Magyarország, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. péntek, február 1. gyűlés tagjai külföldi államoknak a monarchiában akkreditált képviselői. A javaslat további része az érdekeltségből származó inkompatibitásokat öleli fel. Ez a rész hat csoportban részletezi az összeférhetetlenségi eseteket. Határozottan inkompatibilisek a vállalkozók és a szállítók, nagyon behatóan definiálva vannak az eladásból és vételből származható inkompatibilitások. A mostani törvénynek az a rendelkezése, mely a szerződéses viszonyra alapította az erre vonatkozó összeférhetetlenségi eseteket, teljesen módosíttatnék. Fel vannak véve a választási törvényből mindazon esetek, mikor a törvény valakire nézve a megválasztást tiltja meg. Ugyanazokban az esetekben inkompatibilitás is áll fönn. Amennyiben valaki politikai jogait elvesztette, beállt rá nézve az inkompatibilitás is, totovábbá ha csődbe jutott, gondnokság alá került stb. stb. Mind az esetekre kiterjesztetett az összeférhetetlenség fönnállása. * A javaslat tárgyalását megelőzőleg számos pourparler folyik. Ma Tisza István gróf konferált hosszabban Széll Kálmánnal. A Házban elterjedt hírek szerint a kormánypárt számos tagja hevesen ellenzi az új javaslatot. Az ellenzék élén ott áll — Tisza Isván gróf. Budapest, jan. 31. A képviselőház holnap, pénteken, február 1-én ülést tart, melynek napirendje ez. Egy jegyző választása, több megüresedett bizottsági tagság betöltése. Mentelmi ügyek, kérvények. A földművelési tárca költségvetésének tárgyalása hétfőig megszakíttatott, mert a szombati ünnnep miatt a képviselőház ülést nem tart. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnöklésével ma ülést tartott a Ház elnökéhez legújabban érkezett s a bizottsághoz utasított úgynevezett összeférhetlenségi bejelentések tárgyalása időpontjának kitűzése tárgyában. A bizottság elhatározta, hogy az elsőbb következő sorrendben, folyó év február hó 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Tisza Kálmán Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Boránszky Nándor, Hódossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Zdmory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. Eme tárgyalási időpontról az illető képviselők a szokott módon értesíttetni fognak, ZámoryKálmán azzal a megjegyzéssel, hogy a tárgyalási időpontig közölje a bizottsággal hiteles magyar fordításban a közös hadügyminisztériummal kötött alapszerződése Ezzel az ülés véget ért. Az »Adria« szerződése. Képviselői körökben élénk rekriminácziókra adott alkalmat, hogy az »Adria« hajózási társasággal megkötött szerződést csak a pénzügyi bizottság vette tárgyalás alá. A kormány erről értesülve, ma az ellenzék vezéreivel folytatott konferencziák után elhatározta, hogy azt a közlekedésügyi bizottság elé is terjeszti, amire nézve a Ház holnapi ülésében fog Hegedűs miniszter részéről indítvány tétetni. / * A nászajándék. — A Magyarország távirata. — Irta: Említő de Starohl. Gaspare Carpigna roppant gazdagságát szorgalom, zsarolás és csalás útján harácsolta össze. De mikor már a jólét biztosítva volt számára, becsületes emberré lett és a tisztességes, munkás férfiú mintaképe lett. Öregségére még szent életű is volt; miséket olvastatott és macagnai abilakában reggelenkint vendégül látta a falu tisztelendőjét Élte utolsó napjait békében, csöndes boldogságban szerette volna eltölteni. Még csak egy kívánsága volt Egyetlen leányát, az annyira beczézgetett Szolinát szerette volna nőül adni egy novarai gazdag földbirtokoshoz. Ilyen házasság nem is lett volna megszégyenítő egy jómódú szénnagykereskedő leányára sem. Gaspare Carpigna annyira el volt telve családja iránti szeretettel, hogy ifjúi hévvel és lelkesedéssel buzgólkodott a menyegző előkészítő munkálataiban. Minden rendben volt. A jegyespárt kihirdették a templomban; a vőlegény csillogó, drága gyémántékszert vett menyasszonyának s a többi rokonok is szép ajándékok kíséretében emlékeztek meg a boldog Izolináról. A menyasszony nénjének felügyelete alatt — minthogy anyja évekkel ezelőtt meghalt — izgatottan várta az esketés pillanatát. A vőlegény gazdag, szép és szimpatikus megjelenésű volt. A régi Zoccolino-ház, amelyet Carpigna egyik kereskedőtársának bukása után vett meg, A kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása véget ért. A mai részletes vita során sok felszólaló sok mindenféle thémát feszegetett. Molnár Jenő igen helyesen a vasúti menetrend egynémely hibájára figyelmeztetett, Molnár Antal a törvényhatósági tisztviselők számára két kedvezményes vasúti jegyet, Endrei Gyula a vidéki malmok számára kért támogatást, Major Ferencz a vasúti altisztek helyzetének megjavítása érdekében tört lándzsát, Radóczai János a fővárosi indóházak áthelyezését, főleg pedig a nyugati pályaudvar műhelyeinek eltávolítását sürgette, Kubik Béla pedig Molnár Antallal szemben a vasúti kedvezményes jegyek ellen szólalt fel. Mind e felszólalásokra Hegedűs Sándor egy általános válaszban reflektált, nem hagyván megjegyzés nélkül egyetlen egy óhajtást vagy kívánságot sem. Ma határozottan nagyobb sikerrel szólt, mint tegnapelőtt. Az egész Ház helyeslésével találkozott, amikor a liszttarifák dolgában kijelentette, hogy a fővárosi malmok támogatásában már nem mehet tovább, mint ameddig ma is elment. A vidéki malmok hátrányára a fővárosi malmoknak nem nyújthatók még további kedvezmények; figyelmet keltett azon további kijelentése, hogy a fővárosi pályaudvarok áthelyezése, mely sok milliónyi áldozatokat követel, incidentaliter nem dönthető el; ezt a kérdést sem népgyűlésektől, sem telekspekuláczióktól függővé tenni nem lehet. A miniszter beszéde után a tárcza egyes tételeit hamarosan megszavazták és amikor az utolsó cím is elfogadtatott, Hegedűs a pártja távolról sem emlékeztetett már arra a piszkos szövőműhelyre, ahol Battistino dell’oro űzte szegényes kötélgyártó-mesterségét. Azt rebesgetik a környék lakói, hogy Carpigna kapzsiságának nagy része volt abban, hogy a megbukott és fülig eladósodott Battistino tönkrejutását előmozdítsa. A szégyen s a kétségbeesés végre arra bírta a szerencsétlen kötélgyártót, hogy az ajtó kilincsére fölakasztotta magát. Carpigna pedig lelki megnyugtatására évenként, minden szeptember 23-án, gyászmisét olvastatott a megboldogult lelki üdvéért. A szomorú história különben már harmincz év előtt történt, és azóta az ősi Zoccolino-ház fehérre meszelt falával, zöld zsaluival és díszes portájával büszkén vált ki a többi ház sorából. Körötte szép virágos kert terült el és a sétautak lépcsőzetesen ereskedtek alá a csöndes tó partjára. A kertész színes lampionokkal, virágfüzérrel diszítette föl a kertet és a lakodalmat megelőző estén fényárban úszott az egész ház környéke. Taraczklövésektől visszhangzottak a távoli völgyek és lágy zene hallatszott a tó felett lebegő apró bárkákból. A túlsó part lakói kíváncsian gyűltek egybe és mikor egy-egy fénysugár fellövelt a csillagos ég felé, meglepetten fordultak egymáshoz. — Mi történik odaát? — Carpigna férjhez adja a leányát. — Ha valaki gazdag, úgy azt mondják az emberek, hogy összelopkodta a vagyonát. — Nos, ti akik így beszéltek, hallgassatok ide, hadd mondjak el nektek egy históriát. Ez az apró beszélgetés a Cannera mellett levő . » A képviselőház ülése. Budapest, jan. 31. zajos éljenzésétől kísérve megkönnyebbülten távozott. Az ülés további folyamán sorra került még a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása is. Az első szónoklat a kormánypártról hangzott el. Bauer Antal beszélt és nem csekély feltűnést keltett azzal, hogy egész nyíltan az önálló vámterület hívének vallotta magát, mert azt tekinti az ország boldogulása egyedüli mensvárának. Az ellenzék megéljenezte. Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Tallián Béla. Az ülés kezdete 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. A kereskedelmi tárcza, molnár Jenő panaszkodik, hogy a miniszter nem reflektált múltkori beszédére. Ő akkor felvetette a helyes vasúti politikát és a viczinálisok kérdésének helyes alapra való fektetését. Ne mondja a miniszter, hogy az ellenzék részéről nem kap ideát. Csak tessék azt meghallgatni és megvalósítani. Az Alföldön elég viczinális van már, a miniszter figyelmét a felvidékre tereli, ott van az ondava-zempléni völgy, oda tessék viczinálist építtetni helyes menetrenddel, ott százezrek feküsznek kihasználatlanul. Nem elég viczinális banketteket rendezni, tenni is kell valamit. Ezt figyelmébe ajánlja a miniszternek. (Élénk helyeslés balról.) Molnár Antal: A rendezett tanácsú városok tisztviselői már több alkalommal selozták, hogy a vasúti menetjegykedvezményekben nem részesülnek, addig ezeknek egy részét állami tisztviselőknek nevezik. A minisztertanács határozta el, hogy ezek kedvezményt ne kapjanak, kéri a minisztert, hogy fontolja meg e kérdést, és intézze el kedvezően ezeknek kérését. Endrey Gyula : Hibáztatja kereskedelmi politikánkat, mert a vasúti tarifák magassága a kartelt még mindig megnehezíti, így Hódmező-Vásárhelytől Fiuméig egy mm. liszt szállítási ára 126 fillér, holott Budapesttől Fiuméig 106 fillér. Ez a tarifa igen megnehezíti a vidéki gyárak prosperálását. Nincs igaza Mezei Mórnak, sőt a lipótvárosi kaszinónak sem, midőn azt állítja, hogy a vidéki gyárak gátat vetnek a fővárosi gyárak fejlődésének. Sürgeti a makó-nagy-szent-miklósi grizinális vasút engedélyezését. Major Ferencz: A vasúti altisztek szomorú sorsát hozza szóba s ezek helyzetének javítását kéri. Radocza János: Szól a budapesti malmok országos érdekéről s kimutatja, hogy Endrey Gyulának nem volt igaza, mikor a vidéki malmok pangásáról megemlékezett. A nyugati pályaudvar áthelyezésének kérdését pendíti meg, a miniszter már nyilatkozott, hogy a pályaudvart nem akarja áthelyezni, csak a sütőházakat s a többi mellékhelyiségeit. Szól a mostani rossz viszonyokról, amelyek a nyugati pályaudvar műhelyei által a Podmaniczkyutczában vannak. Arra kéri a minisztert, hogy a sűtőházakat, műhelyeket mielőbb helyeztesse ki tervbe vett helyére. Kubik Béla: Polemizál Radóczával a lisztkivitel dolgában, majd a rendezett tanácsú városok tisztkorcsma ajtaja előtt történt. Pipázó, pihenő halászok csevegtek egymással. — Nos, beszélj már, ha tudsz valamit! — Én ismertem a szegény Battistinót. Minden héten vittem neki fát a házhoz és jól tudom, hogy nem ment rosszul az üzlete és gond nélkül nevelhette négy fiát. Az egyik most árucsempészkedéssel foglalkozik és valóságos bandita életet él. Azt mondogatják, hogy jégbe akarja röpíteni a régi Zoccolinót. Ő vágta le atyját a kötélről ama bizonyos végzetes reggelen, és mondom nektek, ez a ficzkó nem fél az ördögtől sem. — De mi köze van mindehhez Carpignanak, aki szénnel kereskedett? — Battistino hatvanezer lírát adott kölcsön neki, egyszerű becsületszóra és később Carpigna letagadta, hogy egyátalán kapott volna tőle valamit. S így már van köze a dologhoz. — Elég bolond volt Battistino, hogy bízott benne. — Carpigna tartotta a fiát keresztvízre és úgy állt ott az oltár előtt, mintha valami szent lenne. — Ezek a leggonoszabbak. — S ez a gonoszság vezette őt a meggazdagodáshoz. A túlsó parton vigabb volt a hangulat. — Éljen az ifjú házaspár! Éljen Gaspare apó ! — kiáltások elhaló hangjai hallatszottak. Mintegy harminc-negyven személy gyűlhetett egybe az ünneplő ház tornáczán. A középső terem kertfelöli ajtaja nyitva volt és látni lehetett a gazdagon fölterített asztal ékességeit.