Magyarország, 1901. május (8. évfolyam, 103-128. szám)

1901-05-11 / 111. szám

TZ MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. szombat, május 11 . KÖZGAZDASÁG. A fiumei hajógyár ügye. (A Howaldt—Hegedűs konfliktus.) Budapest, május 10. Mint értesülünk — nagy konfliktus támadt az Adria-szerződésből kifolyólag a fiumei Howaldt-féle hajógyár és Hegedűs minisz­ter között. Tudvalevő dolog, hogy az Ad­riának nyújtott busás milliókból az Adria nem Magyarországon rendeli meg a hajó­kat, hanem Angliában. Tehát a magyar nép keserves verejtékén szerzett milliói idegen mun­kások és idegen gyárak javára fognak fordíttatni, a magyar vasipar és a magyar hajóipar pedig ismét elesik az adókban kipréselt összegek némi visszatérítésétől. A dolog azonban nem megy minden fennaka­dás nélkül. Hegedűs miniszter előzetes kötele­zettséget vállalt a fiumei Howardt-féle hajógyár­ral szemben a hajónak Magyarországban leendő építése iránt. A vállalat, a­mely Fiumében 600 munkást foglalkoztat, most ennek az ígéretnek realizálását kívánja, annyival is inkább, mert az előmunkálatokat megtette. Az Adria azonban makacsul ragaszkodik hozzá, hogy mind a 8 hajót Angliában készítteti, daczára annak, hogy a magy­arországi gyár is teljes szavatosságot vállal érte, hogy a hajó ugyanolyan lesz, mint az angol, különben nem kell azt átvenni. Az Adria arra hivatkozik, hogy mind a 8 hajót Angliában már előre, a miniszter ígérete alapján megrendelte. A fiumei Holvaldt-féle hajó­gyár is hivatkozik arra, hogy a miniszter ígé­rete alapján ő is megtette a Magyarországban építendő két hajóra nézve az előmunkálatokat. Tehát ragaszkodik a­­ hajó építéséhez. Minden­esetre nagyobb bonyodalmak fognak még ez ügyből előállani. Ez ügyben különben a tényállást Lázár Pál műegyetemi tanár úr, lapunk közgazdasági szer­kesztője, mint a fiumei Dock-vállalat igazgatósági tagja a következőkben közli velünk: • Az Adria-szerződés előzetes megkötése al­kalmával Hegedűs Sándor kereskedelmi minisz­ter úr garanc­iát vállalt az Adriával szemben, hogy a szerződést a törvényhozás el fogja fo­gadni és ezen garanczia alapján az Adria 8 hajót megrendelt Angliában. Ugyanekkor felszólította Hegedűs a fiumei hajógyárat is, hogy hajlandó-e ugyanolyan fel­tételek, mellett, mint az angolok, két hajót építeni, melyet ő fog az Adria számlájára megrendelni, de az Adria csak úgy tartozik azokat átvenni és kifizetni, ha azok mindenben tökéletesen egyenértékűek az angol hajókkal. A fiumei hajó­gyár, miután a miniszter a törvény által meg­szabott építési prémiumokat biztosította a két hajó részére, minden kikötés nélkül elfogadta a miniszter feltételeit, így tehát Hegedűs előzetes szerződéssel a fiumei hajógyárral szemben is le volt kötve csak úgy, mint az Adriával szem­ben, mindig azon feltétel mellett, hogy a tör­vényhozás a szerződést elfogadja. Howardték fiumei gyára látva, hogy az Adria oly biztosra vette az előzetes szerződést, hogy nyolc­ hajót már meg is rendelt, hozzálátott szintén az előmunkálatokhoz, amit annál inkább meg kellett tennie, mert az egyik hajóra jövő év július vége, a másikra dec­ember vége lett szállítási határidőül kikötve. Május hó 3-án Budapestre érkezett a fiumei hajógyár főrészvényese és igazgatója, Howaldt és ekkor megtudta, hogy a kormány elejti a 2 magyar hajó építését. Széll Kálmán módosítá­sát lojálisan az Adria, társasággal közösen álla­pította meg, de Howaldttal nem tárgyalt, mert sejtelme sem volt arról, hogy ezzel is kötött He­gedűs egy előzetes szerződést. Howardt, ki a kezdet óta fiumei telepe elé gördített nehézségek szerencsés legyőzése után, most annyira fejlesztette telepét, hogy 600 munkást foglalkoztat s már arra is vállalkozott, hogy teljesen saját rizikójára épit 2 nagy hajót állami ellenőrzés mellett Fiuméban s igy egy csapásra tönkre teszi azon rágalmakat, melye­ket butaság vagy rosszakarat szórt világgá ezen Toméi gyártelep ellen —most egyszerre jogtalanul összes reményeitől megfosztva érezte magát. Mel­­esleg mondva a c­ég — amint azt beigazolni is tudja — időközben 2 idegen hajó építését uta­sította vissza, mert lekötve érezte magát az Adria-hajók részére. A fiumei telep megmentésére már most Ho­wardt, ki czélja elérésében semmiféle áldozattól nem riadt vissza, küldöncz útján május hó 3-án déli 12 és fél órakor a kereskedelmi miniszter elnöki osztályánál ismert ajánlatát átadta és biztosra vette, hogy Hegedűs miniszter őt hi­vatni fogja, hogy vele a feltételekről értekez­zék. Miután ez nem történt meg és tudvalevő volt, hogy 4-én már eldől az Adria sorsa, fel­kérte Rakovszkyt, hogy a Házban Hegedűs figyelmét e beadványra hívja fel. A miniszter azzal védekezett, hogy csak 4-én reggel vett tudomást a beadványról, s az most már elké­sett, s különben is az Adriának már van egy még 10 évig futó szerződése s igy nem lehet más c­éggel tárgyalni. Howardt azonban arra is hajlandó lett volna, hogy most minden ellen­szolgálat nélkül nyújtja ugyanazon szolgálato­kat, mint az Adria, ha neki az Adria-szerző­­dés lejárta után az elsőbbség biztosíttatik. Ily­­képpen az ország megtakarí­totta volna az adó­­mentességet s virágzó hajóipart is nyert volna. De bármit is ajánlott volna fel Howardt, a mi­niszter nem felelhetett másképp, mert hisz ő le volt kötve az Adriával szemben. Május hó 4-én Rakovszky támadása után fel­állott Pichler képviselő úr és felsorolta ugyanazon tarthatatlan vádakat, melyeket a fiumei gyár ellen már előzőleg kétszer is pertraktált a Házban, a melyekre gróf Batthyány Tivadar bebizonyította, hogy mindazon légből kapott állítások. Ez a tá­madás a Vieszti Stabilimento Tecnicónak áll érdekében, melyre elsőrendű fontossággal bír, hogy a magyarországi gyártelep Fiuméban meg ne erősödjék, így tehát a harcz a magyar ipar ellen folyik egy osztrák c­ég érdekében ! Miután a fiumei gyárat a­­ hajó építésétől meg akarták fosztani, Howaldt az ügyet a mi­niszterelnök elé vitte. Megindultak a tárgyalá­sok Hegedűsnél, melyek arra bírták Howardtot, hogy a Hegedűssel való közvetetten tárgyalások­ról lemondjon és elutazzék. Most Széll Kálmán kezében van a dolog és a fiumei gyártelep tőle várja igazságos érdekeinek védelmét. Ezzel az ü­gygyel áll összefüggésben, hogy az Ungaro-Croata-szerződés általános vitája alkalmából e czímen még személyes kérdés czímén felállott ismét Pichler képviselő úr s minden indító ok nélkül újból előránczigálta a fiumei Howardt-féle hajógyáripar ügyét, de most már a Deck-társulásra fogta rá, a­mivel előbb a Howardt-féle gyárat támadta. Felszólalásának czélja az volt, hogy Hegedűsnek alkalmat ad­jon a Dock ellen nyilatkozhatni, lévén Howardt a Dock-vállalatnak is főrészvényese. Hegedűs kapott is az alkalmon és rövidesen kijelentette, hogy a Dock-társulat nem felel meg kötelezettségeinek. Én magam is három éve vagyok e társaság igazgatósági tagja. Évi tant­emem 500 forint. Eddig alig mulasztottam 1­2 igazgatósági ülést. Mindannyiszor hivatal­ból jelen volt a miniszteri biztos is és soha­sem fordult elő, hogy a társaság ellen egyetlen egy panaszt is fel­hozott volna. De nem is tehette. Mert mire vállalkozott a Dock-társaság ? Arra, hogy épít két dockot. Egyet 60 m. hosszúságúra, a másikat 40 m.-re. A két dock készen van, a miniszter kiküldött szakértőjétől mint teljesen megfelelő át van véve és az üzemnek átadatott. Kötelezte magát to­vábbá a Dock-társaság arra, hogy a két dock­­ban a minisztertől helybenhagyott árszabás szerint fog dockolásokat végezni s soha kül­földi hajót magyar hajó rovására semmiféle előnyben részesíteni nem fog. Ez irányban sem volt soha semmi panasz. Végül vál­lalkozott a dock-társulat arra, hogy a mi­nisztertől darab szerint előírt berendezéssel hajó­gyárat fog létesíteni. Nos, a hajógyár mos­tani berendezése több mint kétszer annyi berende­zéssel bír, mint a­mennyire szerződésszerűleg köte­lezve volt. Ezen berendezéssel építette a fiumei hajógyár az orosz pontonokat és dockot 1.700.000 koronáért, Diósgyőrött vásárolva az összes vas­anyagot, a­nélkül, hogy ezért egy garas szub­­vencziót kapott volna. Ez a száraz tényállás, melyről a miniszter úr szakközegei utján minden pillanatban meggyő­ződhetik. Lázár PáL A new-yorki börzén tegnap a forgalom lázas izgatottsággal nyílt meg. A legtöbb érték nagymérvű realisatiók nyomása alatt tetemes árfolyamveszteséget szenvedett. A lázas izgatottság egész napon át tar­tott. Northern Pacific Commerce hatalmas ingado­zásokon ment keresztül; az árfolyamcsökkenések többszörösen meghaladták a tíz százalékot. Union Pacific Commerce 24-el alacsonyabb. Részvényfor­galom 3.252.000 darab. New­ Yorkból táviratozzék délután, hogy az érték­tőzsde ma mindjárt megnyitáskor nagyon izgatott volt. Egy vágya volt mindenkinek: eladni papírjait. Az üzlet élénk volt és az első félórában úgy látszott, mintha egy papírnak sem akadna támogatója, noha a Northern-Pacific-részvények a megrémült baissie­­rek kínálatára emelkedtek. 10 óra 33 perc­kor 500 darab azonnal szállítandó Northern-Pacific-részvé­­nyért 300 dollárt fizettek, 100 darabot pedig holnap való szállításra 230 dollárjával adtak el. Az egész idő alatt a többi papírok mind hanyatlottak és úgy látszott, mintha ki volna adva a parancs, hogy min­dent az árra való tekintet nélkül adjanak el. Ez a vad hangulat szakadatlanul tartott 10 óra 15 perczig, a­mikor egy pillanatra úgy látszott, mintha az árfolyamok tartani akarnák magukat. Northern Common Shares­­ből nagy tételek érkeztek Európából a Majestic és Servia hajókkal armtrage-c cégek számlájára. Ezeket a téte­leket a reggeli tőzsdeórákban kézbesítették és a tőzsdén készletben tartották a rögtöni szállításra. Ez azonban csak egy csepp volt az őrült kereslet mel­lett. Időközben az érdeklődés arra a hírre összpon­tosult, hogy tanácskozások folynak a végre, hogy a két versenyző tábor, az Union-Pacific vasút és a Northern-Pacific-vasút csoportja között tartós meg­egyezés előkészítése czéljából fegyverszünet-fele­öjjön létre. A Kohn, Leb és társa e cég veze­tése alatt álló párt tagadja, hogy a baissiereket sarokba akarja szorítani, sőt ellenkezőleg ki­jelentette, hogy vásárlásai egyesegyedül arra szolgálnak, hogy Northern­ Pacific-részvényeket sze­rezzen, hogy befolyást gyakorolhasson a szavazá­sokra. 11 óra tájban az üzlet ezekben a papírok­ban olyan lázas volt, hogy az árak egy és ugyan­abban az időben 25—30 százalékkal ingadoztak, sőt egy esetben 1000 dollárt is adtak készpénzben a részvény darabjáért. 11 óra után úgy tetszett, mintha már éppenséggel nem volna mire támasz­kodnia a piacznak. Az árfolyamok hanyatt-homlok estek. 11 óra 40 perc­kor tudomásra jutott, hogy a Morgan Company és a Kohn, Leb és társa c­égek éppen most abban egyeztek meg, hogy a Northern­ Pacific-részvényeknek a mai napon való szállítását nem akarják kierőszakolni. Erre a hírre a tőzsde általában javult. A kedvezőbb hangu­lat azután tovább is tartott. Egy órakor egy c­ég egy millió dollárt ajánlott fel kölcsönt 6 szá­zalékra és azt beszélték, hogy más c­égek is oda­­kölcsönzik rendelkezésükre álló tőkéjüket a kurzu­sok további hanyatlásának megakadályozása végett. A bankok mindazonáltal tartózkodók és arra hatá­rozták el magukat, hogy csak rendes ügyfeleiknek adnak kölcsönt. Egy óra 50 perc­kor 60 százalékot ajánlottak pénzért. Két óra tájban enyhült ugyan a lázas izgatottság, de még egyre tartott. Az árfolya­mok azonban mind a nap legalacsonyabb árfolyama fölé emelkedtek. Zárlatkor is nagyon izgatott volt még a hangulat rohamos árhullámzás mellett, de azért az árfolyamok a tegnapihoz képest jóval ma­gasabb színvonalukról nem estek vissza. Részvény­­forgalom 6.422.000 darab. A bécsi Allgemeine Versorgungsanstalt, ez a c­entralista­ időkből származó osztrák intézet, amelynek Magyarországon sok száz érdekeltje van, május hó 15-én tartja Bécsben közgyűlését, mely alkalommal igen fontos ügyek kerülnek tárgyalásra. Felette kívánatos, hogy a magyar érdekek minél tö­megesebben jelenjenek meg ezen a közgyűlésen, hogy jelenlétükkel és szavazatukkal diadalra segít­sék az úgynevezett «reform­pártnak» a­­ törekvéseit.

Next