Magyarország, 1902. május (9. évfolyam, 104-129. szám)

1902-05-01 / 104. szám

Budapest IDUS. csütörtök, május 9. MAGYARUttiZAU utazása nem szabad, hogy Canossába való utazás legyen. (Élénk tetszés) Schuhmayer behatóan fog­lalkozik a munkásvédelemre vonatkozó törvényhozási intézkedésekkel.­ ­ A képviselőház ülése. Budapest, április 30. Bőséges alkalma nyílott ma a Háznak és a zsúfolt karzatnak arra, hogy vicczekben gyö­nyörködjék. A szellemeskedés, a szellemeskedni próbálgatás jegyében folyt le a mai ülés. Az elsőt megcselekedte Rákosi Viktor, a másodikat Fejérváry Géza báró táborszernagy úr. És amennyire sikerült a czélját elérnie Rákosi Viktornak, annyira nem sikerült az a hon­védelmi miniszternek, akinek egyéb ambíc­iói is lehetnének, mint többé-kevésbbé­rzetlenül, helylyel-közzel meg éppenséggel ízléstelenül mulattatni a kormánypártot. Avagy talán a maga kegyelmes személyével akarja kárpótolni párt­­híveit a Sipuluszért? Az ülés elején a kvóta-bizottság és a delegá­­czió képviselő-tagjait választotta meg a Ház. Az elsőben az ellenzéket Major Ferencz, emek­ben Holló Lajos, Okolicsányi László független­ségiek, gróf Zichy János, Rakovszky István és gróf Wilczek Frigyes néppártiak képviselik. Azután rátért a Ház a honvédelmi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalására. Wil­­czek Frigyes gróf higgadt modorban adta elő a maga és pártja kifogásait, különösen a kétévi katonai szolgálatot követelve. Nessi Pál már he­vesebben támadta a hadügyi és honvédelmi kormányzat hiányait. Rákosi Viktor — miként fönnebb már jeleztük — a talpraesett szellemi sziporkák özönével borította fel nagyképüsköd külpolitikánkat. Azokat a milliókat reklamálta, amiket nagyhatalmi légvárainkba ölünk. — Pedig csak kibiczek vagyunk — mon­dotta — a hármas­ szövetségben, akár csak Qoluchovszky Agenor külügyminiszter úr a Jockey klubban. Perczekig tartó — és a kormánypártról leg­jobban harsogó derültség igazolta, hogy — fáj­dalom — mennyire találó a kitűnő humorista hasonlata. Széll Kálmán mulatott rajta a leg­jobban. Münnich Aurélhoz is volt egy jóízó meg­jegyzése : — Pulszky Ágoston halála óta ő a legkivá­lóbb katonai szaktekintélye a delegácziónak: gárda, amely soha meg nem hal, de mindig megadja magát. Münnich Aurél nem is késett kijelenteni, hogy ő bizony minden kormányban megbízik, még ha a függetlenségiek kerülnének is a bár­sonyszékekbe. Hát ezt el is lehet neki hinni. Szünet után Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter emelkedett szólásra, hogy a vitában elhangzott eddigi megjegyzésekre reflektáljon. Nohát ez nem volt komoly dolog. Harmadfél órán keresztül egyebet se tett,mint hogy a legbrü­szkebb hatalom álláspontjáról lekicsinyelni igyekezett a nemzeti aspiráczióknak tegnap és ma elhangzott igéit. A nagyméltóságú és kegyelmes humorista vicczei azonban csak mögüle arattak kétes ér­tékű derültséget. A függetlenségi párt padjairól gyakorta felhangzó tiltakozás és jogos meg­botránkozás zaja nem egyszer szakította félbe a kommandószerű replikát. Amely még ha leg­alább kifogástalan magyar nyelven adódott volna elő! ... De ilyen magyarsággal bajos beiga­zolni, hogy magyar szellemű­ a honvédség! . . . A sajtóról is volt egy szellemes megjegyzése a közös Mark Twainnek : — Amit a lapok írnak — mondotta Nessi beszédének egy passzusára válaszolva — kilencz­­venkilencz százalékában nem igaz. És erre legjobban a kormánypárti sajtó kép­viselő-vezérei derültek. Ők tudják, miért. Tóth János azonban csúnyán lehűtötte sze­mélyes kérdésben való fölszólalásával a felde­rült jobboldalt. Mert róla azt mondta a honvé­delmi miniszter, hogy «kibújt a honvédségi kötelezettség alól.» Erre csak az lehetett a méltó válasz, amit Tóth János adott is: — Nem igaz ! És láthatólag elkedvetlenkedve volt kénytelen látni a táborszernagy úr, hogy a­mi szabad, jól áll és sikerül Sipulusznak, az nem szabad, nem is áll jól és különböző okok folytán nem is sikerül Fejérváry Géza báró honvédelmi mi­niszternek. A vita folytatása holnapra maradt. Részletes tudósításunk a következő : Elnök: Apponyi Albert gróf. Ülés kezdete tiz órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hite­lesítése után beterjesztik az irományokat. Majd a Mexikóval kötendő kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogad­ták. Következik a kvótabizottság és a delegác­ió tagjai­nak választása. Szavazás előtt felszólal Kossuth Ferencz és pártja nevében kijelenti, hogy pártja elvi álláspontjánál fogva a közös bizottságokba be nem megy és így a bizottsági tagok választásá­ban nem vesz részt. Esterházy Kálmán gróf jegyző: Olvassa a névsort. A névszerinti szavazás eredményeképp a közös­ügyi kiadásokhoz való hozzájárulás arányának meg­állapítása czéljából kiküldendő bizottság (kvótabizott­­ság) tagjai lettek : Fáik Miksa, Hadik János gróf, Hegedűs Sándor, Hieronym­ Károly, Hódossy Imre, Josipovich Géza, Lang Lajos, Major Ferencz, Sczi­­tovszky János, Tisza István gróf orsz. képviselők. A közös ügyek tárgyalására hivatott országos bi­zottság (delegáczió) rendes tagjaivá megválasztották : Andrássy Gyula gróf (sz.), And­rássy Tivadar gróf (sz.), Beksics Gusztáv (sz.), Berzeviczy Albert (sz.), Bolgár Ferencz (sz.), Daniel Ernő báró (sz.), Dániel Gábor (sz.), Dedovics György (sz.), Dókus Ernő (sz.), Fálk Miksa (sz.), Singer Károly (sz.), Francisci Hen­rik (sz.), Hadik-Barkóczy Endre gróf (szó, Hegedűs Sándor (sz.), Hieronymi Károly (sz.), Hódossy Imre (sz.), Holló Lajos (s.), Jakabffy Imre (sz.), Jo­sipovich Imre (sz.), Klobusitzky János (sz.), Kris­­toffis József (sz.), Kulinyi Géza, (sz.), Láng Lajos (sz.), Miklós Ödön (sz.), Münnich Aurél (sz.), Oko­licsányi László (f.), Pap Géza (sz.), Perczel Dezső (sz.), Rakovszky István (sp.), Rosenberg Gyula (sz.) Sperec Ferencz (sz ), Szemere Mik­ós (sz.), Szentiványi Árpád (sz.),­­Szerb György (sz.), Tallián Béla (sz.), Teleki Sándor gróf (sz.), Tisza István, gr. (sz.), Wi­czek Frigyes gróf (np.) Zichy Jenő gróf csz.), ifj. Zichy János gróf (np.) országgyűlési képviselő­ket; •póttagokat: Adamovich Béla (sz.), Bethlen Balázs gróf (sz.), Biró Lajos (sz.), Nopcsa Elek báró (sz), Pildner Ferencz (sz.) Sághy Gyula­(sz ), Semsey László (sz.), Sróts Pál (sz.), Telegdy József (sz.), Spertter Gyula, (sz.) országgyűlési képviselőket. Elnök : Következik a a honvéd­lmi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Wilczek Frigyes gróf: Minden nemzet legszebb hagyományai, legnemesebb törekvései hadseregével függnek össze. A magyar nemzet múltja katonai dicsőségekkel, nagy hadi tettekkel van ékítve és a nemzet aspirácziói, hazafias törekvései egy magyar hadsereg felé irányulnak. Ezeket az aspirácziókat a máris túlterhelt nép anyagi érdekeinek megvédésé­vel kell összhangba hozni. A törvény csak a közös kiadások ügyét bízza a delegációra, minden más katonai ügy a magyar törvényhozás elé tartozik. Pártja mindenekelőtt a katonai szolgálati idő leszál­lítását követeli. A kivándorlások úgyis sok munka­erőt vonnak el az országtól; kívánatos volna, hogy a szolgálati idő megrövidítésével fölszabadítsuk a fölöslegesen lekötött munkaerőt. Az a kifogás, hogy kétévi szolgálati idő nem elégséges a kellő katonai kiké­peztetésre, megdől azzal a ténynyel szemben, hogy a két évig szolgáló honvédség kiképzése mi kívánni valót sem hagy hátra. A katonai lóvásárlás ügyével foglalkozik azután és azt óhajtja, hogy a vásárló­bizottság lehetőleg közvetlen a tenyésztőkkel lépjen összeköttetésbe. Egyéb szükségleti czik­­kes beszerzésénél is azt kívánja, hogy a nagy­­vállalkozók helyett a termelőket, a szegényebb ipa­­rososztályt részesítsék előnyben. A katonaság vallá­sos nevelésére hívja föl a kormány figyelmét és sürgeti a katonai büntető-törvénykönyv megalkotását. A költségvetést sem ő, sem pártja nem fogadja el. Nessi Pál: Figyelmezteti a honvédelmi minisztert arra az ígéretére, hogy a katonai büntető­ törvény­könyvről szóló­ javas­latot április végéig be fogja terjeszteni. Ma, április utolsó napján még, mindig nincs beterjesztve a javas­at. Foglalkozik azzal a levéllel,, amelyet a király nemrégisben Fejérváry ter­vezett lemondása alkalmából a táborszernagyhoz és nem a miniszterhez intézett. Gondolkodóba kell es­nünk, összefér-e alkotmányunk szellemével, hogy katonatiszt tagja a magyar kabinetnek. Bemutat egy, honvédségi évkönyvet, amelynek első lapján az ural­kodót hivatalosan «legfelsőbb hadur»-nak nevezik; erről az elnevezésről a magyar, közjog ürít sem tud. Szól azután a magyar királyi testőrségről, amelynek hazafias múltját dicséri és kifogásolja, hogy most Bécsben germanizálják, németül adminisztálják; a törvény előírja, hogy a testőrséget magyar élelmi­szerekkel is kell ellátni, de ezt a törvényt nem res­pektálják. Panaszosan említi meg, hogy még a honvéd katonai iskolákban is német szóra kénysze­­rítik az ifjúságot, ugyannyira, hogy hetenként még a társalgási nyelv is kötelezőleg német. Hogy meny­nyire nincs közösségben a hadsereg a nemzettel, igazolja az is, hogy magyar miniszternek a temetésére nem vonul ki katonaság. Visontai Soma: Nem volt Horánszkyén sem! Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem igaz ! (Mozgás). Ott volt Lobkovitz herczeg hadtest­parancsnok. Visontai Soma: De csapatoknak is kellene ott lenni. (Zaj.) Elnök: Figyelmezteti a közbeszólókat. Nessi Pál: A honvádtisztképzők nem egész magya­­­rok és azok szelleme nem felel meg annak az ígéretnek, amelyet a miniszter az iskolák felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál tett. Teljes bizalmat­lansággal viseltetik a kormány iránt és ezért a költ­ségvetést el nem fogadja (Helyeslés.) Rákosi Viktor: Gratulál a honvédelmi miniszter­nek, hogy a maródi állományból combattans álla­potba lépett. Fejérváry betegsége idején még a kormánypárti lapok is azt írták, hogy a honvédelmi miniszter, hál’ Istennek, a javulás útján van. (Zajos derültség.) Fájdalom, ezt nem igen bizonyítja a tárgyalás alatt levő költségvetési javaslat. A honvédelmi miniszter urat két szempontból le­het megbírálni, és valamelyik szempontból minden tettét okvetlenül helyeselni lehet: egy osztrák szem­pontból és egy magyar szempontból. (Élénk derült­ség.) Én azt hiszem, hogy ő egy meghasonlott lélek, mert ő benne a honvédelmi miniszter a hadseregben uralkodó szubordináczió szerint folyton haptákban áll a táborszernagy előtt. És amikor a honvédelmi miniszter szeretne valamit tenni, a táborszernagy úr egyszerűen lefújja. (Úgy van !) Az a legfelsőbb kéz­irat, amely a múltkor megjelent — igaz, hogy nem a hivatalos lap elején, hanem a meteorológiai rovat­ban jelent meg, talán azért, mert mint egy menykő­­csapás hatott az alkotmányos érzelmű emberekre (Derültség.) — az is a táborszernagy úrhoz szólott. A honvédelmi miniszter úr és táborszernagy úr feladata volna odafenn a legfelsőbb köröknek meg­magyarázni azt, hogy a dinasztia nem lehet német császári (Upv van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), mert azt a Hohenzollernek már lefoglalták (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.); nem lehet szláv császári, mert azt lefoglalták már a Romanovok. Mi következik ebből? Az, hogy arra az egyetlen nemzetre, kell ba­­zítonia a hatalmát (Úgy van! Úgy van! a szélső­­baloldalon.), amely sem nem germán, sem nem szláv és ez csak a tragyar lehet. (Úgy van !) Az egy vi­­lágtörténeti kuriózum, ami nálunk történik, hogy egy nemzet egy dinasztia kedvéért németül tanuljon, ahelyett, hogy a dinasztia tanulna meg a nemzet kedvéért magyarul. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ausztriában 30 év alatt olyan viszonyok lesznek, hogy a szorosan vett németeken kívü senki németül tudni nem fog, sem a csehek, sem az olaszok, sem a szlovének, sem a lengyelek. A magyar nyelvű had­sereg ellen azonban nemzetiségi szempontból sem fog kifogást tenni. És még egy súlyos kérdés van itt. Európa összes államait kikezdte már a szoczia­­lizmus, de nem boldogul tudtommal egyik hadsereg­gel sem, mert a szoczializmussal szemben minden országban a nemzeti eszmét állítják föl. Minálunk azonban kibontják a fekete-sárga zászlót, megszólal a trotterhalte és a magyar úgy áll ott, mintha gau­­diumi iga alatt hajtanák. Ily körümények között lehet-e csodálni, ha a nemzetiségében nemcsak meg­tagado­dt, de vérig sértett magyar a nemzetközi szo­­czializm­us martaléka lesz. (Úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Hadseregünkért, mely a mi zászlónkat, a mi kirá­lyunkat, hazánkat és nyelvünket védelmezi, minden áldozatra készek vagyunk, egy idegen hadseregre egy krajczárt sem adhatunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az ország legfőbb katonai érdekei a delegácziókra vanna­­ bízva. Én nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy a delegáczió 35 esztendő alatt hogyan teljesí­tette kötelességét, az bizonyos, hogy magasabb komikum hatásával hat. K­asznay Ferencz: Automata parlament! Rákosi Viktor : És ha megnézzük, hogy mit csinált a delegáczió 25 év alatt, nem lehet bíznunk az illető elnökök bölcsességében, akik ezeket a kijelentéseket tették. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon). Nem csodálom, hogy azután az ilyen delegáczióval a közös miniszterek azt teszik, ami nekik tetszik. Mert a delegácziókban csupa három kapitulácziót kiszolgált professzionátus mamelukote űrnek, akikről régebbi években igen találóan jegyezte meg egyik képviselőtársam­, hogy ez a delegáczióbeli ellenzék olyan, mint mikor a hadgyakorlatok alkalmával, ki­osztogatják a fehér szalagokat a katonáknak, hogy te most mint ellenség fogsz mérkőzni, és lövöldözni fogsz, de üres patronnal. (Élénk derültség). Pulszky Ágoston halála után most a delegácziónak legnagyobb katonai tekintélye­­. barátom, Münnich Aurél, akit ilyen minőségében többizben aposztrofáltam és aki szerin­t­em mint katona egy megfordított gárdához hasonlít,­­amely sohasem hal meg, de mindig megadja magát .

Next