Magyarország, 1900. augusztus (7. évfolyam, 210-235. szám)
1900-08-01 / 210. szám
* | Budapest,’ 1900. széria, augusztus 1. ^ »AGTARORSZAG» íkirályi fogatot Midőn kíméletesen értesítették a borzasztó valóságról, elájult. Csak néhány percz múlva tért magához, s ekkor meghagyta a miniszterelnöknek, hogy azonnal táviratozzon fiának, a trónörökösnek.* Félhivatalos forrásból a következőket jelentik: Monza, jul. 31. Mikor a király a versenytért elhagyta, a zenekar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsijában és viszonozta a közönség üdvözlését, mikor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a királyra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt játszódott le. A király egészen elsápadt és rövid sóhaj tört ki melléből. Allan a pillanatban, mikor a kocsi a palotába ért, kilehelte lelkét. A holttestet egy földszinti teremben párnákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király megebesült-e. A környezet rábírta a királynét, hogy távozzék. Mialatt a holttestet levetkőztették, újra megjelent a királyné. Arczán leírhatatlan fájdalom tükröződött. Az ottlévők mind sírva borultak térdre. Azalatt künn a versenytéren a nép Öljétek megkiáltással a gyilkosra vetette magát, aki a revolvert elhajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A dulakodás közben öt embert letartóztattak. - Monza, jul. 31. ■ Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 miliméteres amerikai revolvert használt. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a harmadik és negyedik borda között, a másik bal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a vállüreget érte. A király hanyatt esett a kocsiban, amely gyorsan folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: Semmi baj. Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatálhatták. Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztott a ravatalnál. Monza, jul. 31. |- Mikor Umberto király kezét szivére nyomva a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia főhadsegéd, aki rendkívül izgatott volt, felfogta karjaival és támogatta, azután pedig megparancsolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsasággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet játszódott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba utazik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izgatottságban töltötte, azután mély álomba merült, amely délig tartott. "St.V" Milano, július 31. Umberto király holttestének hivatalos átvizsgálásánál az orvosok azt látták, hogy az egyik seb szélesebb mint a többi kettő. Ebből dr. Savio azt következteti, hogy a sebek nem egy és ugyanazon, hanem két revolverből erednek és így a gyilkosságot két tettes követte el. Dr. Savio azt hogy két tettes ölte meg a királyt, azzal a ténynyel is megerősítve látja, hogy a tett színhelyén még egy revolvert találtak. Róma, jul. 31. A király holttestének felbonczolását a milánói egyetem tanárai fogják végezni. A revolver, melylyel Bressi tettét elkövette, 20 centiméter hosszú, 9 mm. kaliberű. A golyó összezúzta a negyedik bordát, behatolt a szívbe és utat tört magának a vállcsonton keresztül. Milano, jul. 31. (Laj. tud.) Mint a király első hadsegéde gróf Rogaveglia beszéli, a király utolsó szava ez volt: — Addio ! Margit királyné maga kérte meg bátyát, Tamás genuai herczeget, hogy egy hajórajjal induljon a tengeren lévő új király elé. A királyné sürgönye bátyjához igy szólt: Vérző szívvel adom tudtodra Umberto halálát, kit egy gaz kéz orozva ölt meg. Kérlek, menj a fiú elé ! Margherita. Tamás herczeg azonnal elutazott. A királygyilkosról. Patterson, julius 31. A rendőrség kinyomozta az idevaló olaszok között, hogy egy Angelo Bressi nevű 32 éves selyemszövő ez évi május 7-éig egy idevaló selyemgyárban dolgozott és azután Olaszországba utazott. Elutazása óta semmit sem hallottak róla. Bressi körülbelül fél évig volt itt. Ismerősei szerint nyugodt, csöndes ember volt. Azt mondják, hogy a felesége és gyermekei Hobokenben laktak, de hogy most hol vannak, azt nem tudják. Róma, júl. 31. (Sat. tud.) Hivatalosan megállapították, hogy Bressi két anarchista társaságában jött vissza. Bressi 1897-ben hagyta el Olaszországot, hová az idén május havában jött ismét vissza. Június 4-én hagyta el Pratót, aztán Bolognába, majd Monzába ment. Daczára annak, hogy nem dolgozott sehol és soha, mindig el volt látva pénzzel. A rend-őrség nyomozza azt a két útitársat, kikkel Bressi visszatért. .-1 Róma, július 31. (Saját tud.) Az anarchisták elleni felháborodás és elkeseredés nőttön-nő. Bressiről kitudódott, hogy ő Milanóban a Via San Pietroban lakott egy Ramelli nevű családnál. A rendőrség ezt a családot a czinkosság gyanúja alatt letartóztatta. Róma, jul. 31. " (Sat. tud.) • Roppant kínos feltűnést kelt a palermói rendőrségnek ma éjjel ideérkezett távirata, mely szerint Bressi hat év előtt anarchistikus üzelmek miatt Pantellierio szigetére internáltatott. Óriási feltűnést kelt ennélfogva, hogy a milánói rendőség minden aggály nélkül adott Bressinek egy olaszországi útlevelet, míg a pratói rendőrség megtagadott neki egy fegyverviselési engedélyt. Bolognában feltűnt a rendőrségnek Bressi gyanús viselkedése, daczára ennek azonban nem tartóztatta őt fel tovább utazásában. Az olasz rendőrhatóságoknak ezen könnyelmű eljárása kínos feltűnést kelt. Róma, jul. 31. (Saj. tud.) A tettes első kihallgatásáról a következő részletek szivárognak ki. A bíró azt kérdezte: — Miért követte el a tettet? — Mert nem szerettem a királyt. Én anar- c chista vagyok. — Volt már büntetve ? — Igen, rendőrség elleni felbujtás miatt. Nekem egyébként minden közömbös. — Magával egy asszony is volt. — Az az én dolgom. A revolvere ballistip-patronokkal volt megtöltve. A kihallgatása után a börtönben tejet és kenyeret kapott. Azt jóízűen elfogyasztotta, aztán elaludt. Hét óra hosszat aludt. Pozsony, jul. 31. (Laj. tud.) Umbertó király gyilkosa, Bressi Gaetano ezelőtt nyolcz évvel Pozsonyban dolgozott a dunai híd építésénél, később a Lanfranconi czégnél kapott munkát. A kik emlékeznek, reá durva, erőszakos embernek mondják, kinek folyton voltak munkástársaival összekoczczagék látására és üdvözlésére. A király polgári ruhában, kétlovas fétonján ült, melyet maga hajtott egy díszruhás szárnysegéd kíséretében, míg inasa fekete bőrruhát, viselt. Ilyen útjában sokszor találkozott a királynéval, aki nyitott hintóban ült, kocsiján a lakájok és a kocsis Viktor Emanuel korabeli piros díszruhában, rizsporozott hajjal és parókával. Ilyenkor a király megállt, leszállt kocsijáról, odament a királynéhoz és udvariasan kezet csókolt neki. Ezen a két szórakozáson kívül Umbertónak nem is volt más mulatsága. Legfölebb a centocellei és a campanellei lóversenyekre járt el és igen ritkán nyúlvadászaton vett részt a város környékén. Színházba azonban soha sem ment, kivéve a díszelőadásokat. Minthogy korán szeretett visszavonulni szobáiba, csak igen ritkán fogadott el meghívásokat. De ha a szezon folyamán mégis eltért néha e szabálytól, azt csak bizonyos nagykövetek kedvéért tette, ahol úgy az ő, mint a királyné jelenlétére szükség volt. Margit királyné azonban eljárt az Operába s más színházba, hangversenyekre, ahol igazán kedélyesen töltötte el idejét. Az udvari fogadásoknak azonban nem volt olyan fényük, mint a minővel Viktor Emánuel tudta azokat övezni. Nem nagy számúak voltak ezek az ünnepélyek és rendkívüli alkalmak kivételével mindössze arra szorítkoztak, hogy deczember 30-án a diplomácziai testület kívánságait hallgatták meg és aztán két bált adtak, melyet a királyné nyitott meg, mindenkor régi szertartás szerint rejtvén el a dísznégyest. Ezekről a hivatalos ünnepélyekről a nép mindenkor csak halvány képet szerzett magának. Ámde a király születése napján, főképpen pedig a június 4-iki díszszemle alkalmával, amely napra az alkotmány ünnepe is esik, a népnek alkalma nyílott arra is, hogy dinasztikus lojalitását kimutassa és hogy kedve szerint élvezhesse a fényes látványosságokat. Ezen a napon mindenki megbámulhatta a királynénak bájos fenségét, a királynak katonás magatartását, amilyenkor, mint minden hivatalos alkalommal is, tábornoki díszegyenruhát viselt, aranysujtásos, fekete dolmányt, szürke nadrágot és aranyozott sisakot. Ámde ugyanakkor, amikor Umberto király szinte kötelességszerűleg igyekezett a nemzeti érzésnek hízelegni, egyidejűleg érezte, hogy ez sok kellemetlenséggel is jár. És csakugyan, ahányszor nyilvánosan megjelent és észrevett valakit, aki nem köszöntötte őt, mindjárt az eszébe jutott, hogy ő csak király Rómában, de nem Rómának királya. A Quirinal ablakaiból látta a Vatikánt, ahova Szent Péter utóda önkéntes fogságba vonult vissza, hogy tiltakozzék a Savoyai-ház fejének a jelenléte ellen az örökvárosban. A népségnek egy része hű maradt a pápához, és nem kedvelte a királyt. A papok sokszor elfordultak tőle, ha az után találkoztak vele, és a római arisztokráczia felerésze sohasem jelent meg a quirinái ünnepségeken. A katholikus herczegek, akik az egyház fejét nem akarták megbántani azzal, hogy az ő hajdani fővárosában kivüle mást is meglátogassanak, távoltartották magukat a királytól. * A szakadás és az ellenségeskedés a Rómában lakozó két hatalom közt azonban mégsem olyan teljes és éles, mint azt hinni lehetne. Sok tekintetben elsimult ez már és az a fikczió, amely megengedi az egyháznak, hogy a királyi személyben különbséget tegyen Sardinia és Piemont, valamint Olaszország királya közt, igen hasznos hatással van a közéletre is. Umberto, aki exkommunikálva volt, megjelent a miséken, gyónt, áldozott; megvoltak az ő piemonti nemzetiségű főpapjai Rómában is, Monzában is. Az ő születésnapján hivatalosan énekelték a Te Deumot őseinek államaiban éppúgy, mint Lombardiában és Velenczében. A királyságnak ugyane részeiben a papság megjelenhetik a nyilvános ünnepségeken . Velenczé,ben a pátriárka kereszteli meg az új hadihajókat a királyi család jelenlétében. Olaszország királya és az egyház fejedelmeközt elvben nem volt semmi összeköttetés. De azért Viktor Emánuel, mielőtt meghalt, a vallás vigaszában részesült, még pedig a pápa formális meghatalmazásával. Magában Rómában a királynak külön temploma volt, a Sudario, ahol 1893-ban, a királyi pár ezüstmenyegzője alkalmából ünnepi mise volt. A most királylyá lett nápolyi herczegnek a montenegrói herczegkisasszonynyal, a bűbájos Helénával való frigykötése 1896-ban a fő-városban történhetett meg, a Santa Maria dei Arigeni-templomban, XIII. Leó pápa engedelmével és bár a misét nem római prelátus szolgáltatta valamelyik bazilikában, mint ahogy azt az udvar óhajtotta, mégis bizonyságául szolgált ez annak, hogy az idők múlása fátyolt borít sok sérelemre is.* Margit, az özvegygyé lett királynő sohasem ... SZ .