Magyarország, 1900. szeptember (7. évfolyam, 236-261. szám)

1900-09-06 / 240. szám

6 — Egy olasz püspök missziója. A kül­földi olasz kolóniák, különösen a svájcziak, szaturálva vannak felforgató eszmékkel, és ez arra az elhatározásra bírta Bonomelli cremonai püspököt, hogy sorra látogatja a nagyobb olasz kolóniákat és visszatéríti őket a tisztességes gondolkozás mezejére. Körútját Zürichben kezdte meg, onnan Bázelbe, majd Németországba és visszajövet Friburgban állapodott meg. Mindenütt fulmináns beszédeket tartott a szocziálizmus és anarchizmus ellen. Tekintve, hogy Bonomelli püspök rendíthetetlen hive a savoyai háznak, külföldi misszióját is királypárti érzületére ve­zetik vissza. — Tanítók Tóth Ede szülőházánál. A gömör­­megyei általános tanító-egylet most vasárnap tartotta XVI-dik évi rendes gyűlését Putnokon. Ez alkalom­mal testületileg keresték fel Tóth Edének, a Falu rossza szerzőjének emléktáblával megjelölt szülő­házát, mely Tóth Ede nővérének tulajdona. Szom­bati dobsinai tanító tartott lelkes beszédet az emlék­tábla előtt. Ezt megelőzte a Himnusz, a beszéd után pedig a Szózatot énekelték el a tanítók. Mikor vége volt a megható ünnepélynek, Tóth Ede nőtestvére kijött a házból, kezében avval a két pompás babér­koszorúval, melyeket Tóth Ede a Toloncz első elő­adása alkalmával kapott a Népszínházban és a meg­sárgult babérleveleket egyenként osztogatta szét a tanítóknak, a­kik kegyelettel fogják azt megőrizni. — Görög tisztek elégedetlensége. A görög hadsereg ifjabb tisztjei között nagy az elégedetlen­ség. Az előléptetési viszonyok az utóbbi időben fe­lette kedvezőtlenek lettek és így az elkeseredés fő­képpen a hadügyminiszter ellen irányul. A gyalog­sági tisztek egyúttal azt is követelik, hogy rangban egyenlőkké tétessenek más fegyvernembeli tisztekkel. A kormány azt hitte, hogy erélyes fellépéssel el­nyomja az egész mozgalmat és kilenc­ kapitányt a törvény által tartalékba helyeztetett. A Phaleronban tartott díszebéd alkalmával óriási tüntetések voltak és Athén város parancsnokát és rendőrfőnökét, a­kik ez alkalommal nem léptek fel elég erélyesen, állásuktól elmozdították. A tüntetésekben való rész­vétel miatt 76, Athénben állomásozó tisztet vontak felelősségre.­­­ Ezek közül tizenhatot kéthavi fogházra ítéltek, negyvenegyet büntetésből vi­dékre helyeztek át, a többieket pedig, mint önhibájukon kívül való résztvevőket, felmentet­ték. A kívánt czélt azonban mégsem érte el a kor­mány. A múlt hó vége felé bankettel kapcsolatban országszerte tüntetések voltak, a­melyen alhadnagy­tól kapitányig minden tiszt, összesen körülbelül százhatvanan vettek részt. Különösen zajosan ünne­pelték azokat, a­kiket büntetésből helyeztek át a vi­dékre. A legzajosabb volt a tüntetés a Volo-ban, a­hová Psychas ezredest küldték ki a rajongók le­­csendesítésére. Az ezredes a botrányok megakadá­lyozására éjjeli gyakorlatot rendelt el és ezt este tudatta az együtt vacsorázó tisztekkel, a­kik erre vonakodtak a parancsnak engedelmeskedni. A kor­mány most tábornokokból álló külön hadbíróságot szervezett, a­mely szigorú ítéletekkel akar véget vetni a mozgalomnak. Lehet, hogy ez az eljárás egy időre újra helyreállítja a meglazult disciplinát, de a megcsorbult tekintélyt aligha sikerül egyhamar kiköszörülni.­­ Az olasz király elleni merénylet, A Ravenusában elfogott Calogero Turco ügyében de­rült fordulat állt be. Kitűnt ugyanis, hogy esze ágá­ban sem volt neki a királyt meggyilkolni. Turco, a­ki fiatal korában többször ült börtönben, legutóbb bányász volt Ravenusa mellett. Minthogy a bányászoktól okvetlen megkövetelik, hogy fegy­verük legyen, Turco is folyamodott fegyver­viselési engedélyért. Ezt azonban, miután büntetett előéletű volt, megtagadták tőle, és emiatt elbocsátották a bányából. Miután minden követ megmozgatott, hogy fegyverviselési engedélyt kapjon, de hiába: különös ötlete támadt. Levelet írt, a­melyben az anarchisták értesítik, hogy sorshúzás követ­keztében neki k kell a királyt meggyilkolnia. A levelet, nehogy az írásáról ráismerjenek, egy Volpe nevű barátja által lemásoltatta. Azután levelet irt a királynak, a melyben fegyverviselési engedélyért esedezik és hogy a király iránti hű­ségét bizonyítsa, mellékelni akarta az anarchisták levelét, a melyből a király láthatja, bajor ő derék ember, a ki a sorshúzás daczára­­sem akarja a királyt meggyilkolni, hanem fölfedezi az összeesküvést. — Az orleánsi herczeg­ a franciákhoz. Az a levél, melyet Fülöp orleánsi herczeg franczia párt­­híveihez intézett, s a­melyet a «Soleil» le is közölt, a royalista agitáczió őszi programmját foglalja ma­gában. Fü­löp herczeg levelének egyik passzusa a következőleg hangzik: Én védelmeztem a hadsereget, a­mely Franczia­­ország­­becsületét testesíti meg, és annak meg­mentését lehetővé teszi. Én óvlak titeket a zsidók és szabadkőmivesek kozmopolitizmusa ellen, a­mely az országra romlást és szégyent hoz. Ezután kifejti programmját, a­melyben a közigaz­gatás deczentralizáczióját hangoztatja. Az orleánsi herczeg a levélben megköszöni a «Soleib-nek, hogy körlevelet intézett a francziákhoz, a melyben föl­szólítja őket, hogy nyilatkozzanak a royalisták pro­gram­járól. — Egy aljárásbiró szomorú vége. A mai év deczember havában egy megtévedt aljárásbiró felett ítélkezett a szabadkai kir. törvényszék büntető ta­nácsa. Sikkasztással volt vádolva dr. Schmidt István, a zentai kir. járásbíróság albírája, a­ki 110 esetben szedte föl a hivatalos pénzeket, nagyobbrészt cse­kély összegeket, nem is gondolva arra, hogy ezeket a kis összegeket megtéríteni nem bírja majd és bajba keveredik. Mindössze 994 frt hiányzott a bírságpénzekből, a­melyből 150 frt 50 krt meg is térített, a többit azonban nem volt­ ideje rendezni, mert a váratlanul jött vizsgálat alkalmával letartóz­tatták. A szabadkai kir. törvényszék egy évi és hat havi börtönre ítélte a szerencsétlen embert. Az ügy bejárta a kir. táblát és a kúriát is, de az ítélet vál­tozatlan maradt. Az albíró letartóztatása óta a szabadkai törvény­szék fogházában ült, melynek levegője annyira meg­viselte a különben életerős embert, hogy alig le­hetett ráismerni. Mintegy két hónap előtt elszállították Szabadká­ról a budapesti gyűjtő fogházba. Az egészségében teljesen megtört embert elemésztette a börtönnek kóros levegője és a gyűjtőfogház rabkórházában meghalt. A budapesti gyűjtő­fogház igazgatósága rövid néhány sorban beszámolt a szabadkai ügyész­ségnek a jobb sorsra érdemes volt aljárásbiró szo­morú végéről. — Eltűntek a katakombákban. Rómá­ból táviratoztak. A katholikus diákkongresszus német tagjai tegnap kirándultak a katakom­bákba. Mikor visszatértek, akkor vették észre, hogy két amerikai illetőségű diák, a­kik a bajorországi eichstädti szeminárium növendékei voltak, hiányzik. A két szerencsétlen ifjú bizo­nyára eltévedt a katakombák labyrintj­eiben, melyek egész Róma alatt szétágaznak és ma délutánig még nem akadtak nyomukra. — Házasság: Király Andor, a Ganz-gyár mér­nöke, eljegyezte Herrmann Arankát, özv. Herrmann Antalné leányát. Trajánovics János erzsébetvárosi polgármester e hó 2-án tartotta esküvőjét Incze Nellikével, Incze Gyula baróti takarékpénztári igazgató és nagy­­kereskedő leányával. — Kiutasított képviselő. Morgari olasz szo­­czialista képviselőt Marselleből kiutasították, mert a rendőrség azzal gyanúsította, hogy ő szította a ki­kötőmunkások sztrájkját. Morgan -bien azt is fel­hozták, hogy a genuai kereskedelmi kamara 60,000 lírát adott neki a végből, hogy a marseillei sztráj­­kolókat segítse. Most Morgan tiltakozó levelet inté­zett elvtársaihoz, melyben a róla terjesztett híreket koholmánynak mondja és konstatálja, hogy Franczia­­országban éppúgy meghonosodott az erőszak, mint Olaszországban. — Egyetemi élet. Az egyetemi ifjúság nemzeti pártja tegnap este tartotta pártvacsoráját a Menza Akademika éttermeiben. Apjai Mihályi Pétert, az elnökjelöltet, megjelenésekor nagy ováczióval fogad­ták. Brázovay pártelnök üdvözölte s beszédében ki­fejtette a nemzeti párt programmját is. Vádoljanak meg — mondá — reakczióval, azért a nemzeti párt továbbra is azon idők megszüntetésén fog munkál­kodni, a­mikor Magyarországon a magyar faji jelleg háttérbe szorult. (Zugó éljenzés és tetszés.) A mi küzdelmünk nem irányul semmi felekezet ellen, de a­mikor azt látjuk, hogy a magyar társadalom ma már nem magyar, hanem kozmopolita. (Perczekig tartó taps.) akkor síkra kell szállnunk mindannyiunk­nak a magyar faj jogaiért. (Folyton zugó taps.) E párt rakta le az Egyetemi Kör alamait, e pártnak joga van annak jövőjéhez. Ha övé lesz ez a jövő, érvényesülnek elvei is. Szinte végnélküli taps és éljenzés fogadta ifj. apjai Mihályi Pétert, mikor szólásra emelkedett, nem hogy programmbeszédet mondjon — mondta — erre ké­sőbb lesz alkalom. Az elmérgesedett pártközi viszo­nyokról szólott és kérte az egyetemi ifjúságot, hogy a pártprogrammok különbségeit ne vigye a társa­dalmi érintkezésbe. Az ellenpártok és egyes sajtó­orgánumok erős vádakkal harczolnak ellenünk, pedig mi csak az Egyetemi Kör nemzeti jellegét akarjuk megóvni. (Zúgó, perczekig tartó taps és éljenzés.) Nem tiltakozunk az olyan nevetséges vádak ellen, a­melyek szerint ultramontánok, reakc­ionáriusok vol­nánk. Az egyetemi nemzeti párt diadalára emeli poharát. (Zugó éljenzés.) Ezután a többi felköszöntő következett, mindany­­nyira a leglelkesebb visszhangot vette fel. Nagy Já­nos egyetemi hallgató Brázovay Kálmánt, Bottla Szi­lárd Köpösdy Dezsőt, Zsembery Istvánt , Tally Endre éltette. Köpösdy Dezső korelnök a Menza Aka­demika tisztviselő karát. Melczer Elemér a vendé­geket köszöntötte fel: a radik­ális párt jelenlevő kis küldöttségét, Köpösdy Dezsőt, Zsembery Istvánt, a műegyetemi hallgatókat és a sajtó jelenlevő képvi­selőit. Ezt a tesztet Weiler Ernő, a radikális kül­döttség vezetője köszönte meg. Zajos éljenek hang­zottak, mikor Bernárd Ágost a magyar sajtót éltette. Az első éves egyetemi polgárok nevében Kenedi Géza jelentette ki csatlakozását az egyetemi nemzeti párt­hoz. Még többen beszéltek, köztük Zerkovitz Béla szavalta el egy alkalmi humoros poémáját, mely helyenkint viharos derültséget keltett. — Az elmebeteg gonosztevő, J Reichelt Pált, azt az elmebeteg gonosztevőt, aki néhány nap előtt megszökött a lipótmezei elmegyógy­intézetből, tudvalevőleg Bécsben letartóztatták. Reichelt tegnap hajnalban a Nussdorferstrasse egyik vendéglőjében iddogált, amikor egy rendőr igazolásra szólította fel és be akarta kísérni a kapitánysághoz. Eközben Reichelt előrántott egy éles bőrvágó kést és a rendőr felé sújtott. Ez azonban a kellő pillanatban megragadta a tá­madó kezét és kicsavarta belőle a gyilkoló esz­közt. Reichelt erre futásnak, eredt. A rendőr utána rohant és jó darabon üldözte. Végre si­került őt elérnie de ekkor elkeseredett harcz fejlődött ki kettejük között. A gonosztevő min­­denképen ki akarta rántani a rendőr kardját, mígnem egy lóápoló segítségével sikerült őt megkötözni. Reicheltnél megmotozásakor két feszítővasat, két ollót, nagy csomó álkulcsot és néhány gyertyát találtak; valószínű tehát, hogy újabb betöréseket akart elkövetni. Reichel­­tet, a­ki az orvosok véleménye szerint veszé­lyes őrült, a rendőrség átszállíttatta az orszá­gos tébolydába. — Elítélt tábornok. Érdekes per nyerte befeje­zését a napokban a milánói törvényszék előtt. Hu­szonöt napi fogházra ítélték Bona Cesare nyugalma­zott tábornokot. A per előzményeiről a következőket írják: Bona tábornoknak igen szép leánya van. A kisasszony igen szenvedélyes, de annál tehetségtele­nebb énekesnő. Udvarlóinak egyike nagy társaság előtt adott egy ízben ennek meglehetős leplezetlenül kifejezést. Persze, hogy besúgták a kedvezőtlen íté­letet. A tábornok kisasszony erre sértő levelet irt a kellemetlen kritikusnak, amire az éppen olyan han­gon válaszolt. Erre a tábornok papa lépett akczióba és Giulli Attiliót fölkeresve lakásán, alaposan eldön­gette s mikor az védekezni próbált, revolvert rántott és lelövéssel fenyegette. A megvert fiatalember életveszélyes fenyegetés miatt feljelentette Bona tábornokot s bár az a pré­­tor előtt egy fából készült revolvert mutatott föl, mint a melylyel tréfából fenyegetődzött, mégis elítél­ték 25 napi fogságra. — Alkudozó rablók. Somogy megyében mintha újból feltámadna a régi romantikus szegénylegény éset. Egymásután két helyen is törtek be a rablók. Pénteken virradóra Berzsenyi Sándor niklai földbir­tokoshoz állított be négy rabló. Zörgetésükre föl­ébredt Berzsenyi. A betyárok 400 pengőt követeltek, Berzsenyi ígért nekik tizet. Vég­re sikerült egymást annyira kapac­itálniuk, hogy 80 forintban megegyez­tek.­Berzsenyi óvatos volt, az ajtót a pénz átadása­kor sem nyitotta föl, az ablakon dobta ki a négy vállalkozó szellemű kapczabetyárnak. A másik eset Gomban történt. Púpos Gergely oda­való vendéglőshöz állított be szintén pénteken éjjel egy hivatlan vendégt. Az ablakrácsot feszítette ki, úgy jutott be a szobába. A korcsmáros fölébredt a zajra, de akkor a vakmerő betörő már ott állott az ágya előtt, neki szegezve a revolverét. Erre a barát­ságtalan köszöntésre olyan rémület szállotta meg Púpos Gergelyt, hogy egyszerre lefordult az ágyról és elkezdett hemperegni a szoba földjén görcsös MAGYARORSZAG Budapest, 1900. csütörtök, szeptember 6.

Next