Magyarország, 1902. február (9. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

Budapest, 1902. szombat, február 1. MAGYARORSZ­ÁGIG vaira, kijelentvén, hogy azokat az állitásokat, ame­lyeket a kérvény tartalmaz, a vizsgálat elrendelése­­esetén bizonyítani is fogja tudni. Újból kéri a vizs­­­­gálat elrendelését s hozzájárul ahhoz, hogy dr. Sa­­­­mássy János kihallgattassék azokra nézve, amik a­­ kérvényben reá vonatkoznak. Amiket a választás vé­­­­dője ellenkérvényében fölhoz, az nem lehet tárgya jó bizonyításnak, mert nevek nélkül vádol. Ragályi dr. viszonválasza után Paiss elnök ki­jelentette, hogy a védő jogosítottnak hihette magát­­a nevek mellőzésére, amelyeket különben írásban benyújtott, mert hiszen ő már lojálisan megengedte­­ a kérvényezők meghatalmazottjának, hogy a tárgyalás­­ gyorsabb menete érdekében mellőzhesse a neveknek élőszóval való ismétlését. A Kúria határozatát holnap hirdetik ki. A szálkái mandátum. A Jakabffy István ellen beadott peticzió dolgában a Kúria II. választási ta­nácsa ma délelőtt hirdette ki végzését. A Kúria a bizonyítási eljárást elrendelte, s foganatosításával a budapesti kir. ítélőtáblát bízta meg.­­ Sopron házadómentessége. Lukács László pénz­ügyminiszter a Sopron szab. kir. város részére az 1896. évi XXIII. törvényczikk 5. §-a alapján enge­délyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában a következő jelentést terjesztette a képviselőház elé. A házadótörvények némely intézkedéseinek módo­sításáról szóló 1896. évi XXIII. törvényczikk 5. §-a felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a legalább 10.000 lakossal bíró, az általános hátbéradó alá tartozó oly helyeken, hol nagyobb terjedelmű és ki­­­váló fontossággal biró városrész-rendezések szüksé­gessé teszik, s azok 1905. évi deczember hó végéig végrehajtatnak, az addig ott felépült és lakható ál­lapotba helyezett, legalább is egyemeletes házakra nézve az idézett törvény 4. §-ában említett 15, ille­tőleg 12 évi házadómentességet további három év­vel meghosszabbíthassa. A törvény ezen ked­vezményének megadásáért folyamodott Sopron sza­bad kir. város közönsége. A folyamodó városi közönség kérelmének elbírálhatása végett elren­deltem, hogy az engedélyezendő adómentes­ségre vonatkozólag a részletes építési és szabá­lyozási tervek segélyével a helyszíni szemle tartassék meg. A megtartott helyszíni vizsgálat kiderítette, hogy a tervezett városrész-rendezések tényleg nagyobb ter­jedelemmel és kiváló fontossággal bírnak, mert míg egyrészt az e városban mutatkozó lakáshiány a ter­jeszkedést okvetlenül szükségessé teszi, addig a fen­­forgó közlekedési akadályok elhárítása érdekében ebben a városban uj utczák, utak és terek nyitan­­dók, illetve a meglevőknek jó része széles­itendő. Minthogy pedig az 1896. évi XXIII. törv.­czikk 5. §-a rendkívüli házadómentesség kedvezményét oly helyekre biztosítja, hol nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrész-rendezések szüksége fo­rog fönn, a nevezett város közönsége által tervbe vett város­rendezések megfelelnek azon feltételeknek, melyekhez az idézett törvényszakasz a szóban levő kedvezmény elnyerését köti. Ebből kifolyólag az 1896 évi XXIII. törv.-czikk 5. §-ában nyert fölha­talmazás alapján megengedtem, hogy Sopron szab. kir. városnak a másolatban tisztelettel idemellékelt leiratomban fölsorolt utczáiban és terein 1900. évi deczember hó végéig fölépült és lakható állapotba helyezett legalább is egyemeletes házakra nézve az idézett törvény 4. §-ában említett 15, illetőleg 12 évi házadómentesség további három évvel meghosz­­szabbíttassék. Hatott arra, hogy a dinasztia és nemzet között nem lehet soha teljes az összhang, mert a kettő előtt más-más ideálok vannak. Más a hely­zete az olyan népeknek, amelyekben az ural­kodó család összeforr a nemzettel. A beszéd általános tetszést aratott az egész Házban. Ma szóhoz jutott az agráriusok egyik veze­tője, gróf Zselénsz­­y Róbert, aki a küszöbön álló nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokra való tekintettel erős és hathatós védelmet kért a nemzeti munka és termelés számára, továbbá nagyon határozott állást foglalt a fedezetlen határidőü­zlet­ek­en. Az ülés elején gróf Benyovszky Sándor be­szélt, kinek okos, gyakorlati fejtegetéseit szíve­sen hallgatta az ellenzék. Részletes tudósításunk a következő : Apponyi Albert gróf elnök megnyitva az ülést, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Bemutatja a Kúria átiratát a vonatkozó ítélettel együtt, mely szerint a gróf Zichy Jenő képviselő választásának érvényessége ellen beadott kérvényt a Kúria elutasította. Ennek folytán Zichy Jenő gróf, miután választása ellen sem panasz, sem kifogás nem létetett, végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Lukács László pénzügyminiszter: Beterjeszt egy jelentést Sopron sz. kir. város részére az 1896. évi XXIII. tcz. 5. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában. Előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasitlatik. Kammerer Ernő, a pénzügyi bizottság előadója: Benyújtja a pénzügyi bizottság előterjesztését a mi­niszterelnök jelentése tárgyában, amely az állandó országház építésének 1900. és 1901. évi elhaladá­sáról szól. A miniszterelnökség költségvetésével egyidejűleg tárgyaltatik. i-------------•,----- . i. ~~ . . — A képviselőház ülése. Budapest, január 31. A költségvetési vita mai — negyedik — nap­ján ismét visszaterelődött tárgyilagos medrébe és három igen érdekes nyilatkozatnak szolgált keretéül. A budgettárgyalás iránt az idén, úgy látszik, nagyarányú érdeklődés mutatkozik a kormánypárton is, melynek tagjai az elmúlt esztendőkhöz képest sokkal nagyobb számban vesznek részt. Nagy hallgatóságot gyűjtött maga köré dr. Papp József, aki a magyarországi románság nevében biztosította a magyar nemzetet hűségéről és határozottan kijelentette, hogy a passzivitás­nak és a dákorománizmusnak Magyarországon többé helye nincs, mert a magyar állam védő­szárnyai alatt minden nemzetiség istápolhatja a maga kultúráját. Igen érdekes beszéd volt a dr. Krasznay Fe­­renczé, a Kossuth-párt egy új tagjáé, aki már százbeszédével egyszerre kiváló pozíc­iót vívott ki magának a pártjában. Nagy tanultságra és alapos készültségre valló fölszólalásában a ma­gyar nemzet teljes önállóságra törekvő küzdel­­mwának wvffvs orfitiaival irtla­wtfltt és rítünk* A költségvetés. Elnök: Következik az 1902. évi költségvetés ál­talános tárgyalásának folytatása. Benyovazky Sándor gróf. A költségvetés ugyan­abban a hibában leledzik, mint az előző évek költ­ségvetései. Az előre nem látható kiadásokra semmi előirányzás nincsen. A pénzügyminiszternek mindig egy bizonyos összeget kellene előirányozni az előre nem látható kiadásokra. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbalon.) Az ország gazdasági válságáról szól ezután. Elismeri, hogy más államokban is van gaz­dasági válság, de ily nagyfokú, oly nagyterjedelmű, mint nálunk, nincs. Gazdasági válság lesz nálunk mindaddig, míg a kormány az önálló vámterületet be nem hozza. Ezt kívánja különösen mezőgazda­ságunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elkerülhetetlen szükség az önálló vámterület. A nép túl van terhelve adókkal. A községi pótadó mindenütt folyton szaporo­dik, pedig ezelőtt számos község és város volt, ahol a pótadót csak híréből ismerték. Itt vannak azután a fogyasztási adók, melyek szintén magasak. Ada­tokkal igazolja a fogyasztási adók nagyságát. Sürgeti az adóreformot. A rejtett fölöslegek felét legalább a kisbirtokosok nyomasztó helyzetének javítására kell fordítani. Ha nem segítenek ezen az osztályon, vagy koldusbotra jut, vagy pedig kivándorol. Addig segítsünk, tehát rajtuk, míg nem késő. (Helyeslés a szélsőbalon.) A telekkönyvek rendezetlenek nálunk, de különösen a kisgazdák telekkönyvei. Ezen segí­teni kell. A gazdának két hitel­forrása van csak: a takarékpénztárak és hitelszövetkezetek, de az utóbbiak is a takarékpénztáraira vannak utalva. Már­pedig az világos, hogy a takarékpénztárak nye­reségre dolgoznak, s így olcsó hitelhez nem juthat a kisgazda. Rendesen 8, de 10 százalékot is kell fizetni. A kisbirtokosok érdekében tehát nagy akc­iót kellene megindítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) A vidéki pénzintézetek és takarékpénztárak semmi támogatásban nem részesülnek a kormány ré­széről. A kormány helyezzen el állampapíro­kat olyan vidéki pénzintézetekhez, melyek fel­ügyelete alatt állanak, akkor ezek a hitelszö­vetkezeteknek is könnyebben segíthetnek. A tiszt­viselők fizetésjavításáról szólt ezután s e kérdés gyökeres, méltányos s mielőbbi megoldására hívta föl a miniszter figyelmét. Ha a nagyobb javadal­mazású tisztviselők fizetését most nem is emelik, de legalább a kisebb fizetéssel bírók fizetése javíttas­sák. Ennél a kérdésnél különben nagyon vigyázato­­san kell eljárni, az adózó polgárok érdekeiről nem szabad megfeledkezni s az államkincstárt túlter­helni. A nagyobb javadalmazású tisztviselők tehát várjanak még, míg eljön az ideje s az államnak módjában áll a fizetésemelés. A tisztviselők számá­nak lejebb szállítását nem helyesli, de szaporítani sem szabad, maradjon meg a mostani helyzet s oszszák meg czélszerűen a munkát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A munkáskérdésről szól végül. Munkásviszonyain­­kat nem lehet a külföld munkásviszonyaihoz ha­­sonlítani.­Nálunk, minél tovább dolgozik a munkás, annál többet keres. Ezért nem volna helyes, ha a törvényhozás megvalósítaná a munkások óhajig behozná a 8 órai munkaidőt. Áll ez úgy a gyári, mint a kézmű és mezőgazdasági munkásra. Elismeri, hogy a kormány a munkásnyomor enyhítésére tett valamit az úgynevezett inségmunkákkal. Az inségmunkáknak nem barátja. Másképp kell megoldani ezt a kérdést. Az inségmunkákból a nyomorgó munkásoknak ren­desen nincs semmi hasznuk. A vállalkozók és alvál­lalkozók vágják zsebre a hasznot. Radikálisan nem segítenek az inségmunkák, csak ideig-óráig. Gyöke­resen és alaposan kell segíteni a munkásokon. A munkásnyomort előidézi a gyárak és vállalatok vál­ságos helyzete s a fővárosban uralkodó roppant drágaság. A józan munkás sem tud megélni kerese­téből. Pedig Budapest Európa legolcsóbb városa le­hetne, hisz mezőgazdasági állam vagyunk. Az életet kell olcsóbbá tenni, ezzel segíthetünk a munkásokon. Munkásellátási szövetkezeteket kellene e czélból nem­csak a fővárosban, hanem az ország minden vidé­kén felállítani. Az államnak nagyon kevés áldozatába kerülne, ha a munkások nyomorán alaposan és gyökeresen akar segíteni. Felszólítja a kormányt, hogy ne saj­nálja ezt a kevés áldozatot. (Élénk helyeslés a szélső balon"­. A költségvetést nem fogadja el, hanem csat­lakozik Kossuth határozati javaslatihoz. (Élénk he­lyeslés és éljenzés a szélsőbalon. Szónokot többen üdvözlik.) Papp József: A haza nagy érdekeit kell a nem­zet minden fiának, beszéljen az bármilyen nyelvet, szem előtt tartani. (Egy hang: Hóra és Kiosk .) Hóra és Kloska nem vezettek fajharczot, hanem az a parasztság lázadása volt a nemesség ellen. A né­pet nem szabad félrevezetni. Szól a hazai románság viszonyáról. A románok hű fiai a magyar hazának. A hazai románok között van sok nemes, a ki ne­mességét nem hazaárulásért, hanem a haza érdeké­ben teljesített szolgálatért kapta. A haza nagyságára és a társadalom összetartására kell minden osztálynak törekedni. Utal arra, hogy Amerikában is sok nemzetiség van, melyek békés egyetértésben dolgoznak a kultúra szolgálatában. A hazai románság teljesen szakított a dákoromán­­sággal és a passzivitással. A lefolyt választás is azt bizonyítja, hogy a passzivitásnak most már nincs jogosultsága. Majd a választókerületek beosztásának abnormitásáról beszél és ezeknek megszüntetését sürgeti. A választási tisztaság ellen is sok panasz hangzott. Ezen segített a kúriai bíráskodás. Oly pár­tatlanul itél a Kúria, hogy még a nemzetiségi sajtó sem talál ellene kifogást. A románok passzivitását elitéli. Ha van a románoknak panaszuk és sérelmük, lépjenek ki a passzivitásból s adják elő ezeket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a magyarok ezelőtt ezer évvel hazát nem alapítottak volna itt s be nem ékelték volna magukat az északi és délszláv népek közé, ma nem volna románság. A dákoromán nemzet soha meg nem alakult volna, nem bírt volna fönn­­állani. A kormány terjeszsze ki akczióját ne csak a ruthénekre és a székelyekre, hanem a hegyvidéki románságra is. (Helyeslés a jobboldalon.) Miután látja, hogy a kormány ezt az országot nag­gyá, egységessé és erőssé akarja tenni, azért elfogadja a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök az ülést 10 perc­re felfüggeszti. Szünet után. Krasznay Ferencz: Az a kérdés, váljon a költ­ségvetés reális-e, másodrendűvé válik amellett a kérdés mellett, hogy a kormány politikája reális-e, éppen ezért nem foglalkozik szorosan a költségve­téssel, hanem vizsgálat alá veszi a kormány politi­káját. Igazságokat keres­ Magyarországnak nem lehet az a feladata, hogy egyszerűen létezzék, hogy napról­­napra éljen és tengődjék, hanem az, hogy odaálljon azoknak az országoknak sorába, ahol a közszabad­ság és a kultúra elvei az uralkodók. Kossuth Lajos politikája a függetlenségi párt politikája, ennek a füzénél igyekeznek ők fejleszteni az országot a függetlenség felé. Kossuth Lajos politikája az igazi demokrata politika, elismerték ezt azok az országok, melyek igazán a dem­okrác­ia alapján állanak. Az eddigi kormányrendszer nem ebben az irányban vezette a kor­mányzást. Legfőbb hibája ennek a politikának, hogy nagyhatalmi hóbortokat űz, amelyek nincsenek arányban "a mi gazdasági viszonyainkkal, s elha­­nyagolta a nemzeti állam kiszélesítését. Deák Ferencz maga sem bízott az osztrák politikában s azért keresve kereste az önállóság útját. A szabadelvű kormány a hagyományos udvari politikát követi s ezzel alapjában elhibázta azt az utat, amelyen et országnak haladnia kell. Magyarország nem arra van hivatva, hogy ezt a rozoga összmonarchiát kihúzza a sárból. Ebben az országban mindent szabad bántani, de nem szabad megszentségteleníteni a monarchia három oszlopát: a hadügyet, a külügyet s az Ausz­triával való gazdasági kiegyezést. A liberalizmus csak elégér, mert itt benn az országban nem látjuk a liberalizmus vívmányait, a hagyományos osztrák politika uralkodik itt, a nép elszegényedik, az ipa­ros, kereskedő tönkremegy s 25 év alatt a monarchia föntartására milliárdokat áldoztunk. (Helyeslés balról. Hibáztatja, hogy az államhatalom egészen észrevétlenül alapjaiból kiforgatta az önkormányzást, a parlament sem teljesíti hivatását, nem termel eszmét s mindez a kormány hibája, mely a maga részére teremtette meg !.

Next