Magyarország, 1903. december (10. évfolyam, 287-312. szám)
1903-12-20 / 304. szám
Budapest, 1903. vasárnap, deczember 20. MAGYARORSZÁG on azért a levélért vonatik felelősségre, amit Láng Lajosnak irt, a megjegyzése tehát téves. — Ilyen tartalmú levelet írtam Láng Lajosnak, előbb talán konstatálni kellene mi benne a becsületsértés ? — Ez a bíró hatáskörébe tartozik. Kíván-e valamit védelmére felhozni? — Én azt hiszem, hogy arra értetik a vád, hogy Szterényitől múltjánál fogva elégtételt nem kérhetek. Erre nyilatkozom. Amikor ez a dolog megkezdődött, Szterényi múltját kutattam, megtudtam, hogy az újpesti rabbi fia volt, Steinernek hívták, én azért nem kérhettem tőle elégtételt, mert ő, amikor Újpesten lakott s egyetemi hallgató volt, más emberek könyörületéből szerezte meg tanulmányainak költségét ... ez ugyan nem diffamáló. Biró : Nem engedem meg ennek a kérdésnek bolygatását, tessék a vádra nyilatkozni. Györffy: Akkor ragaszkodom ahhoz, hogy tessék megjelölni a levél becsületsértő kitételeit. Dr. Hagy Dezső: Inkriminálom a levél tartalmát, különösen azt, hogy Szterényitől a múltjánál fogva nem kérhet elégtételt Győrffy, s ha a vádlott a valódiság bizonyítását kívánja, ezt kérem. Eötvös : Bizonyítani fogjuk a kifejezés valódiságát bizonyítani fogjuk Szterényi úr egész múltját, mert köztisztviselő, mert a közérdek ezt kívánja s mert a panaszos képviselője is kívánja. Győrffy védekezését azzal az állítással kezdte,hogy Szterényi fiatalkorában hatosokat csalt ki. — Bíró: Ezt nem engedem firtatni, erről ne tessék beszélni. Györffy : Hát akkor hogyan bizonyítsam Szterényi mltját ? — Bíró : Ön csalással vádolja Szterényit. Györffy: Nem csalással, inkorrektséggel vádolom. Grezso János segédtanfelügyelő vallomásával azonyítani fogom, hogy Szterényi, daczára, hogy skolákat nem végzett, azt mondta, hogy egyetemi hallgató s ezen a czímen segélyt szerzett a maga részére. Bizonyítani fogom, hogy Szterényi Erdélyben hírlapíroskodván, Császár Bálint Sepsiszentgyörgy város polgármesterét támadta, ez másképp nem tudott elégtételt venni Szterényin,fényes nappal az utczán izultáltatta. Szterényinek később el kellett mennie Sepsiszentgyörgyről, mert a lap tulajdonosai hűtlen sezetés miatt elbocsátották a Nemere czímű laptól; Ezekre a körülményekre sepsiszentgyörgyi tanukat kellett kihallgatni. Gyárfás Győző tanácsnokot, dr. Kimle és dr. Bodor ügyvédeket, Kovács Bálint nyugpolgármestert, Vásárhelyi Samu takarékpénztári hivatalnokot, Geréb János mecsfalvi birtokost. Bizonyítani kívánom azt, hogy amikor Szterényi Sepsiszentgyörgyről Brassóba ment, ott a helyi magyar sajtó képviselőjének mondta magát Baross volt miniszternek s úgy gerálta magát, hogy ő az ottani pármozgalmak vezetője. Erre vonatkozóig kérem Csőke Ferencz államtitkárt kihallgatni s hogy Brassóban Szterényit a kaszinóból ki akarták golyózni, mert az, amit Barossnak mondott, nem felelt meg a valóságnak, erre vonatkozólag Mohr Gyula brassói főesperest és Siklósy Tamást és dr. Vajna Gábor ügyvédet kérem kihallgatni. Időközben megtudtam azt is, hogy Rattler Bernát állami szubvencióját Grünwald József debreczeni iparkamarai titkár ezer forintért akarta megszerezni s amikor Stattler ezt Szterényinek elpanaszolta, Szterényi megígérte, hogy Grünwald ellen el fog járni. Szterényi azonban nem járt el Grünwald ellen. Erre vonatkozólag dr. Mészáros ügyvédet kivánom kihallgattatok Időközben azt is megtudtam, hogy Szterényi József a szentgotthárdi óragyár alapításánál nagymérvű és jogtalan visszaéléseket követett el a részvényesek és az állam kárára. Ugyanis az óragyár fizetési zavarokba jutva, Stern Károly fővárosi órás kaarta megvenni a gyárat akit Szterenyi portált s aki ennek folytán meg is vette a gyárat s Stern kapott a minisztériumtól szubvencziót, holott mikor a gyár még a részvényeseké volt, nem birtak szubvencziót a minisztertől kieszközölni. Erre vonatkozólag Fázmándy Dénest, Miklovits János szentgotthárdi ügyvédet kérem kihallgattatni, bemutatom Szterényi levelét, amelyet két év előtt írt nekem, a levél szívélyes hangon volt írva, Szterényi megköszönt nekem egy szívességet. Ennek a levélnek története a Turul czipőgyár üzelmével függ össze. A Turul a magyar kormány által szubvenczionált gyár Mödlingből hozatta a csípőket, mikor a dolog kitudódott az újságok erősen támadták a kereskedelmi minisztériumot s különösen a Budapesti Napló támadta Szterényit. Én a gianaszosnál jártam, aki elpanaszolta nekem a B. N. támadását. Vészi József a lapszerkesztője, Szterényi is jó barátom volt, én kettőjüket ki akartam kéldteni, eljártam Vészinél, aki nekem megígérte, hogy Szerényi ellen a támadásokat mérsékelni fogja. Ebben az időben, az óbudai választás előtt, egy harmadik kékfestő-gyár felállítását forszírozta Szterényi s bár a szerződés a vállalkozóval meg volt kötve a gyár később mégsem létesült. Erre vonatkozólag Vészit, a Goldberger és Spitzer gyár főnökeit, Visontai képviselőt s Lőbl Mátyást kell kihallgattatni. Ezekért nem tartottam Szterényit múltjánál fogva elégtételadásra képesnek. — Biró: Mikor tudta meg képviselő úr, hogy Szterényi önt azzal vádolta, hogy meg akarta vesztegetni? Györffy: Úgy emlékszem, hogy április havában. Nagy Dezső : A vádlott által felhozott s a szubvenczióra vonatkozó vádakat Szterényi ellen lefolytatott fegyelmi eljárás során mind vizsgálat tárgyává tették, ahol beigazolást nyert az, hogy Szterényi ezekben az ügyekben korrektül s az állam érdekeit szem előtt tartva, járt el. Kérem minden egyéb bizonyítás mellőzésével a fegyelmi iratok beszerzését, mert abból kiderül, hogy ezek a vádak alaptalanok; megjegyzem még azt is, hogy Kolozsvártt Nadányi ellen lefolytatott sajtótárgyaláson a Turul-, a szentgotthárdi dolgok újra szóba kerültek s a bizonyítás során ezeknek a vádaknak alaptalansága kiderült, úgy hogy Nadányi a bizonyítás befejeztével bocsánatot kért Szterényitől. Szterényi: Ami Györffy azt az állítását illeti, hogy én hatásokat kértem volna, erre én nem reflektálok, méltóságomon alulinak tartanám, ha csak egy szót is vesztegetnék erre a dologra, kijelentem, hogy a valóságnak ez meg nem felelő hazugság. A sepsiszentgyörgyi esetre vonatkozólag megjegyzem, hogy én a Nemerének szerkesztője voltam, bemutatom azt a lappéldányt, melyből kitűnik, hogy én egy nyilatkozatban kijelentettem, hogy Császár Bálintnak rendelkezésére állok. Ezt az ügyet később békés utott kiegyenlítettük. Az a Fadgyas Bálint pedig, akinek nyilatkozata szerint engem Sepsiszentgyörgyön inzultáltak, kijelenti, hogy ő ezt csak hallotta — közvetlenül nincs tudomása róla ; ami pedig azt illeti, hogy engem a Nemere laptulajdonosa szabálytalan pénzkezelés miatt elbocsájtott, erre vonatkozólag egy közjegyzői okiratot mutatok be, mely szerint a Nemerénél én soha pénzt nem kezeltem, mint szerkesztő fizetést kaptam s önszántamból mentem el a laptól. Az sem felel meg a valóságnak, hogy engem Sepsiszentgyörgyön inzultáltak, azok, akik engem állítólag megvertek, meghaltak, az egyik pedig, akit Györffy megnevezett, két évvel ezelőtt halt meg, mielőtt velem az az inzultus állítólag megtörtént volna. Az sem igaz, hogy ellenem a brassói kaszinóban kigolyózási indítványt akartak benyújtani. Ezzel is félrevezették Györffy Gyulát. Ugyanaz a Mór Gyula esperes, akivel ezt bizonyítani kívánta, egy hozzám intézett levelében kijelenti, hogy nekem Brassóban ilyen természetű ügyem sohasem volt. A Kattler Bernát ügyét Budapesten, Kolozsvárott letárgyalták, az, aki először szóba hozta ezt, belátván hogy hibásan informálták, tőlem bocsánatot kér. A szentgotthárdi óragyár ügyének iratai beszerezhetők, a gyár alapítása Dániel miniszter idejében történt, akkor, amikor még sem én, sem senki a jelenlegi urak közül az iparososztályban nem volt, a második szubvencziót már Láng miniszter engedélyezte, itt tehát inkorrektség nem történt. Az óbudai ügyekre vonatkozólag nekem Vészi Józseffel soha semmi differencziám nem volt. Megjegyzem még, hogy 1901 július 3-án írta a miniszternek az inkriminált levelet, ezek a dolgok pedig jóval később történtek. , Eötvös Károly becsatolja Szterényi Józsefnek Győrffyhez írt magánleveleit, ezeknek bizalmas hangja kizárja azt, hogy Györffy őt meg akarta volna vesztegetni. Ami a dr. Nagy Dezső által hangoztatott fegyelmi eljárást illeti, azt én el nem fogadhatom rés judikátának. A fegyelmi eljárás olyan alkuven-féle tárgyalás, nem nyílt tárgyalás, ott tanukat ki nem hallgatnak, pedig csak így lehet a valóságot megállapítani. A közvetlen, bizonyítás hoz majd világosságot erre az ügyre. Én Fényes László bocsánatot kérő nyilatkozatával ezeket a dolgokat elintézettnek nem látom. Én tisztán akarok látni ebben a dologban, tudom azt, hogy a minisztériumban van tanácsos, osztálytanácsos, akik a fizetést csak mellékesnek tartják, a borravaló az a fő, licité és illicite szerzik meg ezt a jövedelmet, akár megengedi a miniszter, akár nem, én ezt egyformán törvénytelennek tartom, erről a dologról le kell rántani a leplet, itt az alkalom, ez a tárgyalás arra való, hogy ezek a dolgok a maguk meztelenségében nyilvánosságra kerüljenek. Szterényi József: Eötvös ügyvéd úr megtámadta a minisztériumot, amelynek tisztviselője vagyok, megtámadta a tiszviselőket. Én ugyan itt vádlott vagyok, mindent el kell tűrnöm, de a megtámadott tisztviselők érdekében kijelentem, hogy abban a minisztériumban nincs egyetlenegy ember aki meg nem engedett jövedelmeket élvez, visszautasítok minden feltevést, mely a tisztviselők tisztességét támadja ; ha a miniszter a tisztes munkáért valakinek jövedelmet juttat, ez nem bűn. Eötvös: Én fentartom, hogy törvénytelen dolognak tartom a mellékjövedelmet, mert a magyar tisztviselő csak borravalónak ismeri a fizetését s a hivatalában csak pipázik. Biró: A védő urnak nincs joga a magyar tisztviselői kart ilyen súlyos vádakkal illetni, mert ez nem felel meg a valóságnak. Szterényi: Az én maximális jövedelmem külön munkámért a múlt évben 6000 korona volt, itt van az egész kimutatás. Bíró : Ne tessék erről beszélni, nem engedem meg ennek a tárgyalását. A bíró ezután kihirdette a bizonyításra vonatkozó határozatát, mely szerint az egész bizonyítást mellőzi, s erre megkezdték a perbeszédeket. . , 15 A perbeszédek befejeztével Baumann bíró kihirdette az Ítéletet. Szterényi Józsefet felmentette a vád alól, Györffy Gyulát a becsületsértés vétségéért négyszáz korona pénzbüntetésre ítélte. Györffy az Ítélet ellen felebbezett. * A főherczeg tolvaja. A trieszti esküdtszék hétfőn fogja tárgyalni nagylaki Csősz György esetét, aki tudvalévőig Abbáziában az Angiolina-fürdőben meglopta Lajos Viktor főherczeget. Csősz Györgyöt büntetésének kitöltése után ki fogják szolgáltatni a magyar bíróságnak, mert az egykori színészről kisült, hogy a vasúton több lopást követett el. Kivonat a hivatalos lapból. — 291. szám, deczemiber 19. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Párvy Árvéd aljegyzőt a budapesti törvényszékhez jegyzővé, dr. Szöllösi L. Oszkár, a budapesti ítélőtáblához berendelt bírósági aljegyzőt bírósági jegyzővé, Bereczky László törvényszéki aljegyzőt az aradi és Posgay Béla aljegyzőt a deési törvényszékhez jegyzőkké, Lánczy Géza törvényszéki joggyakornokot a nagykaposi és Filep Imre törvényszéki joggyakornokot a szentágothai járásbírósághoz aljegyzőkké nevezte ki. Bírósági kirendelés. Az igazságügyminiszter dr. Fábián Aladár szabadkai törvényszéki albírót a szabadkai járásbírósághoz rendelte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Imrék Benedek ságonbárkányi és Bodaki Pál komollói állami elemi iskolai tanítókat kölcsönösen, ifj. Kölcsey Rudolf nagysomkuti állami elemi iskolai tanítót a barskovácsi állami elemi iskolához, Kotlát Emma peteki állami elemi iskolai tanítónőt a marosújvári állami elemi iskolához, az igazságügyminiszter Baksay István nagykaposi járásbírósági aljegyzőt a beregszászi, Schlemmer Jenő veszprémi járásbírósági aljegyzőt a veszprémi törvényszékhez, Hantnig István veszprémi törvényszéki jegyzőt a veszprémi járásbírósághoz helyezte át. Ügyvédi kamarák köréből. A kecskeméti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Hegedűs Dénes nagykőrösi ügyvédnek az ügyvédség gyakorlatától elrendelt felfüggesztése megszüntettetett és nevezett ügyvéd az ügyvédség gyakorlatába visszahelyeztetett. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök Arad vármegyében a diécsi anyakönyvi kerületbe Hesz Lajos körjegyzőt anyakönyvvezetővé, Bihar vármegyében az ugrai anyakönyvi kerületbe Katona Imre jegyzőt anyakönyvvezetővé, Csik vármegyében a csikótapolczai anyakönyvi kerületbe Filtscher Gyula helyettes jegyzőt anyakönyvvezetővé, Gömör és Kishont vármegyében a sidi anyakönyvi kerületbe Bakin Jenő helyettes körjegyzőt anyakönyvvezető helyettessé, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a tiszasasi anyakönyvi kerületbe Papp Lajos helyettes segédjegyzőt, a czibakházi anyakönyi kerületbe Dióssy József helyettes segédjegyzőt, Nyitra vármegyében a pöstyéni anyakönyvi kerületbe Kurcz Ferencz segédjegyzőt, a vágújhelyi anyakönyvi kerületbe, Barovics Mihály segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké, Temes vármegyében a végvári anyakönyvi kerületbe Husz Lipót helyettes jegyzőt, s a vojvodinczibe Prachthauser György községi jegyzőt anyakönyvvezetőkké, kastélyiba Srifuneszky Gyula segédjegyzőt, a károlyfalviba Leidecker Károly helyettes segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké, Trencsén vármegyében a beczkói anyakönyvi kerületbe Rieczky Ernő segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Névmagyarosítás. Kiskorú Weisz Ármin és Jenő kaposvári lakosok családi nevének Berényire, kiskorú Wagman Lajos budapesti lakos Váradira, kiskorú Weisz Dezső Vajdára, kiskorú Weiler Vilmos budapesti lakos Váradira, kiskorú Müller Gyula budapesti lakos Molnárra, Frankl Árpád beledi lakos, valamint kiskorú Béla és László fiai Fellegire, kiskorú Tuza Antal szentkirályi lakos Mezeire, Majer igazán Tonieh Károly Majorra, Grosz Benjámin kisvárdai lakos, úgyszintén kiskorú Géza, László és Jolán gyermekei Nagyra, Miselbach Zsigmond kecskeméti lakos Molnárra, Daunrece Thain János szegedi lakos Erősre, Weisz Albert keszthelyi lakos Fenyvesre, kiskorú Weisz János, György, Alfréd és Ottó budapesti lakosok Vidára, kiskorú Weisz Ferencz kiskunhalasi lakos Sokoróka, Auspicz Lipót karánsebesi lakos, valamint kiskorú gyermekei : Erzse, Imre, István és András Antalra, Krausz Jakab budapesti lakos, valamint kiskorú gyermekei: Béla, Gyula és Renée Baranyka, kiskorú Weinbeer Károly és Anna budapesti lakosok Bellusra, Weisenbacher Berta budapesti lakos Szilágyira, kiskorú Weisz Rezső hernádnémetii lakos Vészire, kiskorú Weisz Gyula somogyszabási lakos Vajdára, kiskorú Spitzer Andor és Zoltán budapesti lakosok Sasra, kiskorú Weisz Géza budapesti lakos Varsányra, kiskorú Kohn Henrik budapesti lakos