Magyarország, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-13 / 63. szám
16 Teleki Domokos, gróf Andrássy Károly és Manó, Groffits Antal amateurök és Makay pozsonyi vívómester. Az akadémia iránt sportkörökben nagy az érdeklődés. FŐVÁROSI ÜGYEK. A hús vámja. A mai nagy drágaság mellett, amikor a különböző húsfajták ára szép csendesen, lárma nélkül 8—16 fillérrel emelkedett, nem érdektelen a szalámigyárosoknak a fővároshoz intézett kérelme. Ebből a kérelemből megtudjuk, hogy a főváros a rendes jövedelmi és fogyasztási adókon kívül a vidéki sertéshús minden métermázsája után 4 korona külön illetéket szed vásári- és vágóhídi díjak fejében. Erre a díjszedésre a fővárost az új vágóhídi szabályrendelet jogosítja fel,, amely ezzel akarja biztosítani a vágóhíd jövedelmezőségét, másrészt a fővárost a helybeli húsiparosok érdekében külön vámterületté avatja. A szalámi gyárosok a kérvényben nem a 4 korona külön tarifa ellen panaszkodnak, hanem amiatt, hogy ez a teher azt a kész árut is terheli, amely direkt kivitelre kerül, tehát nem a fővárosban fogyasztják s így nem konkurrál az itteni húsiparosoknak. A kivitelre kerülő kész áru után a gyárosok díjvisszatérítést kérnek a várostól, mert különben nem tudnak versenyezni Ausztria két legnagyobb gyárával, amelyek a Bécs mellett levő Hinbergben vannak. A vasúti szállítási tarifák amúgy is az osztrák gyárosoknak kedveznek, akik vagyontételekben Budapestről Himbergbe 1 korona 40 fillérért szállítják a hús métermázsáját, míg a kész szalámi métermázsájának fuvardija Budapestről Bécsbe csomagolással együtt mint ládaáru 2 kor. 60 fill. (csomagolás 52 fill.), összesen tehát 3 kor. 12 fillérbe kerül. Ha ehhez hozzászámítódik a vágóhídi külön illeték (100 kiló húsból lesz 50 kiló szalámi), amely egy métermázsa szaláminál 200 kiló húst véve, nyolc koronára rúg, akkor érthető, hogy az osztrák gyárak egyre erősebben terjeszkednek Magyarországon. Pedig a szalámi-kivitel elég fontos, mert 1901-ben már 13,323 métermázsára emelkedett, ami 3.809.880 koronának felel meg s ebből 46-03 százalék budapesti gyártmány. Ha ezt a kiviteli árut a főváros nem akarja lehetetlenné tenni, akkor nem zárkózhatik el az elől, hogy a bebizonyíthatólag kivitt áru után a megfelelő vágódíjat visszatérítve a gyárosoknak. A szalámigyárosoknak ezt a kérelmét a főváros közélelmezési ügyosztálya a jövő héten tárgyaltatja. A javaslat elutasító lesz, mert a főváros félti a sertésvágóhíd jövedelmezőségét s nem akar a viszszatérítés révén elveszendő 50—60.000 koronáról lemondani. Ez fiskális szempontból helyes is. De a fogyasztó közönség most már azt is beláthatja, hogy az új vágóhíd ugyancsak borsossá tette a sertéshúst. Mert ha egy kiló húsra már nagyban való eladásnál 4 fillér külön pótdíj esik, mennyire emelkedik ez a díj, mire a kismestertől a fogyasztóhoz jut? Ez a 4 fillér ugyanis csak a vágóhídi díj, hát a fogyasztási adó, meg a hajtó, bélyegezés, biztosítás, bizományi és egyéb díj ? Ezek is felrúgnak 8—10 fillérre kilónkint, így azután ne csodálkozzunk a húsdrágaságon, mikor azt látjuk, hogy a hatóság, amelynek az olcsó és jó élelmezésről való gondoskodás lenne a hivatása, lépten-nyomon maga drágítja az élelmiczikkeket csak azért, hogy a háztartási hiányt a közélelmezésre szánt intézmények busás jövedelmeiből fedezze. Állam és főváros. Az állami munkaközvetítő-intézet segélyezésére a főváros eddigelé évente 10.000 koronát adott. A kereskedelemügyi miniszter, a ma érkezett leiratában azt kéri a székesfőváros hatóságától, hogy ezt a segélyt állandósítsa. A főváros már előbb, egy hasonló tartalmú fölszólításra, azt a választ adta a miniszternek, hogy addig, amíg valóságos tapasztalati adatai nincsenek az intézetről s annak a működéséről, a segélyt nem állandósíthatja. A miniszter, a mai leiratában kifejti, hogy az intézetről az eddigi évek jelentései teljes tájékoztatást nyújtanak s igy nincs oka a főváros hatóságának a késlekedésre. Fölhívja tehát a hatóságot, hogy hozzon olyan határozatot, amely szerint legalább 10.000 korona segélyt ad évenkint az állami munkaközvetítő-intézetnek. Reámutat arra a miniszter, hogy már az állam is állandósította a föntartás költségeit. Ebben az ügyben közelebb tesz javaslatot a székesfőváros tanácsa. A választók névjegyzéke. A fennálló törvények és utasítási szabályok értelmében a választók összeírása tudvalevőleg minden esztendőben márczius elején kezdendő meg, s alapjául az előző évi adókivetés szolgál. Ezt az eljárást azonban az idén nem lehet követni, mert tavaly az adókivetés szünetelt. Halmos János polgármester e tárgyban kérdést intézett a belügyminiszterhez, utasítást kérve tőle, hogy vájjon 1902. évi kivetést vegyék-e alapul, vagy ha nem, mitévők legyenek. A miniszter erre a törvényhatósághoz leiratot intézett, melyben kifejti, hogy legczélszerűbb volna az 1903-iki költségvetési törvény bevárása és az összeírása elhalasztása arra az időre amikor az 1903. évi kivetési jog hatálylyal fog bírni. Értesíti egyúttal a törvényhatóságot, hogy az 1905 évi névjegyzék összeállításának elhalasztása iránt törvényjavaslatott nyújtott be. Ebben az ügyben ma délelőtt ülést tartott a központi választmány Halmos János polgármester elnöklete alatt. A választmány a polgármester indítványára elhatározta, hogy az összeírási munkálatok megkezdését elhalasztja, azonban czélszerűnek látja, hogy az összeíró küldöttségek megalakítása iránt egyik legközelebbi ülésében intézkedés történjék, úgy, hogy abban a percben, amikor a tavalyi imdemnityt megszavazzák, a küldöttség rögtön megkezdhesse működését. A zálogházi közvetítők száma. A kereskedelemügyi miniszter leiratilag tudatja a főváros hatóságával, hogy ez idő szerint tanulmányok folynak a minisztériumban aziránt, vájjon a kir. zálogházi közvetítők számát kell-e vagy sem szaporítani. A miniszter máris utasította a kir. zálogházak felügyelőbizottságát (amelyben a fővárosnak is vannak képviselői), hogy az ügyet az illető kerületi elöljáróságok városrészeiben tanulmányozzák. Kéri a miniszter a hatóságot, utasítaná a kerületi elöljáróságokat, hogy a tapasztalati adatokat gyűjtő közegeket támogatnák a munkálkodásukban. Kőolaj lámpák helyett villamos világítás. A világításra felügyelő bizottság, a ma délelőtt tartott ülésében, amelyen Vostis Károly tanácsos elnökölt, hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Villamossági Társaság a budai részeken ott, ahol kőolaj világítás van, a villamos világítást alkalmazhassa, ugy, hogy a belső területeken 599 lámpát s a külső részeken 750 lámpát helyezhessen el. A bizottság javasolja a szerződés megkötését. MAGYAROSSZAO Budapest, 1904. vasárnap, márczius 13. — (Mátyás és Beatris.) A Nemzeti Színház tegnapi bemutatója sokfelé nyújtott szórakozást. A színház mindent megtett, hogy ruhákban, a színfalakban, fegyverekben, ékszerekben az ébredő magyar reneszánsz visszatükrözését pompássá tegye. A mesteri rendezést Somló Sándor végezte, akinek tapintatos és finom érzése az óriási művésztömeget össhangosan csoportosította, a hatásos és hangsúlyozandó jeleneteket erősen kiélezte és nem egyszer festői hatást is tudott fölidézni. A színészek lelkes odaadással adták szerepeiket s a közönséget fokrólfokra fölvillanyozták. Egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy egyik-másik, különben jó színész fáradtnak, bágyadtnak látszott, minek magyarázata az aznapi főpróba. Délelőtt négy óra, este negyedfélórai játék a legerősebbet is próbára teszi. A szereplők közül Borbála (Márkus E.) bájos,szende és túlfinom szelídsége, németszű, szentimentális alakítása mindvégig lekötötte a nézők érzelmeit. A II. felvonás balladája erős és hosszantartó tapsokat hozott. Finom és mélyérzésű alakítása nélkül a darab a rémségek prédája lett volna. Az ő és fia, Korvin János (Ligeti J.) kedves, megragadó és természetes játéka magához hódította a közönség állandó figyelmét. Beatrix (Hegyesi M) egyes jelenetei igaz felfogásról és a gonoszság alakítására való rátermettségről, mások bizonyos felszínességről tanúskodtak. Mihályfi (Mátyás) maszkja és játéka alapos tanulmányra vallott. Császár, Gyenes, Paulayné, Beregi, Szacsvay Náday, Bakó, Gál, Petites érdekesen adták szerepeiket. Különösen kivált Dezső Pokija és Rózsahegyi bolondja. Feltűnő volt azonban, hogy egyes szereplők mind az öt felvonásban ugyanabban a ruhában jelentek meg. Hát a gazdag magyar főurak tizenhat év alatt nem váltottak más ruhát ? A közönség különböző érdeklődéssel kísérte a darabot. A tetszés megoszlott a darab jelentősége, műbecse, a színészek ábrázolása, a díszletek, a ruhák és a darab politikai vonatkozásai közt. Az utóbbiakat rendkívül éljenezték. Már az előjáték után élénken hívták a színészeket, Márkust (3-szor) és a szerzőt (3-szor). A I. fölvonás tán a színészeket (2-szer), a szerzőt (4-szer). A II. fölvonás után Márkust (9-szer), a szerzőt (6-szor) A III. felvonás után Márkust és a szerzőt (5-ször), (mgy.) — (Boris király.) A Király-szinház legközelebbi újdonsága magyar operett lesz, a Boris király, melynek szövegét Szőllősi Zsigmond, zenéjét pedig Hegyi Béla, az I7sf király és Pepita népszerű komponistája írta. Vele a magyar operettzenének huzamos idő óta hallgató régi mesterei közül immár a másodikat szólaltatja meg a Király-színház. Az eredeti darab előadására, amelynek derűs és romantikus cselekménye igen érdekes környezetben, egy délszláv államocskában játszik, nagy szeretettel készül a színház. A fiatal cziril király szerepét a darabban Fedák Sári, az előjátékban a kis Halász Ilonka játszsza. Az újdonságnak ezenkívül még egész sor előadásbeli érdekessége is lesz : a színház drámai személyzetének elsőrendű erősségei, Vágó Béla és Budai Ottilia is kaptak benne szerepet, amely új oldalról fogja megvilágítani elismert tehetségüket. A darabban, melynek bemutató előadása e hó 18-án, pénteken lesz, nagy szerepet játszanak még: Bánó Irén, Ferenczy Károly, Körmendy János, Torma Zsiga és Erdei Berta. A darab zenei részét Konti József tanítja be és ő dirigálja is. — (A Vígszínház) jövő hetének minden estéjén a Takarodó kerül színre. Még alig volt rá eset, hogy komoly tárgyú, idegen színmű oly általános tetszésre talált volna, mint Beyerlein szenzácziós drámája. Minden előadására zsúfolásig telik meg a nézőtér és kiváltképpen a harmadik felvonás hadbírósági jelenetének akkora a hatása, hogy a közönség lélekzetét visszafojtva lesi az izgalmas fordulatokat. Hegedűs, Fenyvesi, Góth, Tanay, Balassa és Gazsi Mariska alakításai, valamint a minden izében stílszerű kiállítás csak növelik a szinmű sikerét. Márczius 10-én, a szabadság ünnepén két előadás lesz. Délután Ocskay bagadérost adják, este pedig a Takarodó kerül színre, amelynek előadását ünnepi nyitány vezeti be. Ezután Győző Lajos elmondja Balla Miklós »A szabadság ünnepén* czimü költeményét. — (A Nemzeti Zenede) tegnap rendezte harmadik és utolsó zenekari hangversenyét a Vigadó nagytermében. A műsor, melyet az intézet igazgatósága erre az alkalomra összeállított, újból is csak fényes bizonyítékát szolgáltatta a vezető férfiak buzgó tevékenységének, de egyúttal igazolta, hogy a zenede a Gobbi Alajos kitűnő vezetése alatt álló zenekart immár a legnagyobb művészi feladatok megoldására használhatja fel. Micsoda színes előadásban, menynyi hévvel és lendülettel juttatta érvényre ez a zenekar Goldmark pompás alkotását: a tavaszi nyitány-t és milyen meglepő szabatossággal Bach-dur versenyművét, amelyet ezúttal adtak elő először Budapesten s melyben Bemner Árpád a violino principalé-t, Malarcsik József a fuvola, Juhász Antal az oboa, Medek Tibor pedig a trombita szólamot játszotta. Tomka tanár tanítványai közül Mühlberg Margit szerepelt a műsoron és pedig Chopin esz-dúr polonaise-ként. Csinosan, bár ma még kissé erőtlenül zongorázik. Technikai készültsége azonban már is igen figyelemreméltó s így fejlődésre képes talentumától még sokat várhatunk. Nálánál jóval előrehaladottabb a zongorázás művészetében . Le Comte Józsefné, Aggházy Károly jeles tanítványa, aki Saint-Saens második zongoraversenyének előadásában nemcsak jelentékeny technikai tudást dokumentált, de kellemesen lepett meg fejlett muzsikális érzékével is. Szép játékával méltán rászolgált a közönség zajos elismerésére. Benner Árpád, az Arányi Frigyes jeles iskolájának szerzett elismerést. Tónusa ugyan nem valami nagy, de hegedűjátékának ezt a kis fogyatékosságát bőségesen pótolja elegáns vonókezelésével és ritka zenei intelligenciájéval. A közönség élénk tapsokkal tüntette ki a tehetséges fiatalembert, aki Goldmark hegedűversenyében különösen a középtételt játszotta sok bensőséggel. A hangverseny befejezése után a nagyszámban megjelent hallgatóság és a növendékek lelkes ováczióban részesítették Gobbi Alajost, aki a zenekari számok betanításával ezúttal is derék munkát végzett. (Hírek a Magyar Színházból.) A hajdúk hadnagya, amely immár hatodik hete tölti be teljesen a Magyar Színház műsorát, a hét minden estéjén színre kerül. Holnap, vasárnap délután a Tavasz kerül színre. A következő vasárnap délutánján ismét A drótostót van műsoron. — A márcziusi szabadság-