Magyarország, 1903. szeptember (10. évfolyam, 208-234. szám)
1903-09-01 / 208. szám
Budapest, 1903. kedd, szeptember 1 MAGYARORSZÁGr ól. Marienbad, aug. 31. (S. t. i.) Az angol király ma délelőtt egynegyed 11 órakor kíséretével Bécsbe utazott. Bécs, aug. 31. (S. t. t.) Edvárd király ideérkezése alkalmából a város ünnepi díszt öltött. A körutakon egészen a pályaudvarig zászlórudakat állítottak fel, melyeken vörös-fehér és fekete-sárga lobogók lengnek. Sok bérházat tulajdonosaik gazdagon felékesítettek. Az út szélén több helyen tribünök láthatók, hogy azokról a közönség a bevonulást végignézhesse. A pályaudvar a legnagyobb díszben pompázik. A pályaudvar előtti teret növényekkel és jelvényekkel, valamint angol és osztrák lobogókkal díszítették fel. Azoknak az utczáknak a dísze, melyek a pályaudvart a körúttal kötik össze, szegényesebb. Bécs, augusztus 31. (S. t. t.) Edvárd király mostani bécsi látogatásának történelmi szempontból is van némi érdekessége, mert ő az egyetlen angol uralkodó, akit eddig Bécsben ünnepélyes fogadtatásban részesítettek, ő előtte pedig csak egyetlenegy angol uralkodó járt az osztrákok fővárosában és ez is sok-sok évszázaddal ezelőtt. Ez az angol uralkodó pedig Oroszlánszívű Richárd volt, aki 1192-ben a keresztes hadjáratokból való visszatérésekor vonult keresztül Bécsen, amelynek határában halálos ellensége, Habsburgi Lipót herczeg letartóztatta és börtönbe vetette. Oroszlánszívű Richárd két hosszú évig siütődött börtönében, amelyből csak igen magas váltságdíjért szabadult ki. Hét század óta Edvard király a második angol uralkodó, aki Bécsben jár, ünnepélyes fogadtatásban azonban neki mint legelsőnek lesz része. London, aug. 31. Edvárd király bécsi utazásával foglalkozva a Daily Graphic azt mondja : Edvárd király az egész angol nemzet őszinte és jó érzelmeinek képviselője. Edvárd király látogatása ugyan elsősorban udvariassági látogatás, de a politikának is javára fog válni. A horningpest írja: A bécsi lakosság jól tudja méltányolni, hogy mily fontosak a császárok és királyok feladatai. Ferencz József császár és Edvárd király mind a ketten a politika emberei. De egyikük sem feledte sohasem, hogy egy alkotmányos uralkodónak elsősorban császárnak vagy királynak kell lennie és csak azután politikusnak. Bármily sors vár Ausztria-Magyarországra, mindig bizonyos lehet Anglia őszinte barátságáról és rokonszenvéről. Ausztria-Magyarországnak az a feladat jutott, hogy a nyugati czivilizácziót békés eszközökkel a keletre vigye. Anglia, mely annak idején oly nagy mértékben részt vett a terjesztés művében, bizonyára igazságosan méltatja Ausztria-Magyarország fáradozásait. A Daily Telegraph azt mondja: Bécs lakossága ma többet fog foglalkozni a két uralkodó személyével, mint a magas politika kérdéseivel. Ha az osztrák-magyar politika csekélyebb érdekű is az angolokra nézve, a Ferencz József név mégis sokat jelent előttük. Hiszen Ferencz József császár és király a leghívebb kötelességteljesítés megtestesítése és fényes példakép arra, minden fájdalmat lovagiasan viselni. Az ő élete a legértékesebb Európában. Marienbad, aug. 31. (3. t. t.) Az angol király ma a Rubezahl-vendéglőben bulcsúebéden vett részt, melyet tiszteletére Esterházy és Hohenlohe herczegnék rendeztek. Egy időben nálunk a németek nagyon divatosak voltak. Sudermann nélkül nem múlt el szezon, de az újabbak is sűrűn jutottak szóoz, ha zavaros, iránytalanul küzködő Jung- Deutschland, mely sűrűn változtatja jelszavait és törekvéseit, majd romantikusan érzeleg, majd a trágárságig reális, de egészben manapság végtelenül szegényes és meddő. A programra tűzött újdonságok közt, hála Istennek, nem látunk németet. Ez a negatív erény nem a legutolsó , és téved, aki ez ítéletünket túlzó sovinizmusnak tulajdonítja; tisztán esztétikai indítékok vezetnek, merőben irodalmi ízlés, ítélet diktálja azt a meggyőződésünket, hogy az utolsó esztendők nem szültek német földön egyetlen komoly, maradandó drámai művet sem, olyat, melylyel gyümölcsöző volna magyar színpadon találkoznunk. Maga a legnagyobb tehetség, Gerhart Hauptmann is szemlátomást hanyatlik, és a többiek nem állottak soha olyan magasságban, ahonnan hanyatlannok lehetett volna. A divatos francziák közül Rostandnak egy bájos játékát ígéri a terv, a Princesse Lointainet, Brieux Blanchettejét, a legújabbak közül Mirbenn híressé vált Les affaires sons affairesjét. Maurice Donnay saját hazájában régóta elsőrendű irodalmi jelenség finom jellemzésével, csattanós párbeszédeivel, könnyed, kecses szatírájával. De hozzánk nem az Amants vagy a Torrent kerül, hanem a L’autre danger, a házasságtörési drámák egészen új és meglepő változata. A flamand Maeterlink legújabb műve, Voyzeile, Wilde, az angol Gorkij, a népszerűvé lett orosz, gondoskodnak, hogy a műsor tarka legyen, változatos, modern és teljesen korunk szelemi színvonalán álló ■ • III. Mit fog tenni a színház a klasszikus játékrendért? Fogja-e pótolni égető hiányait? Ad-e jobbat, teljesebbet, méltóbbat azért, ami most gyenge, fogyatékos és magához méltatlan ? A felelet eléggé megnyugtató: a terv visszanyúl az antik világba örökéletű kincseiért s igéri a legnagyobb görög tragikus egyetlen megmaradt trilógiáját, az Oresteiát. «Oly ezé, minőt óhajthat a kegyes». E föladat nem nagyobb színházunk meglevő erőinél, és becsületes megoldása dicsőséggel hordozná meg nevünket a külföldön is. Legjobb színészeink becsvágyát feszítené nagy alkotásokra és kétségen kívül a közönség javának érdeklődését lekötné, háláját s elismerését vívná ki. Shakespeare Macbethje régóta hiányzik repertoárunkról és nincs semmi valós ok, melylyel e szégyenletes hiányt takargathatnók. A vígjátékok közül a Vihar, a Makranczos hölgy, legújabban a Vízkereszt is, a tragédiák közül az Athéni Timon és a históriák egész sora várja s velük várjuk mi is, hogy színre kerüljenek Shakespeare kultuszával a színház önmagának és közönségének egyként tartozik, s amit érte teszünk, sok nem lehet. Moliére tavaly két reprizzel is szerepelt a klasszikus játéksoron, a Tudós nők sikere nagyon kétes volt, Scapin vaskosabb komikuma közvetlenebbül hatott. Az új Bandintől és Tartuffetől szintén szép hatást várhatunk s még ha nem is teljesülnek e reményeink, akkor is legalább becsületbeli tartozást róttunk le. A klasszikusok rendjén van Calderon is, kinek egy kedves és világszerte ismert darabját még Makai Emil fordította le a színház részére és joggal említhető ma már e sorban Ibsen is, akiről homályos és egymásnak ellenmondó híreket terjesztenek a félhivatalos közlemények, majd a Rosmersholmról, majd az Ifjak szövetségéről emlékeznek meg, mint a Nemzeti Színház tervbe vett újdonságairól, holott az igazgatónak még másfél esztendővel ezelőtt sokkal magasabbra szárnyaló Vágyai és tervei voltak Ibsennel. IV. Élet, elevenség, tettvágy sugárzik ki a régi házból, talán az idők méhében megfogan a régi ház helyére az új palota is. Bizony itt volna már az ideje, szüksége volna rá a színháznak is, a közönségnek is. De míg e remény megvalósulhatna — s a viszonyok komoran tiltják, hogy ebben bizakodjunk — a tisztes épületben is tanyázzon mindig friss, életerős, modern szellem. Kedv a haladásra, elmélyedés a nemesebb s egyúttal nehezebb föladatokba járjanak mindig együtt, ámabban vetélkedjenek a fiatalabb színházakkal, emebben álljanak egyedül való magaslaton. Milga a programm sokat ígér, de mindent még akkor sem adhat meg, ha az igazgató sorra le is játszatja összes új és régi darabjait. Munkatársainak egész erejére, lelkesedésére, tüzes becsvágyára van szüksége. Ezek pedig, szerencsés kézzel összeválogatva, csaknem minden ponton erősen harczra kész csapatként állanak. Az elhullottak helyén friss erők és az ifjúság egészen új, eleddig szokatlan tartalékja türelmetlenül várja a jelet, mert egészen biztos győzedelmében. Míg a közönség, telve jóindulattal, bizalommal, maga is helyére készül és örömmel figyel a színpad felé, honnan okulásban és nemes élvezetekben gazdag esték várnak rá. A függöny föllebbent. ... KÜLFÖLD. Whitte, az orosz minisztertanács új elnöke. Mint egy szentpétervári távirat jelenti, Whitte pénzügyminisztert a minisztertanács elnökévé nevezték ki. Helyét a pénzügyminiszteri székben Pleske, az állambank igazgatója foglalta el. Whitte kinevezésének jelentőségét most még alig lehet kellően mérlegelni. Némelyek nem látnak benne egyebet, mint újabb sikerét e szerencsétől szárnyra vett férfiúnak, meglehet azonban az is, hogy ez a kinevezés, mely első tekintetre előléptetésnek látszik, tulajdonképpen nem egyéb mellőzésnél, semleges állásba való helyezésnél. A minisztertanács elnöke ugyanis Oroszországban éppenséggel nem irányadó s a kormányzati kérdésekben elsősorban felelős egyéniség; a pénzügyminiszteri székben sokkal tágabb tere nyílt Whittének a tevékenységre. Mint a minisztertanács elnökének állása csak diszt ad neki, befolyást nem. Persze Oroszországban is megeshetik, hogy nem a hivatal teszi az embert, hanem megfordítva. Japán és Oroszország. A Japán és Oroszország közötti kedvezőtlen viszony mindjobban kiélesedik — írják az angol lapok — s a keletázsiai eseményeket ennek a viszonynak szempontjából kell mérlegelni. Japán Pétervárott olyan György görög herczeg, mint Maczedónia kormányzója. Érdekes hírt közöl a »Politiken« cz. dán újság György görög herczegről, Kréta szigetének teljhatalmú kormányzójáról. E hír szerint a herczeg befejezettnek tartja krétaszigeti küldetését, ahol nemcsak külső békét, de benső egyetértést is teremtett. Néhány előkelő politikai személyiség előtt György herczeg eddigi munkálkodásáról beszélgetve annak a lehetőségnek adott kifejezést, hogy a hatalmak eddigi sikereire való tekintettel, őt szemelnék ki a maczedóniai állapotok rendezésére. Bármennyire komolyan is vehető azonban a »Politiken«, mint politikai orgánum, ez a hír egy kicsit mégis hihetetlenül hangzik ; ámbár mellette szól az a körülmény, hogy a czár a napokban találkozni fog a herczeggel és édesapjával, a görög királylyal Darmstadtban. modus vivendit terjesztett elő — írja a Times — mely szerint neki is, Oroszországnak bizonyos külön jogok volnának biztosítva Mandzsuországot és Koreát illetőleg s hogy Japán a távol keleten az egyensúlyt újra helyreállítsa, közös rendszabályok életbeléptetésére kell törekednie, amelyek segítségével Koreában bizonyos előnyökhöz jut, olyanokhoz, aminekre Oroszország Mandzsúriában törekszik. Ámde Oroszország nem valami nagyra becsüli Japán igényeit s igy nincs is kilátás arra, hogy a lappangó egyenetlenséget barátságos után rendezzék. Ezt hirdetik az angol lapok s ebben elüljár a Times s nem is csinál titkot abból, hogy egy japánorosz háború veszedelmeit festi papirosra. Ámde ez az angol politika. Valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy Japán és Oroszország gazdasági politikája a két országot mind közelebb hozza egymáshoz, aminek külső jelét látjuk abban is, hogy Pétervárott japán konzulátust állítottak fel. Az angol ijesztgetésnek tehát vajmi kevés az eredménye, még kevesebb az értéke. . Forradalom a Balkánon. Budapest, aug. 31. Az üszkübi vilajetben történt legutóbbi csatározások következtében nyolcz századot a vilajet különböző helyeire küldtek. Konstantinápolyba érkezett hir szerint az orosz hajóhad eltávozása után az iniadai világitó tornyot légberöpitették s az őrök házait felgyújtották. Monasztirból érkezett jelentés szerint a törököknek 3