Magyarország, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-29 / 76. szám
Budapest, 1904. kedd, márczius 29. MAGYARORSZÁG finom, gracziózus és érzéssel teljes melódiákkal. Baj, hogy a zene és a libretto nem olvadnak egymásba harmonikusan. A szövegkönyv vidámságával szemben a muzsika talán túlságosan is komoly s noha a zeneszámok közt nem egy valódi drágagyöngy akad, ez az ellentét mégis élénken érezhető. Az operett legszebb számai: az iskolás asszonyok első felvonásbeli kórusa, az automobil-dal, a balletzene és Komlósi Emmának egy szeriózus áriája, amelyet többször is megismételtettek. A holdünnep keretében előforduló exotikus táncz nagyon is vad. Aligha lesz népszerű. Az előadás igen jó volt. Komlósi Emma gyönyörű éneke és deczens játéka megérdemelt tetszésben részesült. Ízléssel és kellemmel adta Szirmai az »ökör-királyt« s Hamilkar szerepében feltűnt érczes baritonjával és pompás játékával a régi regime alatt méltatlanul mellőzött Pintér. Minden tekintetben jók voltak Újvári, Sátori Paula és Kiss Mihály s a többiek is mind, rendezésben, kiállításban és más külsőségekben pedig örömmel köszöntöttük az uj iránynak gondos és tökéletes előadásokra való dicséretes törekvését. Nem zárhatjuk le a felsőbb asszonyokról szóló referádánkat anélkül, hogy a kellő dicsérettel ne adózzunk a Pakots József formás és poétikus verseinek, amelyeknek zengzetes rithmusa, csengő rímei s költői tartalma nem egy értékes zeneszámra inspirálták Szabadost. 2. Hüvelyk Kató. (Négyfelvonásos operett, írták: Ordonneau és Hennequin. Fordította: Mérci Adolf, zenéjét szerzette: Pugno Raoul. A Magyar Színház bemutatója.) Hét kicsi bretagnei leány elindul falujából egy nagy piros parapli alatt világot próbálni. El kell menniök, mert apjuk, Romigoux szénkereskedő, elvesztette legjobb vevőjét és nem tudja többé eltartani a leányait. Velük megy Andoche vasutas is, aki mind a hét leányba szerelmes. Párisba érve, mind a hét Romigoux-leány szolgálatba szegődik. A legfiatalabbik, Hüvelyk Kató, egy öreg gavallérhoz, Cabanat-hoz kerül, akinek megtetszik a falusi ártatlanság és el akarja csábítani. Pezsgővel, szép szóval elbódítja, ígér neki selymet, ékszert és Katónak káprázik a szeme. Kéri a gavallért, esküdjék meg valami szent dologra, hogy feleségül veszi. Cabanat körülnéz s megpillantja az iromba piros ernyőt. Megesküszik hát a paruplira. Tudni kell azonban, hogy nemzedékeken át ez a piros ernyő volt a Romigoux-család talizmánja s a mikor világgá mentek, Romigoux anyó is erre a paruplira bízta a hét leány erényét. Hüvelyk Kató fölkapja az ernyőt és egyszerre kijózanul. A szent eskü tárgyából pajzs lett, amelylyel a vén gavallér ölelő karjai ellen védekezik. A piros patapli tehát ismét megtette hagyományos kötelességét: megvédte Kató erényét, sőt eszébe juttatta Katónak többi testvéreit is. Elindul tehát fölkeresni a leányokat s meg is találja valamennyit az Aranyszarvas-fogadóban, ahová vacsorázni viszik őket imádóik. Kató itt beáll kuktának és mielőtt testvérkéire veszedelmessé válhatnék a helyzet, megmenti valamennyit. Taponardné, az Aranyszarvas fogadósnéja, akiről kiderül,hogy nem más, mint a leányok nagynénje, örökbe fogadja a leányokat, Hüvelyk Kató pedig felesége lesz Andoche-nak, aki végül mégis csak rájön, hogy Katót szereti legjobban. E kis történet körül forog a Hüvelyk Kató cselekvénye, amely derűs és kellemes perczeket szerzett szombaton este a Magyar Színház közönségének. A darabnak nem volt zajos sikere, de aki ott volt, jól mulatott és gyönyörűséggel hallgatta Pugno Raoulnak, a kitűnő franczia mesternek elragadóan bájos, finom muzsikáját. E komponistát eddig csak a hangversenyteremből ismertük s amily nagyszabású művész-embernek láttuk őt a Bösendorfer előtt, épp oly kiválónak ismertük meg szerzői mivoltában is. S amint a zongora előtt alakjából és játékából csakúgy sugárzott az elmésség, a szuverén szellem, azonképpen ilyen kedvesnek, temperamentumosnak, felsőbbségesen elmésnek találtuk a muzsikáját, különösképpen pedig a bravúros hangszerelését is. A Hüvelyk háló minden zeneszáma friss, ötletes és méltó a legszélesebb népszerűségre. A kedves franczia operettet nagyon jól játszották a Magyar Színház művészei. A czímszerepben Tomcsányi Rusi ismét szaporította sikereinek számát. Sziklai pompás jellemző erővel adta a vén gavallért s dicséretet érdemelnek a többiek is: Romai Berta, Sziklainé, B. Szabó József, Fényén, Iványi és Giréth, valamint a kitűnő fordításért Mérei Adolf. (hr.) — (Utazás az özvegység felé.) A Nemzeti Színház szombati premierje nagy sikert jelentett a színháznak és a szerzőnek egyaránt. Szécsi Ferencz darabja nagy tetszésben részesült. A közönség, főleg a földszint, a vígjáték alaptémáját ugyan hűvösen fogadta, de később belemelegedett és hálás kaczajjal, többszörös tapssal jutalmazta a szerzőnek egyéb ötleteit, elmés fordulatait és tetszetős dikczióját. A beteges és hisztérikus misz helyett inkább Tasnády (Császár) kellemes alakja és komikus helyzete, Lugosinak (Gál) erős cselszövénye bilincselte le a nézőket. A többi mellékalaknak bohókás játéka sok derültséget okozott. A színészek közül főleg Márkus E. művészi és remek koncepcziója, Császárnak mesteri alakítása vonta magára az érdeklődést. A nyílt színen tapsoltak Császárnak, Márkusnak, Gálnak, Borosnak, Rózsahegyinek és Ligeti I.-nek. A színház megtett mindent, hogy a szerző instrukciójának megfelelő kiállítást hozzon színre. A nizzai díszletek kellemes meglepetést okoztak. Nem feledkezhetünk meg Márkus E. és Delli E. diskrét és ízléses kosztümjéről sem. A szerzőt számtalanszor hívták és untalan tapsolták. (mTV) — (A Sötétség Jubileuma.) Holnap, kedden az idei szezon egyik sikerült eredeti újdonsága, Ruttkai György Sötétség czímű társadalmi színműve 25-ször kerül színre a Nemzeti Színházban. A jubiláris előadáson azok játszanak, akik a bemutatón az egyes szerepeket kreálták s legnagyobbrészt mind a 25 előadáson részt vettek. Így Vári Kálmánt Szacsvay, Klementint Helvey Laura, Emmát P. Márkus Emilia, Andort Dezső, Verát D. Ligeti Juliska, Rudast Gabányi, Erdősi Gyenes, Istvándy ezredest Gál, Istvándynét Jászai Mari, Istvándy főhadnagyot : Császár, Vértessnét, Vizváryné és Bognárt Rózsahegyi adják. (A kassai honvédszobor.) A kassai honvédszobor sorsában tegnap döntött a hét tagból álló zsűri. Hosszas, beható vita és élénk eszmecsere fejlődött ki a zsűritagok között, míg a 27 pályamű közül a három legjobbat kijelölhették. A döntés azonban nem járt eredménynyel, mert kivitelre alkalmas, a pályázat feltételeinek megfelelő mű nem akadt. A zsűri elnöke: Takács Menyhért dr. prépost prelátus, meghívott művésztagjai: Bezerédy Gyula szobrászművész, Hegedűs László festőművész és Benczúr Béla műépítész, választott tagjai: Deil Jenő, Éder Ödön és Jakab Árpád. A zsűri reggel 9 órakor ült össze s késő délután fejezte be munkáját. A 27 pályamű közül a három legjobbnak találta a bíráló bizottság : az »1848« jeligéjű művet, alkotója Holló Barnabás budapesti szobrászművész; az »Előre II.« jeligéjű művet, alkotói Margó Ede és Popper D. Szigfried szobrászművészek és Hikisch N. építész ; és a »Hazaszeretet« jeligéjű művet, alkotói Szamodolszky Ödön és Horvay János szobrászművészek. Ezek között az 1000 és az 500 koronás pályadíjat egyenlő részletekben felosztják és a három mű alkotóit felszólítják újabb, szűkebb körű pályázatra. A kivitelre tehát egy sem kapott megbízást, de a három szobormű valamelyikének szerzőiből kerül ki a kassai honvédszobor megalkotója a legközelebbi pályázaton. Ezenkívül megvételre ajánlotta a bizottság Istók Jánosnak »Megmentett és megtépett zászló« jeligéjű művét. Dicséretet kaptak »A méh és Magyarország czimerével ellátott kettős pajzsa« és az »Őrmester« jeligéjű szoborművek. A pályázatra beérkezett 27 pályaművet a Schalkház földszinti udvari termében a közönség megtekintésére bocsátják. A szoborművek 30 fillér belépődíj mellett húsvétkeddig megtekinthetők. (A Nemzeti Szalon jubileuma.) A Nemzeti Szalon művészeti egyesület vasárnap tartotta meg tizedik évi közgyűlését, amelyben Bélaváry-Burghardt Konrád főrendiházi tag, majd Vészi József dr. országos képviselő elnökölt. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag, helyesléssel vette tudomásul. Ezután megejtenék a választásokat, amelyeknek eredménye a következő: Elnök: Andrássy Gyula gr., alelnökök: Vészi József, Ferenczy Károly, választmányi tagok: (művészek) Bruck Miksa, Hegedűs László, Kernstock Károly, Radnai Béla, Madarász Viktor, Margitay Tihamér, Balló Ede, Szenes Fülöp. Műpártolók: Borhula János, Bélaváry-Burchardt Konrád, Kauser József, Pekár Gyula, Jánossy Béla dr., Hatvany József, Giergl Kálmán, Rózsa Miklós dr. Póttagok: Túri Ödön, Keményfi Jenő, Glatz Oszkár, Kunfy Lajos, Linek Lajos, Haggenmacher Árpád, Poor Ferencz dr., Lederer Sándor, Kohner Adolf dr., Wolfner Gyula, Zimburg Alajos, Grauer Vilmos dr. A választások után Rózsa Miklós dr. indítványozta, hogy alakítsanak egy országos műpártoló egyesületet a Nemzeti Szalon égise alatt. A közgyűlés az indítványhoz elvben hozzájárult s azt a válaszmány fogja tárgyalni. Ezután Pekár Gyula országgyűlési képviselő, aki ügyvezető alelnöke az országos irodalmi szövetségnek, azt indítványozta, hogy a Nemzeti Szalon működjék együtt az irodalmi szövetséggel és különösen a végvidéki városok közönségét hódítsa meg a művészetnek és az irodalomnak. Az indítványt nagy helyesléssel fogadták és kiadták a választmánynak tárgyalás végett. — («Nemes Károly pályafutása».) Regény egy kötetben. Irta Dénes Tibor. Megjelent Budapesten Grill Károlynál. Ara 3 korona. Hangsúlyozom a 3 koronát. Számitgatom, hogy mennyi csereértéket képvisel 3 korona ? Alig lehet vele egy palack jóféle somlait, vagy badacsonyit venni. A legegyszerűbb vacsora is belekerül ennyibe. Támlásszéket egy előadásra a színházakban ennyiért sem adnak. Két darab közönséges havannaszivarnak olykor több az ára. A czipőtalpalás drágább. Egy lóversenyjegy kocsival tízszer ennyibe kerül. Ez az öszszeg alig elég egy pár kutyabőrkeztyűre. Nos hát, legolcsóbb nálunk az agyvelő. Ha párosul a szívvel akkor még olcsóbb. Ha pedig még a hazafiságnak meleg vére is csörgedez a sorok között, úgy a legeslegolcsóbb. Ez a Dénes Tibor tud inni. Érezni is tud. Gondolkozni is tud. Megfigyel, jól lát, tárgyát szereti, nemes czélt követ, tanít, buzdít, szórakoztat, lendületet ad az olvasó lelkének, fegyelmezi nézeteit, agitál egy nagy ügy mellett, jellemeket alkot biztos kézzel. Tolla alatt életet, szint, hangulatot nyer a tájék, az esemény, a személy. Férfiak, asszonyok mozognak, beszélnek, cselekesznek szép és érdekfeszítő regényében. Nem festett alakok, nem kitömött figurák, hanem valóságos emberek, akik valósággal éreznek, mert lelkük van és valósággal vágynak egymás leírásáért, mert forró a vérük. Ez a regény a hegyvidéki rutén akczió keretében mozog. A kérdés mérséklettel, igazsággal, tudással kezeltetik. Az író belenézett a mérhetetlen fontosságú ügy mélységébe és regényének hősét Egán vértanujellemének egyes vonásaiból alkotta meg. Meséje egyszerű, kerekded, egymásból folyó. Szövevénye alig van. Minden szenzácziót óvatosan kerül. Jólesik látni, hogy az írónak hite, meggyőződése, reménye van és hogy a kötetben egyetlen szó sincs, mely nem volna a maga helyén. —a. — (A Kisfaludy-Társaság felolvasó ülése). A Kisfaludy Társaság e hó 30-án, szerdán délután 5 órakor a M. Tud. Akadémia heti üléstermében felolvasó ülést tart a következő tárgysorozattal. 1. Folyó ügyek. 2. Rákóczy bujdosása, jelenetek Somló Sándor r. tagtól. 3. A közvélemény, szatíra Kozma Andor r. tagtól. 4. Péter Mátyás, humoros elbeszélés Jakab Ödön r. tagtól. 5. Költemények Rohonyi Gyula vendégtől. — A felolvasó ülést követő zárt ülésen kijelölik az 1905. évi ünnepélyes közülés felolvasóit. — (Uri műkedvelők zenekara.) Utolsó hangversenyét rendezte tegnap délután az «Uri Műkedvelők Zenekara», amely Gsehwindt György dr. vezetése alatt egész sorát nyújtotta a lefolyt idényben az élvezetes hangversenyeknek. A tegnapi produkczió műsora sem hagyott fenn kívánni valót változatosság dolgában és érdekes művészi mozzanatokban igazán nem volt hiány. Elismeréssel szólhatunk mindjárt a Bach-Esser-féle «Toccata» precíz előadásáról. Tschaikovszky B-moll zongoraversenyében Szécsi Pálné játszotta a zongorarészt igen temperamentumosan és jelentékeny technikai készültséggel. Mihályi Ferencz Mendelssohn «Paulus»-ából énekelte azt a nagy áriát, melyet Listermann Antal adott elő a filharmonikusok egyik hangversenyén. A közönség elismerő tapssal honorálta Mihályi stílszerű énekét. Gondos összetanulásra vallott Mendelssohn A-dúr szimfóniájának a szabatos előadása, de leginkább a Bolygó hollandi nyitányának a lendületes interpretálása Gschwindt György igazán büszke lehet gárdájára, amely készségesen követi karmesterének legapróbb útmutatását, szemének minden intését.