzal honorálja a tervezet, hogy az intézet életbeléptetésekor a gazdasági cselédeknek egyazon szolgálatban eltöltött ideje beszámítódik a tagsági időbe, ha ez évekre a tagdíjat kamat nélkül be­fizetik. Van arról is rendelkezés, hogy az olyan cseléd és munkás, a­ki még­ a heti húsz fillér tagsági díj fizetését nem bírja el, de mégis részesülni akar az intézmény jótékonyságából, évenként ötven fillér be­fizetés mellett, baleset következtekor ingyengyógyí­­tást kap a pénztártól. Ezenkívül segítést is kap betegsége tartamára, halála esetére pedig családja 200 korona temetési pénzt. Az alföldi temetkezési egyesületek ismert panamái ellen tételes rendelke­zések foglaltatnak a tervezetben. A pénztár bevételei azonban nemcsak a heti 20 fillérből áll, a­melyet a tagok fizetnek; a községek, illetőleg a birtokosok és az állam is hozzájárulásra vannak kötelezve. A községek a földadó egynegyed­százalékának megfelelő összeget kötelesek a pénz­tárnak befizetni a törzsvagyon jövedelméből. Ha ezt az összeget a törzsvagyon jövedelme nem fedezi, a­­ község kivetheti a földbirtokra. Nem adóztathatók meg e czélra azok, a­kik 30 koronánál kisebb föld­adót fizetnek. A tervezet szerint legalább egyszázezer korona évi állami segítség biztosíttatnék a pénztár­nak mindaddig, míg a tagok száma az egymilliót meg nem haladja. Még csak azt említjük meg, hogy jóllehet, az aránylag csekély évi tagsági díjért messzemenő ked­vezményeket ad a pénztár s a rokkantság, kereset­­képtelenség gyötrő gondjaitól is fölszabadít, az intéz­mény a szakértő matematikusok jelentése szerint a számítás biztos bázisán alapszik. Éppen ez a tár­saság van hivatva arra, hogy a mezei munkás­­osztályt ez intézményben konsolidálja. Mezőgazdasági munkások biztosítása. A földművelési minisztériumban gyors tempóban készítik azokat a törvénytervezeteket, melyek mind arra hivatvák, hogy a mezőgazdasági munkások hely­zetén segítsenek. A földművelési miniszter legújab­ban a mezőgazdasági munkások biztosításával foglalkozik. Az előadói tervezetet már elkészítették és — mint értesülünk — ezt a tervezetet május 4-én a minisztériumba egybehívott szakértekezlet elé ter­jesztik. Az előadói tervezet főbb intézkedései a követ­kezők : Czime : Országos gazdasági és munkás-cseléd segítő pénztár lesz. Minden olvasó hallotta hírét a heti hatosoknak. Azoknak a tiz krajczároknak, a­mit sok-sok magyar munkás fizetgetett be a különböző szoczialista kasszákba, de a­mely a heti hatosokért soha sem kapott senki semmit. A tervezet erre a heti hatosokra építi föl a munkások önsegítő társu­lását. A heti 20 fillérért azután az új intézmény a következő ellenértéket adja: 1. Ha a munkást bal­eset éri, fizeti az orvost, a gyógyszereket, kötő­szereket s munkaképtelenség esetében ad két hónapig naponként 120 fillér segítést. 2. Ha a munka­­képtelenség két hónapnál tovább tart s ha eset­leg a munkás munkaképtelen lesz, fizet havon­­kint az intézmény legalább is tiz koronát, mely se­gítés azonban fölemelhető az igazgatóság által. 3. Ha a munkás a baleset folytán meghal, családja kap 400 koronát. 4. Ha a munkás tíz évi tagság után munkaképtelen lesz bármi okból, kap hóna­ponként élete fogytáig tiz koronát. Ez szintén fel­ 13 . Az új vámtarifa. A budapesti kereskedelmi és iparkamarában Lánczy Leó kamarai elnök elnöklete alatt serényen folynak a szaktanácskozások az új osztrák-magyar vámtarifa tárgyában a kereskedelmi és ipari körök részéről érvényesítendő óhajokra nézve. Eddig a vágó és igásmarhák, továbbá a gabo­naneműek, liszt és őrlemények valamint a hüvelyesek, gyümölcsfélék, magvak és zsiradékok áru csoportjai­ban megállapítandó vámtételek tekintetében tartot­tak szakértekezletek, a­melyek rendkívül becses anyagot szolgáltattak az ide vágó termelési, keres­kedelmi és vámpolitikai érdekeknek a megvilágítá­sára. Hasonló szakértekezletek legközelebb a vas-és vasáruk, továbbá a vegyészeti segédanyagok és vegy­­termékek árucsoportjára nézve fognak összehivatni. A Magyar Fővárosi Malomegyesület vasár­nap délelőtt Vati órakor tartotta III. rendes évi köz­gyűlését egyleti helyiségében. A közgyűlésen előbb megveri Krausz Lajos egyesületi alelnök betegsége miatt Déry Izidor elnökölt, a­ki üdvözölve a testvér­egyesületek képviselőit és az egyesület tagjait, rövid visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire. Az egyesületi titkár által felolvasott évi jelentés széleskörű egyesületi tevékenységről ad számot. A jelentés reméli, hogy a jobb felfogás végre-vala­­hára érvényre fog jutni és e reményét megerősíti az a tapasztalás, melyet az őrlési forgalom meg­szüntetése által teremtett helyzet nyújt. Az év ese­ményeinek részletei közül a jelentés az őrlési for­galom megszüntetésének hatásával és az őrlési for­galom helyett a kormány által nyújtott kedvezmé­nyekkel foglalkozik e körben és a nyújtott támo­gatást nem véli elégnek arra, hogy a kivitel a jelen­legi mértékben fentartható legyen. Szükséges tehát, hogy a malomipar helyzetének javítása fokozottabb mértékben foglalkoztassa az iparág érdekképvise­leteit. E tekintetben utal az évi jelentés arra a ter­vezetre, a­melyet az üzem helyes berendezése érde­kében Haggenmach­er Károly, a kiváló malomtech­nikus javaslatai alapján az üzem rendezése ügyé­ben az egyesület tagjai egymás közt megállapítot­tak, valamint az üzleti viszonyok szanálását c­élzó megállapodásokra, mely két irányban a vidéki malomc­égek együttműködésére is számít az egye­sület. A párisi nemzetközi kiállításon rendezett magyar collectiv malomipari kiállítás ismét fényes világításba helyezi a magyar búza és a magyar liszt

Next