Magyarország, 1900. szeptember (7. évfolyam, 236-261. szám)
1900-09-06 / 240. szám
6 — Egy olasz püspök missziója. A külföldi olasz kolóniák, különösen a svájcziak, szaturálva vannak felforgató eszmékkel, és ez arra az elhatározásra bírta Bonomelli cremonai püspököt, hogy sorra látogatja a nagyobb olasz kolóniákat és visszatéríti őket a tisztességes gondolkozás mezejére. Körútját Zürichben kezdte meg, onnan Bázelbe, majd Németországba és visszajövet Friburgban állapodott meg. Mindenütt fulmináns beszédeket tartott a szocziálizmus és anarchizmus ellen. Tekintve, hogy Bonomelli püspök rendíthetetlen hive a savoyai háznak, külföldi misszióját is királypárti érzületére vezetik vissza. — Tanítók Tóth Ede szülőházánál. A gömörmegyei általános tanító-egylet most vasárnap tartotta XVI-dik évi rendes gyűlését Putnokon. Ez alkalommal testületileg keresték fel Tóth Edének, a Falu rossza szerzőjének emléktáblával megjelölt szülőházát, mely Tóth Ede nővérének tulajdona. Szombati dobsinai tanító tartott lelkes beszédet az emléktábla előtt. Ezt megelőzte a Himnusz, a beszéd után pedig a Szózatot énekelték el a tanítók. Mikor vége volt a megható ünnepélynek, Tóth Ede nőtestvére kijött a házból, kezében avval a két pompás babérkoszorúval, melyeket Tóth Ede a Toloncz első előadása alkalmával kapott a Népszínházban és a megsárgult babérleveleket egyenként osztogatta szét a tanítóknak, akik kegyelettel fogják azt megőrizni. — Görög tisztek elégedetlensége. A görög hadsereg ifjabb tisztjei között nagy az elégedetlenség. Az előléptetési viszonyok az utóbbi időben felette kedvezőtlenek lettek és így az elkeseredés főképpen a hadügyminiszter ellen irányul. A gyalogsági tisztek egyúttal azt is követelik, hogy rangban egyenlőkké tétessenek más fegyvernembeli tisztekkel. A kormány azt hitte, hogy erélyes fellépéssel elnyomja az egész mozgalmat és kilenc kapitányt a törvény által tartalékba helyeztetett. A Phaleronban tartott díszebéd alkalmával óriási tüntetések voltak és Athén város parancsnokát és rendőrfőnökét, akik ez alkalommal nem léptek fel elég erélyesen, állásuktól elmozdították. A tüntetésekben való részvétel miatt 76, Athénben állomásozó tisztet vontak felelősségre. Ezek közül tizenhatot kéthavi fogházra ítéltek, negyvenegyet büntetésből vidékre helyeztek át, a többieket pedig, mint önhibájukon kívül való résztvevőket, felmentették. A kívánt czélt azonban mégsem érte el a kormány. A múlt hó vége felé bankettel kapcsolatban országszerte tüntetések voltak, amelyen alhadnagytól kapitányig minden tiszt, összesen körülbelül százhatvanan vettek részt. Különösen zajosan ünnepelték azokat, akiket büntetésből helyeztek át a vidékre. A legzajosabb volt a tüntetés a Volo-ban, ahová Psychas ezredest küldték ki a rajongók lecsendesítésére. Az ezredes a botrányok megakadályozására éjjeli gyakorlatot rendelt el és ezt este tudatta az együtt vacsorázó tisztekkel, akik erre vonakodtak a parancsnak engedelmeskedni. A kormány most tábornokokból álló külön hadbíróságot szervezett, amely szigorú ítéletekkel akar véget vetni a mozgalomnak. Lehet, hogy ez az eljárás egy időre újra helyreállítja a meglazult disciplinát, de a megcsorbult tekintélyt aligha sikerül egyhamar kiköszörülni. Az olasz király elleni merénylet, A Ravenusában elfogott Calogero Turco ügyében derült fordulat állt be. Kitűnt ugyanis, hogy esze ágában sem volt neki a királyt meggyilkolni. Turco, aki fiatal korában többször ült börtönben, legutóbb bányász volt Ravenusa mellett. Minthogy a bányászoktól okvetlen megkövetelik, hogy fegyverük legyen, Turco is folyamodott fegyverviselési engedélyért. Ezt azonban, miután büntetett előéletű volt, megtagadták tőle, és emiatt elbocsátották a bányából. Miután minden követ megmozgatott, hogy fegyverviselési engedélyt kapjon, de hiába: különös ötlete támadt. Levelet írt, amelyben az anarchisták értesítik, hogy sorshúzás következtében neki k kell a királyt meggyilkolnia. A levelet, nehogy az írásáról ráismerjenek, egy Volpe nevű barátja által lemásoltatta. Azután levelet irt a királynak, a melyben fegyverviselési engedélyért esedezik és hogy a király iránti hűségét bizonyítsa, mellékelni akarta az anarchisták levelét, a melyből a király láthatja, bajor ő derék ember, a ki a sorshúzás daczárasem akarja a királyt meggyilkolni, hanem fölfedezi az összeesküvést. — Az orleánsi herczeg a franciákhoz. Az a levél, melyet Fülöp orleánsi herczeg franczia párthíveihez intézett, s amelyet a «Soleil» le is közölt, a royalista agitáczió őszi programmját foglalja magában. Fülöp herczeg levelének egyik passzusa a következőleg hangzik: Én védelmeztem a hadsereget, amely Francziaországbecsületét testesíti meg, és annak megmentését lehetővé teszi. Én óvlak titeket a zsidók és szabadkőmivesek kozmopolitizmusa ellen, amely az országra romlást és szégyent hoz. Ezután kifejti programmját, amelyben a közigazgatás deczentralizáczióját hangoztatja. Az orleánsi herczeg a levélben megköszöni a «Soleib-nek, hogy körlevelet intézett a francziákhoz, a melyben fölszólítja őket, hogy nyilatkozzanak a royalisták programjáról. — Egy aljárásbiró szomorú vége. A mai év deczember havában egy megtévedt aljárásbiró felett ítélkezett a szabadkai kir. törvényszék büntető tanácsa. Sikkasztással volt vádolva dr. Schmidt István, a zentai kir. járásbíróság albírája, aki 110 esetben szedte föl a hivatalos pénzeket, nagyobbrészt csekély összegeket, nem is gondolva arra, hogy ezeket a kis összegeket megtéríteni nem bírja majd és bajba keveredik. Mindössze 994 frt hiányzott a bírságpénzekből, amelyből 150 frt 50 krt meg is térített, a többit azonban nem volt ideje rendezni, mert a váratlanul jött vizsgálat alkalmával letartóztatták. A szabadkai kir. törvényszék egy évi és hat havi börtönre ítélte a szerencsétlen embert. Az ügy bejárta a kir. táblát és a kúriát is, de az ítélet változatlan maradt. Az albíró letartóztatása óta a szabadkai törvényszék fogházában ült, melynek levegője annyira megviselte a különben életerős embert, hogy alig lehetett ráismerni. Mintegy két hónap előtt elszállították Szabadkáról a budapesti gyűjtő fogházba. Az egészségében teljesen megtört embert elemésztette a börtönnek kóros levegője és a gyűjtőfogház rabkórházában meghalt. A budapesti gyűjtőfogház igazgatósága rövid néhány sorban beszámolt a szabadkai ügyészségnek a jobb sorsra érdemes volt aljárásbiró szomorú végéről. — Eltűntek a katakombákban. Rómából táviratoztak. A katholikus diákkongresszus német tagjai tegnap kirándultak a katakombákba. Mikor visszatértek, akkor vették észre, hogy két amerikai illetőségű diák, akik a bajorországi eichstädti szeminárium növendékei voltak, hiányzik. A két szerencsétlen ifjú bizonyára eltévedt a katakombák labyrintjeiben, melyek egész Róma alatt szétágaznak és ma délutánig még nem akadtak nyomukra. — Házasság: Király Andor, a Ganz-gyár mérnöke, eljegyezte Herrmann Arankát, özv. Herrmann Antalné leányát. Trajánovics János erzsébetvárosi polgármester e hó 2-án tartotta esküvőjét Incze Nellikével, Incze Gyula baróti takarékpénztári igazgató és nagykereskedő leányával. — Kiutasított képviselő. Morgari olasz szoczialista képviselőt Marselleből kiutasították, mert a rendőrség azzal gyanúsította, hogy ő szította a kikötőmunkások sztrájkját. Morgan -bien azt is felhozták, hogy a genuai kereskedelmi kamara 60,000 lírát adott neki a végből, hogy a marseillei sztrájkolókat segítse. Most Morgan tiltakozó levelet intézett elvtársaihoz, melyben a róla terjesztett híreket koholmánynak mondja és konstatálja, hogy Francziaországban éppúgy meghonosodott az erőszak, mint Olaszországban. — Egyetemi élet. Az egyetemi ifjúság nemzeti pártja tegnap este tartotta pártvacsoráját a Menza Akademika éttermeiben. Apjai Mihályi Pétert, az elnökjelöltet, megjelenésekor nagy ováczióval fogadták. Brázovay pártelnök üdvözölte s beszédében kifejtette a nemzeti párt programmját is. Vádoljanak meg — mondá — reakczióval, azért a nemzeti párt továbbra is azon idők megszüntetésén fog munkálkodni, amikor Magyarországon a magyar faji jelleg háttérbe szorult. (Zugó éljenzés és tetszés.) A mi küzdelmünk nem irányul semmi felekezet ellen, de amikor azt látjuk, hogy a magyar társadalom ma már nem magyar, hanem kozmopolita. (Perczekig tartó taps.) akkor síkra kell szállnunk mindannyiunknak a magyar faj jogaiért. (Folyton zugó taps.) E párt rakta le az Egyetemi Kör alamait, e pártnak joga van annak jövőjéhez. Ha övé lesz ez a jövő, érvényesülnek elvei is. Szinte végnélküli taps és éljenzés fogadta ifj. apjai Mihályi Pétert, mikor szólásra emelkedett, nem hogy programmbeszédet mondjon — mondta — erre később lesz alkalom. Az elmérgesedett pártközi viszonyokról szólott és kérte az egyetemi ifjúságot, hogy a pártprogrammok különbségeit ne vigye a társadalmi érintkezésbe. Az ellenpártok és egyes sajtóorgánumok erős vádakkal harczolnak ellenünk, pedig mi csak az Egyetemi Kör nemzeti jellegét akarjuk megóvni. (Zúgó, perczekig tartó taps és éljenzés.) Nem tiltakozunk az olyan nevetséges vádak ellen, amelyek szerint ultramontánok, reakcionáriusok volnánk. Az egyetemi nemzeti párt diadalára emeli poharát. (Zugó éljenzés.) Ezután a többi felköszöntő következett, mindanynyira a leglelkesebb visszhangot vette fel. Nagy János egyetemi hallgató Brázovay Kálmánt, Bottla Szilárd Köpösdy Dezsőt, Zsembery Istvánt , Tally Endre éltette. Köpösdy Dezső korelnök a Menza Akademika tisztviselő karát. Melczer Elemér a vendégeket köszöntötte fel: a radikális párt jelenlevő kis küldöttségét, Köpösdy Dezsőt, Zsembery Istvánt, a műegyetemi hallgatókat és a sajtó jelenlevő képviselőit. Ezt a tesztet Weiler Ernő, a radikális küldöttség vezetője köszönte meg. Zajos éljenek hangzottak, mikor Bernárd Ágost a magyar sajtót éltette. Az első éves egyetemi polgárok nevében Kenedi Géza jelentette ki csatlakozását az egyetemi nemzeti párthoz. Még többen beszéltek, köztük Zerkovitz Béla szavalta el egy alkalmi humoros poémáját, mely helyenkint viharos derültséget keltett. — Az elmebeteg gonosztevő, J Reichelt Pált, azt az elmebeteg gonosztevőt, aki néhány nap előtt megszökött a lipótmezei elmegyógyintézetből, tudvalevőleg Bécsben letartóztatták. Reichelt tegnap hajnalban a Nussdorferstrasse egyik vendéglőjében iddogált, amikor egy rendőr igazolásra szólította fel és be akarta kísérni a kapitánysághoz. Eközben Reichelt előrántott egy éles bőrvágó kést és a rendőr felé sújtott. Ez azonban a kellő pillanatban megragadta a támadó kezét és kicsavarta belőle a gyilkoló eszközt. Reichelt erre futásnak, eredt. A rendőr utána rohant és jó darabon üldözte. Végre sikerült őt elérnie de ekkor elkeseredett harcz fejlődött ki kettejük között. A gonosztevő mindenképen ki akarta rántani a rendőr kardját, mígnem egy lóápoló segítségével sikerült őt megkötözni. Reicheltnél megmotozásakor két feszítővasat, két ollót, nagy csomó álkulcsot és néhány gyertyát találtak; valószínű tehát, hogy újabb betöréseket akart elkövetni. Reicheltet, aki az orvosok véleménye szerint veszélyes őrült, a rendőrség átszállíttatta az országos tébolydába. — Elítélt tábornok. Érdekes per nyerte befejezését a napokban a milánói törvényszék előtt. Huszonöt napi fogházra ítélték Bona Cesare nyugalmazott tábornokot. A per előzményeiről a következőket írják: Bona tábornoknak igen szép leánya van. A kisasszony igen szenvedélyes, de annál tehetségtelenebb énekesnő. Udvarlóinak egyike nagy társaság előtt adott egy ízben ennek meglehetős leplezetlenül kifejezést. Persze, hogy besúgták a kedvezőtlen ítéletet. A tábornok kisasszony erre sértő levelet irt a kellemetlen kritikusnak, amire az éppen olyan hangon válaszolt. Erre a tábornok papa lépett akczióba és Giulli Attiliót fölkeresve lakásán, alaposan eldöngette s mikor az védekezni próbált, revolvert rántott és lelövéssel fenyegette. A megvert fiatalember életveszélyes fenyegetés miatt feljelentette Bona tábornokot s bár az a prétor előtt egy fából készült revolvert mutatott föl, mint a melylyel tréfából fenyegetődzött, mégis elítélték 25 napi fogságra. — Alkudozó rablók. Somogy megyében mintha újból feltámadna a régi romantikus szegénylegény éset. Egymásután két helyen is törtek be a rablók. Pénteken virradóra Berzsenyi Sándor niklai földbirtokoshoz állított be négy rabló. Zörgetésükre fölébredt Berzsenyi. A betyárok 400 pengőt követeltek, Berzsenyi ígért nekik tizet. Végre sikerült egymást annyira kapacitálniuk, hogy 80 forintban megegyeztek.Berzsenyi óvatos volt, az ajtót a pénz átadásakor sem nyitotta föl, az ablakon dobta ki a négy vállalkozó szellemű kapczabetyárnak. A másik eset Gomban történt. Púpos Gergely odavaló vendéglőshöz állított be szintén pénteken éjjel egy hivatlan vendégt. Az ablakrácsot feszítette ki, úgy jutott be a szobába. A korcsmáros fölébredt a zajra, de akkor a vakmerő betörő már ott állott az ágya előtt, neki szegezve a revolverét. Erre a barátságtalan köszöntésre olyan rémület szállotta meg Púpos Gergelyt, hogy egyszerre lefordult az ágyról és elkezdett hemperegni a szoba földjén görcsös MAGYARORSZAG Budapest, 1900. csütörtök, szeptember 6.