Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)
1904-11-25 / 283. szám
budapest, i9y 14. péntek, november 25 MAGYARORSZÁG idejekorán tett figyelmeztetéssel elkerülhette volna azt, hogy kormányának az útlevélkényszer megszüntetése után tett kérdésére elutasító választ kelljen kapnia. Magyarország fentartotta az útlevélkényszert. A kereskedelmi szerződés dolgában pedig a valóság az, hogy Pacsu miniszter berlini missziója nem egészen tárgyi nehézségek miatt akadt meg. Diplomáciai nehézségek merültek ott föl. Németország ugyanis újabban meggyőződött róla, hogy a szerb-német kereskedelmi szerződés nem olyan sürgős, hogy miatta a Szerbiával szomszéd és Németországgal szövetséges államnak ne lehetne meghagyni az elsőséget. Főképpen ebből a megfontolásból egyeztek bele német részről azután a németszerb előzetes tárgyalások abbahagyásába, melyet a szerb kiküldöttek belgrádi utasításra indítványoztak. Most már előbb Ausztria és Magyarország kormányaival fog a szerb kormány a kereskedelmi szerződések dolgában tárgyalásokat kezdeni. A szerb kormány téves véleményben volt, ha azt hitte, hogy e tárgyalások megindításával annyira sietnie kell, hogy a Németország és Ausztria és Magyarország közti tárgyalások befejezését nem kell bevárnia. Szerbiának csak előnyére szolgálhat, ha előbb a közelebbi szomszéddal tisztázza a kereskedelmi csere-forgalom kérdését. Úgy értesültünk, hogy Belgrádban újabban már teljesen ezen a véleményen vannak. Pasics miniszterelnök beszéde, melyben csakis az Ausztria és Magyarországgal való gazdasági viszonyról volt szó, legalább erről tesz tanúságot. Hasonlóképpen az Ausztria és Magyarországgal való viszony javításának a czélzata tűnik ki Pasics miniszterelnök beszédének abból a részéből, mely erős intést tartalmaz a radikálisok számára a boszniai agitáczió abbanhagyására.Úgy értesültünk, hogy a szerb kormány ezzel Ausztria és Magyarország sürgős óhajtásának felelt meg. A bécsi szerb követet senki sem akarja azzal vádolni, hogy ezt az agitácziót támogatta volna. Az ő hibája csak az, hogy nem tudta, amit egy diplomatának tudnia kellene, t. i., hogy Ausztria és Magyarország éles figyelemmel kísérte ezt az agitácziót és jól ismeri természetét, támogatóit és forrásait. Ha Vuics bécsi szerb követ ezek ellenére megtartja egyelőre állását, ez csak az idejekorán mozgósított közvetítésnek a folyománya. Továbbá annak, hogy a szerb kormány abbahagyta a tárgyalásokat Berlinben és miniszterelnökével kielégítő nyilatkozatokat tétetett a szkupstinában. A bábom, Budapest, november 24. Port-Arthúrnál a japániak már a belső erődítési vonal védművei előtt állanak, amelyek az erősségnek tulajdonképpeni magvát képezik. Ezeknek meghódítása azonban, mint az eddigi tapasztalatok mutatják, még sokkal több áldozatba fog kerülni, mint a külső védművek elfoglalása. Az eddig szenvedett nagy veszteségekből származott valószínűleg az a hír is, hogy a japániak egyelőre elállnak Erlungsan ostromától. Ezzel szemben azonban Oku vezérkarából az a hír érkezik, hogy a japániak minden erejükkel folytatják az ostromot, mert az Japánra nézve nem katonai, hanem elsőrangú fontosságú politikai kérdés. A halli konfliktus elintézésére kiküldött vizsgálóbizottság ötödik tagjának kinevezésére Anglia és Oroszország tudvalevőleg Ferenci Józsefet kérte fel, aki a bizottság tagjául Montecuccoli tengernagyot nevezte meg. Ő lesz tehát a bizottság döntő szavazattal bíró tagja. Mai távirataink a háborúról a következők: Port-Arthur ostroma, Tokió, november 24. A Port-Arthurt ostromló sereg parancsnoka jelenti ma éjjelről. Az ellenség hétfőn éjjel ellentámadást intézett a keleti Kikvansan-erősség északi része előtt levő japán csapatokra, de visszaszorították. Az utolsó időben a japáni hadihajó közeledésekor az orosz tengerparti erősségek nem lőttek. Az orosz hajók közül egyik sem tett kísérletet a kikötő elhagyására, mert mind meg vannak rongálva. A japániakhoz érkező orosz szökevények száma naponkint szaporodik. Ezeknek kijelentése szerint a portarthuri helyőrség lelkiereje mindinkább fogy. London, november 24. (Magántávirat) A Daily Telegraph jelenti Gsifuból, hogy ott az a hír van elterjedve, hogy a port-arthuri ostromló sereg északon újabb heves támadásokat intézett az Erlungsanered és a 203 m. jelzésű megerősített halom ellen. A támadások még folyamatban vannak és eredményükről biztosat nem lehet tudni. Az hírlik, hogy amennyiben ez a roham nem sikerülne, a japániak egyelőre lemondanak arról, hogy Erlingsant elfoglalják. Dalnyba újabb csapatok érkeznek. Oku vezérkarából kiszivárgott hírek szerint a japániak minden eddigi sikertelenség daczára tovább folytatják rohamaikat a port-arthuri erődök ellen, mert itt nemcsak katonai, hanem elsőrangú fontosságú politikai okok kívánják az erősség elfoglalását. A legutóbbi napokban több port-arthuri menekülő érkezett, akik azt mondják, hogy Port- Arthurban az egészségi állapotok igen rosszak. Több mint húszezer beteg és sebesült van a különböző kórházakban. S.Őssel teljesen használható csapatainak létszáma kétezer főre olvadt le. A mandzsuriai harctér: Tokió, november 24. A főhadiszálláshoz tegnap a következő jelentés érkezett: Hétfőn reggel fél 7-kor egy japáni csapat vonult előre a Hu-Szien-Csangtól északra lévő Vajcsuka ellen és megtámadott egy orosz táborhelyet, amelyet meg is szállott. Nemsokára megtámadta 600 főnyi gyalogságból és 300 főnyi lovasból, valamint négy ágyúból álló csapat balszárnyunkat és hátulsó állásainkat. De megerősítéseket kaptunk s az ellenséget fél 10 órakor visszaüztük Csinekolin felé. Az ellenség 29 halottat hagyott hátra. Hatot elfogtunk. Veszítettünk 29 halottat és sebesültet. Zsákmányoltunk 38 fegyvert, lánczszerszámot, lövőszert és egyéb hadianyagot. A Standard szerint Madzsuország különböző részeiből jövő hírek szerint közvetlenül várható az ütközet, valószínűleg a Hundo és a Saho között. A balti flotta útja. . London, november 24. A Daily Telegraph jelenti Port-Szaidból 23-áról. Az orosz hajókat elkülönítik a többi hajóktól a kikötőben és czirkálóbárkákkal veszik körül. Megengedik nekik a víz és hús felvételét, de azt nem tudhatta meg a Daily Telegraph tudósítója, hogy szenet is szabad-e felvenniök. Az angol földközi-tengeri hajóhad egy része oly közel van, hogy drótnélküli távíróval érintkeztek a Port-Szaid előtt fekvő angol hadihajóval. Arról értesülnek, hogy Port-Szaidban japán ügynökök tevékenykednek. Meg nem erősített híresztelések szerint egy japáni czirkáló van Aden előtt. Port-Szaid, november 24. (Havas.) Az orosz hajóhad a Szuda-öbölből jövet ideérkezett. Minden intézkedés megtörtént, hogy a csatornán való átvonuláskor semmi baj se történjék. Tij orosz flotta, Berlin, november 24. (Saját tudósítónktól.) Szent-Pétervárról jelentik, hogy a «Novoje Vremja» felveti azt az eszmét, hogy egy harmadik hajóhadat, a fekete-tengeri flottát Kelet-Ázsiába kellene küldeni. Szent-Péterváron ugyanis attól tartanak, hogy a balti flotta még győzelem esetén sem tudná a keleti vizeken való uralmát tartósan biztosítani, minthogy bázisa, Vladivosztok, nagyon is messzire esik. A harmadik orosz hajóhadnak Matsampot, Japán hadikikötőjét kell megtámadni és azt a világforgalomtól elvágni. Ez a harmadik hajóhad a most elkészült Szlava pánczélosból, több régi czirkálóból, főként pedig a fekete-tengeri flotta hajóiból állhatna. A Novoje Vremjának ez a czikke különösen Konstantinápolyban nagy feltűnést keltett és mintegy ama hírek megerősítéséül tekintik, hogy Oroszország csakugyan át akarja vinni hajóit a Dardanellákon. Valószínűleg ennek a hírnek volt következése, hogy a török flottát egész csöndben harcrakész állapotba helyezték. Az orosz követségen dementálják a feketetengeri flotta kihajózási szándékát és Törökország akcziójában csak tüntetést látnak, amelynek Anglia áll a háta mögött. Elfogott angol gőzös, London, november 24. A Daily Chronicle jelenti Sanghajból tegnapról . A Tanglov nevű angol gőzöst, mely 30.000 doboz húst szállított Sanghaiból Port- Arthur felé, a japániak e hó 23-án elfogták. A rakomány az orosz-kínai bank tulajdona és értéke 260.000 tael. Önkéntesek Port-Arthurban. Szt.-Pétervár november 24. A Mostovszeni Vistnik czimű újság magánlevelei közöl Port-Arthúrból, amely részletesen leírja a port-arthuri önkéntes csapatok szervezetét. A polgári lakosság valamennyi férfi fegyver alatt van. Az önkéntes csapatokat rendes hadseregbeli és tengerészeti tisztek vezénylik ; egy-egy század 100 emberből áll, mégpedig korosztályra való tekintet nélkül. Az önkéntesek hivatalnokok, kereskedők és a port-arthuri vállalatok minden rendű és rangú alkalmazottai. Ezek a katonák már rég túl vannak a katonakötelezettségen, mert a tartalékosokat már az ostrom kezdetén fegyverre szólították. A polgári lakosságból még ez ostrom elején távíró-osztályt szerveztek, amely kitűnő szolgálatokat tett. Ez a csapat nincs egyenruhában, hanem a bal karján minden ember ismertetőjeit visel. Naponta négyórai szolgálatot teljesít a távíró-osztály minden embere és a katonai hatóság tíz kilométernyi távolságban alkalmazhatja ezeket az önkénteseket. Nemirovics Dancsenko a háború tartamáról. Nemirovics Dancsenko, a legkiválóbb orosz haditudósító legutóbb igen érdekes levelet intézett egy moszkvai lap szerkesztőségéhez, amelyben a háború valószínű tartamából nyilatkozik. Levelében Nemirovics a következőket írja: «A legutóbbi napokban gyakran kaptam leveleket, amelyekben tőlem, mint a harctéri viszonyok ismerőjétől, kérdezik, hogy meddig fog még a háború eltartani. Jövendölni ebben a tárgyban nehéz, mégis itt nem kételkednek benne, hogy legalább is egy esztendeig kell ezt a véres munkát folytatnunk. Azok a reménykedések, hogy a japániak ki fognak merülni és ez véget vet majd a háborúnak, nem teljesedett be. Japánnak 48 millió lakossal bíró területe még sokáig képes emberanyagot ontani a háború színterére. Bizonyos, hogy a csatatérre most küldött csapatok régi fegyverekkel és réztöltényekkel vannak felszerelve, de az újonnan jött katonák éppen oly fegyelmezettek, gyakoroltak és vitézek. Náluk is a tiszteknek igen nagy százaléka harczképtelenné lett és ezeket altisztekkel pótolják. Ha nekünk a háború elején már jelentékeny túlerőnk lett volna, a japániakat feltartóztathatatlan rohammal vetettük volna Koreába. Most azonban másként áll a dolog. Takarékoskodnunk kell erőinkkel, be kell várnunk az ellenség támadását. A japáni hadsereg ruházatot, élelmiszereket, lószert nagyon közelről 11