Magyarország, 1904. szeptember (11. évfolyam, 209-234. szám)
1904-09-03 / 211. szám
Budapest, 1994. szombat, szeptember 6. MAGYARORSZÁG Mattasich rokonával, mert a két férfi személyleírása feltűnően különbözik egymástól. Lujza herczegasszony utazóruhát öltött magára a szökés előtt: szürke úti toalettet, fehér kalapot, fehér felöltőt zöld béléssel. Weitzer nem egyenlítette ki számláját a Wettinerhofban, de otthagyta minden podgyászát és kerékpárját. A Wettinerhof körül őrködő egyenruhás rendőrök semmi gyanúsat sem vettek észre. A szálló előtt egy polgári ruhás rendőrhivatalnok is volt állandóan. Pierson titkos tanácsos a szökés idején Karsbadban volt. Brüsszel, szeptember 2. (Saját tudósítőinktől) Lipót belga király Antwerpenbe akart utazni, amikor leánya, Lujza herczegnő szökéséről értesült. A herczegnő szökése a belga fővárosban nem keltett valami nagyeltűnést, az emberek egykedvűen fogadták a hirt, sokan előre is megjósolták, hogy a herczegnő maga fog véget vetni fogságának s előbb-utóbb megszökik őrzőitől. Paris, szeptember 2. 0Saját tudósítónktól Génfből jelentik, hogy Lujza herczegnő Mattasich Géza és egy idősebb nő társaságában Constanczában is megfordult. A «Le Journal» szereplése. A párisi Le Journal, amely a szökés keresztülviteléhez a pénzt adta, egyúttal két automobilt is rendelkezésére bocsátott Mattasichnak. A Le Journal igazgatója maga is Drezdába utazott nemrég és alkalmat talált arra, hogy Coswigban beszélhessen Lujza herczegasszonynyal s akkor meggyőződött arról, hogy a herczegné teljesen épelméjű. Weitzer, a szöktető. Bécs, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) Az állítólagos gráczi A Weitzer nem azonos báró Orczyval, akinek szintén része volt a herczegné szöktetésében. Ha a jelek nem csalnak, akkor az állítólagos gráczi Weitzer azonos azzal a Weitzer Józseffel, aki a floridsdorfi városházai vendéglőt bérelte. Hét év előtt Weitzer Bécsbe költözött és térbe vett a Rothhaus mellett egy vendéglőt; itt ismerkedett meg vele Mattasich és megnyerte a szöktetés tervének. Weitzer a nyáron Karlsbadba utazott. Személyleirása teljesen megfelel annak a vendégének, aki a Wettinerhof földszintjén lakott Kistérben s onnan a herczegasszonynyal egyidőben tűnt el. Elster, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) Weitzer szobájának verandáján közvetlen a szökés után egy női keztyűt találtak, ami kétségtelenül amellett bizonyít, hogy Weitzernek tevékeny része volt a herczegnő megszöktetésében. Pár nap előtt a herczegnő lakosztályának ajtóin viaszlenyomatokat találtak. A herczegnő környezete nyomban más zárakat készíttetett az ajtókra, a herczegnőnek azonban mégis sikerült álkulcscsal kinyitni a szobája ajtaját. Mattasich s a belga tőkepénzesek. Brüsszel, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) Mattasich Géza pár hónap előtt Brüsszelben járt s már ekkor nyíltan hangoztatta, hogy a herczegnőt ki akarja szabadítani a gyógyintézetből. Belga tőkepénzesekkel is hosszasan tárgyalt, tőlük akart pénzt szerezni a szökés költségeire s azt mondta, ha sikerül neki belga pénzt szerezni s belga pénzen szökteti meg, a herczegnőt egyenesen Brüsszelbe hozza s ottani elmeorvosokkal fogja megvizsgáltatni, akik bizonyára meg fogják állapítani, hogy a herczegnő sohasem volt elmebajos. Mattasich minden fáradozása azonban hiábavaló volt, a belga pénzesemberek nem voltak hajlandók Mattasichnak pénzt kölcsön adni. Lujza herczegnő és Mattasich titkos levelezése. Nousanne Henri, Mattasich párisi barátja egy franczia hírlapírónak elmondta Lujza herczegnő menekülésének részleteit. Mattasich, úgymond Nousanne, három hónap óta hetenkint többször írt nekem s pontosan értesített a történtekről. Június 5-én utazott el Párisból Bécsbe. Nyolcz nap múlva Drezdába utazott, vele volt Stégerné is, aki szívvellélekkel a herczegnő ügyének szentelte magát s Stögerné kisfia. Mind a hárman a drezdai központi pályaudvar közelében, a »Zöld mező«-höz czímzett fogadóban húzták meg magukat, amely fogadót csak a keskeny drezda-berlini vonal sínpárja választja el Lindenhoftól. Mattasich a fogadó ablakából titkos jelekkel értekezett a herczegnő egyik komornájával. Az abc egyes betűit az ablakfüggönyök különféle módon történt igazítása szolgáltatta, továbbá a virágeserepeknek az ablakdeszkákon való mikénti elhelyezése. Mattasich tervének nagy hasznára volt az, hogy Gebauer kisasszony, aki Lujza herczegnő őrizetével volt megbízva, két hónap óta beteg. A herczegnő hét millió (?) frank értékű ékszereit elvitte magával. Mattasichot és a herczegnőt Párisba várják, ahol Mattasich barátai béreltek lakást számukra. Mattasich Parisban, Paris, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) Mattasich Géza több ízben volt Párisban, hogy pénzt szerezzen, legutoljára májusban volt Párisban s egy garni fogadóban bérelt lakást. A párisi lapok ebben az időben hasábos czikkeket közöltek Lujza herczegnőről s ezekben a czikkekben már szó volt Mattasich szöktetési tervéről. Minden közlemény azzal a felszólitással végződött, hogy az olvasók önkéntes adakozással segítsék Mattasichot, hogy tervét megvalósíthassa s a felszólításnak volt is eredménye. Mattasich sok helyről kapott kisebb-nagyobb összeget. Különösen az arisztokraták adtak sok pénzt s szívesen s barátságosan fogadták Mattasichot s nagyon gyakran érintkeztek vele. Amíg Párisban volt, minden nap más főrangú család vendége volt. DeNousanne Henrik Lujza herczegnéről. De Nousanne, a párisi «Journal» szerkesztője, aki Lujza herczegnő szökésének költségeit előlegezte, régebben levelet írt egy bécsi lap szerkesztőségének Lujza herczegnőről. Ebben a levélben elmondja, hogy a herczegnő sokat szenved fogságában s dr. Pierson meg Gebauer kisasszony, a hercegnő börtönőrei még azt a köteles tiszteletet sem tanúsítják iránta, amelyet joggal követelhet magának. A herczegnőnek évenként 120.000 márka járadéka van, de ebből csak 900 márkát kap havonkint a kezébe, a többi pénzen az a társaság osztozkodik, amely a herczegnőn élősködik. A múlt év október havában, amikor Mattasich Coswig mellett váratlanul meglepte a herczegnőt s beszélt vele, Lujza herczegnőt ezért a találkozásért kétnapi magánzárkával büntették. De Nausanne a levélben személyes tapasztalatai alapján határozottan kijelenti, hogy Lujza herczegnő nem elmebajos, sohasem is volt és nincs más vágya, óhajtása, csak hogy börtönéből szabaduljon. * Megbízott orvosszakértők 1903-ban a herczegnő állapotáról a következő hivatalos nyilatkozatot adták ki: A rendelkezésünkre bocsátott és a magunk személyes tapasztalatai alapján a következő eredményre jutottunk: 1. A Lujza szász-koburg gothai herczegasszony ő felségénél gyámság alá helyezése idején konstatált elmebeli gyöngeség változatlanul fönnáll, ami a magasra egú beteget, mint azelőtt, képtelenné teszi ügyei intézésére. 2. E betegségi állapotra való tekintettel és a fenséges beteg érdekében föltétlenül szükséges, hogy a herczegasszony tartósan zárt intézetben maradjon. 3. Meggyőződtünk róla, hogy dr. Pierson egészségügyi tanácsos úr intézetében mindazok a feltételek" megvannak, amelyek a herczegnő részére lehetőleg czélirányos és kíméletes kezelést biztosítanak. Jelen véleményt jegyzőkönyvbe veszsünk Meiszenben, folyó évi szeptember 18-án, bíró előtt mindegyikünk által letett szakértői eskü után. A szakvéleményt a következő orvosok írták alá: dr. Jolly F. tanár, egészségügyi tanácsos, a berlini pszichiátriai és ideggyógyászati klinika igazgatója, dr. lovag Jauregg, nyilv. rendes egyetemi tanár, a bécsi idegkórtani klinika vezetője, dr. Mellis L. belga főtörzsorvos és a flandriai gróf háziorvosa, továbbá dr. Weber Guidó, titkos egészségügyi tanácsos, a sonnensteini intézet igazgatója. Lujza herczegnő elmebeli állapotának megítélésénél érdekes megismerni azt a jelentést, amelyet egy tekintélyes orvos adott ki a múlt év őszén Lujza herczegnő velenczei utazásáról. A jelentés lényegében a következőket tartalmazza: Az olaszországi utazás, amely október 17-én kezdődött és november 4-én ért véget, minden külső incidens nélkül folyt le. Velenczében Lujza herczegasszony közeledést kísérlett meg Don Carlos spanyol infánssal, akivel kikerülhetetlen volt a gyakori találkozás. Ez azonban erélyes beavatkozásra meghiúsult. A herczegnő az első napokban jó hangulatban volt. A másfélnapi bozeni tartózkodás kellemesen telt el. Kezdetben Velenczében is nagyon örült a herczegnő, hogy a régebbi utazásaiból jól ismert festői helyet viszontláthatja. Több templomot látogatott meg, kirándulásokat tett a közelfekvő kis szigetekre s a nagyobb szabadság érzete, az enyhe klíma élvezete lelkes kedvre hangolta. A fenséges asszony teljességgel nem akarta megérteni, hogy nem lehet egész napon át pihenés nélkül csatangolni, hogy a fáradság befolyással van az élvezőképességre s minden ilyen értelmű figyelmeztetés ingerültté tette. Az is szerfölött kellemetlenül érintette, ha a rendelkezésre álló anyagi eszközökre való utalással arra figyelmeztették, hogy nem tehet nagyobb bevásárlásokat csipkékből, képekből és hasonló dolgokból, annyira, hogy több ízben a nyílt utcán sírva fakadt és esztelen szemrehányásokban tört ki. Azt is könnyen föl lehet tenni, hogy a herczegnő titkon abban reménykedett, hogy Mattasich-csal találkozik, vagy legalább is valamely után hírt kap róla. Ha rágondol régebbi velenczei tartózkodására, amikor testvérével együtt volt ott s a legnagyobb fényűzéssel, kényelemmel, korábbi magas állásához méltó díszszel szerepelt, ez is kedvezőtlen hatással volt a herczegné kedélyállapotára. Ám ezek inkább csak mellékes momentumok. A fődolog a beteg pszichikai képtelensége az utazással együtt járó, változatosságban gazdag élet elviselésére s a megengedett szórakozások élvezetében való mértéktartásra. *E felfogás helyességét mutatja a herczegnő viselkedése is, amelyet az intézetbe való visszatérése óta tanúsított. A nyomott és ingerlékeny hangulat, amely órákig tartó esztelen szidalmazásban, gyakori sírásban, duzzogásban jutott kifejezésre, tovább is tartott. A herczegasszony állandóan 11-ig vagy 12-ig aludt, jóllehet rendesen korán tért pihenőre. Az utazás további folyamában a herczegnő már csak a toalett-csinálás, az étkezés és kocsizás iránt mutatott érdeklődést. Templomok és képtárak megtekintéséről többé hallani nem akart. Közben pedig folyton panaszkodott a környezete miatt. Nem tapasztal semmi figyelmességet, mindenki csak «hecczeli», több pénzt kellett volna kérni az utazásra stb. A hála valamelyes kifejezéséről, hogy egyáltalában megengedték neki az utazást s hogy én annyi időt áldozok a számára, szó sem volt. Ilyenformán, sajnos, csak azt lehet konstatálni, hogy a fenséges asszony nem képes normális módon felfogni az utazás változó benyomásait s nem tudja elviselni az utazástól elválaszthatatlan apró kényelmetlenségeket. _ Egészségi tekintetben sem vehető észre rajta valami lényegesebb javulás s azt is megmutatta ez az utazás, hogy a herczegasszony nem tud többé hosszabb időn át úgy viselkedni a külvilág előtt, hogy a kellemetlen feltűnést el lehessen kerülni. Feltűnő toalettekkel kereste a feltűnést és ismételten figyelmeztetni kellett arra, hogy nyilvános étteremben vagy egy hotel vesztibüljében nem szabad vakarnia a fejét; épp oly kevéssé lehetett visszatartani attól is, hogy ebédnél ki ne szedje a tálakból a gyümölcsöt és "czukorkákat s a maga kis kézi táskáját töltse meg vele. Még számos ilyen apró részletet lehetne elmondani, de már az említett példák is eléggé illusztrálják az elmondottakat. Drezdából írják: A herczegnő jelenlegi egészségi állapotáról az intézetben azt a fölvilágosítást adták, hogy a herczegnő, amikor 1899-ben Coswigba vitték, valami bőrbajban szenvedett, ami nagyon megviselte. Az intézetben való ápolás újra helyreállította egészségét s most egészen jól érzi magát. Minthogy azonban a haja megőszült, a 46 éves herczegnőnek most egészen öregasszony kinézése van. Az intézetben Mattasich erőlködéséből azt következtetik, hogy a volt főhadnagy szellemileg nem egészen normális. TÁVIRATOK: György herczeg és Kréta egyesítése. Róma, szeptember 2. György herczeg, Kréta kormányzója ma ideérkezett. Konstantinápóig, szeptember 2. Szemben György herczegnek, Kréta kormányzójának európai útjával, több nagyhatalom, diplomácziai, illetőleg konzuli képviselete útján úgy Athénben, mint magának a herczegnek is kijelentette, hogy azok a törekvések, amelyek a 7'