Magyarország, 1900. szeptember (7. évfolyam, 236-261. szám)
1900-09-01 / 236. szám
r nyék között nem is lehet — egységes, domináló, vezető eszméje és iránya. Ilyen határozott iránya csak akkor lehetne a bosnyák kormányzatnak, ha akár az volna a hivatása Boszniának, hogy osztrák, akár az, hogy magyar tartománynyá váljék. Így azonban a két állam közötti féltékenység belejátssza a maga harczait és ingatagságát a bosnyák kormányzatba is, sajnos, úgy, hogy azokból a harczokból többnyire a magyar érdek kerül ki legyőzötten. A maga személyét illetőleg tehát van Kállaynak elegendő mentsége arra nézve, hogy kormányzata Boszniában nem volt képes átalában nyugalmat és közmegelégedettséget teremteni. Csak már most az a kérdés, hogy mi szükségünk volt nekünk arra, hogy drága pénzen és még drágább véren megszerezzünk egy tartományt, amelyet jól kormányozni nem tudunk, és a melyik nem lehet a miénk ? Budapest, augusztus 31.a mozgalmak okaira. Úgy látszik, hogy bizonyos részről mesterségesen szítják ott az elégedetlenséget. Most hivatalos adatok alapján ismertetik részletesen a boszniai állapotokat, hogy a magyar közönség a helyzet felől teljesen tájékozva legyen. Az öt évre terjedő tanulmány, amelyről egy ízben már megemlékeztünk, a Budapesti Szemle holnap megjelenő, szeptemberi számában lát napvilágot. A tanulmány a bosnyák mohamedánság helyzetét és a bosnyák kormányzat mohamedán politikáját világítja meg. Történeti visszapillantáson kezdik hivatalos adatok alapján konstruálja a monarchia politikájának irányzatát, amint az a Balkánon kialakult. Méltatja és magyarázza a török gazdálkodást és a lakosság lelkületének fejlődését. Majd áttér az okkupáczió után való állapotokra. Összefoglalja, mit tett a kormányzat a mohamedán egyházi és iskolai ügyért, és miként mentette meg az egyházi alapokat. Összehasonlításokat tesz e részben a balkáni államokkal. Majd kitér az agrárügyre, az egyes felekezetekből történt átlépésekre és a kivándorlásra. A tanulmány célja, hogy a mostani mohamedán mozgalom okait kimutassa, jellemzi a szereplőket és nem szépíti az állapotokat. Belevonja fejtegetése körébe a magyar szempontokat is, bár nem cáfolni akar, hanem tájékoztatni a közönséget. A tanulmány értesülésünk szerint németül is meg fog jelenni. A legközelebbi minisztertanács szerdán, szeptember ötödikén fog megtartatni, melyre a kormánynak valamennyi tagja Budapesten együtt lesz. Ezidőszerint még csak Darányi Ignácz, Hegedűs Sándor és Lukács László vannak a fővárosban. A minisztertanács után Hegedűs Sándor Párisba, Darányi Ignácz pedig Erdélybe készül. Az uj ágyúié ügyéhez ma a Budapesten Tagblatt, melynek főszerkesztője tudvalevőleg Bolgár Ferencz, a hadügyi delegáczió tagja, a következő megjegyzéseket fűzi: Arra már el vagyunk készülve, hogy a hadügyi kormány az 1902. évi költségvetésébe be fogja állítani a tüzérség új felfegyverzése költségeinek első részletét, annál is inkább, mivel Krieghammer báró erre vonatkozólag az idei delegáczióban nyíltan és minden kétséget kizáró módon nyilatkozott. De akkor még nem volt eldöntve, hogy az új ágyuk öntött aczélból vagy aczélbronczból fognak-e előállíttatni, ami annyiban bír fontossággal, hogy a bronzból előállított ágyuk (mely anyagból mostani ágyúink is öntve vannak) mindenesetre olcsóbbak lennének, mint az öntött aczélból készültek. Ezért kell a bécsi „ Armeezeitung» közleményének bizonyos fontosságot tulajdonítani. De ez a közlemény minden körülmények között téves. A hadügyminiszter ugyanis a delegáczióban kifejtette, hogy ő az aczél és bronz közötti döntést nem fogja előbb megejteni, míg a gyakorlati összehasonlító kísérletek a két anyagból előállított ágyukkal a csapatoknál nem lesznek befejezve. Ezek a kísérletek azonban mindeddig nem tartottak meg és a kísérleti ütegek csak a jövő hónapban fognak megküldetni azon tüzérezredeknek, (köztük a budapestinek is) melyek a kísérleteket végezni fogják. A hadügyi vezetőség tehát csak késő őszszel fog az öntött aczél vagy aczélbronz kérdése felett dönteni, de már most is mindenütt hallható az a vélemény, hogy utóbb mégis az aczél fog győzni a bronz felett, miből azonban nem következik, hogy ezzel az aczélbronz diszkreditálva lenne. Sándor király és Milán. Belgrádból jelentős, hogy Barlovácz György budapesti szerb főkonzult Sándor király tegnapelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta. Ennek a kihallgatásnak nagy fontosságot tulajdonítanak, mert Barlovácz Budapestről való elutazása előtt hosszasan értekezett Milánnal Általános az a vélemény, hogy Barlovácznak bizalmas küldetése volt. Milán állítólag azt üzente Sándor királynak, hogy belenyugszik a történtekbe és nem tér vissza többé Szerbiába. Tegnap jelent meg először újra a Fogledi czímű progresszista lap, és legközelebb aradi ó Telepítés és parczellázás Erdélyben. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter — mint értesülünk — a legközelebbi napokban Erdélybe utazik több napig tartó tanulmányútra, mely összeköttetésben áll a földmivelésügyi miniszter által tervbe vett nagyobb telepítési és birtokfelosztási akcióval. A miniszter ugyanis még az idén a törvényhozás elé egy telepítési és birtokföldarabolási (parczellázási) törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni, mely hivatva lenne sok eddig fennálló bajon segíteni. Ugyanebből a czélból a földmivelésügyi kormány legutóbb Erdélyben telepítési szempontból rendkívül fontos nagy erdő- és birtokvásárlásokat eszközölt és még nagyobb vásárlások dolgában folyamatban vannak a tárgyalások. A földmivelésügyi miniszter ezen akciója iránt politikai körökben igen nagy érdeklődés mutatkozik. Bosznia állapota. Nemrégiben sok szó volt a bosnyák állapotokról, a mohamedánok panaszairól és az ottani mozgalmakról. Kállay közös pénzügyminiszter a delegáczió albizottsági ülésén bizalmasan rámutatott ezen sőt ruháik is a császár költségén készülnek. Az óriási költségek fedezésére a szultán rengeteg magánvagyonán felül harmadfél millió koronát szállítanak havonkint az állampénztárból az udvari kincstárba. A szultán nagy bámulója a művészeteknek. Ha európai zeneművész megy Konnstantinápolyba, azt rendszerint meghivatja az udvarhoz; a török fővárosban élő magyar zongoraművész, Hegyei Géza is gyakran részesül a császár kegyében. A czigányzenéért különösen lelkesedik a szultán és régebben, amikor a mi czigányaink elkalandoztak olykor a Boszporus mentére, szívesen hallgatta órákon át a magyar muzsikát. Abdul Hamid egyúttal a munka embere; kora reggeltől napestig dolgozik és országának legaprólékosabb ügyével is maga foglalkozik. A török birodalom kormányzásán kívül vallási ügyek is nagyban foglalkoztatják és mint az összes igazhivők ura, állandó érintkezésben áll a föld minden részébe szétszórt mohamedánsággal. Most, hogy jubilál a hatalmas padisah, fényes palotájában összegyűl Európa minden nemzetének és uralkodójának küldötte, hogy szerencsét kívánjanak neki a szerencsés eseményhez. A magyar nemzetet már régi idők óta rokonszenv fűzi össze a török néppel; ez a rokonszenv most is megnyilatkozik, mikor Magyarország teljes őszinteséggel csatlakozik a minden törökök urának jubileuma alkalmából kifejezésre jutó gratulácziókhoz. MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. szombat, szeptember 1. kális Odjek és a liberális Srpska Zastava is újra föltámád. Mind a három lap megjelenését Milán király tanácsára tiltották be. Ausztria döntés előtt. — A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.—' V Bécs, augusztus 31. A prágai Kar. Listy a következőket írja: Ausztria döntés előtt áll és ez a döntés nemcsak a parlament munkaképességének határidejére vonatkozik, hanem a Kerber-kabinet létére vagy nem létére is. Hozzátehetjük, hogy e döntés nagyon közel van, és mint a miniszterek a jobboldali pártok egyes tagjainak mondták, a királynak Ischlből való visszatérte előtt fog bekövetkezni. Hogy a döntés kinek az akaratából történik, azt nem tudják, de tény az, hogy a kifejlődés sokkal gyorsabban fog lefolyni, mint azt gondolták. Úgy látszik, hogy a kabinet végre hosszú előkészítés után határidőt állapított meg, vagy pedig az ő számára állítottak bizonyos határidőt. Ez különben csak formalitás s a fődolog az, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet már nemsokára megszűnik. A lap továbbá azt mondja, hogy Kerber kihallgatása a királynál nagy jelentőségű lesz. A miniszterelnök — e jelentés szerint — már több pártvezérrel konferált és most főleg arról van szó, hogy a parlament munkaképességére van-e kilátás. A délszláv klubnak egy tagja a miniszterelnökkel folytatott beszélgetése alkalmával oda nyilatkozott, hogy a konszervativ nagybirtokosság és a szlovének a kormánynyal szemben ellentétes álláspontot foglalnak ugyan el, de ők is óhajtják, hogy a Reichsrath munkaképes legyen. Az egyedüli akadály a csehek klubja. Ha a kabinet czért akar érni, úgy tisztában kell lennie azzal, hogy egyedüli feladata az, hogy a cseheket az obstrukcziótól, melybe belekergettettek, visszatartsa. A miniszterelnök erre azt mondta: — A kormány ígéretének helyt állt, mert presszióra indokot nem szolgáltatott. Aggresszív magatartást nem tanusított, sem a cseheket, sem más néptörzset nem provokált. Különben a kormány elvárhatja, hogy hét hónapi működése után bizalommal viseltessenek iránta, így beszélt a miniszterelnök — írja a lap — s azt hiszszük, hogy híven adtuk vissza szavait. A szlovén képviselőnek arra a kérdésére, hogy mikor ülnek össze a tartománygyűlések, a miniszterelnök így válaszolt: — A tartománygyűlések szessziója a reichsrattal függ össze. Ma azonban még feltételesen sincs megállapítva az összehívás ideje. A miniszterelnök aztán kijelentette, hogy az ügyek a király kezében vannak. A döntés rövid idő alatt bekövetkezik. * • A Neues Wiener Tagblatt mai vezérczikkében az osztrák politikai helyzettel foglalkozik és kijelenti, hogy ma már Ausztriában senki sem gondol az oktroy-jal, ami pedig hosszú ideig favorizáltatott. Az oktroy-jal mindent lehetne csinálni, még a dualizmust is át lehetne törni, a dualizmus pedig az egyetlen valami, ami eddig a politikai jelenségek hosszú sorozatában állandónak és tartósnak bizonyult. És ebben keresendő az ok, amiért az oktront elejtették. Mert meg kellett volna kérdezniük az osztrák államférfiaknak, milyen következtetéseket vonnak le majd ebből Magyarországon. Azt pedig tudják Ausztriában, hogy Széll a legmérvadóbb helyen azt a kijelentést tette, hogy Magyarország az osztrák alkotmány minden változtatásából, amely képes lenne a dualizmust érinteni, valamint minden, a kiegyezési törvényen kívül fekvő intézkedésből, mely a dualizmus aláásásának veszedelmét foglalhatná, magában, levonná a konzekvencziákat. És ha Széll úr így beszél, kit joggal tartunk a dualisztikus rendszer meggyőződésből lelkes hívének, akkor hogy lehetett még az oktrogia, mint hatásos kormányzati eszközre, gondolni. Az Magyarországban aggodalmat kelt, Ausztriában pedig nem kell senkinek — ne beszéljünk tehát róla. Marad tehát mint egyedüli mód — a parlament feloszlatása. Clary gróf , gondolt is, erre — kötbér azonban még nem