Magyarország, 1901. január (8. évfolyam, 1-27. szám)

1901-01-31 / 27. szám

10.AGYARORSZÁG Budapest 1901. csütörtök,január 31. • KÖZGAZDASÁG. Budapest, jan. 30. Osztrák iparosok az agráriusok ellen. Lapunk január 6-iki számában ismertettük az osztrák erdő- és mezőgazdasági érdekeket védő központi intézőségnek egy előterjesztését, amelyben az ag vámtarifa-tervezet küszöbön álló megalkotásánál és a kereskedelmi szerződések leendő megkötésénél követendő elveket hangos szóval megszabják az osztrák merkantilisták önző politikájával szemben. Az alsó-ausztriai iparos-egyesület, az osztrák iparosok központi egyesülete, továbbá az osztrák iparszövetség és az exportegyesület tegnapelőtt együttes gyűlést tartott, melyen az osztrák agráriusok által szerkesztett vámtarifa tervezetet és állásfoglalásukat kritizálták. A hang, mely az ülésen uralkodott, túlságosan éles volt, a nyilvánított követelmények pedig lehetetlenül messzemenők és teljesíthetetlenek. Kobatsch, az iparegyesület titkára, mint referens kiszámította, hogy a tervezett vámemelések — szerinte — az élelmiczikkek nagymértékű drágulását idéznék elő. Tiltakozik a marhaimport eltiltása ellen, aminek politikai kára is volna. Az ipar által fölhasznált nyersanyagok megvámolása nagy csapás az iparra, mert az agráriusok által ajánlott exportprémiumokat nem lehet megvalósítani. Ellenben jó volna bizonyos czikkekre, például fára, exportvámot vetni. Orunzél tanár arról beszélt, hogy az agráriusok egyszerűen ki akarják venni a kenyeret az iparosok szájából, így a textilipar a tervezett vámok életbeléptetése esetén évenként 25—33 milió koronával terheltetnék, meg. Pártolja azt, hogy a fára kivitelt vám vettessék. A fa exportja olyan mértékben nő, hogy 1891. óta 1900-ig 82 millió méter mázsáról 19 millióra emelkedett, úgy hogy naponta átlag 500 vagyon fa megy a vám külföldre. Schwarz, az exportverein titkára, a kikészítő eljárás megszüntetése ellen szól. Anspitzer, az iparosszövetség titkára, a nép rossz táplálkozására utal, melyet a márkabehozatal eltiltása csak fokozna. Ennyit végeztek a tanácskozás első napjain. Szóval pontról-pontra homlokegyenest ellenkező követelményeket támasztanak a megalkotandó vámtarifával szemben, mint az agráriusok, akik legalább annyiban voltak lejálisok a vetélkedő másik gazdasági irányzat igényeivel szemben, hogy számot vetettek a megélhetés jogával és nem teszik a kést a merkantilisták torkára. Élet-halálharcz készül tehát az osztrák gazdasági ágak vezetősége között s a viszonyok mai alakulata még csak lehetőségét sem nyújtja annak, hogy békés megalkuvás jöhetne létre. A kiélesedett ellentétek gyilkoló harczából reánk is óriási kár háramolhatik, ha idejekorán nem ébredünk öntudatra és nem függetlenítjük magunkat gazdaságilag Ausztriától, ahol a fékevesztett szenvedélyek kitöréseikben határaikat messze átlépték már. Az autonóm vámtarifa Dicsből jelentik, hogy az osztrák ipartanács albizottsága tegnap kezdette meg előzetes tanácskozásait az autonóm vámtarifa fölött. A tanácskozások anyagát elsősorban is az az iparosok szövetségének és az egyesült kereskedelmi kamaráknak beérkezet véleményei képezik. A tanácskozásra később meg fogják hivni a kereskedelmi kamarák szerkesztő-bizottságát s utóbb az egyes kamarák előadóit is. Csődök. Néhai Kozmuth Frigyes hagyatéka ellen márcz. hó 1-ig a budapesti kir. törvényszék. Nem kicsinyeljük az indítvány intenczióit, de sajnos, attól nagy eredményeket nem várunk. A mi kereskedőink még mindig mosolyognak azon, ha valaki magyar árat kér tölük, s ők azt hiszik, hogy a nemzetnek mostani hatalmas megnyilatkozása is csak szalmaláng, melynek eloszlása után hátramarad a füst, hamu és perje. Sajnos, ők még nem látják be, hogy a lelkesedés, mely e nemzetet letargiájából felrázta s azon kötelességek tudatára ébresztette, hogy mivel tartozik a magyar iparnak: e lelkesedés nem eszmékért való rajongás, hanem kenyérért való küzdelem ! S miután a mindennapi megélhetésért, a kenyérért küzdünk, nem elégedhetünk meg azzal, hogy a kereskedők jóakaratára, érzésére appellálunk, hanem igenis jogunk és kötelességünk, hogy a kereskedelmet kényszerítsük, hogy a magyar ipar közvetítőjéül szegődjék! Végre is a mi keserves keresetünkről van szó s pénzünkért mi megkövetelhetjük, hogy akaratunk elött az, aki általunk szerzi vagyonát, meghajoljon. De mindenekelőtt nekünk kell akarni tudni. Elegen vannak, kik fogadalmat tesznek, hogy soha szeszes italt nem élveznek. Vannak, akik fogadalmuk alapján soha húsfélével nem táplálkoznak. Hát arra nem lehet mozgalmat csinálni, hogy fogadalmat tegyünk, hogy az ország határain belül semmiféle külföldi árut, nem veszünk ! Ne ijedjünk meg, ezzel nem zárkóztunk még el a külföld egyes nélkülözhetetlen termékei elől; csakhogy ne vegyük azokat itthon, hanem, ha tényleg nélkülözhetetlenek, rendeljük meg direkte külföldről. Biztosítom honfitársaimat, hogy egy vámmal együtt annyi márkáért, frankért vagy shillingért fogunk vásárolni, amennyi forintot fizetünk most itthon. A magyarországi kereskedő csakis magyar produktumok közvetítésével foglalkozzék. Hej, lesz akkor nemsokára — a közös vám ellenére is — virágzó magyar iparunk! Alakítsuk meg tehát a magyar fogyasztóközönséget. Ennek álljon élére Széchenyi gróf, Matlekovich és Gelléri Mór. Legyünk először százan. Azután propagáljuk az eszmét, gyüjtsünk híveket, mig felszaporodtunk ezerre. Ezt követheti a vidéknek meghódítása. Minden iparos, egyesület vagy kör szegődjék prófétájává ez eszmének, s csakhamar tagja fog lenni e hazafias ligának minden józan gondolkodású s hazáját szerető magyar ember ! Ki kételkedik abban, hogy csakhamar keletkeznek majd oly kereskedések, melyek a liga ellenőrzése alá helyezkednek s kötelezik magukat, hogy csakis magyar produktumokat közvetítenek. S nem-e a kereskedők fognak elsősorban gondoskodni arról, hogy a szükségletnek megfelelő áruk itthon készüljenek. Ha ez eszmét Széchenyi magáévá teszi, akkor ő legtöbbet járult ahhoz, hogy valósággá váljon nagy elődje jóslata: Magyarország nem volt, hanem lesz. Lázár Pál:* Az országos iparegyesület iparpártolási szakosztálya gróf Széchenyi Imre elnöklete alatt tegnap d. u. 5 órakor az egyesület helyiségében ülést tartott. A napirend tárgyai voltak: 1. A »hazai beszerzési források« további kiadására vonatkozó javaslat. 2. Iparpártolási javaslatok. A szakosztály ülése igen látogatott volt; a vezetőség részéről jelen voltak: gróf Széchenyi Imre, gróf Zichy Jenő, Matlekovics Sándor, Thék Endre, Gelléri igazgató beteg. A tagok között közéletünk több kitűnőségét ott láttuk és pedig: Ghyczy Béla, Selmeter Béla, Am MAGYAR IPAR. Iparpártoló egyesületek. Az országos iparegyesület hozzá méltóan megalakította az iparpártolási szakosztályt. Széchenyi Imre gróf nagy és diszes közönség jelenlétében tartotta meg az első gyűlést, melyről alább adott tudósításunk számol be. Nagy lelkesedéssel fogadták a nemes gróf azon indítványát, hogy a kereskedők e téren szerzendő érdemeit érmek és nyilvános elismerések nyújtásával kell méltatni s ezzel is megnyerni az ipar- pártolásnak : Krozovich Béla, Neuschloss Marczell, Lázár Pál, Megyeri Krausz, Sándor Pál stb. A napirend első pontja élénk diskusszióra adott alkalmat, a tárgyhoz hozzászóltak Egger, Czettel, Kozma, Neuschloss és mások. A szakosztály elfogadta az igazgatóság által előadott javaslatot. A 2-ik pont a) és b) javaslata annyiból volt érdekes, mert ezeket az illusztris új elnök, gróf Széchenyi Imre adta be, ki a mai ülést kiváló tapintattal vezette ; e javaslatok tendencziája: a) kutatása a hazai czikkek által fölhasznált anyagok honi provieniencziájának; b) az iparpártolási eredmények megjutalmazása. A bj pont körül érdekes vita indult meg, amely azonban nem igen öltött nagyobb méretet, miután az orsz. iparegyesület tagjai nagyon is »glacé«-keztyűsen bánnak azon kereskedő urakkal, kik egyrészt kozmopolitizmusból, másrészt önfentartási ösztönből nemcsak hazafiatlanok, de konzekvensen irtóznak mindentől amit a magyar ipar termel. A vita vége az lett, hogy egyhangúan elfogadtak egy indítványt, mely szerint az egyesület azon kereskedőket, kik a hazai ipar pártolásában, terjesztésében agális tevékenységet fejtenek ki a jövőben, arany, ezüst, érmekkel díszoklevelekkel fogja kitüntetni. — Az eszme különben gróf Széchenyi Imrétől ered. — A gróf ur helyes uton járt, midőn javaslatát az emberi hiúságra építette fel. Amit a kereskedők meg nem tesznek hazafiságból, sovinizmusból, meg fogják tenni egy várható kitüntetés reményében. — Hazánkban a »medáliának« meg van a nimbusza. A javaslatot félhivatalosan támogatták: Matlekovich és Neuschloss Marczel urak. Nagy élénkséget keltett, midőn, a javaslathoz Zichy Jenő gróf szólt. Oly hévvel, oly lelkesedéssel szólt a hazai ipar támogatásáról, mint egy húszéves ifjú. Hát még beszédjének tendencziája: a magyar ipar támogatására, fejlesztésére minden eszközt, eszmét elfogad. De huszonöt évi tapasztalata, gyakorlata azon meggyőződést keltette benne, hogy magyar ipar csakis az önálló vámterület alapján létezhet. Folyton hangoztatják a kontroverziókat! Ma nincs önálló vám, mégis olcsó a gabona, lenyomják a magyar értékpapírokat. Magyar gazda, magyar iparos beszél belőle, de e szent meggyőződésétől soha senki eddig meg nem tántorította, az ellenkezőről meg nem győzte. Képzelhető a beszéd elhangzása után a konsternáczió. Az iparegyesület tagjai nem voltak magukkal tisztában: szabad-e, lehet-e, tapintatos dolog-e a lelkes ipargrófot ily beszéd után megéljenezni? De győzött a lelkesedés s viharos éljenzés jutalmazta a nemes ipargróf pompás beszédét. Az ülést fél hétkor berekesztették. Az országos iparegyesület gratulálhat magának új elnökéhez. Mi egy szebb és jobb jövőt remélünk elnökségétől. Vigasztaljuk magunkat. Ha nincsenek is «Cooperéin!?», vannak Széchenyiek, Zichyek, ezek kárpótolnak amazokért. Magyar varrógépgyártás. A »Magyar Estilap« szinte beállt iparpártolónak. Persze ki ki a saját módja szerint. Laptársunk azzal vél a magyar iparnak nagy szolgálatot tenni, hogy »haldokló magyar iparunk« czimén elzengi iparunk fölött a »requiescnt in pace«-t. Sőt buzgóságában annyira megy a gyászköntöst öltött lap, hogy az eleveneket együtt temeti el a holtakkal. Ha pedig nem akar meghalni, akit ő elparentálni kíván,nohát akkor megadja neki a kegyelemdöfést, így a magyar varrógépgyárról Cassandrajóslata következőleg szól. Dividendát sohasem fizetett még, a kormánynak rengeteg pénzébe került már, és mi lesz a vége: a föloszlás. Azt hiszszük, hogy kevésbbé súlyos körülmény, ha egy vállalat sohasem fizetett dividendát, mintha egy ideig fizetett, azután visszaesik s már többé nem tud fizetni. Az igaz, hogy kormányunk nagy áldozatokat hozott és hoz ezen speciális gyárunkért, de aki a kerékpárgyártás viszonyait ismeri, az tudni fogja.