Magyarország, 1900. július (7. évfolyam, 178-209. szám)
1900-07-01 / 178. szám
magyarország a Budapest, 1900. vasárnap, Julius 1. pöki lakosztályát foglalta el, mely a majorudvar felé esik, míg Chotek grófné számára a ■kastély déli részében három szobát rendeztek be. Ma este nyolcz órakor huszonkét terítékes családi ebéd lesz, este fél tiz órakor pedig a főherczeg parancsára már ismét mély csend lesz a kastélyban, mert — igy szól az utasítás, — ez időben már minden világosság eloltassék a kastélyban. A holnapi esküvő szertartása a főherczeg határozott óhajtása folytán igen rövid lesz. Az esküvő előtt a szolgaszemélyzet számára mise lesz, aztán következik az esküvő, mely a bécsi egyházmegyében divó rítus szerint fog végbemenni. Amikor a márkapár belép a templomba, az az énekkar, melyet Neuhauser iskolai tanító vezet, rázendít Müller egy prelúdiumára, aztán rövid orgonazene, mely a Gotterhalter-vel végződik. Ezt valamennyi jelenlevő elfogja énekelni. Az esküvő előtt a kastély terraszán a Theresienstadtban állomásozó ezred zenekara fog játszani. A templomban az esküvő számára már meg vannak téve az összes intézkedések. A várkápolna, amelyben a díszes esküvőfog végbemenni, valóságos gyöngye a kastélynak, a melyet V. Ferdinánd és neje, akiknek Reichstadt legkedvesebb nyaraló helyük volt, pazar fénynyel rendeztek be. A mellékoltár fölött egy Mária-szobor áll gyönyörű fehér selyemruhában, a mely Mária Anna királynénak a menyasszonyi ruhája volt. A főoltár fölött Kandler festménye: «Assisi Szent Ferencz halála» látható. A kápolnát 20 Kandler-féle freskó díszíti. Valamennyinek a tárgya Jézus és a Boldogságos Szűz életéből van véve. A renaissance-stilű mennyezeten életnagyságú angyalok és Krisztus kínszenvedései vannak ábrázolva. A padló mozaikszerüleg háromszinü belföldi márványból van összerakva. A nászmenet az első emeleti szobákból gyönyörű szalonban gyűlt össze, a melyet Ferencz királynak Kuppelwieser festette képe díszit. Azután a billiárd-termen át, a melyben művészi kivitelű porczellánedények vonják magukra a figyelmet, a kápolna tágas előcsarnokán és egy meglehetősen szűk lépcsőn keresztül a kápolnába ér a menet. A márkapár a főoltár mellett foglal helyet. Jobbra van az uralkodóház tagjainak a helye. A kápolna bal részében a hölgyek, a jobb részében az urak helyezkednek el. Az esketést Hibdisch reichstadti esperes fogja végezni. Segédkezni fognak neki Lamel atya, kapuczinus-guardián és Ambrózius páter, a főherczeg gyóntató mestere. Châtel: grófnő — Hohenberg herczegnő. Ma érkezett ide a kabinetirodából a főherczeg czimére egy hivatalos levél, melyben a menyasszony rangemelkedése foglaltatik, úgy beszélik, hogy a grófnő még az esküvő előtt királyi kézirattal kineveztetik Hohenberg herczegnéjének és mint ilyen fog is megeskettetni. Az uj herczegnő jelzője ez: «Herczegi kegyelmesség» (Fürstliche Gnaden). Az uj herczegnő a maga személyére nézve első rangban fog állani a mediatizált házak herczegei és herczegnői után és a többi herczegek és herczegnők előtt, gyermekei pedig herczegi rangot kapnak. A kitüntetés a király ajándéka. Ő felsége ezzel is jelét adta a főherczeg iránti vonzalmának, midőn megengedte, hogy a grófnő már mint Hohenberg herczegnő lépjen frigyre. A megérkezés a legszívélyesebben fogadhatta. A menyasszonyt fivérei és nővérei Grosspriesenből Reichstadtba elkísérték. A bevonulás a városba így történt: Az első kocsiban ült Ferencz Ferdinánd főherczeg Wuthenau asszonynyal, a menyasszony egyik nővérével, a második kocsit Löwenstein örököse ,1 herczeg foglalta el nejével, a harmadik kocsiban Chotek grófnő ült Wuthenau lovassági századossal, sógorával. A Chotek-család többi tagjai, — köztük a család feje, Chotek Károly gróf — csak 5 órakor érkeznek ide. A vendégeket a nagyszámban összegyűlt nép a legmelegebb ovácziókban részesítette. A kastélyban ünnepi fogadtatás volt. A lépcsőház alján fogadta a főherczeget a főudvarmester, Nostitz-Rhienek gróf altábornagy, a palota földszintjén pedig A " Mária Annuncziája és Erzsébet újra üdvözölték őket. A föherczeg családját ahol csak Mária Terézia föherczegnő két nővére fogják képviselni, miszeg ideérkezése kétségessé vált- Károly föherczeg nem lesz jelen Nászvendégekül ideérkeztek a kívül Löwenstein herczeg és fele Kinsky grófnő, Chotek Károly család feje, Chotek Farkas gró lovassági százados és felesége, T gróf és felesége, Nostitz Lipót Zdenko és Henriette, mint a men vérei és sógorai, továbbá Nostitz mester és Cavriani gróf ale: Terézia főherczegnő kamarai elül A főherczeg megérkezése után fogadta a város elöljáróságát, tovmesterét, majd pedig visszavonul rébe. A délután folyamán Chotek mutattatta magának a polgári esperest. Később a kastély terraszán a a Chotesc-család tagjai beáragyí k kis hadnagy. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Gömbösné Galamb Margit. Halkan lépett be az anyja szobájába. Négy óra elmúlt már s az édes mama még mindig szundikált. Odaosont melléje és egy perczig tűnődött rajt, hogy ne csókolja-e meg a fehér haját- De előbb belenézett a nagy álló tükörbe, amely tetőtől-talpig visszaragyogta vadonatúj huszárhadnagyi egyenruháját. Aznap kapta meg az arany csillagot, kerek húsz esztendős korában. Legelőször is az édes mamánál akart tisztelegni új minőségében, mint ahogy szokva volt, hogy minden örömét vele oszsza meg. A nagy fali óra elverte a félötöt, s várkoltói Koltay István m. kir. honvédhuszár hadnagy ur összeverte a sarkantyúit. Az aczél pengésére felnyitotta szemeit a mama és mikor meglátta rámosolygó fiát, könybe borult szemekkel nézte szótalan. Oh, milyen büszke volt erre az ő egyetlenére. Ami szeretet, gyöngédség, gazdagság volt a szívében, mind csak reá pazarolta. Ő békítette ki az élettel, érte élt, tűrt, szenvedett sokáig, és most ő érte boldog. István még egészen kicsiny kisfiú volt, mikor édesapját eltemették. Az élet terhe és gondja egészen anyjára maradt, aki sok küzdelmes év fárasztó munkájával teljesen rendbe is hozta a meglehetősen megterhelt birtokot. Jóformán ebbe veszett bele az egész fiatalsága. Nem is élt ő másnak, csak a gyermekének, s mire István kikerült a katonai akadémiából, már olyan rendezett anyagi viszonyok közé jutott, hogy a kis kadét ugyancsak élhette világát a bőkezű mama jóvoltából. De— úgy látszott — egészen anyja vére Késő délután érkezett meg az ifjú márkapár. A pályaudvar előtt a város lakossága talpon volt, amely nagy lelkesedéssel fogadta. Az út a pályaudvartól a kastélyig valóságos diadalútja volt a boldogságtól sugárzó párnak. A város fényesen föl volt díszítve és a kis pályaudvaron óriási zászlók lengettek. A főherczeg az utolsó órában lemondott arról a tervről, hogy Rehdoerfelnél leszálljon a vasútról s feltűnés nélkül menjen a kastélyba, így tehát a főherczeget, nemkülönben a menyasszonyát az egész vidékről egybesereglett nép volt. A pénzhez nem ragaszkodott ugyan, de eléggé meg tudta becsülni. Gavallér volt mindig, mindenben, de apanageján túl nem költött soha. Imádta az anyját, ezer gyöngédséggel vette őt körül, s a képét amulettenek viselte. E mélységes ragaszkodásért — amit sohasem igyekezett palástolni — eleinte szívesen bosszantották, de mióta egyszer kereken kijelentette, hogy nem tűr meg semmi viccet és tréfát ez irányban, és akár tetszik másnak, akár nem, neki az édesanyja a lelke szentsége, gyöngesége marad — nem bántották többé. Kedvence volt mindenkinek a nefelejts-szemű, sudár, barna kadét, az anyjának pedig az egész világa . .. Még mindig ott állt előtte mosolyogva. Aztán leült melléje és megcsókolta mind a két kezét. — hatod, mama, milyen gyorsan megyek előre, nemsokára már ezredes lesz a fiad! ■— Na, na, addig még meg kell nőni a bajuszodnak is, — nevetett a fehérhajú asszony. — És elhiheted azt nekem, fiam, az aranygallér korántsem okoz olyan örömet, mint ez az arany csillag. Édes kis katonám, mennyire boldog vagyok. . . — Hát meg vagy elégedve velem? — kérdi önérzetesen a kis hadnagy, míg nagy komolyan megpödörte a bajuszának a helyét. Az anyja nem is tudott felelni neki, csak elérzékenyülve megcsókolta és az aranyzsinóros atillára a boldogságnak két igaz gyöngye hullott. Attól a könyhullástól számítva három év után nagy katonai parádéval temették el a kis hadnagyot. De ezt csak halkan, egészen halkan mondom, hogy valahogyanmeg ne hallja az édes mamája. Külömben talán el se hinné. Ö Istvánnak a leveleket s mindig meglátogatja őt, a ki annyira él hogy még csak levélírásra se jut szívesen menne utána, de nem már nem is Koltay-házban lakik nagy, idegen épületben, a hol szomorú ember, és a hol ő mégis egyedül érzi magát . . . úgy történt minden, hogy a együtt jött a parancs, a mely K más városba rendeli. Különváltak de a lelkük együtt maradt. Mindi szer hozott levelet a posta az an Juuxacra. A UIUV- ban a sorokban le volt írva minden, a mi csak a szivének jól eshetett. Csak egyet hallgatott el leveleiben a kis hadnagy, s erről nem beszélt akkor sem, mikor meg-meglátogatta anyját, hogy egy nagy, mély szerelemmel van tele a lelke . . . A tiszti bálon mutatták be egy asszonynak, akinek azóta az árnyéka lett. Egészen betöltötte életét ez a nagy érzés és ennek áldozott mindent. A három évi hűség, az a kitartó, kutyahűség, amelylyel őt követte még álmaiban is, nem volt érdeme, mert akarata ellenére is imádta azt az asszonyt híven és remény nélkül. A három év alatt megférfiasodott, egészen olyan szép férfi lett belőle, mint annak idején az apja volt. Aki csak látta, gyönyörködve nézte és senkit se hagyhatott közömbösen az a nyílt, derült tekintet, ami a szemeiből sugárzott. Akárhogyan volt, de néha, meg-megjelent a szép asszony álmaiban is az a két nefetejtsszem. És ha olyankor kevesebbet járt társaságba, de többet foglalkozott a gyermekeivel,, az az ő érdeme. De tény az, hogy sokszor