Magyarország, 1900. augusztus (7. évfolyam, 210-235. szám)

1900-08-01 / 210. szám

* | Budapest,’ 1900. széria, augusztus 1. ^ »AGTARORSZAG» í­királyi fogatot Midőn kíméletesen értesítették a bor­zasztó valóságról, elájult. Csak néhány percz múlva tért magához, s ekkor meghagyta a miniszterelnök­nek, hogy azonnal táviratozzon fiának, a trón­örökösnek.* Félhivatalos forrásból a következőket jelentik: Monza, jul. 31.­­ Mikor a király a versenytért elhagyta, a zene­kar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsi­jában és viszonozta a közönség üdvözlését, mi­kor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a királyra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt ját­szódott le. A király egészen elsápadt és rö­vid sóhaj tört ki melléből. Allan a pillanat­ban, mikor a kocsi a palotába ért, kilehelte lelkét. A holttestet egy földszinti teremben pár­nákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király meg­ebesült-e. A környezet rábírta a királynét, hogy távozzék. Mialatt a holttestet levetkőztették, újra megjelent a királyné. Ar­­czán leírhatatlan fájdalom tükröződött. Az ott­­lévők mind sírva borultak térdre. Azalatt künn a versenytéren a nép Öljétek meg­­kiáltással a gyilkosra vetette magát, a­ki a revolvert el­hajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A dulakodás közben öt embert letartóztattak.­­ - Monza, jul. 31. ■ Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 miliméteres amerikai revolvert hasz­nált. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a harmadik és negyedik borda között, a másik bal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a vállüreget érte. A király hanyatt esett a kocsi­ban, a­mely gyorsan folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: Semmi baj.­­ Mire a kocsi a kastélyba ért, a király bele­halt sebeibe. Az orvosok már csak halálát kon­statálhatták. Margit királyné a monzai érsek­kel egész éjjel virrasztott a ravatalnál. Monza, jul. 31. |- Mikor Umberto király kezét szivére nyomva a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia főhad­segéd, a­ki rendkívül izgatott volt, felfogta kar­jaival és támogatta, azután pedig megparan­csolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsa­sággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet ját­szódott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba utazik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izgatottságban töltötte, azután mély álomba merült, a­mely délig tartott. "S­t.V" Milano, július 31. Umberto király holttestének hivatalos átvizs­gálásánál az orvosok azt látták, hogy az egyik seb szélesebb mint a többi kettő. Ebből dr. Savio azt következteti, hogy a sebek nem egy és ugyanazon, hanem két revolverből erednek és így a gyilkosságot két tettes követte el. Dr. Savio azt hogy két tettes ölte meg a királyt, azzal a ténynyel is megerősítve látja, hogy a tett színhelyén még egy revolvert találtak. Róma, jul. 31. A király holttestének felbonczolását a milánói egyetem tanárai fogják végezni. A revolver, melylyel Bressi tettét elkövette, 20 c­entiméter hosszú, 9 mm. kaliberű. A golyó összezúzta a negyedik bordát, behatolt a szívbe és utat tört magának a vállcsonton keresztül. Milano, jul. 31. (Laj. tud.) Mint a király első hadsegéde gróf Rogaveglia beszéli, a király utolsó szava ez volt: — Addio ! Margit királyné maga kérte meg bátyát, Tamás genuai herczeget, hogy egy hajórajjal induljon a tengeren lévő új király elé. A királyné sür­gönye bátyjához igy szólt: Vérző szívvel adom tudtodra Umberto ha­lálát, kit egy gaz kéz orozva ölt meg. Kér­lek, menj a fiú elé ! Margherita. Tamás herczeg azonnal elutazott. A királygyilkosról. Patterson, julius 31. A rendőrség kinyomozta az idevaló olaszok között, hogy egy Angelo Bressi nevű 32 éves selyemszövő ez évi május 7-éig egy idevaló selyemgyárban dolgozott és azután Olasz­országba utazott. Elutazása óta semmit sem hallottak róla. Bressi körülbelül fél évig volt itt. Ismerősei szerint nyugodt, csöndes ember volt. Azt mondják, hogy a felesége és gyermekei Hobokenben laktak, de hogy most hol vannak, azt nem tudják. Róma, júl. 31. (Sat. tud.) Hivatalosan megállapították, hogy Bressi két anarchista társaságában jött vissza. Bressi 1897-ben hagyta el Olaszországot, hová az idén május­ havában jött ismét vissza. Június 4-én hagyta el Pratót, aztán Bolognába, majd Monzába ment. Daczára annak, hogy nem dolgozott sehol és soha, mindig el volt látva pénzzel. A rend-­­őrség nyomozza azt a két útitársat, kikkel Bressi visszatért. .-1 Róma, július 31. (Saját tud.) Az anarchisták elleni felháborodás és elkesere­dés nőttön-nő. Bressiről kitudódott, hogy ő Milanóban a Via San Pietroban lakott egy Ramelli nevű családnál. A rendőrség ezt a családot a czinkosság gyanúja alatt letar­tóztatta.­­ Róma, jul. 31. " (Sat. tud.) • Roppant kínos feltűnést kelt a palermói rendőrségnek ma éjjel ideérkezett távirata, mely szerint Bressi hat év előtt anarchistikus üzel­mek miatt Pantellierio szigetére internáltatott. Óriási feltűnést kelt ennélfogva, hogy a milánói rendőség minden aggály nélkül adott Bressinek egy olaszországi útlevelet, míg a pratói rendőrség megtagadott neki egy fegyver­viselési engedélyt. Bolognában feltűnt a rend­őrségnek Bressi gyanús viselkedése, daczára ennek azonban nem tartóztatta őt fel tovább utazásában. Az olasz rendőrhatóságoknak ezen könnyelmű eljárása kínos feltűnést kelt. Róma, jul. 31. (Saj. tud.) A tettes első kihallgatásáról a következő rész­letek szivárognak ki. A bíró azt kérdezte: — Miért követte el a tettet? — Mert nem szerettem a királyt. Én anar- c chista vagyok. — Volt már büntetve ? — Igen, rendőrség elleni felbujtás miatt.­ Nekem egyébként minden közömbös. — Magával egy asszony is volt. — Az az én dolgom. A revolvere ballistip-patronokkal volt meg­töltve. A kihallgatása után a börtönben tejet és kenyeret kapott. Azt jóízűen elfogyasztotta, aztán elaludt. Hét óra hosszat aludt. Pozsony, jul. 31.­­ (Laj. tud.) Umbertó király gyilkosa, Bressi Gaetano ezelőtt nyolcz évvel Pozsonyban dolgozott a dunai híd építésénél, később a Lanfranconi czégnél kapott munkát. A kik emlékeznek, reá durva, erőszakos embernek mondják, kinek folyton voltak munkástársaival összekoczcza­gék látására és üdvözlésére. A király polgári ruhában, kétlovas fétonján ült, melyet maga hajtott egy díszruhás szárnysegéd kíséretében, míg inasa fekete bőrruhát, viselt. Ilyen útjában sokszor találkozott a királynéval, a­ki nyitott hintóban ült, kocsiján a lakájok és a kocsis Viktor Emanuel­ korabeli piros díszruhában, rizsporozott hajjal és parókával. Ilyenkor a ki­rály megállt, leszállt kocsijáról, odament a ki­rálynéhoz és udvariasan kezet csókolt neki. Ezen a két szórakozáson kívül Umbertónak nem is volt más mulatsága. Legfölebb a cen­­tocellei és a campanellei lóversenyekre járt el és igen ritkán nyúlvadászaton vett részt a város környékén. Színházba azonban soha sem ment, kivéve a díszelőadásokat. Minthogy korán szeretett visszavonulni szo­báiba, csak igen ritkán fogadott el meghíváso­kat. De ha a szezon folyamán mégis eltért néha e szabálytól, azt csak bizonyos nagy­követek kedvéért tette, ahol úgy az ő, mint a királyné jelenlétére szükség volt. Margit királyné azonban eljárt az Operába s más színházba, hangversenyekre, a­hol igazán kedé­lyesen töltötte el idejét. Az udvari fogadások­nak azonban nem volt olyan fényük, mint a minővel Viktor Emánuel tudta azokat övezni. Nem nagy számúak voltak ezek az ünnepélyek és rendkívüli alkalmak kivételével mindössze arra szorítkoztak, hogy deczember 30-án a diplo­­­mácziai testület kívánságait hallgatták meg és aztán két bált adtak, melyet a királyné nyitott meg, mindenkor régi szertartás szerint rejtvén el a dísz­négyest. Ezekről a hivatalos ünnepélyekről a nép min­denkor csak halvány képet szerzett magának. Ámde a király születése napján, főképpen pe­dig a június 4-iki díszszemle alkalmával, a­mely napra az alkotmány ünnepe is esik, a népnek alkalma nyílott arra is, hogy dinasztikus­ lojalitását kimutassa és hogy kedve szerint élvezhesse a fényes látványosságokat. Ezen a napon mindenki megbámulhatta a ki­rálynénak bájos fenségét, a királynak katonás magatartását, a­mi­lyenkor, mint minden hivatalos alkalommal is, tábornoki dísz­­egyenruhát viselt, aranysujtásos, fekete dol­mányt, szürke nadrágot és aranyozott sisakot. Ámde ugyanakkor, a­mikor Umberto király szinte kötelességszerűleg igyekezett a nemzeti érzésnek hízelegni, egyidejűleg érezte, hogy ez sok kellemetlenséggel is jár. És csakugyan, ahányszor nyilvánosan megjelent és észrevett valakit, a­ki nem köszöntötte őt, mindjárt az eszébe jutott, hogy ő csak király Rómában, de nem Rómának királya. A Quirinal ablakaiból látta a Vatikánt, a­hova Szent Péter utóda önkéntes fogságba vonult vissza, hogy tiltakozzék a Savoyai-ház fejének a jelenléte ellen az örökvárosban. A népség­nek egy része hű maradt a pápához, és nem kedvelte a királyt. A papok sokszor elfordultak tőle, ha az után találkoztak vele, és a római arisztokráczia felerésze sohasem jelent meg a quiriná­i ünnepségeken. A katholikus herczegek, a­kik az egyház fejét nem akarták megbántani azzal, hogy az ő hajdani fővárosában kivü­le mást is megláto­gassanak, távoltartották magukat a királytól. * A szakadás és az ellenségeskedés a Rómá­ban lakozó két hatalom közt azonban mégsem olyan teljes és éles, mint azt hinni lehetne. Sok tekintetben elsimult ez már és az a fikczió, a­mely megengedi az egyháznak, hogy a királyi személyben különbséget tegyen Sardinia és Piemont, valamint Olaszország királya közt, igen hasznos hatással van a közéletre is. Umberto, a­ki exkommunikálva volt, megjelent a miséken, gyónt, áldozott; megvoltak az ő piemonti nemzetiségű főpapjai Rómában is, Monzában is. Az ő születésnapján hivatalosan énekelték a Te Deumot őseinek államaiban épp­­úgy, mint Lombardiában és Velenczében. A királyságnak ugyane részeiben a papság meg­jelenhetik a nyilvános ünnepségeken . Velenczé­,­ben a pátriárka kereszteli meg az új hadihajó­kat a királyi család jelenlétében. Olaszország királya és az egyház fejedelme­­közt elvben nem volt semmi összeköttetés. De azért Viktor Emánuel, mielőtt meghalt, a vallás vigaszában részesült, még pedig a pápa formá­lis meghatalmazásával. Magában Rómában a királynak külön tem­ploma volt, a Sudario, a­hol 1893-ban, a kirá­lyi pár ezüstmenyegzője alkalmából ünnepi mise volt. A most királylyá lett nápolyi herczegnek a montenegrói herczegkisasszonynyal, a bűbá­jos Helénával való frigykötése 1896-ban a fő-­­városban történhetett meg, a Santa Maria dei Arigeni-templomban, XIII. Leó pápa engedelmé­­vel és bár a misét nem római prelátus szolgál­tatta valamelyik bazilikában, mint ahogy azt az udvar óhajtotta, mégis bizonyságául szolgált ez annak, hogy az idők múlása fátyolt borít sok sérelemre is.­­* Margit, az özvegygyé lett királynő­­ sohasem ... SZ .­

Next