Magyarország, 1902. november (9. évfolyam, 260-285. szám)

1902-11-23 / 279. szám

2 rangját és becsületét, vagy ha tiszti becsületét és rangját meg akarja tartani, ne szolgálja híven és őszintén a hazáját ? A mentelmi bizottság többségének véleménye ezt a képtelen alternatívát tenné szabályivá és ezzel komoly veszélybe sodorná a képviselőház politikai szabadságát. A hadsereg, mint a végrehajtó hatalom szerve, egy ilyen határozat által a törvényhozás urává lenne. Isten őrizze meg hazánkat ettől a közszerencsétlen Ségtől! Barths Miklós: A kibúvó. Tegnapi vezérczikkünkben kimutattuk, hogy egyik laptársunk rosszul válogatta meg az egérutat, melyet a kormánynak az olasz borvám-klauzula megtérítésére ajánl. Helytelen lévén azon praemissa, hogy a gyengébb fajta magyar borok házasítására szükségünk van az olasz borra, helytelen azon következtetés is, hogy gazdaköreinknek nem lesz kifogásuk egy bizonyos mennyiségű olasz bor behozatala ellen. De ezen e térat már azért is helytelen, mert nem számol a franczia és a bortermelő államok követelésével, kik 1904-től kezdve épp oly jogos házasítási követelésekkel állnak velünk szemben, mint az olaszok. Ha tehát kontingentálnánk az olaszoknak olcsóbb vámtétel mellett bizonyos mennyiségű bor behozatalát, ugyanazon követeléssel lépnének föl, a francziák, de még a németek is. A N. tr. Presse tegnapi száma, más után keres kibúvót. Elismeri, hogy az olasz szerződést ez év végéig fel kell mondanunk, de az 1899. évi XXX. törvényczikk 4. §-át úgy szeretné megkerülni, mint azt a mexikói szerződés megkötésekor tényleg megtették. Már a mexikói szerződés megkötésekor is a leghatározottabban állást foglaltunk a törvény világos A bit. Népszínmű 3 felvonásban. Justh Zsigmond novellája után írta : Rózsa Miklós. — A Népszínház mai bemutatója — Egy júniusi délelőtt, amikor az alföldi nap aequátori forrósággal lövelte sugarait le a földre, ott hevertem a Szarvas és Orosháza közt elterülő csabacsüdi pusziának egyik akáczfája alatt. Egyszerre csak fölpattantam: — Nini! Vízben áll a Károlyi majorja! Elszégyeltem magamat. Amolyan pesti úrfi létemre hirtelenében eszembe sem jutott, hogy a délibáb játszik velem. Alig múlt el szememről a pillanatnyi káprázat, már körülfogta az egész szemhatárt a mesés szépségű fátyol, amelyiket talán azért borít az Isten a földre, hogy ez olyan legyen, mint a szűzies menyasszony: igéző, bájos és teli édes sejtelemmel. A hortobágyi délibábnak ez a vetélytársa ébresztette bennem azt a gondolatot, hogy milyen ismeretlen ez a földdarab a nagy világ előtt. Pedig már elmúlt vagy 130 esztendeje, hogy Flaruckern gróf, az egykori óbudai vizi molnár megnyitotta a kultúrának. És ezalatt a tisztes idő alatt a nagy békésmegyei rónának csak egy kis darabja,, a kondorosi puszta lett híressé, a többi része terra incognita maradt. Azaz dehogy maradt. Ez a föld termi a híres aczélos búzát, amelyiknek nincsen párja a világon, de hóembernek jóideig nem jutott eszébe ott keresni a szemet. Justh Zsigmond, ez a szubtilis lelkű író volt az első, aki fölfedezte. Páris minden csábítása, a bretagnei tenger, háborgása és a Provence varázsa, amely Petrarcát is rabbá tette, nem tudta kiszorítani az ő fantáziájából a csabacsüdi délibábot, amelyiknek csudájára sok franczia urat hozott magával. A Justh Zsigmond délibábja volt az, amelyiknek titokzatos rezgése által járta a lelkemet. A szellő szénaillatot hordott felém , a száradó tippan, perje és boglárka kábító illatát. A rét virágainak ez az utolsó sóhajtása, meg a csábos varázskép foglyul ejtettek és gépiesen mentem a szénagyűjtő emberek felé, akik térdig jártak a párázatban. Egyszerre csak durva hangok ütik meg fülemet. — Ne papoljon ,kend, hanem fogja két kézre azt a villát, oszt hadd rakódjék az a széna. — Kire szólt kend Gyurka? — mondok a palotás gazdának, Csonka Györgynek — aligha a mi városunkbéli ez az ember, mert annak bizony munka közben nem kell kommandó. — Kibetegedett egy emberünk, hát innen az orosházi határból fogadtunk Helyibe egyet. Nem is ember ez instállom, csak olyan . . . nazerénus ! Avval egy térdelő alakra mutatott és megvetéssel fordult el tőle. Érdekelt ez az ember aki nem törődve a profán megjegyzéssel, buzgón imádkozott egy réz veretű könyvből. Mikor bevégezte az ájtatoskodást, megkérdeztem tőle, hogy miért imádkozott. — Kioltam egy ártatlan pacsirtafiók életét, aki mit sem véte nekem! Ilyen a nazarénus.* Ezek után pedig fölöslegesnek tartom, hogy nazarénus szektával bővebben foglalkozzam. Tisztelet-becsület a vallásos meggyőződésnek, de ott, ahol a miszticzizmus már lágyító hatást gyakorol az agyra, megvonom a határt a tévedés és az eltévelyedés közt. Ez nem hit többé, hanem vallásos hóbort. Épp ezért elhibázott a Rózsa Miklós darabjának a czíme, mert a czímből kiindulva, az a népszínmű a nazarénus vallás valóságos apológiája A tévhit ez lett volna a helyes czime a darabnak, amelyik különben néhai Justh Zsigmond egyik novellájának nagy routienenal és nem mindennapi irodalmi ízléssel való dramatizálása. Manga Julcsába, (Hegyi Aranka) a gányó (dohányos) leányba, aki a csárdában szolgál, beleszeret Csepcsányi Bálint (Szirmai) egy hatökrös gazda fia. Julcsát András (Kiss M.) csendőr is üldözi a szerelmével, de a leány szíve Bálinthoz húz és tudni sem akar a csend-, erről. Bálint anyja azonban kitagadással fenyegeti a fiát, ha el meri venni a gányó leányt, akinek rajta levő czifra ruhájánál sincsen egyebe. Bálint hosszas lelki vívódás után lemond Julcsáról, mire ez elkeseredésében a csendőr szeretője lesz. Másnap már megborzad esztelen tettétől és megszökik a csendőrtől, aki űzőbe veszi. Julcsa Horváth János (Szabó A.) nazarénus házába menekül, és ott is marad. A nazarénus természetesen megtéríti és Julcsa átszellemülve, leveti a czifra ruhát és vele a világi hiúságot. Feketébe öltözik és azontúl az imakönyvben leli a vigaszt. Mindez egy nap alatt történik és mikor Bálint megtudván, hogy Julcsa hol tartózkodik, eljön hozzá, hogy szánvabánya tettét, feleségül vegye, Julcsa már zsoltárral felel és elutasítja. Bálint ivásnak adja magát és a nazarénus gyülekezet mindaddig nem akarja Julcsát kebelébe fölvenni, amíg ez meg nem tisztítja lelkét attól a bűntől, hogy miatta rossz útra tért egy ember. Julcsa erre csábos szavakkal megtéríti Bálintot is, de minthogy a lelke már az őt megtérítő Horváth Jánosé, annak lesz a felesége, Bálintnak pedig kijelöli az igaz ösvényt, amelyen haladva, ő is részesülni fog a menyei malasztban. Ebből a meglehetősen drámaitlan thémából MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. vasárnap, november 23 A képviselőház ülése. Budapest, 1.ov. 21. A mentelmi vita nagyobb hullámok nélkül hömpölygött tovább. A kormány ugyan bízott benne, hogy az ellenzék ma kifogy a szónokokból, s amennyire lehetett, rajta is volt, hogy így legyen, de ezért nem érhetett. Föltűnt az ülés elején, hogy Széll miniszterelnök hosszasai és hevesen beszélgetett Kubinyi Gézával, aki az ellenzéki szónokok közé íratta föl magát, de a beszélgetés után azonnal letörültette nevét. Ellenzéki részről nyomban meginterpellálták Kubinyit a folyosón, s ő bevallotta , hogy a miniszterelnök azt mondta neki, hogy ha frontot csinál a kormánynak ebben a kérdésben, akkor vonja le magatartásának konzekvenciáit. Tehát jelentkezik a presszió — in optima forma. Vagyis: föl van vetve a kabinetkérdés. Barabás Béla szóvá is tette ezt később a beszédében, Cray Lajos pedig egy méltatlankodó közbeszólásban adta tudtul, hogy: „Ballagit is leparancsolták“. Ma különben Reich Aladár kezdte a vitát. Sajnálkozott afölött, hogy azok a kormánypárti képviselők, akik a dolog érdemére nézve osztoztak az ellenzék véleményében, megmetiráltak, azon ürügy alatt, hogy erre őket a Fejérváry ellen intézett támadások kényszerítették. Reich beszédének egyébiránt két érdekes momentuma volt. Az egyik, mikor a katonai becsületügyi eljárásra vonatkozó szabályok fölolvasásával bizonyította, hogy Nessi ellen nem is lehet még katonai felfogás szerint sem becsületügyi proczesszust indítani. A másik érdekes momentum pedig az volt, hogy a szónok bebizonyította, hogy a törvény világos rendelkezése szerint katonának csak egyenruhában nem szabad tüntetésekben résztvennie, amely rendelkezésben implicite benne foglaltatik, hogy czivil ruhában szabad. Merő szofizma — úgymond Reich — hogy a miniszter (persze, ő az igazságügy-minisztert értette) a mentelmi jog abszolút" és relatív természetét vitatja. — Én ugyan nem vitatom — tiltakozott Fejérváry. — No, szépen dezavudlja Plószt — jegyzik meg bal felöl. Reich után az egész Ház feszült figyelme és a balmező nyugtalansága között Hódossy Imre emelkedett szólásra. Mindjárt az első szavaknál hevesen rákiáltottak balfelől: — Rossz ügyet véd. Hódossyt láthatólag fölizgatta a támadás Indignáczióval utasította azt vissza, erélyesen hangsúlyozván, hogy hosszú politikai pályáján mindig lelkiismerete és meggyőződése szerint járt el. — Hát a kvótaügyben ? — faggatják tovább. — Én a kvótáról soha nem nyilatkoztam — védekezik ingerült hangon Hódossy. Aztán belekezd beszédébe és először is kons- 1 Budapest, november 22. A képviselőházi hétfőn, november 24-én ülést tart, amelyen folytatják a Nessi-féle mentelmi ügy tárgyalását. Az ellenzék részéről Kubik Béla, Zboray Miklós, Beöthy Ákos, Boltkay László, Bakonyi Samu és Vázsonyi Vilmos vannak feljegyezve szólásra, intézkedéseinek elmagyarázása ellen, s kormányunk csak azzal mentegette nyilvános törvényszegését, hogy ez oly kivételes eset, mely egyrészt azzal indokolható, hogy oly állammal lépünk szerződéses viszonyba, melylyel a diplomáciai összeköttetések teljes megszakítása folytán szerződéses viszonyban még nem voltunk, másrészt határozottan megígérte, hogy a mexikói kivétel semmiesetre nem fog precedensnek szolgálni. Ezen ígéret köti a kormányt s a magyar parlament nem lesz hajlandó szent törvényein újabb rést ütni s a leghatározottabban vissza fog utasítani minden oly kísérletet, mely a törvény kijátszására tör. Hisz ha a Bécsből jövő csábításnak engednénk s most ismét kivételt tennénk az olasz szerződéssel, nos hát azzal reá jutnánk a jogfeladás veszedelmes lejtőjére s teljesen feleslegessé tennék az új vámtarifa megalkotását, mert azután mindegyik állammal, külön törvénynyel köthetnénk és kellene is kötnünk új szerződéseket. A képviselőház bizottságaiból. Az igazságügyi bizottság november 25-én délután 5 órakor az országház földszinti IV. számú termében ülést tart, amelyen folytatják a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A pénzügyi bizottság november 24-én délután 5 órakor az országház olvasótermében ülést tart, amelyen folytatják a kereskedelmi tárca tárgyalását. Küldöttségi a Házban. Ma délelőtt Nagybecskerek városának egy küldöttsége járt Széll Kálmán miniszterelnöknél és Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternél a képviselőházban. Nagybecskerektől ugyanis közelebbről elszakították Felső-Muzslya községet, amely rég ideje hozzá tartozott. A küldöttség, amelyet dr. Orandjean József polgármester vezetett, Felső-Muzslya visszacsatolását kérte a miniszterektől. A miniszterek megígérték az ügynek — ha törvényes akadályai nincsenek — újrafelvételét.