Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)

1904-11-25 / 283. szám

budapest, i9y 14. péntek, november 25 MAGYARORSZÁG idejekorán tett figyelmeztetéssel elkerülhette volna azt, hogy kormányának az útlevél­­kényszer megszüntetése után tett kérdésére elutasító választ kelljen kapnia. Magyarország fentartotta az útlevélkényszert. A kereskedelmi szerződés dolgában pedig a valóság az, hogy Pacsu miniszter berlini missziója nem egészen tárgyi nehézségek miatt akadt meg. Diplomác­iai nehézségek merül­tek ott föl. Németország ugyanis újabban meg­győződött róla, hogy a szerb-német kereske­delmi szerződés nem olyan sürgős, hogy miatta a Szerbiával szomszéd és Németországgal szö­vetséges államnak ne lehetne meghagyni az elsőséget. Főképpen ebből a megfontolásból egyeztek bele német részről azután a német­szerb előzetes tárgyalások abbahagyásába, melyet a szerb kiküldöttek belgrádi utasításra indítványoztak. Most már előbb Ausztria és Magyarország kormányaival fog a szerb kor­mány a kereskedelmi szerződések dolgában tárgyalásokat kezdeni. A szerb kormány téves véleményben volt, ha azt hitte, hogy e tárgya­lások megindításával annyira sietnie kell, hogy a Németország és Ausztria és Magyarország közti tárgyalások befejezését nem kell bevárnia. Szerbiának csak előnyére szolgálhat, ha előbb a közelebbi szomszéddal tisztázza a kereske­delmi csere-forgalom kérdését. Úgy értesültünk, hogy Belgrádban újabban már teljesen ezen a véleményen vannak. Pasics miniszterelnök beszéde, melyben csakis az Ausztria és Magyarországgal való gazdasági viszonyról volt szó, legalább erről tesz tanú­ságot. Hasonlóképpen az Ausztria és Magyarország­gal való viszony javításának a czélzata tűnik ki Pasics miniszterelnök beszédének abból a részéből, mely erős intést tartalmaz a radiká­lisok számára a boszniai agitáczió abbanhagyá­­sára.Úgy értesültünk, hogy a szerb kormány ezzel Ausztria és Magyarország sürgős óhajtásának felelt meg. A bécsi szerb követet senki sem akarja azzal vádolni, hogy ezt az agitácziót támogatta volna. Az ő hibája csak az, hogy nem tudta, amit egy diplomatának tudnia kel­lene, t. i., hogy Ausztria és Magyarország éles figyelemmel kísérte ezt az agitácziót és jól ismeri természetét, támogatóit és forrásait. Ha Vuics bécsi szerb követ ezek ellenére megtartja egyelőre állását, ez csak az ideje­korán mozgósított közvetítésnek a folyománya. Továbbá annak, hogy a szerb kormány abba­hagyta a tárgyalásokat Berlinben és miniszter­­elnökével kielégítő nyilatkozatokat tétetett a szkupstinában. A bábom, Budapest, november 24. Port-Arthúrnál a japániak már a belső erő­dítési vonal védművei előtt állanak, amelyek az erősségnek tulajdonképpeni magvát képe­zik. Ezeknek meghódítása azonban, mint az eddigi tapasztalatok mutatják, még sokkal több áldozatba fog kerülni, mint a külső véd­művek elfoglalása. Az eddig szenvedett nagy veszteségekből származott valószínűleg az a hír is, hogy a japániak egy­előre elállnak Erlungsan ostromától. Ezzel szemben azonban Oku vezérkarából az a hír érkezik, hogy a japániak minden erejükkel folytatják az ostromot, mert az Japánra nézve nem katonai, hanem elsőrangú fontosságú poli­tikai kérdés. A halli konfliktus elintézésére kiküldött vizs­gálóbizottság ötödik tagjának kinevezésére Anglia és Oroszország tudvalevőleg Ferenci Józsefet kérte fel, aki a bizottság tagjául Montecuccoli tengernagyot nevezte meg. Ő lesz tehát a bizottság döntő szavazattal bíró tagja. Mai távirataink a háborúról a következők: Port-Arthur ostroma, Tokió, november 24. A Port-Arthurt ostromló sereg parancsnoka jelenti ma éjjelről. Az ellenség hétfőn éjjel ellentámadást intézett a keleti Kikvansan-erősség északi része előtt levő japán csapatokra, de vissza­­szorították. Az utolsó időben a japáni hadi­hajó közeledésekor az orosz tengerparti erős­ségek nem lőttek. Az orosz hajók közül egyik sem tett kísérletet a kikötő elhagyására, mert mind meg vannak rongálva. A japániakhoz ér­kező orosz szökevények száma naponkint sza­porodik. Ezeknek kijelentése szerint a port­­arthuri helyőrség lelkiereje mindinkább fogy. London, november 24. (Magántávirat) A Daily Telegraph jelenti Gsifuból, hogy ott az a hír van elterjedve, hogy a port-arthuri ostromló sereg északon újabb heves támadásokat intézett az Erlungsan­­ered és a 203 m. jelzésű megerősített halom ellen. A támadások még folyamatban vannak és eredményükről biztosat nem lehet tudni. Az hírlik, hogy amennyiben ez a roham nem si­kerülne, a japániak egyelőre lemondanak arról, hogy Erlingsant elfoglalják. Dalnyba újabb csapatok érkeznek. Oku vezér­karából kiszivárgott hírek szerint a japániak min­den eddigi sikertelenség daczára tovább foly­tatják rohamaikat a port-arthuri erődök ellen, mert itt nemcsak katonai, hanem elsőrangú fon­tosságú politikai okok kívánják az erősség elfog­lalását. A legutóbbi napokban több port-arthuri me­nekülő érkezett, akik azt mondják, hogy Port- Arthurban az egészségi állapotok igen rosszak. Több mint húszezer beteg és sebesült van a különböző kórházakban. S­.Őssel teljesen használ­ható csapatainak létszáma kétezer főre olvadt le. A mandzsuriai harc­tér: Tokió, november 24. A főhadiszálláshoz tegnap a következő jelen­tés érkezett: Hétfőn reggel fél 7-kor egy japáni csapat vonult előre a Hu-Szien-Csangtól északra lévő Vajcsuka ellen és megtámadott egy orosz táborhelyet, amelyet meg is szállott. Nemsokára megtámadta 600 főnyi gyalogságból és 300 főnyi lovasból, valamint négy ágyúból álló csapat balszárnyunkat és hátulsó állásainkat. De megerősítéseket kaptunk s az ellenséget fél 10 órakor visszaüztük Csinekolin felé. Az ellenség 29 halottat hagyott hátra. Hatot elfog­tunk. Veszítettünk 29 halottat és sebesültet. Zsákmányoltunk 38 fegyvert, lánczszerszámot, lövőszert és egyéb hadianyagot. A Standard szerint Madzsuország különböző részeiből jövő hírek szerint közvetlenül várható az ütközet, valószínűleg a Hundo és a Saho között. A balti flotta útja. . London, november 24. A Daily Telegraph jelenti Port-Szaidból 23-áról. Az orosz hajókat elkülönítik a többi hajóktól a kikötőben és czirkálóbárkákkal veszik körül. Megengedik nekik a víz és hús felvételét, de azt nem tudhatta meg a Daily Telegraph tudósítója, hogy szenet is szabad-e felvenniök. Az angol földközi-tengeri hajóhad egy része oly közel van, hogy drótnélküli távíróval érintkeztek a Port-Szaid előtt fekvő angol hadihajóval. Arról értesülnek, hogy Port-Szaidban japán ügynökök tevékenykednek. Meg nem erősített híresztelések szerint egy japáni czirkáló van Aden előtt. Port-Szaid, november 24. (Havas.) Az orosz hajóhad a Szuda-öbölből jövet ideérkezett. Minden intézkedés megtör­tént, hogy a csatornán való átvonuláskor semmi baj se történjék. Tij orosz flotta, Berlin, november 24. (Saját tudósítónktól.) Szent-Pétervárról jelen­tik, hogy a «Novoje Vremja» felveti azt az eszmét, hogy egy harmadik hajóhadat, a fe­kete-tengeri flottát Kelet-Ázsiába kellene kül­deni. Szent-Péterváron ugyanis attól tartanak, hogy a balti flotta még győzelem esetén sem tudná a keleti vizeken való uralmát tartósan biztosítani, minthogy bázisa, Vladivosztok, na­gyon is messzire esik. A harmadik orosz hajó­hadnak Matsampot, Japán hadikikötőjét kell megtámadni és azt a világforgalomtól elvágni. Ez a harmadik hajóhad a most elkészült Szlava pánczélosból, több régi czirkálóból, fő­ként pedig a fekete-tengeri flotta hajóiból áll­hatna. A Novoje Vrem­já­nak ez a czikke különösen Konstantinápolyban nagy feltűnést keltett és mintegy ama hírek megerősítéséül tekintik, hogy Oroszország csakugyan át akarja vinni hajóit a Dardanellákon. Valószínűleg ennek a hírnek volt következése, hogy a török flottát egész csöndben harc­rakész állapotba helyez­ték. Az orosz követségen dementálják a fekete­tengeri flotta kihajózási szándékát és Török­ország akcziójában csak tüntetést látnak, amelynek Anglia áll a háta mögött. Elfogott angol gőzös, London, november 24. A Daily Chronicle jelenti Sanghajból tegnap­ról . A Tanglov nevű angol gőzöst, mely 30.000 doboz húst szállított Sanghaiból Port- Arthur felé, a japániak e hó 23-án elfogták. A rakomány az orosz-kínai bank tulajdona és értéke 260.000 tael. Önkéntesek Port-Arthurban. Szt.-Pétervár november 24. A Mostovszeni Vistnik czimű újság magánlevelei közöl Port-Art­húrból, amely részletesen leírja a port-arthuri önkéntes csapatok szervezetét. A polgári lakosság valamennyi férfi­ fegyver alatt van. Az önkéntes csapatokat rendes hadseregbeli és tenge­részeti tisztek vezénylik ; egy-egy század 100 em­­berből áll, még­pedig korosztályra való tekintet nélkül. Az önkéntesek hivatalnokok, kereskedők és a port-arthuri vállalatok minden rendű és rangú alkalmazottai. Ezek a katonák már rég túl vannak a katonakötelezettségen, mert a tartalékosokat már az ostrom kezdetén fegyverre szólították. A polgári lakosságból még ez ostrom elején táv­író-osztályt szerveztek, amely kitűnő szolgálatokat tett. Ez a csapat nincs egyenr­uhában, hanem a bal karján minden ember ismertetőjeit visel. Na­ponta négyórai szolgálatot teljesít a távíró-osztály minden embere és a katonai hatóság tíz kilométer­nyi távolságban alkalmazhatja ezeket az önkén­teseket. Nemirovics Dancsenko a háború tar­tamáról. Nemirovics Dancsenko, a legkiválóbb orosz hadi­tudósító legutóbb igen érdekes levelet intézett egy moszkvai lap szerkesztőségéhez, amelyben a háború valószínű tartamából nyilatkozik. Levelében Nemiro­vics a következőket írja: «A legutóbbi napokban gyakran kaptam leveleket, amelyekben tőlem, mint a harc­téri viszonyok ismerőjétől, kérdezik, hogy meddig fog még a háború eltartani. Jövendölni ebben a tárgyban nehéz, mégis itt nem kételkednek benne, hogy legalább is egy esztendeig kell ezt a véres munkát folytatnunk. Azok a reménykedések, hogy a japániak ki fognak merülni és ez véget vet majd a háborúnak, nem teljesedett be. Japánnak 48 millió lakossal bíró területe még sokáig képes emberanyagot ontani a háború színterére. Bizonyos, hogy a csatatérre most küldött csapatok régi fegyverekkel és réztöltényekkel vannak felszerelve, de az újonnan jött katonák éppen oly fegyelmezettek, gyakoroltak és vitézek. Náluk is a tiszteknek igen nagy százaléka harcz­­képtelenné lett és ezeket altisztekkel pótolják. Ha nekünk a háború elején már jelentékeny túl­erőnk lett volna, a japániakat feltartóztathatatlan ro­hammal vetettük volna Koreába. Most azonban más­ként áll a dolog. Takarékoskodnunk kell erőinkkel, be kell várnunk az ellenség támadását. A­ japáni hadsereg ruházatot, élelmiszereket, lószert nagyon közelről 11

Next