Magyarország, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)
1903-03-03 / 53. szám
12 házbérkrajczárokat a bérlő minden külön kikötés nélkül legyen köteles megfizetni, továbbá hogy necsak a háztulajdonosnak kellessék jókarban átadni a lakást a bérlőnek, hanem viszont a bérlő is köteleztessék a lakásnak használható állapotban való visszaadására. Fentartani kívánják a régi szabályrendelet amaz intézkedését, hogy a bérlő nagyobbszerű hiányok miatt csakis előzetes bírói szemle után hagyhassa el rögtönösen a lakást, s azt is követelik, hogy a házastársak egyetemleges bérfizetési felelőssége ne csak lakásra, hanem minden bérleményre (üzletre) vonatkozzék. A Cz, vagy c ? Zucker Bertalan budapesti lakos a nevének Cukorra való átváltoztatását kérte. A belügyminiszter a fővároshoz ma délelőtt érkezett leiratában fölkéri a hatóságot, hogy hallgassák ki a folyamodót, vájjon nem hajlandó-e a kért nevet ca-vel írva : Czukor alakban fölvenni. Mert a Magyar Tudományos Akadémia «A magyar helyesírás szabályai» czimű hivatalos kiadásában a cg alakban való írásmód mellett foglalt irást. - '■ ~ ------ ■- '■ ------SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. A filharmonikusok ötvenéves jubileuma. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 2. A zeneértő és zenekedvelő magyar társadalomnak előkelő gyülekezete tanácskozott tegnap délelőtt 11 órakor a m. kir. Operaház előcsarnokának első emeleti helyiségében a Filharmóniai Társaság fenállása májusban ünneplendő félszázados jubileumának előkészítése ügyében. Jelen voltak Apponyi Albert gróf, mint az előkészítő bizottság elnöke, Széll Ignácz államtitkár, mint a belügyminisztérium képviselője, Bezerédj Viktor mint tanácsos, Halmos János polgármester, Matlekovics Sándor, Bogisich Mihály ez. püspök, Széchenyi Imre gróf, Harkányi Frigyes báró, Konkoly- Thege Miklós, Neumann Armin dr., Beöthy Zsolt és Lánczy Gyula egyetemi tanárok, esetei Herzog Péter, Mészáros Imre, a Filharmóniai Társaság elnöke, Mader Raoul operaházi igazgató, Bellovics Imre, Siposs Antal, Mihalovich Ödön, Erney József, Alszeghy Kálmán, Aggházy Károly, Noseda Károly, Antalik Károly, Willmouth Bódog, Arányi Frigyes, Schiller Zsigmond, Csajthay Ferencz, Márkus Miksa, Sándor Tivadar, Szalay Mihály dr., stb. Apponyi Albert gr., mint az előkészítő bizottság elnöke, megnyitva az ülést, nem érzi szükségét annak, hogy bővebben fejtegesse a tervbe vett akció nagy jelentőségét. A Filharmóniai Társulat ebben az évben üli meg működésének ötvenedik évét. Ki ne méltányolná, hogy ez nem csak a zeneművészetnek, hanem italában Magyarországnak kultúrájának életében mit jelent ? Lehet mondani, hogy világvárosi jellegre nem tarthat igényt oly város, amely nem rendelkezik a zenei élet gerinczével, a rendszeres, nagy zenekari hangversenyekkel. A mi Operaházunk derék zenekara — úgymond — semmi más buzdításnak hatása alatt, semmiféle más inspirációnak vagy vezetésnek engedve, mint csupán egyfelől a művészi ösztönnek és ambícziónak, másfelől az előbb említettem, annak a tudatnak, hogy fővárosunkat világváros színvonalára emelni egyebek mellett csak úgy lehet, ha zenei életét is ilyen irányban kiegészítjük : e nemes motívumoktól vezéreltetve már ötven évnel ezelőtt, akkor még a Nemzeti Színházban, szerény körben működve, de egy Erkel Ferencznek vezetése alatt, vállalkozott arra, hogy fővárosunkat megajándékozza a zenei életnek a legfőbb tényezőjével. Vállalkozott erre — ami csak emeli az ünnep nevezetességét — azokban a szomorú időkben, amikor az alkotmányos élet szünetelt, amidőn tehát a haza legjobbjai a nemzeti élet kontinuitását csupán csak a társadalmi mozzanatok ápolásával tudták fentartani. A nemzet e társadalmi aktivitásának egészébe illeszkedik be az a kezdeményezés, amelyet Operánk zenekara tett, midőn 1853-ban a nagy zenekari hangversenyek intézményét itt megvalósította. Ez mind meg annyi ok arra, hogy ez az 50 éves forduló minél nagyobb fénynyel ünnepeltessék meg s egyszersmind igazolja azt is, hogy a Filharmóniai Társaság rendes választmánya mellé per cooptatío nem szegődtünk néhányan részint zeneművészek, részint a zeneművészet barátjai, akik elsősorban a nagy közönséghez fordultunk azzal a kéréssel, hogy alakítsunk egy nagy bizottságot, amely az ünnepély iránti érdeklődést hivatva van átvinni a magyar társadalomnak és elsősorban a fővárosi közönségnek szélesebb rétegeibe és a valószínűleg majdan kiküldendő albizottság útján, egyetértve a Filharmóniai Társaság választmányával, a műveit külföld érdeklődését is felhívni az ünnep iránt. S ha szabad ez alkalomból egyéni óhajtásomat és reményemet kifejeznem, az e külön czélra alakult bizottságból talán kinőheti magát oly állandó társasági szervezet is, amely épp úgy, mint a Képzőművészeti Társulatban, a művészek mellé a műpártolókat is a képzőművészet emelésére és érdekeinek felkarolására rendszeresen és szervesen egyesíti, a zenészek és különösen a Filharmóniai Társaság választmánya mellé a zenepártoló közönséget csoportosítja. (Élénk éljenzés.) Kéri az értekezletet, hogy mindenekelőtt elnököt válaszszon. (Élénk felkiáltások: Éljen Apponyi! Tetszés és taps.) Elnök az értekezlet jegyzőjéül a Filharmóniai Társaság titkárát, Walmouth Bódogot kéri fel és közli, hogy Széll Kálmán miniszterelnök az ideiglenes bizottság felkérésére szíves volt a nagybizottságnak és az egész ünnepély szervezésére irányuló akciónak díszelnökségét elvállalni. (Élénk éljenzés.) Ezután Széll Ignácz államtitkár emelt szót. (Halljuk ! Halljuk!) A miniszterelnök — úgymond — akit elháríthatatlan akadályok gátolnak a megjelnésben, teljes mértékben méltányolja az eszme horderejét és át van hatva attól a tudattól, hogy a Filharmóniai Társulat törekvéseit hazai kultúránknak becses alkatelemeit képezik. Azért e mozgalom iránt a legodaadóbb szimpátiával viseltetik és azt hazafias örömmel üdvözli. (Élénk éljenzés.) A kormány képviselőjének e kijelentése örvendetes tudomásul vétetvén, Willmouth Bódog titkár, az értekezlet jegyzője előterjeszti az ünnepély ideiglenes tervezetét, amely szerint 1903. május 3-án délelőtt 11 órakor díszgyűlés lesz a Nemzeti Színházban a következő műsorral : 1. Hymnusz. 2. Prológ. 3. Ünnepi beszéd és Erkel Ferencz és Sándor arczképének leleplezése. 4. Záróbeszéd. 5. Szólóelőadás. Délután Erkel Ferencz sírjánál a síremlék leleplezése. Hétfőn, május 4-én magyar díszhangverseny lesz a Vigadóban, amelynek programmja a következő : 1. Goldmark «Zrínyi»-nyilánja, 2. Mihalovich Ödön egy szerzeménye, 3. Dohnányi-szóló, 4. Hubay-szóló, 5. Liszt Ferencz J. Rapszódiája. Szerdán, május 6-án záróhangverseny lesz a Vígadóban, amely alkalommal a IX. Szimfónia kerül előadásra. Közbeeső kedden, május 5 én az ünnepségen megjelenő vendégek tiszteletére díszelőadás volt ma tartandó az Operaházban. Mészáros Imre előterjeszti a Filharmóniai Társaságnak azt az óhajtását, hogy az ünnepélyre a király ő felsége is meghivassék. (Élénk éljenzés.) Elnek az indítványt általános lelkesedés közt határozatul jelentvén ki, egyúttal abban a helyzetben van, hogy már előre biztosíthassa az értekezletet arról, hogy a meghívás illetékes helyen mindenesetre igen előzékeny és kegyes fogadtatással fog találkozni. Ezután elnök javaslatára megalakul a végrehajtó bizottság, amelynek tagjai a Filharmóniai Társaság választmányi tagjai. Kacziány Géza felveti azt az eszmét, hogy azok nevei, akiknek közreműködésével 50 év előtt nehéz viszonyok között a Filharmóniai Társaság megalakult, alkalmas módon megörökíttessék. Bogisich Mihály, Bailovics Imre, Mészáros Imre, Konkoly-Thege Miklós és Siposs Antal az ünnepély rendezésének financziális részleteiről szólnak. Az e felszólalásokban felvetett eszméket az értekezlet esetei Herzog Péter közhelyesléssel fogadott indítványára a kitűzött albizottsághoz utasítja. Mészáros Imre a Filharmóniai Társaság nevében köszönetet mond a társadalom megjelent előkelőségeinek az ünnep ügyének lelkes felkarolásáért, majd Apponyi Albert gróf elnök, zárószavaiban a zeneértő és zenekedvelő magyar közönség hálájának tolmácsolójává szegődött a derék Filharmóniai Társaság iránt, amely 50 éven át a magyar közönséget annyi műélvezetben részesítette és a magyar kulturális életnek oly szilárd oszlopa volt annyi esztendőn át. (A Park-Club) márczius 3-án a következő műsorral rendezi III. hangversenyét: I. a) Borodin A.: Dem teueren Vaterland zuliebe verlassest Du das fremde Land, b) Dargomyszkij: Olga dala a »Russalka« czimü operából, c) Rimszky-Korszakov: Lynbasa dala »Die Czarenbraut« czimü operából, előadja Marie de Gorlenko-Dolina. — II. a) Bach Wilhelmy: Ária. b) Vieuxtemps: Polonaise, előadja Arrigo Serato. — III. a) Sinigaglia : Triste sera. b) Schütt Ed.: Persischer Liebestraum. c) Thomas Ambroise: Sommeil de l’Opera »Psyche«, d) Saint-Saens: La Solitaire, előadja Marie de Gorlenko-Doiina. — IV. Nedbal Oszkár: Valse-menuet, előadja Nedbal Mária. — V. a) Rubinstein: Elegie, b) Cui Cäsar: Wenn auch die Denker sind nicht sicher vor Spott. c) Tschaikowsky: Kein Licht erglänzt mehr (Constantin Constantinovics nagyherczeg költeménye). d) Szoloviov S.: Andreino romäncza »Cordelia« cz. operából, előadja Marie de Corlenko-Dolina. Kezdete este 9 órakor. / — (Hubermann Broniszláv) immár harmadik hangversenyét rendezte ebben az idényben tegnap este s amig legutóbb csak nagyon kisszámú közönség hallgatta a zseniális művész gyönyörű játékát, addig tegnap este csaknem utolsó helyig megteltek a Royal nagytermének sűrű széksorai. Ennek a nagy érdeklődésnek az okát kétségkívül abban a pompás műsorban találjuk meg, melyet a művész ezúttal elénk adott. A Goldmark elragadóan szép hegedűversenye, melylyel Hubermann műsorát megkezdette, mit sem veszített vonzó erejéből, noha azt már számtalanszor hallottuk jó és kevésbbé jó előadásban elegyest. Ez a kompozíczió volt tegnap is az est piece de resistance-r él méltán, mert Hubermann annyi mélységgel, az előadásnak olyan plasztikus tökéletességével értelmezte nekünk Goldmark mester perzselő zenéjét, amely joggal kelthette fel csodálkozásunkat a művész eminens képessége iránt. Mélyre járó felfogás és megkapó bensőség jellemezte a Chopin gyászindulójának az előadását, nemkülömben a ráadásul előadott Álmodozást, míg a Bach «Chaconne»-jának az interpretálásában helyenként nélkülöztük a stil egységét és az értelmezésnek azt a nemes szárnyalását, amely pl. karmester, Kubelik és Ysaye klasszikus előadását olyan élvezetessé tették. Pompásan, és szédületes technikával játszotta a művész ellenben a Paganini «Boszorkánytánczát» és a Sarasate «Carmen-fantáziáját» is kevesen tudják olyan bravourral és művészi lendülettel előadni, mint az.ifjúi lengyel mester, akit tegnap is lelkesedéssel ünnepeltek minden szám után. A hegedű darabokat ezúttal is Klasen Willy kisérte zongorán, aki Paderewski variáczióival és két más szerzemény előadásával mint szólójátszó is derekasan hozzájárult az est sikerének fokozáséhoz. (A fehér czár birodalma.) Az Uránia-szinházban szombat este volt a bemutatása Gludaky Bertalan A fehér czár birodalma czímű darabjának. A szerző, aki a Ferencz József-intézet nagytudású tanára, tavaly hosszabb körutat tett a rengeteg orosz birodalomban és hogy nemcsak mint turista, de mint éles megfigyelő járta be a nagy darab földet, arról tanúságot tettek pompás tárczái és mostani darabja, amelyben először van alkalmunk Oroszországgal, ethnográfiai és kultúrtörténelemi szempontból intimebb ismeretséget kötni. A tarka-barka és pompásan színezett vetített képeken sorra jelennek meg előttünk az összes orosz népfajok, megismerkedünk az orosz népélettel, az orosz tánczcal, zenével, megvillannak Kievnek, az orosz Rómának tornyai, azután Moszkva, Nisni-Novgorod, Szt.-Pétervár csodás templomait és látképeit látjuk, amelyek fölkeltik a kíváncsiságot a nagy birodalom iránt. Csudáky Bertalan szép munkát végzett és a közönség, különösen a nagy számmal megjelent ifjúság viharos tapsokkal jutalmazta az élvezetes előadást. A sikert csakis az Uránia infamis mozgó fényképei veszélyeztették. Csodálatos, hogy az igazgatóságnak nem jut eszébe egy jó készüléket beszerezni. Ez a mizéria még veszélyes lehet az Urániára, mert a szemevilágát féltő közönség el fog riadni a különben tiszteletreméltó tudományos vállalattól. (Wlass 203 miniszter az iparművészeti kiállításon.) Dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter vasárnap délben látogatást tett az Országos Iparművészeti Múzeumban, ahol megtekintette az Iparművészeti Iskola növendékeinek kiállítását. A miniszter, akit dr. K. Lippich Elek min. osztálytanácsos kísért, az Intézet tanári kara élén Finler Kamill igazgató fogadta. A miniszter sorra nézte a szobrokat, szépeket, tervrajzokat és fametszeteket, miközben meleg elismerését fejezte ki úgy a kitűnő szaktanároknak, mint a tehetséges növendékeknek. A minisztert távozásakor lelkesen megéljenezték. (Ifjúsági hangverseny.) Fényesen sikerült hangversenyt rendezett a Lónyay utczai református főgimnázium ifjúsága Franczia Kiss Károly tanár vezetésével, szombaton este, az intézet dísztermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a protestáns világ előkelősége. A hangversenyt az ifjúsági dalárda éneke nyitotta meg, mely után Salgó Ernő tanuló Liszt Roham indulóját játszotta el. Ügyesen szavalta ezután Kelemen Imre a Bob herczeget zongora- MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. kedd, márczius 3.