Magyarország, 1903. szeptember (10. évfolyam, 208-234. szám)

1903-09-01 / 208. szám

Budapest, 1903. kedd, szeptember 1 MAGYARORSZÁGr­ ól. Marienbad, aug. 31. (S. t. i.) Az angol király ma délelőtt egynegyed 11 órakor kíséretével Bécsbe utazott. Bécs, aug. 31. (S. t. t.) Edvárd király ideérkezése alkalmából a város ünnepi díszt öltött. A körutakon egészen a pályaudvarig zászlórudakat állítottak fel, me­lyeken vörös-fehér és fekete-sárga lobogók lengnek. Sok bérházat tulajdonosaik gazdagon felékesítettek. Az út szélén több helyen tribü­nök láthatók, hogy azokról a közönség a be­vonulást végignézhesse. A pályaudvar a legna­gyobb díszben pompázik. A pályaudvar előtti teret növényekkel és jelvényekkel, valamint angol és osztrák lobogókkal díszítették fel. Azoknak az utczáknak a dísze, melyek a pálya­udvart a körúttal kötik össze, szegényesebb. Bécs, augusztus 31. (S. t. t.) Edvárd király mostani bécsi látogatásának törté­nelmi szempontból is van némi érdekessége, mert ő az egyetlen angol uralkodó, akit eddig Bécsben ünnepélyes fogadtatásban részesítettek, ő előtte pedig csak egyetlen­egy angol uralkodó járt az osztrákok fővárosában és ez is sok-sok évszázaddal ezelőtt. Ez az angol uralkodó pedig Oroszlánszívű Richárd volt, aki 1192-ben a keresztes had­járatokból való visszatérésekor vonult keresz­tül Bécsen, amelynek határában halálos el­lensége, Habsburgi Lipót herczeg letartóztatta és börtönbe vetette. Oroszlánszívű Richárd két hosszú évig siütődött börtönében, amelyből csak igen magas váltságdíjért szabadult ki. Hét század óta Edvard király a második angol uralkodó, aki Bécsben jár, ünnepélyes fogadtatás­ban azonban neki mint legelsőnek lesz része. London, aug. 31. Edvárd király bécsi utazásával foglalkozva a Daily Graphic azt mondja : Edvárd király az egész angol nemzet őszinte és jó érzelmeinek képviselője. Edvárd király látogatása ugyan elsősorban udvariassági látogatás, de a politi­kának is javára fog válni. A horningpest írja: A bécsi lakosság jól tudja méltányolni, hogy mily fontosak a császárok és királyok feladatai. Ferencz József császár és Edvárd király mind a ketten a politika emberei. De egyikük sem feledte sohasem, hogy egy alkotmányos ural­kodónak első­sorban császárnak vagy királynak kell lennie és csak azután politikusnak. Bármily sors vár Ausztria-Magyarországra, mindig bizo­nyos lehet Anglia őszinte barátságáról és rokon­­szenvéről. Ausztria-Magyarországnak az a feladat jutott, hogy a nyugati czivilizácziót békés esz­közökkel a keletre vigye. Anglia, mely annak idején oly nagy mértékben részt vett a terjesz­tés művében, bizonyára igazságosan méltatja Ausztria-Magyarország fáradozásait.­­ A Daily Telegraph azt mondja: Bécs lakossága ma többet fog foglalkozni a két uralkodó szemé­lyével, mint a magas politika kérdéseivel. Ha az osztrák-magyar politika csekélyebb érdekű is az angolokra nézve, a Ferencz József név mégis sokat jelent előttük. Hiszen Ferencz József császár és király a leghívebb köteles­­ségteljesítés megtestesítése és fényes példakép arra, minden fájdalmat lovagiasan viselni. Az ő élete a legértékesebb Európában. Marienbad, aug. 31. (3. t. t.) Az angol király ma a Rubezahl-vendéglőben bul­csúebéden vett részt, melyet tiszteletére Esterházy és Hohenlohe herczegnék rendeztek. Egy időben nálunk a németek nagyon diva­tosak voltak. Sudermann nélkül nem múlt el szezon, de az újabbak is sűrűn jutottak szó­­oz, ha zavaros, iránytalanul küzködő Jung- Deutschland, mely sűrűn változtatja jelszavait és törekvéseit, majd romantikusan érzeleg, majd a trágárságig reális, de egészben manap­ság végtelenül szegényes és meddő. A pro­gram­­ra tűzött újdonságok közt, hála Istennek,­­ nem látunk németet. Ez a negatív erény nem a legutolsó , és téved, aki ez ítéletünket túlzó sovinizmusnak tulajdonítja; tisztán esztétikai indítékok vezetnek, merőben irodalmi ízlés, ítélet diktálja azt a meggyőződésünket, hogy az utolsó esztendők nem szültek német földön egyetlen komoly, maradandó drámai művet sem, olyat, melylyel gyümölcsöző volna ma­gyar színpadon találkoznunk. Maga a legna­gyobb tehetség, Gerhart Hauptmann is szem­látomást hanyatlik, és a többiek nem állottak soha olyan magasságban, ahonnan hanyatla­­nnok lehetett volna. A divatos fran­cz­iák közül Rostandnak egy bájos játékát ígéri a terv, a Princesse Lointai­­net, Brieux Blanchettejét, a legújabbak közül Mirbenn híressé vált Les affaires sons affaires­­jét. Maurice Donnay saját hazájában régóta elsőrendű irodalmi jelenség finom jellemzésé­vel, csattanós párbeszédeivel, könnyed, kecses szatírájával. De hozzánk nem az Amants vagy a Torrent kerül, hanem a L’autre danger, a házasságtör­ési drámák egészen új és meglepő változata. A flamand Maeterlink legújabb műve, Voyzeile, Wilde, az angol Gorkij, a népszerűvé lett orosz, gondoskodnak, hogy a műsor tarka legyen, változatos, modern és teljesen korunk szelemi színvonalán álló ■ • III. Mit fog tenni a színház a klasszikus játék­­rendért? Fogja-e pótolni égető hiányait? Ad-e jobbat, teljesebbet, méltóbbat azért, ami most gyenge, fogyatékos és magához méltatlan ? A felelet eléggé megnyugtató: a terv vissza­nyúl az antik világba örökéletű kincseiért s igéri a legnagyobb görög tragikus egyetlen megmaradt trilógiáját, az Oresteiát. «Oly ezé­, minőt óhajthat a kegyes». E föladat nem­ nagyobb színházunk meglevő erőinél, és becsü­letes megoldása dicsőséggel hordozná meg ne­vünket a külföldön is. Legjobb színészeink becsvágyát feszítené nagy alkotásokra és két­ségen kívül a közönség javának érdeklődését lekötné, háláját s elismerését vívná ki. Shakespeare Macbethje régóta hiányzik reper­toárunkról és nincs semmi valós ok, melylyel e szégyenletes hiányt takargathatnók. A vígjátékok közül a Vihar, a Makranczos hölgy, legújabban a Vízkereszt is, a tragédiák közül az Athéni Timon és a históriák egész sora várja s velük várjuk mi is, hogy színre kerüljenek Shakes­peare kultuszával a színház önmagának és kö­zönségének egyként tartozik, s amit érte teszünk, sok nem lehet. Moliére tavaly két reprizzel is szerepelt a klasszikus játéksoron, a Tudós nők sikere na­gyon kétes volt, Scapin vaskosabb komikuma közvetlenebbül hatott. Az új Bandintől és Tar­­tuffetől szintén szép hatást várhatunk s még ha nem is teljesülnek e reményeink, akkor is legalább becsületbeli tartozást róttunk le. A klasszikusok rendjén van Calderon is, ki­nek egy kedves és világszerte ismert darabját még Makai Emil fordította le a színház részére és joggal említhető ma már e sorban Ibsen is, akiről homályos és egymásnak ellenmondó híreket terjesztenek a félhivatalos közlemények, majd a Rosmersholmról, majd az Ifjak szövet­ségéről emlékeznek meg, mint a Nemzeti Színház tervbe vett újdonságairól, holott az igazgatónak még másfél esztendővel ezelőtt sokkal maga­sabbra szárnyaló Vágyai és tervei voltak Ib­sennel. IV. Élet, elevenség, tettvágy sugárzik ki a régi házból, talán az idők méhében megfogan a régi ház helyére az új palota is. Bizony itt volna már az ideje, szüksége volna rá a színháznak is, a közönségnek is. De míg e remény megvalósulhatna — s a viszonyok komoran tiltják, hogy ebben biza­kodjunk — a tisztes épületben is tanyázzon mindig friss, életerős, modern szellem. Kedv a haladásra, elmélyedés a nemesebb s egyúttal nehezebb föladatokba járjanak mindig együtt, ámabban vetélkedjenek a fiatalabb színházakkal, emebben álljanak egyedül való magaslaton. Milga a programm sokat ígér, de mindent még akkor sem adhat meg, ha az igazgató sorra le is játszatja összes új és régi darabjait. Munkatársainak egész erejére, lelkesedésére, tüzes becsvágyára van szüksége. Ezek pedig, szerencsés kézzel összeválogatva, csaknem minden ponton erősen harczra kész csapatként állanak. Az elhullottak helyén friss erők és az ifjúság egészen új, eleddig szokatlan tartalékja türelmetlenül várja a jelet, mert egészen biztos győzedelmében. Míg a közönség, telve jóindulattal, bizalom­mal, maga is helyére készül és örömmel figyel a színpad felé, honnan okulásban és nemes élvezetekben gazdag esték várnak rá. A füg­göny föllebbent. ... KÜLFÖLD. Whitte, az orosz minisztertanács új elnöke. Mint egy szent­pétervári távirat jelenti, Whitte pénzügyminisztert a minisztertanács el­nökévé nevezték ki. Helyét a pénzügyminisz­teri székben Pleske, az állambank igazgatója foglalta el. Whitte kinevezésének jelentőségét most még alig lehet kellően mérlegelni. Né­melyek nem látnak benne egyebet, mint újabb sikerét e szerencsétől szárnyra vett férfiúnak, meglehet azonban az is, hogy ez a kinevezés, mely első tekintetre előléptetésnek látszik, tu­lajdonképpen nem egyéb mellőzésnél, semleges állásba való helyezésnél. A minisztertanács elnöke ugyanis Oroszországban éppenséggel nem irányadó s a kormányzati kérdésekben első­sorban felelős egyéniség; a pénzügymi­niszteri székben sokkal tágabb tere nyílt Whittének­ a tevékenységre. Mint a miniszter­­tanács elnökének állása csak diszt ad neki, befolyást nem. Persze Oroszországban is meg­­eshetik, hogy nem a hivatal teszi az embert, hanem megfordítva. Japán és Oroszország. A Japán és Orosz­ország közötti kedvezőtlen viszony mindjobban kiélesedik — írják az angol lapok — s a kelet­ázsiai eseményeket ennek a viszonynak szem­pontjából kell mérlegelni. Japán Pétervárott olyan György görög herczeg, mint Maczedónia kormányzója. Érdekes hírt közöl a »Politiken« cz. dán újság György görög herczegről, Kréta szigetének teljhatalmú kormányzójáról. E hír szerint a herczeg befejezettnek tartja krétaszigeti küldetését, ahol nemcsak külső békét, de benső egyetértést is terem­tett. Néhány előkelő politikai személyiség előtt György herczeg eddigi munkálkodásáról beszélgetve annak a lehetőségnek adott kifejezést, hogy a hatalmak eddigi sikereire való tekintettel, őt szemelnék ki a maczedóniai állapotok rendezésére. Bármennyire komolyan is vehető azonban a »Po­litiken«, mint politikai orgánum, ez a hír egy kicsit mégis hihetetlenül hangzik ; ámbár mellette szól az a körülmény, hogy a czár a napokban találkozni fog a herczeggel és édesapjával, a görög királylyal Darmstadtban. modus vivendit terjesztett elő — írja a Times — mely szerint neki is, Oroszországnak bizonyos külön jogok volnának biztosítva Mandzsuországot és Koreát illetőleg s hogy Japán a távol keleten az egyensúlyt újra helyreállítsa, közös rend­szabályok életbeléptetésére kell törekednie, amelyek segítségével Koreában bizonyos elő­nyökhöz jut, olyanokhoz, aminekre Oroszország Mandzsúriában törekszik. Ámde Oroszország nem valami nagyra becsüli Japán igényeit s igy nincs is kilátás arra, hogy a lappangó egyenetlenséget barátságos után rendezzék. Ezt hirdetik az angol lapok s ebben elüljár a Times s nem is csinál titkot abból, hogy egy japán­orosz háború veszedelmeit festi papirosra. Ámde ez az angol politika. Valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy Japán és Oroszország gazdasági politikája a két országot mind köze­lebb hozza egymáshoz, aminek külső jelét látjuk abban is, hogy Pétervárott japán konzulátust állítottak fel. Az angol ijesztgetésnek tehát vajmi kevés az eredménye, még kevesebb az értéke. . Forradalom a Balkánon. Budapest, aug. 31. Az üszkübi vilajetben történt legutóbbi csa­tározások következtében nyolcz századot a vilajet különböző helyeire küldtek. Konstanti­­nápolyba érkezett hir szerint az orosz hajóhad eltávozása után az iniadai világitó tornyot légbe­­röpitették s az őrök házait felgyújtották. Mo­­nasztirból érkezett jelentés szerint a törököknek 3

Next