Magyarország, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-03 / 53. szám

12 házbérkrajczárokat a bérlő minden külön kikötés nélkül legyen köteles megfizetni, továbbá hogy ne­­csak a háztulajdonosnak kellessék jókarban átadni a lakást a bérlőnek, hanem viszont a bérlő is köte­­leztessék a lakásnak használható állapotban való visszaadására. Fentartani kívánják a régi szabály­­rendelet amaz intézkedését, hogy a bérlő nagyobb­­szerű hiányok miatt csakis előzetes bírói szemle után hagyhassa el rögtönösen a lakást, s azt is kö­vetelik, hogy a házastársak egyetemleges bérfizetési felelőssége ne csak lakásra, hanem minden bérleményre (üzletre) vonatkozzék. A Cz, vagy c ? Zucker Bertalan budapesti la­kos a nevének Cukorra való átváltoztatását kérte. A belügyminiszter a fővároshoz ma délelőtt érkezett leiratában fölkéri a hatóságot, hogy hallgassák ki a folyamodót, vájjon nem hajlandó-e a kért nevet ca-vel írva : Czukor alakban fölvenni. Mert a Ma­gyar Tudományos Akadémia «A magyar helyesírás szabályai» czimű hivatalos kiadásában a cg alakban való írásmód mellett foglalt ir­ást. - '■ ~ ------ ■- '■ ------­SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. A filharmonikusok ötvenéves jubileuma. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 2. A zeneértő és zenekedvelő magyar társadalomnak előkelő gyülekezete tanácskozott tegnap délelőtt 11 órakor a m. kir. Operaház előcsarnokának első eme­leti helyiségében a Filharmóniai Társaság fenállása májusban ünneplendő félszázados jubileumának elő­készítése ügyében. Jelen voltak Apponyi Albert gróf, mint az előké­szítő bizottság elnöke, Széll Ignácz államtitkár, mint a belügyminisztérium képviselője, Bezerédj Viktor mint tanácsos, Halmos János polgármester, Matle­­kovics Sándor, Bogisich Mihály ez. püspök, Szé­chenyi Imre gróf, Harkányi Frigyes báró, Konkoly- Thege Miklós, Neumann Armin dr., Beöthy Zsolt és Lánczy Gyula egyetemi tanárok, esetei Herzog Péter, Mészáros Imre, a Filharmóniai Társaság elnöke, Mader Raoul operaházi igazgató, Bellovics Imre, Siposs Antal, Mihalovich Ödön, Erney József, Al­­szeghy Kálmán, Aggházy Károly, Noseda Károly, Antalik Károly, Willmouth Bódog, Arányi Frigyes, Schiller Zsigmond, Csajthay Ferencz, Márkus Miksa, Sándor Tivadar, Szalay Mihály dr., stb. Apponyi Albert gr., mint az előkészítő bizottság elnöke, megnyitva az ülést, nem érzi szükségét annak, hogy bővebben fejtegesse a tervbe vett akc­ió nagy jelentőségét. A Filharmóniai Társulat ebben az évben üli meg működésének ötvenedik évét. Ki ne méltá­nyolná, hogy ez nem csak a zeneművészetnek, ha­nem italában Magyarországnak kultúrájának életé­ben mit jelent ? Lehet mondani, hogy világvárosi jellegre nem tarthat igényt oly város, amely nem rendelkezik a zenei élet gerinczével, a rendszeres, nagy zenekari hangversenyekkel. A mi Operaházunk derék zenekara — úgymond — semmi más buzdításnak hatása alatt, semmiféle más inspirác­iónak vagy vezetésnek engedve, mint csupán egyfelől a művészi ösztönnek és ambíczió­­nak, másfelől az előbb említettem, annak a tudatnak, hogy fővárosunkat világváros színvonalára emelni egyebek mellett csak úgy lehet, ha zenei életét is ilyen irányban kiegészítjük : e nemes motívumoktól vezéreltetve már ötven évnel ezelőtt, akkor még a Nemzeti Színházban, szerény körben működve, de egy Erkel Ferencznek vezetése alatt, vállalkozott arra, hogy fővárosunkat megajándékozza a zenei életnek a legfőbb tényezőjével. Vállalkozott erre — ami csak emeli az ü­nnep nevezetességét — azokban a szomorú időkben, amikor az alkotmányos élet szünetelt, amidőn tehát a haza legjobbjai a nemzeti élet kontinuitását csupán csak a társadalmi mozza­natok ápolásával tudták fentartani.­­ A nemzet e társadalmi aktivitásának egészébe illesz­kedik be az a kezdeményezés, amelyet Operánk zenekara tett, midőn 1853-ban a nagy zenekari hangversenyek intézményét itt megvalósította. Ez mind meg annyi ok arra, hogy ez az 50 éves forduló minél nagyobb fénynyel ünnepeltessék meg s egyszersmind igazolja azt is, hogy a Filharmóniai Társaság rendes választmánya mellé per coopta­­tío nem szegődtünk néhányan részint zeneművészek, részint a zeneművészet barátjai, akik első­sorban a nagy közönséghez fordultunk azzal a kéréssel, hogy alakítsunk egy nagy bizottságot, amely az ünnepély iránti érdeklődést hivatva van átvinni a magyar társadalomnak és első­sorban a fővárosi közönség­nek szélesebb rétegeibe és a valószínűleg majdan kiküldendő albizottság útján, egyetértve a Filhar­móniai Társaság választmányával, a műveit külföld érdeklődését is felhívni az ünnep iránt. S ha szabad ez alkalomból egyéni óhajtásomat és reményemet kifejeznem, az e külön czélra alakult bizottságból talán kinőheti magát oly állandó társa­sági szervezet is, amely épp úgy, mint a Képzőmű­vészeti Társulatban, a művészek mellé a műpártoló­­kat is a képzőművészet emelésére és érdekeinek felkarolására rendszeresen és szervesen egyesíti, a zenészek és különösen a Filharmóniai Társaság vá­lasztmánya mellé a zenepártoló közönséget csopor­tosítja. (Élénk éljenzés.) Kéri az értekezletet, hogy mindenekelőtt elnököt válaszszon. (Élénk felkiáltások: Éljen Apponyi! Tet­szés és taps.) Elnök az értekezlet jegyzőjéül a Filharmóniai Tár­saság titkárát, Walmouth Bódogot kéri fel és közli, hogy Széll Kálmán miniszterelnök az ideiglenes bi­zottság felkérésére szíves volt a nagybizottságnak és az egész ünnepély szervezésére irányuló akc­iónak díszelnökségét elvállalni. (Élénk éljenzés.) Ezután Széll Ignácz államtitkár emelt szót. (Hall­juk ! Halljuk!) A miniszterelnök — úgymond — akit elháríthatatlan akadályok gátolnak a megje­l­­nésben, teljes mértékben méltányolja az eszme hord­­erejét és át van hatva attól a tudattól, hogy a Fil­harmóniai Társulat törekvéseit hazai kultúránknak becses alkatelemeit képezik. Azért e mozgalom iránt a legodaadóbb szimpátiával viseltetik és azt hazafias örömmel üdvözli. (Élénk éljenzés.) A kormány képviselőjének e kijelentése örvende­tes tudomásul vétetvén, Willmouth Bódog titkár, az értekezlet jegyzője előterjeszti az ünnepély ideigle­nes tervezetét, amely szerint 1903. május 3-án délelőtt 11 órakor díszgyűlés lesz a Nemzeti Szín­házban a következő műsorral : 1. Hymnusz. 2. Prológ. 3. Ünnepi beszéd és Erkel Ferencz és Sándor arczképének leleplezése. 4. Záró­beszéd. 5. Szólóelőadás. Délután Erkel Ferencz sír­jánál a síremlék leleplezése. Hétfőn, május 4-én magyar díszhangverseny lesz a Vigadóban, amelynek programmja a következő : 1. Goldmark «Zrínyi»-nyilánja, 2. Mihalovich Ödön egy szerzeménye, 3. Dohnányi-szóló, 4. Hubay-szóló, 5. Liszt Ferencz J. Rapszódiája. Szerdán, május 6-án záróhangverseny lesz a Ví­gadóban, amely alkalommal a IX. Szimfónia kerül előadásra. Közbeeső kedden, május 5 én az ünnep­ségen megjelenő vendégek tiszteletére díszelőadás volt ma tartandó az Operaházban. Mészáros Imre előterjeszti a Filharmóniai Társaság­nak azt az óhajtását, hogy az ünnepélyre a király ő felsége is meghivassék. (Élénk éljenzés.) Elnek az indítványt általános lelkesedés közt ha­tározatul jelentvén ki, egyúttal abban a helyzetben van, hogy már előre biztosíthassa az értekezletet arról, hogy a meghívás illetékes helyen mindenesetre igen előzékeny és kegyes fogadtatással fog találkozni. Ezután elnök javaslatára megalakul a végrehajtó bizottság, amelynek tagjai a Filharmóniai Társaság választmányi tagjai. Kacziány Géza felveti azt az eszmét, hogy azok nevei, akiknek közreműködésével 50 év előtt nehéz viszonyok között a Filharmóniai Társaság megalakult, alkalmas módon megörökíttessék. Bogisich Mihály, Bailovics Imre, Mészáros Imre, Konkoly-Thege Miklós és Siposs Antal az ünnepély rendezésének financziális részleteiről szólnak. Az e felszólalásokban felvetett eszméket a­z értekezlet esetei Herzog Péter közhelyesléssel fogadott indít­ványára a kitűzött albizottsághoz utasítja. Mészáros Imre a Filharmóniai Társaság nevében köszönetet mond a társadalom megjelent előkelősé­geinek az ünnep ügyének lelkes felkarolásáért, majd Apponyi Albert gróf elnök, zárószavaiban a zene­­értő és zenekedvelő magyar közönség hálájának tolmácsolójává szegődött a derék Filharmóniai Tár­saság iránt, amely 50 éven át a magyar közönséget annyi műélvezetben részesítette és a magyar kultu­rális életnek oly szilárd oszlopa volt annyi esz­tendőn át.­­ (A Park-Club) márczius 3-án a következő műsorral rendezi III. hangversenyét: I. a) Borodin A.: Dem t­eueren Vaterland zuliebe verlassest Du das fremde Land, b) Dargomyszkij: Olga dala a »Russalka« czimü operából, c) Rimszky-Korszakov: Lynbasa dala »Die Czarenbraut« czimü operából, előadja Marie de Gorlenko-Dolina. — II. a) Bach Wil­­helmy: Ária. b) Vieuxtemps: Polonaise, előadja Arrigo Serato. — III. a) Sinigaglia : Triste sera. b) Schütt Ed.: Persischer Liebestraum. c) Thomas Ambroise: Sommeil de l’Opera »Psyche«, d) Saint-Saens: La Solitaire, előadja Marie de Gorlenko-Doiina. — IV. Nedbal Oszkár: Valse-menuet, előadja Nedbal Mária. — V. a) Rubinstein: Elegie, b) Cui Cäsar: Wenn auch die Denker sind nicht sicher vor Spott. c) Tschaikowsky: Kein Licht erglänzt mehr (Con­stantin Constantinovics nagyherczeg költeménye). d) Szoloviov S.: Andreino romäncza »Cordelia« cz. operából, előadja Marie de Corlenko-Dolina. Kezdete este 9 órakor. / — (Hubermann Broniszláv) immár harmadik hangversenyét rendezte ebben az idényben tegnap este s amig legutóbb csak nagyon kisszámú közön­ség hallgatta a zseniális művész gyönyörű játékát, addig tegnap este csaknem utolsó helyig megteltek a Royal nagytermének sűrű széksorai. Ennek a nagy érdeklődésnek az okát kétségkívül abban a pompás műsorban találjuk meg, melyet a művész ezúttal elénk adott. A Goldmark elragadóan szép hegedű­versenye, melylyel Hubermann műsorát megkezdette, mit sem veszített vonzó erejéből, noha azt már szám­talanszor hallottuk jó és kevésbbé jó előadásban elegyest. Ez a kompozíczió volt tegnap is az est piece de resistance-r é­l méltán, mert Hubermann annyi mélységgel, az előadásnak olyan plasztikus tökéletességével értelmezte nekünk Goldmark mester perzselő zenéjét, amely joggal kelthette fel csodál­kozásunkat a művész eminens képessége iránt. Mélyre járó felfogás és megkapó bensőség jel­lemezte a Chopin gyászindulójának az előadását, nemkülömben a ráadásul előadott Álmodozást, míg a Bach «Chaconne»-jának az­ interpretálásában he­­lyenként nélkülöztük a stil egységét és az értelme­zésnek azt a nemes szárnyalását, amely pl. karmes­­ter, Kubelik és Ysaye klasszikus előadását olyan élvezetessé tették. Pompásan, és szédületes techni­kával játszotta a művész ellenben a Paganini «Boszorkánytánczát» és a Sarasate «Carmen-fantáziá­­ját» is kevesen tudják olyan bravourral és művészi lendülettel előadni, mint az­.ifjúi lengyel mester, a­kit tegnap is lelkesedéssel ünnepeltek minden szám után. A hegedű darabokat ezúttal is Klasen Willy kisérte zongorán, aki Paderewski variáczióival és két más szerzemény előadásával mint szóló­játszó is derekasan hozzájárult az est sikerének fokozáséhoz.­­ (A fehér czár birodalma.) Az Uránia-szin­­házban szombat este volt a bemutatása Gludaky Bertalan A fehér czár birodalma czímű darabjának. A szerző, aki a Ferencz József-intézet nagytudású tanára, tavaly hosszabb körutat tett a rengeteg orosz birodalomban és hogy nemcsak mint turista, de mint éles megfigyelő járta be a nagy darab földet, arról tanúságot tettek pompás tárczái és mostani darabja, amelyben először van alkalmunk Orosz­országgal, ethnográfiai és kultúrtörténelemi szem­pontból intimebb ismeretséget kötni. A tarka-barka és pompásan színezett vetített képeken sorra jelen­nek meg előttünk az összes orosz népfajok, meg­ismerkedünk az orosz népélettel, az orosz tánczc­al, zenével, megvillannak Kievnek, az orosz Rómának tornyai, azután Moszkva, Nisni-Novgorod, Szt.-Péter­­vár csodás templomait és látképeit látjuk, amelyek fölkeltik a kíváncsiságot a nagy birodalom iránt. Csudáky Bertalan szép munkát végzett és a közön­ség, különösen a nagy számmal megjelent ifjúság viharos tapsokkal jutalmazta az élvezetes előadást. A sikert csakis az Uránia infamis mozgó fényképei veszélyeztették. Csodálatos, hogy az igazgatóságnak nem jut eszébe egy jó készüléket beszerezni. Ez a mizéria még veszélyes lehet az Urániára, mert a szemevilágát féltő közönség el fog riadni a külön­ben tiszteletreméltó tudományos vállalattól.­­ (Wlass 203 miniszter az iparművészeti kiállításon.) Dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter vasárnap délben látogatást tett az Orszá­gos Iparművészeti Múzeumban, ahol­ megtekintette az Iparművészeti Iskola növendékeinek kiállítását. A miniszter, akit dr. K. Lippich Elek min. osztályta­nácsos kísért, az Intézet tanári kara élén Fin­ler Kamill igazgató fogadta. A miniszter sorra nézte a szobrokat, szépeket, tervrajzokat és­­ fametszeteket, miközben meleg elismerését fejezte ki úgy a kitűnő szaktanároknak, mint a tehetséges növendékeknek. A minisztert távozásakor lelkesen megéljenezték.­­ (Ifjúsági hangverseny.) Fényesen sikerült hangversenyt rendezett a Lónyay­ utczai református főgimnázium ifjúsága Franczia Kiss Károly tanár vezetésével, szombaton este, az intézet dísztermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a protestáns világ előkelősége. A hangversenyt az ifjúsági dalárda éneke nyitotta meg, mely után Salgó Ernő tanuló Liszt Roham­ indulóját játszotta el. Ügyesen szavalta ezután Kelemen Imre a Bob herczeget zongora- MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. kedd, márczius 3.

Next