Magyarország, 1903. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1903-11-01 / 262. szám

Budapest, 1903. vasárnap, november 1 MAGYARORSZÁG Egyszerre üresedik meg ilyenformán a Ház elnöki és két ale­lök tiszte. A Tisza-kormány politikájának szelleméhez leginkább Peresei Dezső illik, aki Bánffy után ült az elnöki szék­ben és sok viharos ülést próbált már. Edzett egyéniségét tartják alkalmasnak arra, hogy a jövő harczaiban vezesse a Ház tanácskozá­sait. Perczelt nemrégiben fogadta a király is Bécsben. Már e kihallgatáson fölmerült Per­­czel elnökségének a kérdése. Valószínű, hogy a többség őt választja meg. A két alel­nöki állás betöltéséről még nem is gon­dolkoznak. Ennek a kérdésnek az elintézé­séről a jövő héten gondoskodnak csak. Az ellenzék számaránya azonban már most szük­ségessé tesz , hogy az egyik alelnök az ellenzék soraiból kerüljön ki. Az ellenzék teljes erejével rajta lesz, hogy ezt az óhaját megvalósítsa. A háznagyi tiszt betöltése azonba nem idő­szerű kérdés, mert mint értesülünk, Csávossy Béla háznagy nem szándékozik lemondani. Apponyi Albert gróf, aki ma délelőtt több képviselőt fogadott, délben eltávozott a kép­­viselőházból. Ma este eberhardi birtokára utazik és ott tölti a Mind-zenti ünnepeket. A Ház jövő ülésén már rendes képviselői helyét foglalja el. A Tisza-k­ormány megalakulása. Bécsie küldött tudósítónk jelenti a követ­kezőket : Kissa István gróf ma reggel Bécsbe érkezett. A kabinetiroda meghívója már várta Tiszát, aki délelőtt tiz órakor ment kihallgatásra a Burgba. A kihallgatás majdnem egy óráig tartott, Tisza István gróf a király dolgozó­szobáját tizenegy órakor mint kinevezett miniszterelnök hagyta el. Hazaérkezve a magyar palotába, Tisza átöl­tözött, azután néhány hírlapírót fogadott. Mint értesülünk, Tisza István gróf a kihall­gatáson elsőbben megbízatása eredményéről számolt be. Ismertette a szabadelvű párt hárm napos értekezletén történteket és előterjesztéseket tett a jövendőre vonatkozólag. Miután a király Tisza jelentését a párt határozatáról jóváha­gyólag vette tudomásul, a kormány megalakí­­­tása került szóba. Tisza megtette előterjeszté­seit az egyes tárczák betöltésére vonatkozólag. Eszerint Tisza három tárcsát fog betölteni. A miniszterelnökségen és a belügyi tárczán kívül ugyanis magának tartja meg az őfelsége személye körüli minisztériumot is. Ez utóbbit ugyan csak ideiglenesen, addig, míg e tárcza betölté­sére alkalmas embert tagynak. Alkotmányos szempontból u°yan szükséges volna, hogy a király mellett állandóan tartózkodjék magyar miniszter. A legutóbbi idők eseményei, a Khuen-kormány története azt bizonyítják, hogy soha nagyobb szükség befolyásos és bátor, szókimondó magyar politikusra az udvarnál nem volt, mint most De Becsben most nem kell a magyar miniszter, és Tisza szívesen en­gedett ennek a szempontnak. A pénzügyminiszteri tárczát továbbra is Lukács László vállalja el. Reá a kiegyezési dolgok miatt van szükség, mert az egyedüli ember a kabinetben, aki valamennyi kiegye­zési tárgyaláson részt vett. Megmarad Prósz Sándor is igazságügyminiszternek. Honvédelmi miniszter Nyiry Sándor vezérőrnagy, a Ludo­­vika Akadémia parancsnoka lesz E tárcza be­töltésénél ezúttal is Beck báró vezérkari főnök befolyása érvényesült, éppúgy, mint annak ide­jén, mikor Kolossváry lett a miniszter. A ka­tonai párt vezérei ugyanis mostanában mindig arra törekszenek, hogy ne magas állású, tőlük aránylag független katona kerüljön a magyar honvédelmi minisztérium élére. Koloss­­váry is a Beck kreatura a volt és Nyiry tábor­nok is jóval alatta áll katonai rangban akár­melyik osztrák hadtestparancsnoknak. Hogy ez a viszony nem marad következmény nélkül a honvédelmi miniszter későbbi magatartásában, azt már előző példák bizonyítják. A kereskedelemügyi tárc­át Hieronymi Károly volt belügyminiszterre, az ó-szabadelvűek cso­portjának egyik oszlopára bízzák. Bersevicsy Albert, az új vallás- és közoktatásügyi minisz­ter is e csoportból került ki. Földmivelésügyi miniszter Tallián Béla lesz, aki mint a kép­viselőház alelnöke szerzett érdemet erre az állásra. A horvát tárcza nélkül miniszteri állásra megint elővették a tartalékból Cseh Ervint. Az államtitkári állások betöltése iránt ma még nem történt döntés. Csak ma este kezdi meg a tárgyalásokat ez irányban Tisza István gróf, aki ma délután három órakor visszauta­zott Budapestre és este megje­lnik a szabad­elvű pártkörben, ott lesznek a jelöltek vala­mennyien, úgy hogy Tisza válogathat közöttük. Déltájt Kissa István gróf megtette a szokásos látogatásokat Goluchovsski Agenor gróf közös külügyminiszternél és Körber­er osztrák mi­niszterelnöknél. Délután három órakor Tisza visszautazott Budapestre. Mint értesülünk, az új miniszterek kineve­zését tartalmazó királyi kéziratok a hivatalos lap keddi számában jelennek meg. Egyidejűleg jelenik meg a Khuen-minisztérium tagjait föl­mentő királyi kézirat is. Hétfőn erre az új kabinet, valamint a régi kormány tagjai Bécsbe utaznak. Kedden délelőtt az új kabinet tagjai leteszik az esküt a király kezébe. Az eskü után a király együtt fogadja a minisztereket. E fogadtat­ást követi a Khuen-kabinet tagjai­nak bucsu-kihallgatása. Kedden délután három­ órakor az új miniszterek visszautaznak Buda-­­pestre és este megjelennek a szabadelvű párt­kör értekezletén. Ez alkalommal Tisza István gróf elmondja programmbeszédét. Másnap, szerdán délelőtt mutatkozik be az új kormány a képviselőházban és ha lehet, a főrendiházban. Bécsi lapvélemények. A N. Wr. Abdit. mai száma, mint bécsi levele­zünk jelenti, a Tisza mai kihallgatásáról szóló tu­dósítás kapcsán sugalmazott czikket ir, melyben a következő állításokat koczkáztatja meg: Tisza István­ gróf most egész személyiségét latba fogja vetni, hogy a parlamentet ismét munkaképessé tegye. A­ Ház uj elnöke kétségtelenül támogatni (!) fogja őt ebben a törekvésében. Az elnökválasztás előrelátható­lag nem fog nehézségekbe ütközni. Minthogy a házsza­bályok értelmében azt az indítványt, hogy az elnök-­ választást a legközelebbi napokban tűzzék napi-­ rendre, megobstruálni nem lehet, a képviselőház­ szüleit. A főispánok az őket megillető helyen, az első sorban ültek, nagyon jókedvűek voltak és ők is lelkesen tapsoltak a szép leánynak. Sőt a távozásnál a főispán még kegyesen meg­veregetni is méltóztatott Kerekes vállát és szí­vélyesen gratulált Paula sikeréhez. A kis Gizi persze híven elreferálta ezt odahaza Paulának és ez is egy okkal több volt arra, hogy Paula a legszebb reményekkel aludt el ezen a neve­zetes estén és másnap reggel boldogan éb­redett Nagyon is boldog volt, nagyon is sok jó érte őt egyszerre, fiatal szive alig bírta meg. Mámoros volt még az előző est­e csőségétől, mámoros a szivében felbolygatott szerelemtől. Hát még Kerekes! Látni kellett volna őt, minő diadalmasan nyitott be leányainak szo­bájába, mikor délben hazaérkezett a hivatalá­ból Tárt karokkal ment Paula felé, ő, aki az utóbbi időben mindig zsémbelt a leányával Simon miatt. — Paula ! Paulácska ! — kiáltotta elérzéke­­nyülve — jer, had öleljelek meg! A tegnapi est szerencsét hozott a házunkra ... ő . . . ő megkérte a kezedet! — Megkért! . . . — dadogta Paula, aki nem kételkedett, hogy Aladárról van szó. — Megkért! — felelte diadalmasan az apa —■ és ebéd után személyesen jő a válaszodért. Oh, én tudtam ... jól tudtam, hogy Simon eb lb-utóbb nyilatkozni fog. — Simon ! — kiáltott fel a leány ijedt meg­döbbenéssel. — Simonról beszélsz ! — Hát ki másról ? — kérdezte Kerekes elámulva. — Nem lehetek a felesége — felelte hatá­rozott hangon, nagyon komolyan a leány. — Nem .. . nem ... lehetsz a felesége ? — tagolta hüledezve Kerekes. — Megörültél? Mi­csoda hóbort ez ?­­ ! — Nem hóbort, apám — felelte Paula el­szántan — nem lehetek Simon felesége, mert nem szeretem őt... Mást szeretek — tette hozzá halkan és elpirulva sütölte le a szemeit. — És ugyan kit ? Talán bizony Simay Ala­dárt ? — kérdezte az apa gúnyosan. — Őt szeretem, igen — felelte Paula erélye­sen — ő megígérte, hogy nőül vesz, ha jobb állása lesz és én várok reá. Kerekes felkaczagott. Kaczagása gúnyos, keserű és szánakozó volt egyszersmind. — Szerencsétlen, dóré, elbolondított leány ! — szólt végre haragosan. — De hiszen az az urfi sohasem fog érted jönni! Aladár vőlegény! — Nem igaz! — kiáltotta Paula hevesen. — Nem igaz ! Kerekes felelet helyett kivette zsebéből a «Magyarország» reggel érkezett számát és rá­mutatott abban arra a Hymen-hírre, amely Simay Aladár eljegyzését közölte Darmády Kálmán szépművészeti miniszter bájos leányá­val, Irmával. Mohón ragadta meg Paula a hírlapot, tekin­tete lázasan tapadt a végzetes sorokra, aztán kihullott kezéből a lap és ő halott halványan, szótlanul roskadt le a pamlagra. Hangtalan fájdalma olyan megindító volt, hogy az apa szivét is meghatotta. Kerekes a leánya mellé ült, magához ölelte őt, az arczát simogatta, gyöngéd szavakkal vigasztalta. «Hi­szen nem kell azért mindjárt kétségbeesni... Az a szószegő ember nem érdemel sajnálatot... Nem bizony! És micsoda parti is lett volna az a kódus-urasság! Cupa gőg és szegény, mint a templom egere ! Mennyivel külömb ember akkor Simon ! És minő szerencse, hogy éppen most nyilatkozott ! A pletyka­szálaknak legalább nem lesz miért szánniok Paulát! Nem mond­hatja senki, hogy Paula hoppon maradt, mert házasodik a főispán­ja! Nem . . Paula is férjhez megy és gazdag, irigyelt asszony lesz belőle. Sokáig és nagyon ékesszólóan beszélt az öreg Kerekes. A leánya egyet sem szólt, csak maga elé bámult és csupán kerekre nyílt szemei tükrözték vissza a keserű érzések árját, amely­lyet elgyötört lelkében apja szavai keltettek, úgy érezte, ő már befejezte az életet, semmi jó, de ennél már rosszabb sem érheti őt ezen a világon. Vége mindennek. De még­sem . .. önérzete, büszkesége mégis felébredt, mikor apja a szánakozó pletyka-szálakat emlegette ! Nem ... ne szánakozzék felette senki sem ... Meg fogja ő mutatni azoknak az embereknek... Hidegen, büszkén egyenesedett ki a mélyen sértett gyönyörű leány. — Jól van, apám, — mondta elszántan —, nem bánom . . . felesége leszek Simon Pé­­ternek. És Simon Péter eljött délután. Túl boldog volt, de eleintén hebegett, dadogott zavarában. Nem tudta elhinni, hogy ez a nagy boldogság nem álom csupán . . . hogy ez a gyönyörű leány, akiért már olyan régen eped, csakugyan az ő menyasszonya ... az övé lesz. Mikor aztán kissé nekibátorodott, csókolta, egyre csókolta Paula kezeit. A leány nem el­lenkezett . . . talán azt hitte, ennek így kell lenni. Vagy talán nem is vette észre, hogy szerelmes vőlegénye mellette van . . . mert az ő leke távol volt ... Az ő lelke ott kalan­dozott a hütelennél, aki e pereiben talán a kegyelmes úr leányának csókolgatja a kezeit. Simon Péternek pedig lassan kint megjött a szava. — És tudja-e, minek köszönhetem tulajdon­képen, hogy ma már boldog vagyok? — kér­dezte. Paula kérdőleg nézett reája. , — Annak a világnak, amit tegnap a színi­­l 3

Next