Magyarország, 1900. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

Budapest, 1900. kedd, május 1. MAGYARORSZÁG tér kritikája Ábrányiné alakításáról s a közönség rég nem látott lelkesedéssel tapsolta a premieren az ő kedvenczét. És ime, el kellett veszítenünk ezt a zseniális asszonyt, szerepei pedig szétforgácso­­lódtak hivatottak és hívatlanok kezében. Ám Szilágyiné­ Bárdossy Ilona az egyetlen, a­ki ha nem is minden tekintetben, de muzsikális korrekt­ség és művészi ízlés dolgában okvetlenül, leg­inkább közelíti meg az Ábrányiné fényes talen­tumát. Meggyőző bizonyságát adta ennek a Bohé­mek legutóbbi előadásánál is, a­mikor először jelent meg előttünk a Musette szőke parókájában. Zenei szempontból alig találhattunk kifogást az ambi­­c­iózus énekesnő alakításában. Énekelni valóját mindvégig a legszabatosabban és disztingvált ízlés­sel juttatta érvényre s ha nem is azzal a röpke könnyedséggel és faszczináló bájjal mint elődje, de bizonyos önálló felfogással és az utánzás gondos mellőzésével játszotta meg szerepét. Sikerült mo­mentumokban ekként nem szűkölködött az ő leg­újabb szereplése, különösen pedig a szeriózusabb részletekben, a­hol a szív húrjait kellett megszólal­tatnia. Csak a levél­ áriájára utalunk többek között, a­melynek érzéssel teli előadásával teljesen megvette közönségünk szívét. "A Marcello szerepében Larizza utoljára lépett fel ebben az idényben. Lelkes tapsokat és két hatalmas babérko­szorút eredményezett neki bucsufellépte s amennyi­ben a Marcel különben is egyik legkiválóbb sze­repe, ezúttal is teljes megelégedésünkre énekelte azt. Pompás volt — mint rendesen — a Takács Schaunardja és Kaczér Margit Mimijéről is csak az elismerés hangján szólhatunk. Tegnap a Szevillai borbély­t adták. A Bosina sze­repében Kobler Elza először mutatkozott be közön­ségünknek. — A fiatal művésznő, a­ki zeneakadé­miánkban nyerte zenei kiképeztetését, üde megjele­nésével kellemesen hatott. Perfekt művészetről nála persze még nem igen lehet szó. Játéka nagyon kez­detleges, mozdulatai szögletesek s alakításából hiányzik az a könnyedség és gráczia, a mely éppen a Rosina szerepének elmaradhatatlan főkelléke. Alakítóképessé­­gének sokkal figyelemreméltóbb a kisasszony ének­­tudása, a­mely jó iskolára és szorgalmas tanulmá­nyokra vall. Koloratúrája elég könnyed. Rouládjeit, stákkátait és trilláit muzsikális korrektséggel végzi. Hangjának is van valamelyes csöngése, regiszterei azonban még nélkülözik a teljes egyenletességet. Felső hangjai helyenkint bántóan élesek, különösen akkor, ha a kissé gutturális jellegű középregiszteré­ből a felső skálába megy át. Ezek azonban oly lényegtelen hibák, a­melyek gondos csiszolással könnyen javíthatók. A közönség buzdító tapsokkal jutalmazta a debütáns első szereplését és vele együtt vagy féltuc­atszor szólította a lámpasor elé: Ta­­káts-ot, Komár-t, Arányi-t és Hegedű­s-t, a­kik sze­retetteljes figyelemmel támogatták a fiatal művész­nőt első föllépésében. (m. a.) — (A Nemzeti Színház új igazgatója.) Beöthy Lászlót, a Nemzeti Színház igazgatóját holnap mu­tatja be Keglevich István gróf a Nemzeti Színház művészi személyzetének. Ez a házi ünnep holnap délelőtt 11 órakor lesz a Nemzeti Színház színpadán.­­ (Reprise a Népszínházban.) Szombaton este fölelevenítették és holnap délután ismét előadják a Népszínházban ifj. Bokor József: A kis alamuszi ez. népszerű operettjét. Új vicomte lépett föl a szom­bati reprise keretében Ámon Margit személyében. Több helyen sikeres igyekezetét rokonszenvvel fo­gadta a közönség, a­mely különben az operette közkedvelt énekszámait többször kívánta hallani. Az összjátékból csak Z. Bárdi Gabi gracziózus Sabráját és Tollagi Jósza Tomját emelhetjük ki dicsérettel.­­ (Jászai Mari Debreczenben.) A debreczeni diákkongresszus alkalmából fényes matiné volt ma délelőtt 11 órakor az «Arany bika» dísztermé­ben. A nagystílű matinére tudvalevőleg meghívták Jászai Mari asszonyt is, a­ki készséggel uta­zott Debreczenbe, hogy az ifjúság óhajának ele­get tegyen. Jászai Mari asszony debreczeni jelen­léte kétszeresen ünnepélyessé tette a hangversenyt, a­melyen annyian voltak jelen, hogy szinte tűrhe­tetlen volt a hőség a különben elég tágas terem­ben. Jászai Marit úgy a debreczeni közönség, mint a diákok elhalmozták szeretetük és nagyrabecsülé­sük minden jelével úgy, hogy ez a matiné valósá­gos Jászai-ünnep volt. A hangversenyen Jászai Marin kívül Herczeg Ferencz és Ábrányi Emil is közreműködtek. A hangverseny műsora a követ­kező volt: Ouverture Hongroise Kéler Bélától. Előadta a Fő­iskolai zenekar a színházi zenekar közreműködésével. A debreczeni közönség s az ifjúság. Megnyitó beszéd. Mondta: Kun Béla, a kongresszust előkészítő nagy­bizottság elnöke. Felolvasás. Tartotta: Köpesdy Dezső, a budapesti «Egyetemi Kör» elnöke, a) Godard: Berceuse, b) Hubay: Mazurka; hegedűn előadta Szilágyi Imre, zongorán kisérte Szilágyi Mar­git k. a. Felolvasás. Tartotta: Herczeg Ferencz. Szavalat. Előadta Jászai Mark Kurucz nóták. Szé­kácstól. Előadta a Főiskolai Énekkar. Költemények. Irta és előadta: Ábrányi Emil. Fábián hadnagy. Melodráma Farkas Imrétől. Szavalta Takács Endre, zongorán kisérte a szerző.­­ (Pálmai Ilka Magdolnája.) Az az érdeklő­dés, a­mely a szerdai Pálmai-est iránt nyilvánul, teljesen kizárta azt, hogy mindenki bejuthasson a nézőtérre, a­ki Pálmai Ilka művészetének hódol. Erre való tekintettel a Népszínház még egy Pálmai­előadást rendez és pedig azzal az érdekes változta­tással, hogy pénteken a Gyurkovics lányok helyett a Magdolna híres harmadik felvonásában fog játszani Pálmai Ilka. Természetes dolog, hogy e második Pálmai-est iránt is a szokott nagy érdeklődés ostro­molja már a Népszínház nappali pénztárát, a­melyre nemsokára kifüggeszthetik a stereotip fölirást: minden jegy elfogyott. — A második Pálmai-est rendes hely­árak mellett fog lefolyni. Nem lehetetlen, sőt nagyon valószínű, hogy Pálmai Ilka asszony a jövő hét folyamán még föllép a Népszínházban. Ez esetben a Nebántsvirág kerül színre, a­melylyel leg­utóbb is olyan nevezetes sikert aratott a diva a bécsi közönség előtt.­­ (Aradi művészeti egyesület.) Hock János országgyűlési képviselő, a Nemzeti Szalon alelnöke Aradon is nagy mozgalmat indított a hazai képző­művészet érdekében. Arad intelligens társadalma szívesen nyitott kaput a magyar képzőművészet ter­mékeinek. A múlt év május havában megnyílt az érdekes képkiállítás és a lelkes közönség 4000 írt értékű képet vásárolt. Az érdeklődés nem volt pilla­natnyi lelkesedés, mert Arad hazafias hölgyei és fiai már akkor elhatározták, hogy a magyar képzőmű­vészet támogatására művészeti egyesületet alakí­tanak. A nemes elhatározást ma tett követte: meg­alakították az aradi művészeti egyesületet. Dr. Csák Czyrjék minorita rendfőnök alakuló ülésre hívta össze Arad közönségét. Az ülés a városháza termé­ben ment végbe. Csák Czyrjék a kiküldött bizott­ság elnöke lelkes szavakkal emlékezett meg azon magasztos misszióról, a­melynek teljesítésére az egyesület vállalkozni fog. Hálásan emlékezett meg az Aradon levő kulturális és humánus egyesületek elnökeiről, a főispánról, a polgármesterről, mint a­kiknek buzgalma az egyesület megalakulását elő­segítette. Az alakulás kimondása után Kovács Vincze be­mutatja az egyesület alapszabályait, melyeket a köz­gyűlés elfogad és jóváhagyás végett a belügyminisz­terhez fölterjeszt. Az elnök előterjesztésére a tiszt­viselő kar a következőleg alakult meg: védnökök: Széll Kálmán miniszterelnök, dr. Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter, Dessewffy Sándor csanádi püspök. Tiszteletbeli elnökök: Fábián László főis­pán, Salacz Gyula polgármester, Hock János orsz.­gyűlési képviselő és dálnoki Nagy Lajos alispán. Urbán Iván elnök, alelnökök : dr. Robitsek Ágoston és Vajda Lajos. Igazgató : dr. Csák Cyriék, titkár : Kovács Vincze, pénztáros: Urhegyi Alajos, műtáros: Medveczky Ede, ügyész: Nikolits Döme.­­ Négy számvizsgálót és ötven választmányi tagot választott a közgyűlés. Az alakuló ülésből táviratilag üdvözöl­ték : Széll Kálmán miniszterelnököt, dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert, Dessewffy Sándor püspököt és Hock Jánost, a «Nemzeti Szalon» al­­elnökét.­­ (Ábrányiné W. Margit Kolozsvárott.) Áb­rányiné W. Margit, a m. kir. Opera volt tagja a jövő hét folyamán háromszor fog fellépni a kolozs­vári Nemzeti Színházban, még pedig három egészen különböző műfajú szerepben, ugyanis kedden a bornevillei harangok Serpolettjét énekli, szerdán a Piros bugyelláris­ba­n Török bírónét játszsza és csü­törtökön Sulamith czímszerepében lép föl utoljára a művésznő. Tekintve a nagy érdeklődést, az igazgató­ság intézkedett, hogy e három előadás mindegyikére már holnaptól fogva előjegyzések elfogadtassanak a jegypénztárnál.­­ (A Pólyásbaba bemutatója.) Holnap este lesz a Pólyásbaba bemutatója a Vígszínház­ban. Az új angol bohózat gondos betanulásban és fényes kiállítással kerül a lámpák elé és alkalmil fog szol­gálni arra, hogy Vendrey Ferencz, a Vígszínháznak Kolozsvárról szerződtetett komikusa és Hajdú Ka­milla (Újházi mester tanítványa) bemutatkozzanak a közönségnek. Játszanak még az újdonságban: Harasztiig Hermin, Belly Emma, Hegedűs Gyula, Szerény Zoltán és Péchy Paula. Az újdonság iránt nagy az érdeklődés.­­ (Szulamith 100-adszor.) Kövesi szerencse­gyermeke, a Szulamith, ma este éli meg a Magyar Színházban 100-adik születésnapját. Ez a századik előadás tulajdonképpen a 200-adik Szulamith-előadás,­ a­mennyiben ez a ritka sikerű zsidó­ daljáték már az ó­budai színházban is megjubilálta a 100-adik előadást. A Magyar Színház mai jubiláris előadása alkalmából a Szulamith ugyanoly szereposztással kerül színre, mint­ a bemutatón. Szulamithot L. Ko­máromi Mariska fogja énekelni. — (Mészáros Imre), a M. Kir. Operaház új igaz­gatója ma hazaérkezett tanulmányútjából és átvette­­az Opera ügyeinek vezetését. Mészáros most az évad­záró műsort állapítja meg, a­melyben néhány ven­dégszereplésen kívül semmi nevezetesebb dolog nem lesz. Az azonban érdekes, hogy Mészáros igaz­gató utazása elsősorban a tenorista-kérdés megoldá­sával állott kapcsolatban. Werner Albert (a­ki már sikerrel vendégszerepelt nálunk) Signorini, Lippl, Slezák és Burián azok az énekesek, a­kik közül kettőt fog szerződtetni a dalszínház. Lippl májusban fog vendégszerepelni nálunk a Walkürben. Ez az előadás már csak azért is érdekes lesz, mert ezúttal fogja először énekelni Hilgermann Laura után Sie­gelinde szerepét Vasquez grófnő, még­pedig az ere­deti (pontozatlan) valódiságában.­­ (A Városligeti Színkörben) tegnap délután két előadás volt zsúfolt ház mellett. Délután Szigeti­nek a «Vén bakancsos és fia a huszár» cz. bohóza­tát adták, melyben a czímszerepet Kreiner Ernő, a Budai Nyári Színkör kedvelt komikusa játszotta zajos taps mellett. Este az Ingyenélők került színre s Feld igazgató meg lehetett elégedve a sikerrel.­­ (Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai uta­zása.) Kiválóan érdekes és nagybecsű ethnográfiai mű fogja legközelebb elhagyni a sajtót. Ez a mű Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása lesz, a melyet az expediczió tagjai írtak. A magyar tudományosság vezető köreiben újab­ban mind gyakrabban merül fel az a kívánság, vajha a szakembereknek alkalom adatnék arra, hogy felkereshessék a magyarral nyelv- és vérrokon né­peket ázsiai otthonukban, a­hol a rohamosan ter­jeszkedő művelődés a kihalással és a teljes beolva­dással fenyegeti őket. Hazafias magyar az ilyen kutatáshoz mindig akadt, de e vállalkozásokhoz rendesen hiányzott a szüksé­ges anyagi eszköz. S épp ezért annál melegebben üdvözölhetjük Zichy Jenő grófot, a ki lángoló hon- és fajszeretetével immár harmadszor vezetett a leg­önzetlenebb módon jól előkészített és felszerelt ex­­pedíc­iót a magyarral nyelv- és vérrokon népek területére azzal a határozott czéllal, hogy a magyar­ság őstörténetéhez a Keleten keressen megvilágosító adatokat. Ennek a harmadik utazásnak az eredményei fog­nak megjelenni az itt hirdetett műben. Az eredmény a nyelvi, néprajzi és archeológiai adatok gazdag gyűjteménye, mely a hazai adatokkal együtt érde­kesen világítja meg a magyarok őstörténetét. Az expedíczió ezenkívül a beutazott területeken termé­szetrajzi, főként zoológiai gyűjtéseket is végezett, melyeket szintén e mű keretében fog megismer­tetni. Ez a kutató utazás az ural-altáji népek területére terjeszkedett ki s ezekre a kutatásokra egy magyar tudósokból álló expediczió kétségkívül igen alkalmas, mert hiszen a magyar nyelv s bizonyos mértékben a magyar ethnikum is rokon a máig ott élő s egy­kor hatalmas népcsaládokéval és igy a magyar nyelvész, ethnográfus és régész ott lépésről-lépésre rokon elemekre talál s e területeken szinte otthon érzi magát. Ámbár ilyformán e kutatások első­sorban a ma­gyar közönség érdeklődésére számítanak, mégis a külföldi nagyközönség előtt is kiváló érdekűek lesz­nek azok, mert hiszen a Keletről Nyugatra taluló néphullámok ethnikai és művelődési elemei Magyar­­ország határán túl, egészen az Atlanti Óc­eánig is eljutottak. A nagy érdekességű munka Hornyánszky Viktor kiadásában jelenik meg magyar nyelven, míg Karl W. Hiersemann Lipcsében gondoskodik a mű né­met nyelvű kiadásáról.­­ (A szegedi színészet állandósítása.) Sze­gedi tudósítónk írja: A szegedi szinügyi bizottság azt óhajtja, hogy a város a nagy színházzal kapcso­latosan egy nyári színkört építsen fel, hogy a színi­­évadot néhány hónappal megnyithassák. A színkör 80,000 forintba kerülne, de a város nem hajlandó a félmilliós színház mellett, melyben elvégre nyár elején s ősz elején is lehet játszani, egy deszka­­bódét fentartani. A színi évad megnyújtását a szín­­­kör felépítése nélkül viszik keresztül. Mi úgy tudjuk, 11

Next