Magyarország, 1902. január (9. évfolyam, 1-27. szám)

1902-01-24 / 21. szám

, esetleges tüntetéseknek és zavargásoknak elejét ve­gyék. A nagy intézkedések láttára a kereskedők a nagyobb forgalmú utakon mindenütt lebocsájtották üzletük vasredőnyét, de ezideig nagyobbszerű rend­zavarás sehol sem történt. A VI. kerületi kapitányság területén volt egy nagyobb csoportosulás, mely alkalommal negy­ven egyént állítottak elő. Az illetőket igazoltatás után szabadon bocsátották. — Baleset az annavölgyi bányában. Dürer József bányász Ferencz nevű 7 éves fia e hó 21-én délután iskolából hazamenet a bányába lóval föl­von­tatott zsöllyéken ugrálva pajkoskodott. De vesztére, mert ugrálás közben megcsúszott s a mozgásban levő zsöllyék közé esett s azok mintegy 20—25 lépésnyire vonszolták tova. A szerencsétlen gyermek fején oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életbenmaradá­­sához kevés a remény. — Puszta-Szent-Mihály — önálló község. A Puszta-Szent-Mihályi önálló nagyközség ügyében ma nagy küldöttség járt Beniczky Lajos, Pest megye al­ispánjánál. A küldöttség vezetője és szónoka, dr. Bentsik József szép beszédben adta elő a pusztai telepesek óhaját és kérte az alispán hathatós támo­gatását a megyénél levő kérvényét illetőleg, melyben a Csömör községtől való elválást és az önálló községesítést kérték. Az alispán szívesen fogadta a küldöttséget és ígérte, hogy támogatja és pártolólag terjeszti elő a beadványt, mert ha voltak is ezelőtt 6 évvel neki is kételyei az önálló községesítés iránt, ma már a telepeknek fejlődése megkívánja az ön­állósítást. — Bécs város bálja. Az új bécsi városháza pompásan feldíszített dísztermében tegnap éjjel zaj­lott le Bécs város bálja, melyet ő felsége és az egész udvar az idén is meglátogatott. A terem és helyiségei fényárban áztak és a nagy tükörablako­kon át kiáradt a fény az utczára, hol nagy néptö­meg csoportosult. Nyolcz óra körül kezdődött meg a báli vendégek felvonulása. Ő felsége előtt érkeztek meg Ferencz Ferdinánd, Lajos Viktor, Péter Fer­­dinánd, József Ferdinand, Henrik Ferdinand, Lipót­ Szalvátor, Ferencz Szalvátor,­ Frigyes Ágost és Rainer főherczegek. Ott lehetett látni továbbá a bá­lon az összes udvari méltóságokat, Cziráky gróf udvari főmarsallt, Körber miniszterelnököt az osztrák kabinet összes tagjaival, Krieghammer báró közös hadügyminisztert, Kállay Béni közös pénzügyminisz­tert és a diplomácziai kart csaknem teljes számmal. Tábornokok és katonatisztek igen nagy számmal jelentek meg, de legerősebben a klérus volt képvi­selve. A kiválóbb személyiségek közt feltűnt mr. Charles Schwab, az amerikai aczéltrust Budapestről visszatért elnöke. Háromnegyed kilenczkor a bál védnökei a báli zenekar hangjai mellett bevonultak a terembe. Élü­kön a helytartó nejével Kielmansegg grófnéval Lueger polgármester haladt. Féltízkor megjelent a király, akit Paar főhadsegéd és Apor báró szárnysegéd kísért. Az uralkodót, aki gyalogezrede egyenruháját viselte,„a lépcső alján a három polgármester üdvö­zölte. Ő felsége a tanácsterembe ment, ahol rövid ideig cerclet tartott. Azután sorba kezet fogott a nunéziussal, az olasz, német, orosz, franczia és spanyol nagykövetekkel és karját nyújtva a német nagykövet nejének, Eulenburg herczegnének, bement, a bálterembe, ő felségét követte Ferencz Ferdinánd főherczeg Kapnist grófnéval, Lajos Viktor főherczeg Fürstenberg Irma herczegnővel és Lipót Szalvátor főherczeg Trautmansdorf herczegnővel. Amik­or a menet a terembe ért és ő felsége a báli vendégek sorfala közt végighaladt, a zenekar a néphimnuszt játszotta. A felség fölment a díszemelvényre, mely előtt 26 pár volt fölállítva. A bált egy menüettel nyitották meg, melyet a fekete frakkos és fehér mellényes urak és a­ bécsi jelmezes hölgyek nagyon kecsesen lejtettek. Amikor a táncz véget ért, Kielmannsegg grófné a bécsi polgári társaság számos hölgyét, Lueger pedig több bécsi polgárt mutatott be ő felségének, aki azután többeket a jelenlevők közül megszólított, így megszólításával tüntette ki a király Mr. Schwabot, az amerikai aczéltrust elnökét is és tolmács segé­lyével hosszasan, igen szívélyesen beszélgetett Bécs város érdekes vendégével. — Ön ipa Budapesten volt ? — kérdezte a király. — Igen, felség, — válaszolta Schwab és rendkí­vüli tetszését fejezte ki a magyar főváros szépsége felett. — Mi a benyomása a monarchia iparáról ? — kér­dezte aztán a felség. — A képzelhető legjobb, sőt meglepő. Különösen a vasipar mondható tökéletesnek, amely mintául is szolgált az amerikai vasiparnak. — Pusztán szórakozásból, vagy üzleti érdekből utazik ? — kérdezte meg a király. — Szórakozásból, felség. De annyi újat láttam és tanultam, hogy utamat üzleti haszonnak is nevez­hetem ... Bécsből Német-, Franczia- és Angolor­szágba utazom aztán visszatérek Amerikába. A beszélgetés véget ért; a király még sajnálatát fejezte ki, hogy az amerikai hatalmas truszt elnökével tovább nem beszélhet; aztán szívélyesen kezet szo­rított mr. Schwabbal, aki el van ragadtatva a felség előzékeny udvariasságától. A bál fényesen sikerült. A király, mielőtt eltávozott, körüljárt a teremben és végül a polgármester föl­hívására megtekintette a városháza pinczéjét, ahol a bort, amelylyel megkínálták, nagyon megdicsérte. A pinczéből ő felsége még egyszer visszatért a bál­terembe, hol búcsút vett a méltóságoktól és a termet lelkesült ovácziók közt elhagyta. Lueger a lépcső aljáig kisérte, hol a király a bál szép lefolyását ismételve megdicsérte. — Zuglapok, álhirlapirók. A Budapesti Újság­írók Egyesülete a zugsajtó szemérmetlen garázdál­kodásainak leleplezésére indított mozgalmával már eddig is üdvös eredményeket ért el. Oesterreicher Márton honvédségi szállító a budapesti királyi ügyészséghez bünfenyítő feljelentést intézett Kun Arthur és ismeretlen tettestársai ellen zsarolás vétsége miatt. A zsarolók azzal fenyegették a honvéd­ségi szállítót, hogyha 100 forintot nem fizet, leleplezik az «Alkotmányban». A kérdéses czikk, melylyel a szállítót megfenyegették, az «Alkot­mányban» csakugyan megjelent, ha nem is azo­nos szöveggel, de a támadások ugyanazon vádakra voltak alapítva. Bonitz Ferencz, az Alkotmány fele­lős szerkesztője, tudomására hozta a választmány­nak, hogy a lapjában megjelent czikket Propper Lajos nevű egyén írta, akit neki teljesen meg­bízható helyről ajánlottak. Bemutatta továbbá Propper Lajos nyilatkozatát, melyben azt je­lenti ki, hogy sem Steingiesser Dezső, sem Kun Arthur nevű egyéneket nem ismer és velük nem állott semminemű összeköttetésben. A választmány konstatálta, hogy Alkotmány ez, lap a neki átadott köz­leményt teljes jóhiszeműséggel vitte a nyilvánosság elé és semmiféle sejtelme sem volt arról, hogy e közle­­ménynyel kapcsolatban, amelyet az Alkotmány szerkesztője a lapnak nem egy rendes munkatársá­tól kapott, de olyan embertől, akit neki megbízható helyről ajánlottak, ilyesféle visszaélések történtek. Mindezek megállapítása után a választmány ismé­telten fölszólítja a közönséget, hogy minden zsaroló kísérletet ugyanilyen módon hiúsítson meg, a tette­seket szolgáltassa át a büntetőbíróságnak. Barta Béla, a »Magyar Vendéglős- és Kávésipar« szerkesztője beküldötte az egyesületnek a Kölnben megjelenő »Wochenschrift des Internationalen Vereins der Gasthof-Besitzer« czímű lap január 18-án meg­jelent legutóbbi számát. A lap az itt, Budapesten megjelenő német zuglap zsarolásait leplezi le. »Illustrirte Sonntagsblätter« és »Das Neue Blatt« czimen jelennek meg ezek a lapok itt a fővárosban, amelyek szemérmetlen zsarolási kísérleteik által a Budapesten tartandó nemzetközi kongresszus sikerét veszélyeztetik. — Kardpárbaj. Véres kardpárbaj volt tegnap Fodor Károly vívótermében. Dr. Körmendi Lajos ügyvéd és Kornis Béla ügyvédjelölt álltak szemben egymással. Körmendi segédei voltak : Körber Gyula huszárfőhadnagy és Kánitz Géza . Kornis segédei: Kübel hadnagy és Fleischer Kornél hivatalnok. A párbaj feltételei rendkívül súlyosak voltak: bandázs nélkül, súlyos kardokkal, végkimerülésig. Mindjárt az első összecsapásnál Kornis súlyos sebet kapott a fejére. A vérzés elállítása után folytatták a párbajt. A második rendkívül heves összecsapásnál Körmendi Kornisnak a fék­eket és a csonthártyát átmetsző vá­gást adott a fejére, mire a párbajt megszüntették. Körmendi sértetlen maradt. Az ellenfelek már egy hónappal ezelőtt, háromszori golyóváltással, pisztoly­párbajt vívtak, amely sebesülés nélkül végződött. — Estély az angolkisasszonyoknál. Az an­golkisasszonyok kolostorában levő tanítónőképző se­­gítőegyesülete javára tegnap estély volt, melyen díszes és előkelő közönség jelent meg. Klupathy Jenő dr. egyetemi magántanár «Optikai csalódások» czímen érdekes, mozgófényképekkel illusztrált elő­adást tartott. Bornemissza Gabi úrhölgy olasz és franczia dalokat adott elő nagy tetszés mellett, vé­gül Perényi Heléna bárónő zongorán játszott el né­hány sikerült darabot. A közreműködőket zajosan megtapsolták.­ — RENDŐRI HÍREK. A nyomor áldozata. Mandl József mezőőri születésű 28 éves asztalos­segéd ma reggel Akadémia-utcza 17. szám alatti lakásán afölötti elkeseredésében, hogy hónapok óta nem tud munkába jutni, főbe lőtte magát. Sebesü­lése súlyos. — Az állandó ápolt. A mentőknek hónapok óta jó ismerőse Sinai Mórnc, egy szeren­csétlen szívbajos asszony. Hónapok óta csaknem mindennap összeesik az utczán és erős szivgörcs lepi meg. Ma is a mosonyi-utczai rendőrla­k­tanya mellett kapott szivgörcsöt a szerencsétlen asszony, akit aztán a Rókusba vittek.­ ­ Báli legyezők és álnvozok Kertész Tódornál. Népszínház. Szombaton: Ádám és Éva Vasárnap délután : Kuruczfurfang. Este: Ádám és Éva. Vígszínház. Szombaton: A dada. Vasárnap dél­után: A képviselő úr. Este: A dada. Magyar Színház. Szombaton és vasárnap: A Lotto ezredesei. Vasárnap délután: A kikapós pa­­tikárius. Uránia. Szombaton: A táncz. MAGYARORSZÁG, Budapest, 1902. péntek, január 24. Színházai műsora. Nemzeti Színház, Szombaton. Karácsonyi álom (Kezdete d. u. 5 órakor.) Vasárnap d. u.: Az arany ember, este: Tágra a királyné. M. kir. Operaház. Szombaton: Navarrai leány, Bajazzok. Vasárnap: Villars aragonyosai (Szoyer Ilona vendégfölléptével A kis-czelli panama. — Saját tudósitónktól. — Szombathely, jan. 23. A szomorú emlékű Kis-Czelli Takarékpénztár, melynek bukása annak idején az egész ország figyel­mét magára vonta, ma a szombathelyi törvényszék tárgyalási termében­­ feltámadt halottaiból. Ma kezdte meg a törvényszék a takarékpénztár volt tisztviselői ellen támasztott bűnpör tárgyalását. Az, aki a takarékpénztár ügyeit éveken keresztül vezette, lelke s egyszersmind démona volt az inté­zetnek. Rosenberg Lajos kiszabadulván a vizsgálati fogságból, megszökött Amerikába, azóta nem keresi senki s ma csak Ritt Károly, a volt főköd­velő s az intézetnek pörbe fogott többi tisztviselői, az igaz­gatóság és a felügyelő-bizottság tagjai ülnek a vád­lottak padján. A tárgyalási terem zsúfolásig megtelt hallgató­sággal. A vidékről is sokan bejöttek Szombathelyre, különösen azok, akik Rosenbergben bízva, a kis­­czelli takarékpénztárban helyezték el pénzüket. A tágyalásról, mely ma reggel kezdődött, tudósítónk ezeket telefonálja : Az ügyészség vádirata alapján a törvényszék vád alá helyezte Rott Károlyt, a takarékpénztár volt fő­könyvelőjét, Pick Henriket, Vidor Mártont, Gefin Lajost, dr. Havasi Bélát, Jagicza Lajost, Gömbös Ferenczet, Spiszits Lászlót, Sípok Bertalant, Schreiber Bernátot, Weisz Kálmánt, Fischert és Károlyi Endre igazgatót, a felügyelő-bizottság tagját. A törvényszék elnöke Szalay Ágoston törvényszéki bíró, az itélőtanács tagjai Prugberger Vincze és dr. Halász Ernő törvényszéki bírák. Az ügyészséget dr. Fejérpatakyi László kir. ügyész képviseli. A vádlot­takat dr. Gyöngyösi Tivadar, dr. Pleinik Ferencz, dr. Estl Imre, Gombás Sándor, Markovits Gyula, Feldmann Bódog, dr. Németh Gyula, Fischer Károly és Schreiber Zsigmond ügyvédek védik. Az elnök reggel 9 órakor megnyitotta a tárgya­lást, ismertette a védlevelet s nyomban Ritt Károlyt, a takarékpénztár volt főkönyvelőjét hallgatta ki. — Bűnösnek érzi-e magát — kérdezte tőle az elnök. — Nem én. Hamis tételeket az intézet üzleti könyveibe nem vezettem s nem volt részem azokban a m­anipulácziókban, amelyek az intézetet romlásba vitték. — Honnan van az, hogy a könyvekben 953.000 forint váltótartozás szerepel, a szakértők megálla­­tása szerint pedig csak 368.000 forint volt a tény­leges tartozás. — A könyvekben a folyószámlabeli tartozás is e tétel alatt van kimutatva. A folyószámla tartozás czímen is csak 64,000 írt szerepel, holott valóságban 500,000 forint folyó­számla tartozás volt. — Engem Rosenberg igazgató utasított, hogyan vezessem a könyveket, én vakon bíztam benne, annyi­val is inkább, mert Rosenberg egy nyilatkozatot mutatott nekem, mely szerint a Rosenberg-család egész vagyonával jótállt az intézetért. Én tudtam, hogy Rosenberg vagyonos ember s vagyonát egy millióra becsülték, tudtam azt is, hogy Rosenberg Sándor gyógyszerész is jómódú ember s így nem kellett attól tartanom, hogy a család ne fedezné a takarékpénztárt. — Hogy magyarázza azt, hogy 1895-ben Rosen­berg Lajos 250.000 forintot fizetett folyószámla tar­tozására s a könyvelő mégis 350.000 forintot, tehát 150.000 forinttal többet törölt Rosenberg tarto­zásából. — Erre nem emlékszem. Az elsök fölhivására Grábler könyvszakértő meg­mutatja Rittnek az inkriminált tételt. .. Ritt: Hasonlít az írásomhoz ez a bejegyzés, de mégsem az én írásom, valószínűleg a Rosenbergé, mert neki szakasztott olyan írása volt, mint nekem ... Elnök (Ritthezi: Önnek nem volt vagyona s az intézetnél mégis 15.000 forint hitele volt, hát ez hogy történhetett? — Előlegképpen kaptam ezt az összeget, amit különben váltómmal fedeztem s egy 2500 forintos biztosítási kötvénynyel . . . Ezután Scheibernek, a felügyelőbizottság elnö­­kének kihallgatása következett. Vallja, hogy a fel­­ügyelő-bizottság rendszeres vizsgálatot nem fogant

Next