Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)
1904-07-23 / 175. szám
Budapest, 1904. szombat, július 23. MAGYARORSZÁG E 31 km, hosszú útvonal mentén még a vasútállomásokhoz vezető közutak is az év nagy részében járhatatlanok voltak. A vármegye különösen az utolsó években áldozatkészséggel fejlesztette ugyan a közutakat, de a szerfelett nagy költségek miatt, amelyekkel a kőutak építése az Alföldön jár, alig ért czért. A közigazgatási bejárás czéljából Monorra érkezett bizottságot, amelynek vezetésével a kereskedelmi miniszter Kovács Lajos kir. műszaki tanácsost bízta meg, nagy lelkesedéssel fogadta az érdekeltség. A vasútállomáson a bizottságot szépszámú küldöttség élén Beniczky Lajos alispán üdvözölte, azután a bizottság és a helyi érdekeltség a községházára vonult a tárgyalást megkezdendő. A vármegye részéről az alispánon kivül Kemény Kálmán tb. főjegyző, Sárközy Pál főszolgabíró, Némethy Jenő és Messkó Rudolf szolgabírák, az államépítészeti hivatal részéről a hivatal vezetője, Kuklay Béla kir. műszaki tanácsos, Sebestyén Ignácz kir. mérnök, a közút tervezője, a kultúrmérnöki hivatal részéről Sehmied Ödön, az érdekelt Monor, Gomba és Bénye községek részéről az elöljáróság és a vidék nagybirtokosai közül Szemere Huba, Förster Aurél, Tahy Lajos jelentek meg. A tárgyalás folyamán üdvözlő táviratot menesztettek a kereskedelmi miniszterhez. A közigazgatási bejárás után a résztvevők lakomához ültek, amelyen Szemere Huba a kormányt, Kovách Lajos a vármegye közönségét, Kuklay Béla az alispánt, Beniczky Lajos alispán pedig az államépítészeti hivatalt köszöntötte fel. A közigazgatási bejárást ma Tápió-Bicskén folytatják. — Amnesztia Olaszországban. Római tudósítónk jelenti, hogy Heléna királyné lebetegedése alkalmából a király amnesztiát fog adni és a kormány már el is készítette az erre vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a főbenjáró bűntetteseket kivéve, az összes foglyok büntetését leszállítják, mégpedig ha az újszülött fiú lesz, hat hónappal, ha leány lesz, akkor három, hónappal. Természetes, hogy mindazokat, akikre ennél alacsonyabb, vagy ennyi büntetés van kiszabva, szabadon bocsátják. — Bobrikov gyilkosának temetése. A finn főkormányzó, Bobrikov gyilkosának, Schaumannak temetéséről csak most érkeznek részletek. Schaumann apja fiát Borgoban akarta eltemettetni s kifejezést is adott ebbeli kívánságának a rendőrségnél, ahol azonban hosszú ideig húzták a válaszadást Néhány nappal későbben kijelentették az apának, hogy fiát a legközelebbi éjszakán temetik el s aki ezen jelen akar lenni, az menjen a vasúti állomásra; papot is hozhatnak magukkal, ha ezt szükségesnek gondolják. A hullát rendőrkatonák vitték a vagyonba. A virágokat, amelyeket a rokonok a koporsóra tettek, a rendőrség eldobta. Csak tíz rokon és barát kapott engedélyt arra, hogy a vonalra felszálljon. A három vagyonból álló vonaton egy egész tömeg katona és tiszt volt elhelyezve. Éjjél fél kettőkor érkezett a vonat a malmi temetőbe. A sí még meg sem volt ásva. Ekkor kapták meg a katonák a parancsot, hogy a temető fala mellett sírt ássanak. Bár a pap tiltakozott az ellen, hogy a sir nem elég mély, a parancsnokló rendőrtiszt kijelentette, hogy minden készen van. A hullavivőknek megtiltották, hogy a koporsót a szokásos fekete szíjjakon vigyék, hanem közönséges köteleket kellett használiuk. Azt is megtiltotta továbbá a rendőrség, hogy sirhalmot hányjanak s a sir helyét a földdel egyenlővé kellett tenniök. A koporsóról a rendőrség már előbb eltávolította Schaumann nevét. — Az amerikai flotta Fiuméban, Fiuméból jelentik . Az amerikai hajóraj Triesztből Barker ellenengernagy parancsnoksága alatt júlus 25-én jön Fiuméba. A hajóra hét hajóból áll és augusztus 1-ig marad Fiuméban. Az ünnepségek programmjából eddig meg van állapítva a fényes fogadóest a kormányzónál, amelyre ezer meghívót küldtek szét; a Mayflotcer nevű jachton az amerikai parancsnok díszebédet fog adni; a zenekar július 25., 28. és 30-án este 8—10 óráig az Adamich-téren zeneestét tart. Az Adamich-teret ez alkalomból kivitádták. A kormányzó palotájához vivő Municzipióutczában már felrakták a villamos lámpákat. A kormámzó estéje 26-án lesz. A meghívottak között százhatvan amerikai tiszt van. Az admirális hajója megérkezésekor huszonegy üdvlövéssel üdvözli a várost, amelyre a tengerészeti akadémia kertjéből fognak lövésekkel válaszolni. Állandó amerikai portyázó őrség fog a városi rendőrségnek a rend fenntartásában segédkezni. A kormányzó estéjén budapesti művészek fiumei műkedvelőkkel fognak a vendégek szórakoztatására közreműködni. — A meggyilkolt orosz kormányzó, Andrejev kormányzó meggyilkolásának okát illetőleg azt jelentik nekünk, hogy Andrejev különösen mint az örmény telepítési bizottság tagja tette magát gyűlöletessé, mert számos örmény családnak, akik Törökországba menekültek, nem engedte meg a Kaukázusba való visszatérést. Azonkívül megszorította a kormányzóságban élő örmények politikai felügyeletét és számos szigorú rendszabályt léptetett életbe. Andrejev számos fenyegető levelet kapott az örmény forradalmi bizottságtól. Andrejev azonban nem is törődött ezekkel a levelekkel és tovább folytatta erőszakoskodásait. Három örményt, akiket Andrejev meggyilkolásával gyanúsítanak, elfogtak. Köztük van egy perzsa állampolgár is, akinél kompromittáló iratokat találtak. — A szókimondó török követ. A Berliner Tageblatt írja konstantinápolyi levelezőjének tudósítása nyomán a következő érdekes és jellemző esetet, amely nagyon élénken világítja meg Oroszország és a porta viszonyát. Izzet basa, a madridi török követ, a Figaro madridi tudósítója előtt nagyon kicsinylően nyilatkozott a minap az orosz hadvezetésről és Oroszországnak Törökországhoz való viszonyáról. Ez a tudósítás eljutott a párisi Figaróba és erre Sinovjev konstantinápolyi orosz nagykövet Pétervárról dörgedelmes utasítást kapott, hogy követelje a szultántól Izzet basa megbüntetését annál is inkább, mert a kérdéses nyilatkozat nem volt magánbeszélgetés, hanem a nyilvánosságnak volt szánva. A szultán nem szívesen enged a pétervári kormány követelésének, mert Izzet basát rendkívül kedveli és különben is ő Fuad basának fia, akinek nagy vagyona van és igy minden valószínűség szerint abban a helyzetben lesz, hogy meg sem jelenik Konstantinápolyban, ha felelősségrevonás czéljából visszarendelik. Izzet basa további leleplezésekkel fenyegetőzik, ha megfosztanák állásától. Linovjev orosz nagykövet éleshangú jegyzéket intézett a portához és a Jildizben most megint nagy a kapkodás. — Halálos szerencsétlenség: a Tátrában. Arról a szerencsétlenségről, amely a tátrai Pátriacsúcson két berlini turistát ért, újabban még a következő részleteket jelentik: Az esés következtében meghalt Wehr nevű turista társa sértetlen maradt. A két turista nem ismerte egymást, véletlenül kerültek össze s a Pátria csúcson át a mliniczai vízeséshez akartak jutni. Az egyik tíz perczcel ment el a másik előtt. Midőn a vihar jött, Wehr elvesztette társát szemei elől. Az utóbbi szerencsésen elérkezett Csorbára s több vezetőt felszólított, hogy keressék meg Wehrt. A vezetők azonnal útnak is indultak. Már este volt, midőn a kutatók egy szakadékból gyenge segélykiáltásokat hallottak, de nem tudták aznap elérni a szakadékot. Midőn végre másnap odaférkőztek, már csak a holttestét találták meg Wehrnek. Wehr Oswald holtteste a csorbai halottasházban nyugszik és szüleinek távirati intézkedése következtében Csorbán fogják eltemetni. A megmentett társát Ansbach Felixnek hívják és Zopottba való. — Házasság:. Bárdossy Zoltán alsómesteri földbirtokos eljegyezte Goyer Mariskát Czelldömölkön. Építem Miksa ur, a Pick és Winterstein Budapest- Fiume czég intézője, eljegyezte Schill-Roth Bella kisasszonyt Fiuméban. — Agyonlőtt sztrájkolok. Clusesben, mint már röviden említettük, egy gyáros fiai leshelyről rálövöldöztek a sztrájkoló munkásokra. Erről a vérengzésről a következő újabb részleteket jelentik: Grittxer óragyáros 20 és 30 év közötti korban levő három fia, továbbá Veillet mérnök elbarikádírozott ablakokból több mint hatvanszor lőttek vadászfegyverükkel az arra elvonuló sztrájkoló munkások közé. Az első, aki ezek közül halálra sebezve összerogyott, egy Rassxet nevű inas volt. Ennek az anyja kétségbeesve borult fia holttestére s odakiáltott a gyilkosoknak: — Kegyelemből öljetek meg hát engem is! Erre egy kis időre megszűnt a tüzelés, csakhamar azonban újból megkezdték a lövöldözést s két munkást, Larrivert, illetve Baudet és egy asszonyt agyonlőttek, továbbá 34 férfit és néhány leányt megsebesítettek. Húsz méter kiterjedésű vérfürdőben hevertek a földön szerteszét a sebesültek és a halottak. Sehonnan sem jött segítség ! A polgárság bezárkózott házaiba, a tűzoltóság azonban, amidőn a munkások a gyárat felgyújtották, mégis kivonult. A Crettier-fiukat és a mérnököt elfogták s megkötözve a pinczébe zárták, azután eloltották a tüzet Csak este jött meg Annecyből Mentenosi tábornok vezetése alatt egy osztály katonaság a törvényszék embereivel. A kormány pénzt küldött a fentartójuktól megfosztott családoknak. — A Pasteur-szobor leleplezése. Párisi tudósítónk írja a következőket: Immár a nagy Pasteur alakja is érezbe van öntve, hogy hirdesse az emberiség nagy jótevőjének dicsőségét. A szobor az Avennue de Breteuilen emelkedik. A leleplezési ünnepélyen a forróság daczára is Loubet elnökön és a kormány tagjain kívül a szellemi és pénzarisztokráczia csaknem teljes számmal volt jelen, akik valamennyien teljes két órán át voltak kénytelenek az izzó hőségben várakozni, amíg az utolsó szó is elhangzott és az emberiség nagy jótevőjének szobráról lehullott a lepel. Különösen sokat szenvedtek a gyilkos forróságtól a hölgyek, köztük az ünnepelt családjának tagjai és Loubet elnök felesége, miután a hölgytribün a tér naposabbik oldalán volt felállítva. A föléjük emelt vászonmennyezet nem sok védelmet nyújtott és valóban a véletlennek köszönhető, hogy az ünnepély szerencsétlenség nélkül folyt le. A szobor, mely a nagy tudóst ülőhelyzetben ábrázolja, Falguiéresnek legutolsó alkotása. Talapzatát mesteri relifek díszítik. A párisi községtanács elnöke, Desplas volt az első szónok, aki beszédében kiemelte, hogy a halhatatlan tudós, bár művének áldását az egész világra kiterjesztette, találmányával elsősorban hazájának akart dicsőséget szerezni. Foussier Gaston Pasteurt mint írót ünnepelte, dr. Chantimesse az eAcademie de Médecine» nevében méltányolta érdemeit. Perrot Georges igen érdekesen ecsetelte beszédében azokat a nehézségeket, amelyekkel Pasteurnak meg kellett küzdenie, míg ahhoz a kis laboratóriumhoz tudott jutni, amelyből aztán a mai intézet fejlődött. Magának az intézetnek nevében Grander professzor beszélt, aki évek hosszú során személyes jó barátja volt az ünnepeltnek. Grandher elmondta, hogy milyen üldöztetésekben volt a mesternek része az Academie de Médecine részéről, míg végre keresztül tudta vinni tervét, a veszettségnek beoltás által való gyógyítását. Maga Tarnxer is, aki a barátja volt Pasteurnak, és az elentáborhoz csatlakozott. Az áskálódások ellene annyira mentek, hogy gyilkosnak nevezték a lángeszű tudóst és a beoltással kezelt, elhalt betegek hozzátartozóit arra izgatták, hogy pöröljék be Pasteurt. Végre is dadalmaskodott a beoltási rendszer és ma már az egész világon élvezik áldásos hatását. — Amerikát rablótörténet. Igazán amerikai szó rablóhistóriáról tudósítanak bennünket New Yorkból. Az idén márczius 18-án J. M. Hannaford, a Northern Pacific Railway vasúttársaság igazgatója levelet kapott, mely a következőképpen hangzott: Tisztelt Uram ! Vegye tudomásul, hogy az ön társaságára 25.000 dollár adót vetettünk ki. Ha hajlandók ezt az adót megfizetni, mánoz tizennégy napra tegyenek az összes vonatok utolsó kocsijára egy zászlócskát. Tudatjuk azonban, hogy ha ez nem történik meg, megkezdjük az önök vasútvonalainak szétrombolását. Minthogy azonban az eseteg bekövetkezhető szerencsétlenségekért a felelősséget magunkra vállalni nem akarjuk, figyelmeztetni fogjuk az utazó közönséget, hogy az önök vasútjait kerülje. A tett embereinek szövetsége. A levél Montanában volt feladva. Másnap hasonló leveleket kaptak Fee társulati főfelügyelő és Metten elnök is. Ezek a levelek azonban más városokban voltak már postára téve. A három úr tanácskozásra gyűlt össze, melyen elhatározták, hogy fizetni semmi esetre sem fognak. Mégis elhatározták, hogy a kívánt napon a vonatokra kitetetik a fehér zászlócskákat. A következő napon újabb levelet kaptak: 9