Magyarország, 1901. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-26 / 73. szám

Budapest, 1901. kedd, márczius 2­0. MAGt*"ORgZ­n színház, művészet. A Magyar Iparművészeti Társulat közgyűlése. Ma délelőtt 11 órakor tartotta XVI. rendes köz*­gyűlését Ráth György főrendiházi tag elnöklete alatt a Magyar Iparművészeti Társulat. A közgyűlést Ráth György elnök nyitotta meg, körülbelül ezeket mondván ! Tisztelt közgyűlés! Épp most van tizenhatodik éve­ annak, hogy tár­sulatunk megalakult. Azóta állandóan az volt a fő törekvésünk, hogy alakilag és anyagilag teljesen független, önálló, nemzetművészi ipart létesítsünk, főeszközül tekintvén az iparosságnak a tervező mű­vészekkel való szövetségét. Működésünknek eleinte alig volt fogható eredménye. Nem tudtuk megtörni,f­eloszlatni a vásárló közönségnek a hazai iparművé­szet iránti bizalmatlanságát és megszüntetni elősze­retetét a megszokott külföldivel szemben.. Ez viszont a művészi iparosokat úgyszólván arra kényszerítette, hogy az importált portékát másolgassák, ahelyett, hogy szellemi önállóságra törekedtek volna. A fordulat a társulat életének tizedik évében ál­lott be, a­mikor a milleniumi kiállítás előkészítése napirendre került. Ezzel kezdetét veszi a társulat működésének má­sodik korszaka. Ennek vehető a párisi világkiállítás magyar kormánybiztosának az az elhatározása, hogy az iparművészeti csoportoknak előkészítését és ren­dezését reánk bízta. Ezt a feladatot elvállalták, és kimondtuk, hogy csakis teljesen eredeti tervrajzok alapján és a nem­­zeti jellegnek lehetőleg kidomborítása mellett készült tárgyak kerülhessenek a kiállításra. Minden kópia, utánzat és sablonos munka feltétlenül ki legyen zárva. És ezt a programmot következetesen végre is haj­tottuk és a kiállított tárgyak jó részét, — és pedig első­sorban a nemzeti jellegűeket,­­*• magas áron megvásárolták. Most kezdődik tehát társulatunk életének harmad’ dik korszaka. Midőn e czélból a tagtársak hathatós közremű­ködését a helyről kikérem, erre azok az utóbbi saj­nos tapasztalatok késztetnek, hogy a közpénzen lé­tesített munkáknál is egyes egyházi beszerzések al­kalmával a teljesen versenyképes hazai műiparosokat külföldi vállalatok javára mellőzték. A beszéd energikus befejezését tüntető, dörgő tapssal és éljenzéssel fogadták a társulat tagjai. Ezután Györgyi Kálmán vezértitkár mutatta be az évi jelentést, melyből a következőket emeljük ki: A múlt év legnagyobb eseménye a párisi világ­­kiállítás volt. Három grand prix, huszonnyolc­ aranyérem, ötvenegy ezüstérem, negyvenöt bronzérem és negyvennégy elismerő levél, a szakirodalom és a vi­lágsajtó elismerése voltak a siker külső nyilvánulásai. Segítségre jött a társulatnak a kereskedelmi miniszter által öt évre kilátásba helyezett évi 32000 korona segélye. Ebből az összegből évenként 20—20000 korona közvetlen megrendelésekre, évi 8000—8000 koronát pályadíjakra, tervek és modellek beszerzésére, évi 4000—4000 korona a társulat ki­adásainak a fedezésére fordítandó. A lefolyt év működésének nevezetes mozzanata volt a Walter Crane-kiállítás, melynek nagy sikere volt és hatása is maradandó lesz. A gazdag kará­csonyi kiállítás révén befolyt összeg 18000 korona volt. Ez a kedvezőtlen eredmény az általános rossz pénz­viszonyokra vezethető vissza. A király 6000 koronáért vásárolt, a közoktatásügyi miniszter 3841 koronáért szerzett be tárgyakat. A nagy aranyérmet ebben az évben nem adta ki a miniszter. A társulat tagjainak a száma a lefolyt évben 415-tel emelkedve, elérte az 1500-at. A társulat most vidéki kiállításokat fog rendezni és a sorozatot az őszszel Szegeden kezdi meg. A székesfőváros 4000 koronával segélyezi a társulatot.­­ A jelentést tudomásul vették. A számvizsgálati jelentése szerint a társulat a múlt évben 34497 koronát vett be, vagyona pedig 84749 korona. Az 1901. évi költségelőirányzat sze­rint a társulat kiadásai 66175 koronára fognak rúgni. A közgyűlés tudomásul vette a számvizsgálók je­lentését, megadta a fölmentést és elfogadta az 1901-iki költségvetést. Végül közfelkiáltással újra megválasztották elnök­nek Ráth Györgyöt, alelnököknek Szalay Imrét és Cngler Győzőt. A választmány egyharmadát sza­vazással újították meg és megválasztották a követ­kezőket : Gróf Bánffy György, Béla Henrik, Faragó Ödön, T. Fischer Ignácz, Fit­tler Kamill, Jakabffy Ferencz, K. Lippich Elek, Nadler Róbert, Réterffy Lajos, Szmrecsényi Miklós és Víg Albert. Ezzel a közgyűlés véget ért.­­ (Schlauch bíboros művásárlása.) Schlauch Lőrincz dr., Nagyvárad bíboros püspöke — mint értesülünk — a múlt napokban képtára számára megvásárolta Greguss Imre «Ginka Panna» czimű nagyméretű olajfestményét. — (Opera.) A Troubadour tegnapi előadása na­gyon mérsékelt élvezetet nyújtott operánk közönsé­gének s méltán elvárhattuk volna a színház vezető­ségétől, hogy ilyen alkalommal, a­mikor vendéget léptet fel, elsőrendű szereposztással kedveskedjék nekünk. Váradi Sándor nagyon intelligens, haszna­vehető tagja az intézetnek, de azért még­sem éne­keltetném vele a Luna gróf szerepét, mert az ab­szolúte nem felel meg az ő egyéniségének, sem alakjának, sem hangjának, a­mely a bel cantora éppenséggel nem alkalmas. A Penny Irén Leonórájában sem igen tellett örömünk. Hang­beli fogyatkozásai ebben a szerepben is eléggé kirívók. Ilyképpen tehát csakis a­­Prevost «Mau­­rice»-ja jöhet komolyabb elbírálás alá, noha, a­mi az alakítását illeti, az övé sem emelkedik felül azon a sablonos színvonalon, a­melyet a Maurice alakítóitól megszoktunk. Prevost legalább hanggal győzte, a­mi máris nagy előnyt jelent a többi sze­replővel szemben. Hatalmas, éretes orgánuma tegnap is teljes erejében csengett, különösen a Stretta-ban, a­melyet a közönség riadó tapsaira meg is ismételt Kétségtelen, hogy Prevost reangazsálása nyereség volna operánkra nézve, ha szerződtetése jelentéke­nyebb pénzáldozatokkal nem járna, mert ennek a művésznek elég nagy a repertoárja és ha szerepeit magyarul énekelné, úgy ebben a tekintetben is ki­elégíthetné. Nivánál­mainkat.­­ (Damjanich, szobra Szolnokon.) A szabad­­ságharcz egyik legvitézebb tábornokának, a szol­noki csata hősének az emlékezete iránt hazafias kegyelettel viseltetik Szolnok városa. A város egyik szép terét a hős nevéről Damjanich-térnek­ nevezték el. A szolnoki csata félszázados évfordulója alkal­mából pedig elhatározta a városi közönség, hogy szobrot emel Damjanich Jánosnak. — (A Nemzeti Zenede) tegnap gróf Zichy Géza elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen Gerlóesy Károlynak, a Zenede elhunyt alelnökének életnagysága képét leplezték le. Az emlékbeszédet Zichy Géza gróf tartotta. Ezután Bartay Edét ün­nepelte a közgyűlés, a ki tegnap töltötte be a Ze­nede igazgatóságának 25-ik és művészi pályájának 50-ik évét. Antan­k Károly a tanári kar nevében üd­vözlő iratot és díszes kötésű albumot nyújtott át az ünnepeknek. Az Országos Daláregyesület hevében id. Ábrányi Kornél beszélt.­­ (Wagner Siegfried új operája.) Tegnapelőtt este volt a müncheni udvar­i operaházban Wagner Siegfried legújabb operájának a «Herzog Wildfang»­­nak, melyet szerzője zenei vígjátéknak nevezett el, a bemutatója. A Wagner család tagjai és barátai megjelentek teljes számban és körülrajogták Cosima asszonyt. A darab azonban a jó barátok előadása daczára sem aratott sikert. A tetszésnyilvání­tások piszszegést­ provokáltak s a szerző az első és második felvonás után csak kétszer jelen­hetett meg. Az előadás után, midőn már a közönség fáradtan távozott, kierőszakoltak a jóakarók tíz ki­hívást, sőt egy *vastaps«-ot is, a­mi, úgy látszik. Népszínházunkból kiindulva, divatos lesz ezentúl máshol is. Az opera szövegét is Sziegfried írta és úgy ebben, mint a zenében atyja egyet­len víg operájának irányát követi. A scenikai beosztása kezdetleges, a muzsika néhol tetszett, de a nyelvezet keresett nyerseséget, többször hangos nevetésre kényszerítették a közönséget. Sziegfriedet igen rosszul érintette a barátságtalan fogadtatás, halványan, remegve jelent meg a hívásokra és az éktelen kiabálást, fütyülést, sőt hangos fitymálást nem enyhítették a zenekarból felnyújtott koszorúk. A darab hőse Blanck Mátyás, teljes Beckmesser­­utánzat és a harmadik felvonás is egészen az atya­mester halhatatlan művére, a Mesterdalnokokra emlékeztet.­­ (Harczali Henrik előadásai az Urániában.)­­ Az Uránia Tudományos Egyesület felkérésére e héten , szerdán és szombaton délután öt órakor az Uránia­­ téli kertjében Marczali Henrik egy­ tanár tart elő­adást Magyarország történetiről. Még­pedig szerdán­­ a magyar történetnek a mohácsi vészig való részét, szombaton pedig a mohácsi vésztől a legújabb korig való másik felét adja elő. Mindenkor számos vetí­tett kép kíséri majd a kitűnő tudós előadását. Mind­össze kétszáznál több ilyen művésziesen színezett kép készült tisztán e czélra. Jegyek válthatók egy és két koronáért előadásonkint az Uránia pénztáránál. — (A franczia színészek) holnap adják másod­szor elő a Vígszínházban Rostand verses drámáját, a Cyrano de Bergerac-ot. Az előadás kivételesen 7 órakor kezdődik- ■ : y — (Távozó művésznő.) A nagyváradi Szigligeti Színházban a múlt napokban búcsúzott el végleg a színpadtól Forrai Ferike, a társulat kedvelt prima­donnája. Az Audran-féle bájos operettben, a­­Babái­ban lépett fel utóljára és a zsúfolt ház nem győzte­ eléggé ünnnepelni kedvenczét, a­kit nehéz szívvel lát távozni. A művésznő a színpad izgató világát, a­ család nyugodt boldogságával cseréli fel ; tegnap esküdött ugyanis örök hűséget Mayer Oszkár újvi­déki ügyvédnek. A színpadra nézve mindenesetre nagy veszteséget jelent a jónevű primadonna tá­vozása. 1 • "T '5 * — (Pelényi Elemér), a kiváló zongoraművész és zeneszerző legutóbb Debreczenben aratott fényes sikert virtuóz játékával. Az ottani kereskedelmi csarnok hangversenyében működött közre s a terem zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A művész Chopin, Liszt és Moszkomky szerzeményein kívül, saját kompozícziókkal­­is szerepelt a műsoron és minden egyes számát szűnni nem akaró tapsokkal honorálták. , „ .. . . — (A pozsonyi német színtársulat) ma alábbi sorokat küldte lapunk szerkesztőségének. , Nyilatkozat. ^ A szinészegyesület kongresszusán ellenünk felho­zott rágalmazások miatt fentartván magunknak a törvényes lépéseket, addig is szükségesnek tartjuk kinyilatkoztatni azt, hogy a társulat összes tagjai a­ kongresszuson úgy a társulattal szemben, mint a különösen Pölz és Müller Bondy tagokkal szemben, felhozottakat rágalomnak és hazugságnak minősítjük, mindezek ellen erélyesen tiltakozunk és nem enged­jük meg, hogy a magyar kartársainkkal fennállott és folyvást tartó jó viszonyt ily hazug és gyűlöletes, insinuatiókkal zavarják. — Sokkal nagyobb mérték­ben becsüljük a magyar színészben a pályatársun­kat, sokkal nagyobb mértékben tiszteljük az ő ideá­lis hazaszeretetét, semhogy ez érzelmeket durva­ módon lealacsonyitanak. — Magunk számára is ezt, és ennyit kérünk. "J- -­­ Pozsony, 1901. márczius 23. A német szintársulat nevében: Freytag Antal, főrendező. Kapcsolatban ezen nyilatkozattal én külön is sze­mélyes gyülölségből fakadó támadásnak nevezhetem csak, ha a pillanat hevében kissé tán kelleténél erés­­lyesebb rendreutasításaimnak nemzetellenes tenden*­cziát imputálnak. E rendreutasítás mindig csak egyes­ egyénnek szólt, aki azt kötelességmulasztásánál fogva­ bizonyára meg is érdemelte. — Hogy es előfordul* erre tanúm lehet minden rendező avagy karmestert. Sohasem volt azonban szándékom bárkinek se nemzeti érzületét sérteni amint azt nem is tettem» Pozsony, 1901. márczius 23. Pölz Ede, karmester, — (Franczia színészek ) Bemutatkozott már a franczia színtársulat két boho­­zatban is. Szombaton az Osztrigás Miezit láttuk,­ vasárnap pedig a Csak párosan czimű bohózatot A szombati előadásban Solly kisasszony produkált né­­­hány igen sikerült dolgot s egyáltalán ötletes, sikkest színésznőnek bizonyult, aki bohózatokban elkertes szerepelhet A társulat többi tagjáról igazán nincs sok mondani­való. Baron az igen közepes, de még modorosabb színész, nemkülönben a többi komikus is, mindkét nemből, akik olyan túlzásokat podukál­­tak, hogy szinte a nézők pirultak helyettük. A va­sárnapi előadásban a három külön hirdetett nagy-­­ság egyike sem vett részt s igy még a tisztességes, középszerűségeket is nélkülözni volt kénytelen 87 táj kis számú közönség, a mely a Vígszínházban meg-, jelent. Van bizonyos kellemetlen merészség ebben a vállalkozásban. Egy határozottan harmadrendű­ társulat, a­melynek még a szóvivői sem emelkednek a középszerűség fölé, nagy zajjal ide esődül, hogy nekünk barbároknak bemutassa a franczia színmű­­vészetet. Daragon úr, Baron úr, tisztességes vidéki kezdők, Solly kisasszony talán túl van a közepesen, de azon a fokon nem áll, hogy európai furáéra me­hetne. Az a fennen hangoztatott Összjáték, csak a­ reklámokban van meg, mert az még nem érdem, hogy a darabok rendezve kerülnek színre. A Vig-1 színházat nem okolom ezért a vendégszerepeltetésért, mert neki ékesebben szóló reklámja alig lehet, mint ez a színtársulat, amely európai körútra merészke­dik, az ő repertoár darabjaival s azokat úgy adja elő, hogy mindenki epekedve gondol a Vígszínházi előadásokra. (z. a.) — (Hangverseny.) Az Országos Tanítóegyesület .Józsefkörúti helyiségeiben tegnap hangverseny volt, melynek szereplői méltán megérdemelték a jelenlevő szépszámú, válogatott közönség tetszését. A YN­L két­ polgári iskola tizenkét növendéke több dalt énekelt szépen és hangulatosan. Kedves vidámsággal adta elő Gönczi Ilonka «Az orvosság» czimű monológot, míg Kirschner Arthur «A furfangos czigány» elő-

Next