Magyarország, 1903. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1903-11-01 / 262. szám
Budapest, 1903. vasárnap, november 1 MAGYARORSZÁG Egyszerre üresedik meg ilyenformán a Ház elnöki és két alelök tiszte. A Tisza-kormány politikájának szelleméhez leginkább Peresei Dezső illik, aki Bánffy után ült az elnöki székben és sok viharos ülést próbált már. Edzett egyéniségét tartják alkalmasnak arra, hogy a jövő harczaiban vezesse a Ház tanácskozásait. Perczelt nemrégiben fogadta a király is Bécsben. Már e kihallgatáson fölmerült Perczel elnökségének a kérdése. Valószínű, hogy a többség őt választja meg. A két alelnöki állás betöltéséről még nem is gondolkoznak. Ennek a kérdésnek az elintézéséről a jövő héten gondoskodnak csak. Az ellenzék számaránya azonban már most szükségessé tesz , hogy az egyik alelnök az ellenzék soraiból kerüljön ki. Az ellenzék teljes erejével rajta lesz, hogy ezt az óhaját megvalósítsa. A háznagyi tiszt betöltése azonba nem időszerű kérdés, mert mint értesülünk, Csávossy Béla háznagy nem szándékozik lemondani. Apponyi Albert gróf, aki ma délelőtt több képviselőt fogadott, délben eltávozott a képviselőházból. Ma este eberhardi birtokára utazik és ott tölti a Mind-zenti ünnepeket. A Ház jövő ülésén már rendes képviselői helyét foglalja el. A Tisza-kormány megalakulása. Bécsie küldött tudósítónk jelenti a következőket : Kissa István gróf ma reggel Bécsbe érkezett. A kabinetiroda meghívója már várta Tiszát, aki délelőtt tiz órakor ment kihallgatásra a Burgba. A kihallgatás majdnem egy óráig tartott, Tisza István gróf a király dolgozószobáját tizenegy órakor mint kinevezett miniszterelnök hagyta el. Hazaérkezve a magyar palotába, Tisza átöltözött, azután néhány hírlapírót fogadott. Mint értesülünk, Tisza István gróf a kihallgatáson elsőbben megbízatása eredményéről számolt be. Ismertette a szabadelvű párt hárm napos értekezletén történteket és előterjesztéseket tett a jövendőre vonatkozólag. Miután a király Tisza jelentését a párt határozatáról jóváhagyólag vette tudomásul, a kormány megalakítása került szóba. Tisza megtette előterjesztéseit az egyes tárczák betöltésére vonatkozólag. Eszerint Tisza három tárcsát fog betölteni. A miniszterelnökségen és a belügyi tárczán kívül ugyanis magának tartja meg az őfelsége személye körüli minisztériumot is. Ez utóbbit ugyan csak ideiglenesen, addig, míg e tárcza betöltésére alkalmas embert tagynak. Alkotmányos szempontból u°yan szükséges volna, hogy a király mellett állandóan tartózkodjék magyar miniszter. A legutóbbi idők eseményei, a Khuen-kormány története azt bizonyítják, hogy soha nagyobb szükség befolyásos és bátor, szókimondó magyar politikusra az udvarnál nem volt, mint most De Becsben most nem kell a magyar miniszter, és Tisza szívesen engedett ennek a szempontnak. A pénzügyminiszteri tárczát továbbra is Lukács László vállalja el. Reá a kiegyezési dolgok miatt van szükség, mert az egyedüli ember a kabinetben, aki valamennyi kiegyezési tárgyaláson részt vett. Megmarad Prósz Sándor is igazságügyminiszternek. Honvédelmi miniszter Nyiry Sándor vezérőrnagy, a Ludovika Akadémia parancsnoka lesz E tárcza betöltésénél ezúttal is Beck báró vezérkari főnök befolyása érvényesült, éppúgy, mint annak idején, mikor Kolossváry lett a miniszter. A katonai párt vezérei ugyanis mostanában mindig arra törekszenek, hogy ne magas állású, tőlük aránylag független katona kerüljön a magyar honvédelmi minisztérium élére. Kolossváry is a Beck kreatura a volt és Nyiry tábornok is jóval alatta áll katonai rangban akármelyik osztrák hadtestparancsnoknak. Hogy ez a viszony nem marad következmény nélkül a honvédelmi miniszter későbbi magatartásában, azt már előző példák bizonyítják. A kereskedelemügyi tárcát Hieronymi Károly volt belügyminiszterre, az ó-szabadelvűek csoportjának egyik oszlopára bízzák. Bersevicsy Albert, az új vallás- és közoktatásügyi miniszter is e csoportból került ki. Földmivelésügyi miniszter Tallián Béla lesz, aki mint a képviselőház alelnöke szerzett érdemet erre az állásra. A horvát tárcza nélkül miniszteri állásra megint elővették a tartalékból Cseh Ervint. Az államtitkári állások betöltése iránt ma még nem történt döntés. Csak ma este kezdi meg a tárgyalásokat ez irányban Tisza István gróf, aki ma délután három órakor visszautazott Budapestre és este megjelnik a szabadelvű pártkörben, ott lesznek a jelöltek valamennyien, úgy hogy Tisza válogathat közöttük. Déltájt Kissa István gróf megtette a szokásos látogatásokat Goluchovsski Agenor gróf közös külügyminiszternél és Körberer osztrák miniszterelnöknél. Délután három órakor Tisza visszautazott Budapestre. Mint értesülünk, az új miniszterek kinevezését tartalmazó királyi kéziratok a hivatalos lap keddi számában jelennek meg. Egyidejűleg jelenik meg a Khuen-minisztérium tagjait fölmentő királyi kézirat is. Hétfőn erre az új kabinet, valamint a régi kormány tagjai Bécsbe utaznak. Kedden délelőtt az új kabinet tagjai leteszik az esküt a király kezébe. Az eskü után a király együtt fogadja a minisztereket. E fogadtatást követi a Khuen-kabinet tagjainak bucsu-kihallgatása. Kedden délután három órakor az új miniszterek visszautaznak Buda-pestre és este megjelennek a szabadelvű pártkör értekezletén. Ez alkalommal Tisza István gróf elmondja programmbeszédét. Másnap, szerdán délelőtt mutatkozik be az új kormány a képviselőházban és ha lehet, a főrendiházban. Bécsi lapvélemények. A N. Wr. Abdit. mai száma, mint bécsi levelezünk jelenti, a Tisza mai kihallgatásáról szóló tudósítás kapcsán sugalmazott czikket ir, melyben a következő állításokat koczkáztatja meg: Tisza István gróf most egész személyiségét latba fogja vetni, hogy a parlamentet ismét munkaképessé tegye. A Ház uj elnöke kétségtelenül támogatni (!) fogja őt ebben a törekvésében. Az elnökválasztás előreláthatólag nem fog nehézségekbe ütközni. Minthogy a házszabályok értelmében azt az indítványt, hogy az elnök- választást a legközelebbi napokban tűzzék napi- rendre, megobstruálni nem lehet, a képviselőház szüleit. A főispánok az őket megillető helyen, az első sorban ültek, nagyon jókedvűek voltak és ők is lelkesen tapsoltak a szép leánynak. Sőt a távozásnál a főispán még kegyesen megveregetni is méltóztatott Kerekes vállát és szívélyesen gratulált Paula sikeréhez. A kis Gizi persze híven elreferálta ezt odahaza Paulának és ez is egy okkal több volt arra, hogy Paula a legszebb reményekkel aludt el ezen a nevezetes estén és másnap reggel boldogan ébredett Nagyon is boldog volt, nagyon is sok jó érte őt egyszerre, fiatal szive alig bírta meg. Mámoros volt még az előző este csőségétől, mámoros a szivében felbolygatott szerelemtől. Hát még Kerekes! Látni kellett volna őt, minő diadalmasan nyitott be leányainak szobájába, mikor délben hazaérkezett a hivatalából Tárt karokkal ment Paula felé, ő, aki az utóbbi időben mindig zsémbelt a leányával Simon miatt. — Paula ! Paulácska ! — kiáltotta elérzékenyülve — jer, had öleljelek meg! A tegnapi est szerencsét hozott a házunkra ... ő . . . ő megkérte a kezedet! — Megkért! . . . — dadogta Paula, aki nem kételkedett, hogy Aladárról van szó. — Megkért! — felelte diadalmasan az apa —■ és ebéd után személyesen jő a válaszodért. Oh, én tudtam ... jól tudtam, hogy Simon eb lb-utóbb nyilatkozni fog. — Simon ! — kiáltott fel a leány ijedt megdöbbenéssel. — Simonról beszélsz ! — Hát ki másról ? — kérdezte Kerekes elámulva. — Nem lehetek a felesége — felelte határozott hangon, nagyon komolyan a leány. — Nem .. . nem ... lehetsz a felesége ? — tagolta hüledezve Kerekes. — Megörültél? Micsoda hóbort ez ? ! — Nem hóbort, apám — felelte Paula elszántan — nem lehetek Simon felesége, mert nem szeretem őt... Mást szeretek — tette hozzá halkan és elpirulva sütölte le a szemeit. — És ugyan kit ? Talán bizony Simay Aladárt ? — kérdezte az apa gúnyosan. — Őt szeretem, igen — felelte Paula erélyesen — ő megígérte, hogy nőül vesz, ha jobb állása lesz és én várok reá. Kerekes felkaczagott. Kaczagása gúnyos, keserű és szánakozó volt egyszersmind. — Szerencsétlen, dóré, elbolondított leány ! — szólt végre haragosan. — De hiszen az az urfi sohasem fog érted jönni! Aladár vőlegény! — Nem igaz! — kiáltotta Paula hevesen. — Nem igaz ! Kerekes felelet helyett kivette zsebéből a «Magyarország» reggel érkezett számát és rámutatott abban arra a Hymen-hírre, amely Simay Aladár eljegyzését közölte Darmády Kálmán szépművészeti miniszter bájos leányával, Irmával. Mohón ragadta meg Paula a hírlapot, tekintete lázasan tapadt a végzetes sorokra, aztán kihullott kezéből a lap és ő halott halványan, szótlanul roskadt le a pamlagra. Hangtalan fájdalma olyan megindító volt, hogy az apa szivét is meghatotta. Kerekes a leánya mellé ült, magához ölelte őt, az arczát simogatta, gyöngéd szavakkal vigasztalta. «Hiszen nem kell azért mindjárt kétségbeesni... Az a szószegő ember nem érdemel sajnálatot... Nem bizony! És micsoda parti is lett volna az a kódus-urasság! Cupa gőg és szegény, mint a templom egere ! Mennyivel külömb ember akkor Simon ! És minő szerencse, hogy éppen most nyilatkozott ! A pletykaszálaknak legalább nem lesz miért szánniok Paulát! Nem mondhatja senki, hogy Paula hoppon maradt, mert házasodik a főispánja! Nem . . Paula is férjhez megy és gazdag, irigyelt asszony lesz belőle. Sokáig és nagyon ékesszólóan beszélt az öreg Kerekes. A leánya egyet sem szólt, csak maga elé bámult és csupán kerekre nyílt szemei tükrözték vissza a keserű érzések árját, amelylyet elgyötört lelkében apja szavai keltettek, úgy érezte, ő már befejezte az életet, semmi jó, de ennél már rosszabb sem érheti őt ezen a világon. Vége mindennek. De mégsem . .. önérzete, büszkesége mégis felébredt, mikor apja a szánakozó pletyka-szálakat emlegette ! Nem ... ne szánakozzék felette senki sem ... Meg fogja ő mutatni azoknak az embereknek... Hidegen, büszkén egyenesedett ki a mélyen sértett gyönyörű leány. — Jól van, apám, — mondta elszántan —, nem bánom . . . felesége leszek Simon Péternek. És Simon Péter eljött délután. Túl boldog volt, de eleintén hebegett, dadogott zavarában. Nem tudta elhinni, hogy ez a nagy boldogság nem álom csupán . . . hogy ez a gyönyörű leány, akiért már olyan régen eped, csakugyan az ő menyasszonya ... az övé lesz. Mikor aztán kissé nekibátorodott, csókolta, egyre csókolta Paula kezeit. A leány nem ellenkezett . . . talán azt hitte, ennek így kell lenni. Vagy talán nem is vette észre, hogy szerelmes vőlegénye mellette van . . . mert az ő leke távol volt ... Az ő lelke ott kalandozott a hütelennél, aki e pereiben talán a kegyelmes úr leányának csókolgatja a kezeit. Simon Péternek pedig lassan kint megjött a szava. — És tudja-e, minek köszönhetem tulajdonképen, hogy ma már boldog vagyok? — kérdezte. Paula kérdőleg nézett reája. , — Annak a világnak, amit tegnap a színil 3