Magyarország, 1902. április (9. évfolyam, 78-103. szám)
1902-04-01 / 78. szám
A legjobban tudja azt Lukács László, aki halmozza már föl a pénztári készletek millióit, hogy a magyar kormányok ne mentegethessék magukat, holmi üres kifogásokkal, hogy az ország szegény és hogy pénz nincs. Mert pénz igenis van és amint a pénzügyminiszter meg is mondotta, ha eljön a nagy hadügyi új beruházások szüksége — akkor félre kell tenni apró-cseprő belügyi dolgainkat (értsd földmivelés, kultúra, ipar, kereskedelem, közigazgatás stb.) és meg kell adni a birodalomnak azt a mivel tartozunk. Évek óta t. i. csakis ennek adunk, a militarizmus molochjának, a bécsi nagyhatalmi politika fantazmagóriájának. Soha telhetetlenebb és falánkabb nem volt ez az utálatos osztrák politika, mint az utolsó évtizedek alatt. Míg a tanítók, tisztviselők, munkások, iparosok, gyárosok, kereskedők és más tisztes keresetet űzők szenvednek és nélkülöznek nálunk, addig ez a moloch terpeszkedik, gögösködik felszívja összes életerőinket és ráadásul le is néz és meg is vet bennünket. Aggodalommal nézünk ma is a meginduló bécsi tanácskozások elé. Majd halljuk, hogy «arányba hozták ismét az ország teherviselési képességével» a birodalmi miniszter urak kívánalmait. Nem lesz több követelés, mint eddig volt, legfeljebb 4,5 millió korona ezen, vagy azon a czímen. Örülhetünk tehát, hogy a nagyobb bajt elhárította a végzet és a kormányok »gondossága« fejünk felöl. Mindössze is 131 millió korona az évenként, ami most a közös miniszteri tárcák kiadásaiból egymagára Magyaországra esik. Legyen tehát hála és örvendezés az egész országban, hogy ily csekély összeggel megelégszik a birodalmi eszme még ebben az évben is és nem követel nagyobb áldozatokat a magyar nemzettől, harczolt nagyságukért. Ki teszi ezt, ki kezeli ezt az óriási kétfejű ollót, ha nem ugyanaz a titkos kéz mindenütt ? Divide et vinces! Divide et impera! Ez a magyar globus pedig, mely számos nemzetiségi czikkekkel van tarkázva, horvát, tót, oláh, szász, olasz és Isten tudja, mily színekből — még magyarból is — összeöltve, már egy tarka lapdához hasonlít, mely arra röpül, amerre fújja a magyar állampolitikai szél, vagy amerre elütik — Bécsből. 16 Mi az államférfias bölcseség? Megszerezni és megtartani — mondjuk. És fölhasználni — tegyük hozzá. De hogy használjuk föl a »gyöngyöt«, mikor egy lex in perfecta áll útjában. Mert végleges döntéshez itt egy hármas regnikoláris bizottság (magyar, olasz, horvát) egyértelmű intézkedése kell. De mikor fognak ezek hárman egyértelemre jutni! Nem vagyunk mi hódítók sehol, otthol se vagyunk otthon, nem mint a derék csehek anno einzban. Özönlik ide tavasz nyiltával a mi népünk, de föllépése is oly bizonytalan; csak a rossz idegen nyelv használat árulja el őket. Az idevaló szegény magyarok pedig a kávéházban egyedül hallgatják a tenger mormolását. Rájuk ismerhetünk: egy csomó magyar lap a kezükben; (s kedves ilyenkor minden lap, minden betű, csak magyar legyen) ezek vagyunk mi. De él még szittya a tengerparton, nemcsak az államhivatalokban; itt az »Adria« gárdája, hazafias, éber szellemmel; csak magyar nyelv a mi intézeteink kezelésében s társaságukban is mindenütt. Az Andrássy, Szapáry, Ürményi korzók a mieink, (csak még az első: a Kossuth-utja marad hátra!) a kék tengeren pedig itt himbál az öreg »Jókai« (míg ő Abbáziában sétál babérai alatt) és itt vesztegel még »Hegedűs Sándor" az Európa ablaka alatt, (bár ő maga már túljár a Herkules oszlopain). Csak az »Ernőt* nem látni sehol. (a néhai »Dániel Ernő* hajóját igy hívja az olasz.) És még nem látjuk »Horánszkyt* .. Mit sem tesz, meg fog ő is jelenni a kikötőben. * És mégis mozog ez a magyar föld! Mozog még a parlamentben is. Mozog előre itt a tengerparton is. S politikai eszménye, a mivelődés és testvériség, győztesen nyomul előre az apró nemzetiségi indulatoktól szakgatott területeken. Szlavóniában Daruvárott, hol a Tüköryek teljesítik földesúri nagy feladatukat, mint nagybirtokosok a népek legmélyebb rétegei közt is fenntartva a a békés társadalmi kapcsolatot, már alakul a magyar közművelődési egylet; a magyar iskoláztatás mellett fő czélja a testvéri közegyüttérzés emelése a nemzetiségek közt; élén Földváry Jenő áll, misszionárius lelkész, a legbuzgóbb apostol. Meg is lesz a közérdeklődés mellett, az Emke szervezeteként, egész Szlavóniára, nem kellenek e zászló alá katonák, — majd küld Wlassies tanítót Csáktornyáról! S te, gyöngy Fiume? Sok víz fog még addig lefolyni a Fiuméra vizén, míg a te tengered egészen magyar lesz. De magyar tenger lesz az és csöndes, csak arra gondolj, honnan fúj rá a szél, mely felzavarja, hogy a zavarosban halászszon? Az öreg Lónyay Jánostól kérdezte azt Bécsben Komjáthy Béla (aki most zarándokolt hajón Rómába eklézsiát követni.) — Hogy tetszik neked Bécs? — Sehogy. — Hát aztán mi szeretnél lenni Bécsben? — Én ? Kukorczacsősz a Szent-István-téren ... Ez a kis kukoriczacsőszség kellene nekünk csak a tengeri nagyhatalomhoz ! MAGYARORSZÁG, Budapest, 1902. kedd, április I Budapest, márcz. 31. A Jeépviselőház csütörtökön, április 3-án délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a kereskedelmi tárca 1902. évi kötségvetésének tárgyalását. A vámtarifa és vámtörvény. Bécsiül jelentik: A közös vámtarifa előkészítésében az utóbbi időben nem konstatálható valami lényegesebb haladás. Az osztrák és magyar kormány között még fennálló, már csak lényegtelen véleménykülönbségek még nincsenek eloszlatva. A magyar kereskedelmi minisztériumban beállott változás megakasztotta rövid időre a tárgyalásokat. Ezidő szerint mindkét kormánynál a vámtörvény előkészítésén dolgoznak. A kereskedelmi törvény revíziója, Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter kevéssel visszalépése előtt Neumann Ármin dr. orsz. képviselőt és kiváló jogászt kérte fel a kereskedelmi törvény revízióját tárgyazó tervezet elkészítésére. Hegedűs viszszalépése után Neumann Ármin dr. szükségesnek találta e tárgyban az új miniszterrel, Storánszky Nándorral tanácskozni, amely tanácskozás a napokban megtörtént s abban Nagy Ferencz dr. államtitkár is részt vett. Ez alkalommal megállapodás jött létre a lényegesebb irányelvekre nézve, minek folytán Neumann Armin dr. a tervezetet rövid időn belül el fogja készíteni. A katonai büntető törvénykönyv. A király — mint Bécsből jelentik — kihallgatáson fogadta Schönaich altábornagyot. A kihallgatás az új büntetőtörvénykönyv ügyével áll kapcsolatban. Az új javaslat tudvalevőleg a közös hadügyminisztériumban készült Schönaich báró elnöklete alatt. A javaslat szerkesztésének befejezését tegnapelőttre várták, de időközben Budapestről, hol a javaslatot szintén tanulmányozza egy katonai bizottság, az a távirati értesítés érkezett Bécsbe, hogy az munkálatait csak a jövő héten fejezheti be. Erről tett jelentést ő felségének Schönaich báró. ...........-JEL.......................... KÜLFÖLD. A hármas szövetség. Berlin, márcz. 31. A velenczei találkozás nagy megelégedéssel töltötte el az itteni politikai köröket Prinetti nem gördített akadályokat a hármas szövetség megújítása elé és a két hatalomnak egymáshoz való viszonya a lehető legjobb. Róma, márczius 31. (S..) A eTribuna», amelynek Prinettivel való összeköttetése ismeretes, azt írja, hogy Prinetti igen jókedvű. Bülow gróf örömét fejezte ki afölött, hogy Olaszország ismét közeledett Francziaországhoz, mert ez annak a bizonyítéka, hogy a hármas szövetség államainak szabad kezük van. Bülow gróf azonkívül kijelentette, hogy az új kereskedelmi szerződések kedvezőbbek lesznek Olaszországra nézve. Nevezetesen megígérte, hogy meg fogja akadályozni az agráriusok agitáczióját az olasz búzabehozatal ellen. Róma, márczius 31. (S. 1.1.) Prinelti tegnap hosszabb kihallgatáson volt a királynál és előterjesztést tett a velenczei találkozás eredményéről. A király nagy érdeklődéssel hallgatta meg Prinettit és végül gratulált neki a sikerhez. Hogy mi volt az eredmény, az kivilágíg az Agenzia Italiana hivatalos kommünikéjéből, amely így hangzik : «A velenczei találkozásról szóló hírek kétségtelenné teszik annak politikai jelentőségét. Balcio gróf és Prinetti találkozása igen szívélyes jellegű volt. A két államférfiunak módjában volt megállapítani azt, hogy mindkét részről fönnáll az őszinte óhaj arra nézve, hogy a két szövetséges állam közti benső viszony teljes egészében föntartassék és hogy a két ország közt kötendő kereskedelmi szerződések megkötésének nincs komoly akadálya.* Az új bulgáriai török biztos. A szultán tudvalevőleg azzal fejezi ki Bulgária fölötti szuverenitását, hogy Szófiában egy török császári biztost tart. Ezt az állást hosszú időn át Nedzsib Melhimé basa töltötte be, aki azonban annyira túlbuzgó volt, hogy ugyancsak sok kellemetlenséget okozott a bolgár fejedelemnek és a kormánynak. Nevezetesen állandóan résen volt és mint a le garde de dame lépten-nyomon megakadályozta Bulgáriának Oroszországgal való kacérkodását. A fejedelem addig panaszkodott e miatt a portánál, míg végre Nedzsib Mellamét visszahívták és helyébe Ali Farudi béget nevezték ki. Az új császári biztos, — mint Szófiából jelentik — tegnap adta át Ferdinánd fejedelemnek megbízó levelét és a fejedelem szívélyes hangú beszédet intézett hozzá. Az ó-budai takarékpénztár közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 31. Tizennyolcz részvényes s néhány kiváncsi ó-budai tőkepénzes szorongott ma délelőtt a takarékpénztár egyik szűk szobájában, ahová közgyűlést hirdetett az intézet igazgatósága. Azok után, amik a takarékpénztárt az utolsó hetekben szomorú hírességre segítették, zajos közgyűlést vártak Ó-Budán; ez a várakozás azonban nem lelt kielégítést, csöndesen, mintha mi sem történt volna, folyt le a közgyűlés, melynek egyetlen érdemleges tárgya az volt, hogy az igazgatóság felhatalmazást kért a közgyűléstől május havában összehívandó újabb közgyűlésre, mert Augenschein Adolf ügyvezető-igazgató öngyilkossága s Adler Károly könyvvezető eltűnése lehetetlenné tették a mérleg és üzleti jelentés elkészítését. Májusig elkészülnek azzal a mérleggel, melynek tételei nemcsak az elmúlt esztendő üzleti eredményeivel fognak leszámolni, de belenyúlnak majd az 1902-ik év első negyedének szomorú eseményeibe is, hogy ezekről hiteles értesülést nyerjenek a részvényesek. Ez történt a mai közgyűlésen, s még az, hogy az igazgatóságnak köszönetet szavaztak, mert a lefolyt válságos napokban minden igyekezetét arra fordította, hogy elhárítsa az intézetről azt a veszedelmet, amit a megriadt betevők félelme okozhatott volna — ha idejekorán nem gondoskodik a kisebb betevők kielégíttetéséről. Ebben nagy segítségére voltak a főváros előkelő pénzintézetei, amelyek az óbuda takarékpénztár váltótárczájának megvizsgálása után