Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)

1904-07-23 / 175. szám

Budapest, 1904. szombat, július 23. MAGYARORSZÁG E 31 km, hosszú útvonal mentén még a vasút­állomásokhoz vezető közutak is az év nagy részé­ben járhatatlanok voltak. A vármegye különösen az utolsó években áldozatkészséggel fejlesztette ugyan a közutakat, de a szerfelett nagy költségek miatt, amelyekkel a kőutak építése az Alföldön jár, alig ért czért. A közigazgatási bejárás czéljából Monor­ra érke­zett bizottságot, amelynek vezetésével a kereske­delmi miniszter Kovács Lajos kir. műszaki taná­csost bízta meg, nagy lelkesedéssel fogadta az érdekeltség. A vasútállomáson a bizottságot szép­számú küldöttség élén Beniczky Lajos alispán üdvözölte, azután a bizottság és a helyi érde­keltség a községházára vonult a tárgyalást meg­kezdendő. A vármegye részéről az alispánon kivül Kemény Kálmán tb. főjegyző, Sárközy Pál főszolgabíró, Némethy Jenő és Messkó Rudolf szol­­gabírák, az államépítészeti hivatal részéről a hiva­tal vezetője, Kuklay Béla kir. műszaki tanácsos, Sebestyén Ignácz kir. mérnök, a közút tervezője, a kultúrmérnöki hivatal részéről Sehmied Ödön, az érdekelt Monor, Gomba és Bénye községek részéről az elöljáróság és a vidék nagybirtokosai közül Szemere Huba, Förster Aurél, Tahy Lajos jelentek meg. A tárgyalás folyamán üdvözlő táviratot menesz­tettek a kereskedelmi miniszterhez. A közigazgatási bejárás után a résztvevők lako­mához ültek, amelyen Szemere Huba a kormányt, Kovách Lajos a vármegye közönségét, Kuklay Béla az alispánt, Beniczky Lajos alispán pedig az állam­építészeti hivatalt köszöntötte fel. A közigazgatási bejárást ma Tápió-Bicskén folytatják. — Amnesztia Olaszországban. Római tudósítónk jelenti, hogy Heléna királyné lebete­­gedése alkalmából a király amnesztiát fog adni és a kormány már el is készítette az erre vo­natkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a főbenjáró bűntetteseket kivéve, az összes foglyok büntetését leszállítják, még­pedig ha az újszülött fiú lesz, hat hónap­pal, ha leány lesz, akkor három, hónappal. Természetes, hogy mindazokat, akikre ennél alacsonyabb, vagy ennyi büntetés van kiszabva, szabadon bocsátják. — Bobrikov gyilkosának temetése. A finn főkormányzó, Bobrikov gyilkosának, Schaumannak temetéséről csak most érkeznek részletek. Schau­­mann apja fiát Borgoban akarta eltemettetni s kife­jezést is adott ebbeli kívánságának a rendőrségnél, ahol azonban hosszú ideig húzták a válaszadást­ Néhány nappal későbben kijelentették az apá­nak, hogy fiát a legközelebbi éjszakán teme­tik el s aki ezen jelen akar lenni, az menjen a vasúti állomásra; papot is hozhatnak magukkal, ha ezt szükségesnek gondolják. A hullát rendőr­katonák vitték a vagyonba. A virágokat, amelyeket a rokonok a koporsóra tettek, a rendőrség eldobta. Csak tíz rokon és barát kapott engedélyt arra, hogy a vonalra felszálljon. A három vagyonból álló vo­naton egy egész tömeg katona és tiszt volt elhe­lyezve. Éjjél fél kettőkor érkezett a vonat a malmi te­metőbe. A sí még meg sem volt ásva. Ekkor kapták meg a katonák a parancsot, hogy a temető fala mellett sírt ássanak. Bár a pap tiltakozott az ellen, hogy a sir nem elég mély, a parancsnokló rendőrtiszt kijelentette, hogy minden készen van. A hullavivők­nek megtiltották, hogy a koporsót a szokásos fekete szíj­jakon vigyék, hanem közönséges köteleket kellett haszná­liuk. Azt is megtiltotta továbbá a rendőrség, hogy sirhalmot hányjanak s a sir helyét a földdel egyenlővé kellett tenniök. A koporsóról a rendőrség már előbb eltávolította Schaumann nevét. — Az amerikai flotta Fiuméban, Fiuméból jelentik . Az amerikai hajóraj Triesztből Bar­ker ellenengernagy parancsnoksága alatt júlus 25-én jön Fiuméba. A hajóra­ hét hajóból áll és augusz­tus 1-ig marad Fiuméban. Az ünnepségek programm­­jából eddig meg van állapítva a fényes fogadó­est a kormányzónál, amelyre ezer meghívót küldtek szé­t; a Mayflotcer nevű jachton az amerikai parancs­nok díszebédet fog adni; a zenekar július 25., 28. és 30-án este 8—10 óráig az Adamich-téren zeneestét tart. Az Adamich-teret ez alkalomból kivi­­tád­t­ák. A kormányzó palotájához vivő Municzipió­­utczában már felrakták a villamos lámpákat. A kormámzó estéje 26-án lesz. A meghívottak között százhatvan amerikai tiszt van. Az admirális hajója megérkezésekor huszonegy üdvlövéssel üdvözli a várost, amelyre a tengerészeti akadémia kertjéből fognak lövésekkel válaszolni. Állandó amerikai por­­tyázó őrség fog a városi rendőrségnek a rend fenn­tartásában segédkezni. A kormányzó estéjén buda­pesti művészek fiumei műkedvelőkkel fognak a ven­dégek szórakoztatására közreműködni. — A meggyilkolt orosz kormányzó, Andrejev kormányzó meggyilkolásának okát illetőleg azt je­lentik nekünk, hogy Andrejev különösen mint az örmény telepítési bizottság tagja tette magát gyűlöletessé, mert számos örmény családnak, akik Törökországba menekültek, nem engedte meg a Kaukázusba való visszatérést. Azonkívül megszorí­totta a kormányzóságban élő örmények politikai felügyeletét és számos szigorú rendszabályt léptetett életbe. Andrejev számos fenyegető levelet kapott az örmény forradalmi bizottságtól. Andrejev azonban nem is törődött ezekkel a levelekkel és tovább folytatta erőszakoskodásait. Három örményt, akiket Andrejev meggyilkolásával gyanúsítanak, elfogtak. Köztük van egy perzsa állampolgár is, akinél kompromittáló iratokat találtak. — A szókimondó török követ. A Berli­ner Tageblatt írja konstantinápolyi levelezőjé­nek tudósítása nyomán a következő érdekes és jellemző esetet, amely nagyon élénken világítja meg Oroszország és a porta viszonyát. Izzet basa, a madridi török követ, a Figaro madridi tudósítója előtt nagyon kicsinylően nyilatkozott a minap az orosz hadvezetésről és Oroszor­szágnak Törökországhoz való viszonyáról. Ez a tudósítás eljutott a párisi Figaróba és erre Sinovjev konstantinápolyi orosz nagykövet Péter­­várról dörgedelmes utasítást kapott, hogy köve­telje a szultántól Izzet basa megbüntetését annál is inkább, mert a kérdéses nyilatkozat nem volt ma­gánbeszélgetés, hanem a nyilvánosságnak volt szánva. A szultán nem szívesen enged a pé­­tervári kormány követelésének, mert Izzet­ ba­sát rendkívül kedveli és különben is ő Fuad basának fia, akinek nagy vagyona van és igy minden valószínűség szerint abban a helyzet­ben lesz, hogy meg sem jelenik Konstantiná­polyban, ha felelősségrevonás czéljából vissza­rendelik. Izzet basa további leleplezésekkel fe­nyegetőzik, ha megfosztanák állásától. Linov­jev orosz nagykövet éleshangú jegyzéket intézett a portához és a Jildizben most megint nagy a kapkodás. — Halálos szerencsétlenség: a Tátrában. Arról a szerencsétlenségről, amely a tátrai Pátria­­csúcson két berlini turistát ért, újabban még a következő részleteket jelentik: Az esés következté­ben meghalt Wehr nevű turista társa sértetlen maradt. A két turista nem ismerte egymást, véletlenül kerül­tek össze s a Pátria­ csúcson át a mliniczai vízesés­hez akartak jutni. Az egyik tíz perczc­el ment el a másik előtt. Midőn a vihar jött, Wehr elvesztette társát szemei elől. Az utóbbi szerencsésen elérke­zett Csorbára s több vezetőt felszólított, hogy keressék meg Wehrt. A vezetők azonnal útnak is indultak. Már este volt, midőn a kutatók egy szaka­dékból gyenge segélykiáltásokat hallottak, de nem tudták aznap elérni a szakadékot. Midőn végre másnap odaférkőztek, már csak a holttestét találták meg Wehrnek. Wehr Oswald holtteste a csorbai halottasházban nyugszik és szüleinek távirati intézkedése következ­tében Csorbán fogják eltemetni. A megmentett tár­sát Ansbach Felixnek hívják és Zopottba való. — Házasság:. Bárdossy Zoltán alsómesteri föld­­birtokos eljegyezte Goyer Mariskát Czelldömölkön. Építem Miksa ur, a Pick és Winterstein Budapest- Fiume czég intézője, eljegyezte Schill-Roth Bella kisasszonyt Fiuméban. — Agyonlőtt sztrájkolok. Clusesben, mint már röviden említettük, egy gyáros fiai leshelyről rálövöldöztek a sztrájkoló munkásokra. Erről a vé­rengzésről a következő újabb részleteket jelentik: Grittxer óragyáros 20 és 30 év közötti korban levő három fia, továbbá Veillet mérnök elbarikádí­­rozott ablakokból több mint hatvanszor lőttek va­dászfegyverükkel az arra elvonuló sztrájkoló mun­kások közé. Az első, aki ezek közül halálra sebezve összerogyott, egy Rassxet nevű inas volt. Ennek az anyja kétségbeesve borult fia holttestére s oda­­kiáltott a gyilkosoknak: — Kegyelemből öljetek meg hát engem is! Erre egy kis időre megszűnt a tüzelés, csakhamar azonban újból megkezdték a lövöldözést s két mun­kást, Larrivert, illetve Baudet és egy asszonyt agyonlőttek, továbbá 34 férfit és néhány leányt megsebesítettek. Húsz méter kiterjedésű vérfürdő­ben hevertek a földön szerteszét a sebesültek és a halottak. Sehonnan sem jött segítség ! A polgárság bezárkózott házaiba, a tűzoltóság azonban, amidőn a munkások a gyárat felgyújtották, mégis kivonult. A Crettier-fiukat és a mérnököt elfogták s megkö­tözve a pinczébe zárták, azután eloltották a tüzet Csak este jött meg Annecyből Mentenosi tábornok vezetése alatt egy osztály katonaság a törvényszék embereivel. A kormány pénzt küldött a fentartójuk­­tól megfosztott családoknak. — A Pasteur-szobor leleplezése. Párisi tudó­sítónk írja a következőket: Immár a nagy Pasteur alakja is érezbe van öntve, hogy hirdesse az em­beriség nagy jótevőjének dicsőségét. A szobor az Avennue de Breteuilen emelkedik. A leleplezési ünnepélyen a forróság daczára is Loubet elnökön és a kormány tagjain kívül a szellemi és pénz­­arisztokráczia csaknem teljes számmal volt jelen, akik valamennyien teljes két órán át voltak kényte­lenek az izzó hőségben várakozni, amíg az utolsó szó is elhangzott és az emberiség nagy jótevőjének szobráról lehullott a lepel. Különösen sokat szenved­tek a gyilkos forróságtól a hölgyek, köztük az ün­nepelt családjának tagjai és Loubet elnök felesége, miután a hölgytribün a tér naposabbik oldalán volt felállítva. A föléjük emelt vászonmennyezet nem sok védelmet nyújtott és valóban a véletlennek kö­szönhető, hogy az ünnepély szerencsétlenség nélkül folyt le. A szobor, mely a nagy tudóst ülőhelyzetben áb­rázolja, Falguiéresnek legutolsó alkotása. Talapzatát mesteri relifek díszítik. A párisi községtanács elnöke, Desplas volt az első szónok, aki beszédében kiemelte, hogy a hal­hatatlan tudós, bár művének áldását az egész vi­lágra kiterjesztette, találmányával első­sorban hazájának akart dicsőséget szerezni. F­oussier Gaston Pasteurt mint írót ünnepelte, dr. Chantimesse az eAcademie de Médecine» nevében méltányolta érde­meit. Perrot Georges igen érdekesen ecsetelte beszédében azokat a nehézségeket, amelyekkel Pas­­teurnak meg kellett küzdenie, míg ahhoz a kis labora­tóriumhoz tudott jutni, amelyből aztán a mai intézet fejlődött. Magának az intézetnek nevében Grand­er pro­fesszor beszélt, aki évek hosszú során személyes jó barátja volt az ünnepeltnek. Grandher elmondta, hogy milyen üldöztetésekben volt a mesternek ré­sze az Academie de Médecine részéről, míg végre keresztül tudta vinni tervét, a veszettségnek beoltás által való gyógyítását. Maga Tarnxer is, aki a barátja volt Pasteurnak, és az el­entáborhoz csatlakozott. Az áskálódások ellene annyira mentek, hogy gyilkos­nak nevezték a lángeszű tudóst és a beoltással kezelt, elhalt betegek hozzátartozóit arra izgatták, hogy pöröljék be Pasteurt. Végre is d­adalmaskodott a beoltási rendszer és ma már az egész világon élvezik áldásos hatását. — Amerikát rablótörténet. Igazán amerikai szó rablóhistóriáról tudósítanak bennünket New­ Yorkból. Az idén márczius 18-án J. M. Hannaford, a Northern Pacific Railway vasúttársaság igazgatója levelet kapott, mely a következőképpen hangzott: Tisztelt Uram ! Vegye tudomásul, hogy az ön társaságára 25.000 dollár adót vetettünk ki. Ha hajlandók ezt az adót megfizetni, mánoz tizen­négy napra tegyenek az összes vonatok utolsó kocsijára egy zászlócskát. Tudatjuk azonban, hogy ha ez nem történik meg, megkezdjük az önök vasútvonalainak szétrombolását. Minthogy azonban az eset­eg bekövetkezhető szerencsét­lenségekért a felelősséget magunkra vállalni nem akarjuk, figyelmeztetni fogjuk az utazó közönsé­get, hogy az önök vasútjait kerülje. A tett embe­reinek szövetsége. A levél Montanában volt feladva. Másnap hasonló leveleket kaptak Fee társulati főfelügyelő és Metten elnök is. Ezek a levelek azonban más városokban voltak már postára téve. A három úr tanácskozásra gyűlt össze, melyen elhatározták, hogy fizetni semmi esetre sem fognak. Mégis elhatározták, hogy a kí­vánt napon a vonatokra kitetetik a fehér zászlócs­kákat. A következő napon újabb levelet kaptak: 9

Next