Magyarország, 1901. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-10 / 60. szám

- nak mondják. A régi Bánffysta elemek duzzognak, kedvetlenek, de nyíltan is izgatnak és sajnálják, hogy leengedték magukat szereltetni. A volt disszidensek azonban, Szilágyi Dezsővel az élükön, ismét felülkerekedtek. Az inkompatibilitási mozgalmat a kormánypárton ők szítják. Az Andrássyak, kiket hónapokon keresztül nem lehetett a Házban látni, most szorgalmasan eljárnak és a folyosón kapacitálnak, hogy a Ház függetlensége biztosítandó. Szilágyi jókedvű, mert az indítványai, melyeket Kolbus Ferenczczel az albizottságban előterjesztett, majdnem mind elfogadásra kerülnek. (A hadsereg nyelve.) Az elmúlt hét egyik jelentőségteljes eseménye volt az a nagy beszéd, melyet Ugron Gábor tartott a honvédelmi költségvetés tárgyalásánál. A kormánypárt azt remélte, hogy tekintettel Fejérváry betegségére, a honvédelmi költségvetést egy fél ülés alatt el fogja intézni a Ház. A függetlenségi párt azonban azt a reményt meghiúsította és nem engedte magát semmiféle melléktekintetek által befolyásolni. Roppant magasra emelte a vita nívóját Ugron Gábornak hatalmas beszéde, melyben a magyar hadsereg felállításának jogosultságát bizonyította Széll Kálmánnal szemben. Ugrottnak ez a beszéde nemcsak Magyarországon ébresztett élénk viszhangot, hanem az ország határain túl is. A prágai Politik a beszédnek a hadsereg nyelvére vonatkozó részét szó szerint közli és ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Ez a beszéd számos oly momentumot tartalmaz, mely a Lajtán innen is sok anyagot adhatna a megfontolásra Más cseh lapok sajnálkozásuknak adnak kijezést a felett, hogy a cseh népnek nincs oly ékesszóló védelmezője a Reichsrathban, mint amilyen hévvel Xigron a magyar jogok érdekében száll síkra a német elem túlkapásaival szemben. [Az olasz horvám.) ■ Olvasóink emlékezni fognak arra, hogy már jó ideje jelentettük, hogy Olaszországban áramlat indult meg, mely oda irányul, hogy az olasz királyság ne újjítsa meg a hármasszövetségre vonatkozó szerződést. Az olasz kamara legutóbbi ülései tanúskodnak az áramlat növekvéséről, olyannyira, hogy az új külügyminiszter nem látta helyénvalónak, hogy a kérdésre egyáltalán valamely nyilatkozatot tegyen. Mérvadó magyar politikusok vélekedése, hogy a hármas szövetség megújítása nemcsak Olaszországban, de az osztrák magyar monarchiában is nagy nehézségekkel fog találkozni. A csehek, kik a Schönerer-párt erős térfoglalásától félnek, amely párt nyíltan a Németországhoz való csatolás eszményét hirdeti, ennek ellensúlyozására a hármasszövetség megszüntetését fogják propagálni, mint ahogy ezt a delegáczióban is megtették. Hogy a hármasszövetség tényleg megingott, bizonyítja az a körülmény is, hogy az osztrák kereskedelmi miniszter a napokban Biankini dalmát képviselőnek kijelentette, hogy ő az olasz horvári-klauzula megújítását teljesen kizártnak tartja. A klauzula megújítását különösen Francziaország részéről emelt követelések akadályozzák. (Még egy mellőzés.) A párisi kiállítás magyar csoportjának nagy sikere körül szerzett érdemek elismeréséül tudvalevőleg nagy rendjeleső hullott. A királyi elismerés is nagy mértékben jutott a kiállítás rendezése körül buzgólkodott férfiaknak. Hogy azonban a kitüntetések előterjesztése körül nem jártak el egészen objektíve, arról tanúskodik az a mellőzés is, melyben Zichy Jenő gróf személye részesült. A kiállításnak volt négy csoport elnöke: Vaszary Kolos, gróf Széchényi Béla, gróf Bánffy György és gróf Zichy Jenő. Az első háromnak a király elismerése jutott osztályrészül jól megérdemelt jutalomként, gróf Zichy Jenőnek azonban, aki a kiállítás megnyitása előtt és annak tartama alatt nagy áldozatokkal járó szolgálatokat tett a magyar ügynek, meg kellett elégednie a miniszteri elismeréssel. Hogy mi az oka ennek a nyilvános mellőzésnek, mert hiszen a csoportelnököknek talán egyenlő kitüntetést kellett volna juttatni, — azt élénken pertraktálják képviselői és kiállítói körökben. A teremtés. — A Magyarország eredeti tárczája. — írta: Hoffmann Ottó. Egy nemrég elhalt belga csillagász azt tartotta, hogy az egész teremtés csak véletlenség műve, zavar a világűr nyugodt és derült tisztaságában — olyan, mint a felhő, mely olykorolykor eltakarja a tavaszi égbolt sugárzó kékségét. Az egész látható mindenség óriás napjainak millióival, földjeinek myriádjaival csak az atomok összezavarodása következtében keletkezett. A világűr feneketlen mélységének csak az az egyetlenegy rendeltetése van, hogy tiszta és üres legyen és semmi se zavarja azt a fenséges, isteni csöndet, melynek ott honolnia kell. A teremtés ennek következtében csak tisztátlanság, rendellenes összegabalyodása az anyagrészecskének, mely csak megzavarja az egek magasztos harmóniáját. Minden czéltalan, czéltalan az egész mindenség, czéltalan az élet. Mi emberek pedig, akik czéltalanul küzdjük végig az életet, czéltalanul kutatunk és czéltalanul gyűjtjük össze a tudás végtelen anyagát, egyszerűen bolondok vagyunk. Íme, ez a szeczesszió a kozmogónia terén, piely felőé, ez egész életében különcz belga tudós agyában megfogamzott. De hol van az az ember, a ki megczáfolná? A ki meg tudná czáfolni ? Sehol. A dolgok végső okát illetőleg még mindig ott vagyunk, ahol az ókor naiv hitű bölcsei voltak és kérdés, vájjon meg fog-e jelenni a huszadik században az a Newton vagy Laplace, akinek zsenije képes lesz megoldani azokat a kérdéseket, melyek az emberiséget legjobban érdeklik. Már az abderai Demokritosz is azt tanította, hogy a világ egy nagy gőztömegből keletkezett és ez a felfogás nagyjában megmaradt a mi időnkig. Thales a víz princzipiumának volt híve. Szerinte minden a vízből keletkezett, a szárazföld nem egyéb, mint összesűrűsödött iszap. Ebből keletkezett az élet is. A modern filozófia alapítója, Descartes is természetes módon igyekezett a teremtést megmagyarázni. Szerinte nagy szilárd agyagtömb volt az egész világ, mely megrepedt és szétszakadt. Az egyes darabokból keletkeztek a nap, a föld és a többi bolygók. Descartes-nak, a mesternek is nagyobb tanítványa, Kant, szintén megpróbálkozott a feladattal. Egész könyvet írt a világ keletkezéséről, melyet a németek még most is , érdemén felül becsülnek. Óriási kiterjedésű gáztömeg volt egykoron az egész világ. Ennek az anyagnak az összehalmozódásából keletkezett volna minden. Mozgás az egyes anyagrészecskék oldallökései következtében keletkezett volna. Ha Kant tényleg a legnagyobb logikus elme lett volna, mely valaha létezett, — írja egy honfitársa — akkor okvetetlen azt kellett volna kérdeznie önmagától: hogyan jöhetett hirtelen mozgásba egy nyugalomban lévő test.? Eljött az idő, hogy a természettudomány kivegye a teremtés problémáját a bölcsészet kezéből. Az első, aki a föld és a világ keletkezésének kérdését a tudomány akkori állásához képest teljesen megoldotta, mint általánosan ismeretes, Laplace volt, valamikor a naprendszer izzó gáztömeg volt. Mely maga körül forgott. Az egyes bolygók gyűrűsen váltak le a nap testéből, mely aztán folytonosan összehúzódott, mígnem a mai alakját elérte. Hasonlóképpen keletkeztek volna a holdak a bolygók testéből. A Laplace elmélete, melyet a németek és nyomukban nálunk is »Kant-lraplace«-féle elméletnek szoktak nevezni, egészen a legújabban időkig érvényben volt. Fényesen magyarázta meg a bolygórendszer összes jelenségeinek keletkezését és a modern távcsővi és színképi észleletek is kitűnően megegyeznek ezzel az elmélettel, mert, hogy csak egy példát is említsek, a teleszkóp is azt bizonyítja, hogy a Mars bolygó idősebb világ, mint a föld, míg viszont ez idősebbnek látszik, mint a Vénusz, melynek légköre sokkal sűrűbb és párateltebb. A tudomány haladásával azonban a teremtés elmélete, amint a zseniális Laplace fölállította, nem volt képes helyt állani. Olyan fölfedezéseket tettek, amikről Ő még nem tudhatott. Nem akarom olvasóimat ezek fölsorolásával untatni. A legnagyobb nehézség a holdaknál mutatkozott. A Neptunusz holdjának mozgása például ellenkező irányban megy végbe, mint a bolygó tengelykörüli forgása, az egyik Marshold gyorsabban kering a bolygó körül, mint ez saját tengelye körül. Mindezeket a tényeket Laplace elmélete nem képes megmagyarázni, jóllehet az sem valószínűtlen, hogy az említett MAGISATARORSZAG Budapest, 1901. vasárnap, márczius 10, Budapest, márcz. 9. A képviselőházi hétfőn délelőtt 10 órakorformális ülést tart, melyen a pénzügyi bizottság be fogja terjeszteni az appropriáczióról szóló törvényjavaslatot és a ház elhatározza legközelebbi ülésének napirendjét. Szőllőtermelők küldöttsége járt ma Pohonczy Gedeon országgyűlési képviselő vezetése mellett Hegedűs Sándor kereskedelemügyi és Darányi Ignácz fölzmvelésügyi minisztereimél, mindenütt egy memorandumot nyújtva át, melyben a magyar szőllőkivitel érdekében a Pohonczy Gedeon által a képviselőházban is kifejtett intézkedése megtételét kérik. Mindkét miniszter igen szívélyesen fogadta a küldöttséget és az előterjesztett óhajtásoknak minél előbbi keresztülvitelét helyezték kilátásba. Az összeférhetetlenség. (A Magyarország tudósítójától,) Budapest, márcz. 9. Az összeférhetetlenségi törvény, revíziójára kiküldött albizottság ma délelőtt 11 órától 2 óráig folytatta tanácskozásait. Elsősorban végzett az érdekeltségi összeférhetetlenségre vonatkozó szakaszszal. A tegnapi értekezlet, tudvalevőleg, megbízta Szivák Imrét, hogy a következő elvi megállapodást formulázza meg szabatosan: Az összeférhetetlenség kiterjesztetik arra a kereskedelmi társaságra is, mely a kormánynyal ügyleti összeköttetésben álló más kereskedelmi társaság részvényese vagy a részesedésnek bizonyos mértékével érdekelve van. A mai ülés elején Szivák Imre a következő szöveget terjesztette a bizottság elé: «Arra a pénzintézetre vagy kereskedelmi társaságra, mely a kormánynyal üzleti viszonyban álló más pénzintézet vagy kereskedelmi társasággal akkor lép viszonyba, hogy ez utóbbinak a) üzletében a részesedésnek túlnyomó részéig közvetlen vagy közvetve érdekeltté válik. b) részvényeinek legalább felét magának megszerzi, vagy azt tározójában tartja, c) alapításában résztvesz, d) vagy működését betétileg (commandite) támogatja ; — az f) és h) alatti határozatok kiterjesztetnek.» Hosszabb vita után Szivák ezen szövegező-