Magyarország, 1904. december (11. évfolyam, 288-313. szám)

1904-12-14 / 299. szám

Budapest, 1904. szerda, deczember 13 MAGYARORSZÁG még deczember folyamán meglátogatja Németországot, ahol fia, Péter herczeg a bonni egyetemen végzi tanulmányait. — A diplomáczia köréből. A király barensfeldi Khemen Hugó báró rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri czimmel és jelleggel felruházott miniszterrezidenst Argentina, Uruguay és Paraguay köztársaságokhoz rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezte ki. — Czimadományozta. A király Tömöry Kálmán miniszteri titkárnak az osztálytanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — A belga király leányainak pőre. Brüsszelből jelentik, hogy tegnap kezdődött meg a felebbezési törvényszék előtt Lónyay Stefánia grófné, Kóburg Lujza herczegnő, valamint a hitelezőinek pőre Lipót király ellen. A hitelezők közül csupán Hartog ékszerész nem felebbezett, hanem belenyugodott a pervesztésbe. Brüsszelben általános a meggyőződés, hogy az első fórum ítélete érvényben marad, írjbt az A bibornoki testület a vétó ellen. Rómából jelentik, hogy a bibornoki testület legutóbbi konzisztóriumán, amelyen Sauli és Majella boldogok szenttéavatásáról volt szó, Rampolla és Pusyna bibornok között, vitatkozás fejlődött ki. Közöttük már régóta feszült a viszony, mert mint a Vatikánból kiszivárgott hírek mondják, a legutóbbi konklávéban Puzyna bibornok jelentette ki a vétót Rampolla bibornok megváltoztatása ellen. A pápai udvarban, a bibornokoknak azt a jogát, hogy idegen államok nevében vétót jelentsenek be, tarthatatlannak tekintik és a pápa a bibornoki testülettel egyetértőleg állítólag apostoli tervezetet dolgozott ki, amely kánoni büntetést szab ki azokra a bibornokokra, akik a többiekkel szemben vetőt akarnak alkalmasat. Rómából érkezett híradások szerint ez az apostoli alkotmánytervezet már el is készült, de Ausztria-Magyarországra való tekintetből még nem akarják egyelőre nyilvánosságra hozni. — A szász király udifikálása. Bécsből jelentik, hogy a király ma délelőtt 10 órakor külön kihallgatáson fogadta János György szász herczeget és tőle vette Frigyes Ágost király trónralépésének notifikálását. A herczeg látogatást tett az uralkodóház tagjainál. 1 —- A munka lovagjai. Rómából jelentik, hogy Viktor Emánuel király harmincznégy iparost nevezett ki az általa alapított munkarendjei lovagjaivá. — Az orleansi herczeg akcziója. Pársból jelentik, hogy az orleansi herczeg azt táviratozta ottani barátainak, hogy őt és nejét a pápa kihallgatáson fogadta. A herczeg egyszersmind arról is értesítette barátait, hogy a royalista bizottságnak legközelebb új instrukciókat fog adni. — Krüger temetése. Egy pretoriai távirat azt jelenti, hogy Krüger holtteste odaérkezett. Egész Dél-Afrikából tömegesen érkeznek a burok, hogy megadják a végtisztességet egykori és utolsó elnököknek. A temetés 16-án lesz és minthogy a temérdek idegen nem képes lakást kapni, a katonaság tábori sátrakat vert, és a burok azokban tanyáznak. — Művészeti zsur. Fényesen sikerült művészeti zsurt rendezett a Magyar Nők Közművelődési Köre az Otthon írók és hírlapírók körében. A magas színvonalon álló hangversenyt Tormay Czeczil alapítványi hölgy felolvasása nyitotta meg. Utána dr. Markos Mihályné magyar, angol és franczia dalokat énekelt, végül Gobbi Károly dr. és Drumár László hegedűkettőse következett. A zongorakíséretet Glement Károly és Hufer Alfréd dr. végezték. A hangverseny után Barabás Béláné dr.-né, Drescher Irma, maloomszegi Elek Pálné, Molnátrné Korniss Aranka, Szacsvayné Emma, Szalay Sándorné dr.-né, Szilágyiné Drescher Eugénia és Tutsekné Bexhert Lilly háziasszonyok rendkívül szeretetreméltóan vendégelték a jelenlevőket. — Jelen voltak : Dániel Ernőné bárónő, Leher Toss Béláné grófné, Geist Gáspárné, Tüköry Alajosné, Dárday Sándorné, özv. Zemplény P. Gyuláné Szendéné Dárday Olga, Herszka Elza, Lánczy Ilka, S. Fáy Szerena, Kenedi Gézáné, Lenarduzzi Jánosné, Táboriné Tutsek Anna, Karlovszky Bertalanná, Veigelsberg Hugóné, Kálossy Józsefné, rónaszéki Trux Hugóné, dr. Visontai Sománé, Lux Terra, dr. Győry Lena, dr. Steinberger Sarolta, dr. Frank Olga és még számosan. — Az akusztika titka. Exner tanár udvari tanácsos, a bécsi élettani intézet vezetője érdekes előadást tartott az osztrák mérnök- és építész-egyletben egy találmányáról, amely nevezetes fordulatot jelent az építészet terén. Sikerült ugyanis olyan apparátust készítenie, amely lehetővé teszi valamely helyiség akusztikájának skálaszerűen való meghatározását. Az építészek általánosan azt vallják, hogy az akusztika a véletlen dolga és a rossz akusztika miatt senki sem tehető felelőssé. Exner tanárnak két palota építésénél volt alkalma befolyni az építkezésbe s mind a kettőnél egész sereg praktikus megfigyelést tett, amelyeket tudományos alapon, igyekezett megfejteni. Az impulzust erre a véletlen szolgáltatta. A régi, már lebontott élettani intézet egyik terme szűknek bizonyult. Lebontották tehát a plafont és párhuzamosan a háztetővel, karzatot építettek a tetejére. És íme, daczára annak, hogy a terem megnagyobbodott, a régi rossz akusztika egyszerre kitűnővé vált. Az új élettani intézetben megcsinálták a kissé különös formájú terem hű mását s az akusztika itt is kitűnőnek bizonyult. Ennek a tapasztalásnak most már nem volt nehéz elméleti magyarázatát adni. A rossz akusztikát elsősorban a visszhang okozza, amelyet sokszor még másodpercek múlva is hallani lehet és természetesen elfödi a szabadon kimondott szót. A visszhangnak legtöbbnyire a boltozatos építés az előidézője. Az Exner tanár által konstruált apparátus megméri a hang erejét, a visszhang tartamát és erejét. A készülékre egy gyutacsot helyeznek, amely egy villamos szikrától meggyűl és elcsattan ; a készülékkel összeköttetésben van a telefon, amelynek egyik kagylója a terem tetszés szerinti pontjára van erősítve s a hangot fölfogja, mint valami emberi fül. Hosszú villamos vezeték a hangot egy másik kagylóba vezeti, amelyet a megfigyelő kívül a termen tart a füléhez. A különböző távolságok, amelyeken ugyanaz a hang kivehető, szolgáltatják az összehasonlítási pontokat, amelyeken a hang ereje automatikusan, skálaszerűen lejegyeztetik. Ugyanily módon mérik meg a visszhang erejét is. Az előadó végül táblázatos összeállításban ismertette különböző helyiségek akusztikáját, tanulságos adatokat szolgáltatva az építészeknek Exner tudományos megfigyelésének praktikus alkalmazásához. — Egy operaszerző regénye. A Turinban megjelenő Stampa czímű lap legutóbbi számában egy fiatal és máris nagyhírű olasz zeneszerzőről, Frank Alfanóról nagyon érdekes kis apróságot ír meg. A fiatal maestronak csak néhány nappal ezelőtt hozták színre Turinban nagy sikerrel Feltámadás czímű operáját, amelynek szövege Tolsztoj híres regénye nyomán készült. A Stampát az opera sikere inspirálta kis czikke megírására. A czikk írója elmondja, hogy a fiatal mester nemrégiben öngyilkossági kísérletet követett el és pedig azért, mert Németországban jártában halálosan beleszeretett egy csudaszép herczegnőbe. A szép főrangú hölgy viszonozta a mester szerelmét, de azért mégis férjhez mérít egy rangjabeli kérőjéhez és a művész mély keserűséggel lelkében tért vissza Olaszországba. Sokáig küzdött magával, sehogy sem tudott a válás gondolatához hozzászokni. Még egyszer sikerült is neki imádott a közelébe férkőznie és beszélt is vele a Riviérán egy villában s mikor a gyöngéd találkozás véget ért, a szerelmes szivű maestro kétségbeesésében mellbe lőtte magát. Sokáig lebegett élethalál között, végre azonban mégis csak felépült és azóta a művészeiben keres vigasztalást fájdalmára. A Stampa elhallgatja a szép herczegnő nevét, de adataiért elvállalja a teljes felelősséget. A kis történetet a turini társaságban sokat feszegetik és érdekesnek találják, sőt érdekesebbnek találják magánál a mester «Feltámadásánál» is. Az opera ugyanis, daczára zajos külső sikerének, meglehetősen hétköznapi alkotás. — Házasság. Kézdivásárhelyi hantai Jancsó Lajos marosujvári ev. ref. lelkész, nagyenyedi egyházmegyei esperes és neje, csikszentmártoni Szabó Adrienne leányát, Adkát eljegyezte nagyváradi Pásstohy Dénes magyarbogáti ev. ref. lelkész Marosuvárott. — A svájczi szövetség allegorikus szobra. Bernből jelentik, hogy a szövetségi palota nagy koroacsarnokában, mint az eredetileg tervezve volt, a főlépcső talapzatánál a svájczi szövetség atlegórikus szobrát fogják elhelyezni. A szoborműre csak most fognak pályázatot kiírni s a művészi feladat bizonyára csábítani fogja a svájczi szobrászok gárdáját. Ez idő szerint Vibert svájczi szobrásznak egy gipsz modellje ékesíti a kupolacsarnokot ideiglenesen. A szoborcsoportozat azt a jelenetet ábrázolja, mikor Fürst, Walter, Stauffacher és Melchthal a Rütlin leteszik a fogadalmi esküt. Ez a csoportozat azonban nem nagyon tetszik a svájcziaknak, mert az alakok nem esküre emelt kézzel állanak, hanem a Stauffacher kezében lévő szövetségi levelet baljukkal érintve, jobbkezüket szívükre téve esküsznek. A csoportozatban nincs lendület, nem jut benne érvényre az eskütevés fölemelő jelentősége és ünnepélyes volta. Egy pár nap óta ugyancsak a kupolacsarnokban van kiállítva Kiszling Richárd svájczi szobrásznak is a modellje. A kisarányú csoportozaton már több az átérzett művészet. Stauffscher és Melchthal ezen kezet fogva állanak, Walter Fürst pedig középen áll, balját a két férfi összefogott kezein nyugtatja, jobbját pedig ünnepélyesen esküre emeli. Ennek a csoportozatnak azonban az a hibája, hogy Fürst Walter alakja nagyon theatrális. Valószínű, hogy több pályázó akad majd a nagy művészi feladat megoldására. — A világítási felállítást a Technológiai Iparmúzeumban a múlt héten 15.279-en látogatták. A kiállítás ismertetésére e hó 14-én, szerdán este 6 órakor Boór Mór dr., a Ganz és Társa vasöntő- és gépgyár igazgató-helyettese «A villamos világításról» tart előadást az állami felső ipariskola (VIIL, Népszínház utcza 8. szám) másodemeleti 68. számú nagytermében. — Török tisztek az olasz haditengerészetnél. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török kormány az olasz tengerészeti minisztérium beleegyezésével egy esztendei időtartamra negyven tisztet fog beosztani az olasz haditengerészethez. Ezekből a tisztekből fogják megalkotni azután a török haditengerészet vezérkarát. •— Nemzetközi sportkiállítás Parisban. Eredetileg az volt a franczia kormány terve, hogy 1911-ben világkiállítást rendez Párisban, most azonban, megváltoztatva e tervet, azt határozta, hogy 1907-ben nagy nemzetközi sportkiállítást rendez a franczia fővárosban. Az eszme Gervais Szajnakerületi képviselőtől ered, aki abban a meggyőződésben, hogy a nagy világkiállítások már túlélték magukat, a múlt esztendőben fölvetette egy ilyen sportkiállítás eszméjét és azt javasolta, hogy a kiállítás már 1905-ben legyen. Azt óhajtotta, hogy az automobil-sport, amely különös virágzásnak örvend Francziaországban, előtérben álljon, továbbá hogy a testedzésre szolgáló sportok, főképp azok, amelyek az iskolák számára is alkalmasak, érvényre jussanak a kiállításon. Más oldalról a kiállítás alkalmára nagy sportünnepek, automobilversenyek és motoros csónakversenyek rendezését indítványozzák. A kormány elhatározásának megvalósulása még a képviselői kamara hozzájárulásától függ, de kétségtelen, hogy a kamara is szentesíteni fogja ezt a tervet. — Horváti kolóniák Olaszországban. Az «Agramer Tagblatt»-ban olvassuk: «Az idén nyáron sajátságos küldöttség utazott Dél-Olaszországba, az ottani horvát kolóniák meglátogatására. A küldöttség Smodlaka dr.-ból, Baracs tanárból, Luger lelkészből és Fidorics festőből állott. Puszta hírnél egyebet nem igen tudtak e távol élő horvátokról, akik a 16. évszázadban bizonyos Antonio di Malas vezetése alatt vándoroltak ki, mindössze 5000 lelket számlálnak, de a messze távolban is megőrizték hazai nyelvüket és szokásaikat.» Az utazás tapasztalatairól most könyv jelent meg, amelyből idézzük a következő részeket: «Ifjú és öreg, gazdag és szegény, mind csak a hazai nyelven beszél s a nápolyi egyetemen is összegyűltek a horvát községekből származó dákok, hogy anyanyelvükön társaloghassanak. Mily lelkesedéssel fogadták a négy férfiút, akik a tenger túlsó oldaláról jöttek ! Hogy ujjongott az összegyűlt nép, hogy túl a tengeren még sok millió ember lakik, akik szintén horvátul beszélnek és nem győztek eleget hallgatni az ősi hazáról. Amellett azonban valamennyien jobban beszélnek olaszul, mint horvátul s a templomokban csak olaszul imádkoznak. Senki sem tudja a «Miatyánk»-ot vagy más imádságot horvátul s csaknem egyikük sem olvasott soha egyetlen sort sem horvátul s nem irt le soha egy horvát szót. Mindnyájan azt hangoztatják folytonosan, hogy anyanyelvük még nem halt ki s még azokban is, akik a nyelvet csaknem teljesen elfelejtették, élénken él a nemzeti öntudat. A krucsi és zivavodai lakosok minden olasz állampolgárokká lettek, egyébként azonban szlávok, horvátok maradtak tesztellésekkel. «Piazza Italo-Slava?, ez a neve 11