Magyarország, 1905. február (12. évfolyam, 29-54. szám)
1905-02-01 / 29. szám
11 MAGYARORSZÁG___________Budapest, 1905. szerda, február 1. r . áll és ő ahhoz ragaszkodik s nem lép koaliczióra a Tisza pártjával. Andrássy Gyula gróf és a disszidensek épp úgy szeretik Tiszát, mint Tisza őket, s Andrássy mindennap olvashatja az „Az Újságában az ellene emelt vádakat, hogy minden bajnak Andrássy Gyula az oka és mindenért csak ő a felelős. Kíváncsian várják, hogyan öleli Tisza keblére Andrássyt, s ha ismét összeködnének és egy párton lennének, hogyan vetné nyakába a hurkot. Valóban, a 67-es pártok koalícziója nagyszerű rögeszme. Igaz-e, hogy a király a 67-es törvényekhez feltétlenül ragaszkodik ? Igaz-e, hogy a 48-as párttal kormányozni nem akar? És ha igaz, mi következik belőle? Ezt vegyük Szemügyre. Törvényt csak törvénynyel lehet megváltoztatni s a 67-iki törvényeket is csak a jogfolytonosság sérelme nélkül lehet módosítani. Ez megkönnyíti az átmenetet a királynak is, de aziránt ne ámítsa ő felségét senki, hogy a nemzet ítélete után a régi politikai gyakorlat folytattathatik. A függetlenségi párt tartozik elvhűségének s tartozik a nemzetnek azzal, hogy az osztrák militarizmus, germanizáczió és kizsákmányolás ellen Magyarországot megvédje és állami függetlenségét kivívja. A legalkotmányosabb király tudhatja és tapasztalni fogja, hogy az új parlamenttel a régi politikát folytatni nem lehet. Tehát irányváltoztatás kell. A szabadelvű párt és Tisza, az udvar és a generálisok makacsságában bíznak. Azt hiszik, hogy a király nem fog engedni, mert Beck, Pittreich, Bolfras és Goluchovszki, no meg Fejérváry, Khuen és Tisza lebeszélik. Föltéve, hogy a királyban nem csalódnak, mi következik ebből? Parlamentáris kormány, melynek többsége volna, ily módon nem alakulhat. De ha a király a parlamenten kívül veszi minisztereit, s egy hivatalnok-kormánynyal experimentálna, vagy egy szabadelvű minoritási minisztériummal akarná az ország ügyeit intéztetni, ennek következménye nem lehetne más, mint a konfliktus a kormány és a törvényhozás között. Leszavaznák a minisztériumot. Nem kapna indemnitást, folytathatná az ex,levet, nem kap im újonezot, nem kapna kereskedelmi szerződéseket, nem kapna adókat s az állam, a közigazgatás és a hadsereg egész rendje megzavarodnék. Ezt csak nem akarhatja ő felsége ? Csak Tisza erőszakos természete gondolhat ilyent. Megpróbálta tanácsát követni a király s most látja, hogy ez hova vezetett. A makacsság politikája jövőben sem lehet szerencsésebb. Tegyük fel, hogy az a miniszterelnök, akit Tisza ajánl, nem boldogulván, másodszor is feloszlatja az országgyűlést. Mi sem kívánatosabb ennél. Hiszen írmagja sem kerül akkor vissza a szabadelvű pártnak. Gyászmagyarkák lesznek azok a liberálisok, kiket egypár kincstári kerületből a kormány mutatóul behozhatna. Tisztességes, becsületes magyar ember egy sem vállalhatna szabadelvű jelöltséget. A vesztegetés taktikája most is kudarcot vallott, a Ház feloszlatása tehát czélhoz nem vezetne. Az aulikus liberalizmusnak tehát, ha makacskodik, , egyetlen kormányzati módja lenne: az abszolutizmus. A koronázási esküt ha meg lehetett sérteni, a királyi hitlevéllel együtt szét is lehet tépni, de ki merné ezt ő felségének tanácsolni? Az az abszolutizmus nem lehetne többé magyar, hanem csak idegen, katonai és osztrák. Azzal szemben az egész nemzet passzív vagy aktív rezisztenciával küzdene. Tehát ez az utolsó módszer sem lehetséges, a katonai abszolutizmus, kivált amikor Oroszországban forradalom van. Kasl Ivor báró: Örök dicsőség! Örök dicsőség néked, nemzetem! A párt-bálványt hogy összetörted. Szörnyebb nem volt az ókor Baálja sem, Amelyet emberáldoztal tömtek. A Minothaurus is a porba hullt, Már csak vonaglik Bécsben szörnyű teste. Theseusunk volt: Apponyi, Kossuth, Ariadné fonaluk a hon szerelme. Örök dicsőség néked, nemzetem, Hogy az alkotmánytiprót eltiportad. Mily ébredés! — Valónak sem hiszem. — Csak édes álom tán'? — De óh ! csak folytasd! Most láthatod, hogy sorsod rajtad áll. Győzhetsz egy pokol bécsi ördög ellen. A hetyke hősöm Bécsig meg sem áll. Kiűzte a maga idézte szellem. Örök dicsőség néked, nemzetem. Hogy harczra keltél s küzdtél télbe, fagyba. De százszorosan átkozott legyen, Ki ellenáll, vagy harczod abbahagyja. Ivánka. István. A szív emlékezete. Irta : Catullé Menttes. — A Magyarország tárczája. — I. Az egész ország gyászolt és szomorkodott és senki sem tudta, hogy mi fog következni. Mióta özvegy lett, a fiatal király nem törődött az államügyekkel, hanem éjjelt-nappalt sírva töltött el meghalt feleségének arczképe előtt. Az arczképet ő maga festette; még felesége életében megtanult festeni, véteknek tartotta, ugyanis, hogy másnak megengedje, hogy forrón szeretett feleségének vonásait megörökítse. A király féltékeny volt, féltékeny emberek pedig nem szeretik, ha azt, akit szeretnek, a festők vizsgáló szemmel nézegetik. A festő nem visz át mindent a vásznára abból, amit lát, valami visszamarad a szemében, esetleg a szívében, amit nem lehet elvenni tőle, — így gondolkozott a király és ezért maga festette le feleségét. Mióta a királyné meghalt, ez a kép volt egyetlen vigasztalása. Nem tudta a képet könnyek nélkül nézni, látása fájdalmas volt, de ezt a fájdalmat nem adta volna oda az életnek valamennyi gyönyörűségéért. Semmi iránt, sem érdeklődött. Hiába jöttek hozzá miniszterei megdöbbentő jelentésekkel, hogy Ormuz királya nagy haddal támadásra készül, nem is hallgatott rájuk. Nem törődött beszédükkel, hanem tovább elmerült a kép nézésébe. Egy nap egyik kamarása azt az alázatos megjegyzést kockáztatta meg, hogy a legnagyobb és legigazabb fájdalom sem tarthat örökké. A királynak vannak kötelességei népe irányában, emeljen valakit maga mellé a trónra, akár egy császár, akár egy paraszt leányát. A király borzasztó haragra gerjedt e beszéd hallatára és saját fenséges kezeivel hajította ki a kamarást. Azután a körülállókhoz fordult: — A szörnyeteg! Azt akarta, hogy hűtlen legyek az ő emlékéhez! ... Le kellene fejeztetnem a szentségtörőt! Nektek pedig mondom és hirdessétek ki mindenütt, hogy nem fogja asszony trónomat és palotámat megosztani) hacsak nem hasonlít tökéletesen ahhoz, akit elvesztettem ... Itt a képe, nézzétek meg jól! A király tudta nagyon jól, mikor ezeket a szavakat mondta, hogy nem lett hitelen felesége emlékéhez, hisz nem volt nő hozzá fogható az egész világon. Ő volt a legtökéletesebb szépség. Kétszer pedig ugyanaz a csoda sohasem ismétlődik. Óh, azok a nagy, ragyogó fekete szemek, a csodálatos, selyemhez hasonló sötét haj, amely zizegő palástként borult a királyné vállaira, a magas, hófehér homlok, a nyájas mosolygású ajkak, ahhoz hasonló nem volt, de nem is lesz többé ezen a földön. És ha a mese ismétlődött volna is, ha a tündérek egy leánygyermek bölcsőjében ajándék gyanánt összehordtak volna minden szépet, a szerencsés gyermeknek még akkor sem lehetett volna olyan fekete haja, olyan mély tüzű szeme és olyan elragadó fehér homloka. II. Hónapok múltak el, eltelt egy esztendő is, de a király állapota, szomorúsága nem változott. Az Ormuzból érkezett hírek mind nyugtalanítóbbak voltak, de a király nem törődött az országát fenyegető veszedelemmel. A miniszterek vetettek ugyan ki hadiadókat a király nevében, de ahelyett, hogy a hadsereget szerelték volna fel, a szépen csengő aranyakat feneketlen zsebükbe sülyesztették. Az ország nyögött a súlyos adók alatt és mégis nyitva állt, a hódítani vágyó ellenség előtt. Az elégületlenség napról-napra növekedett, mind többen csoportosultak a királyi palota előtt, hogy kérjenek és panaszkodjanak. A kérésből, követelésből majd lázongás lett és a népet katonaság verte szét. Mindebből a király nem tudott semmit. A szerencsétlen király minden idejét ott A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. , Spekulácsió Andrássyval. A bukott Tisza-klikk mérgében bűnbakot keres és megtalálja azt — Andrássy Gyula személyében. Ő az oka mindennek, az ő állásfoglalása és agitácziója döntötte el a választásokat az ellenzék javára. A Tiszához legközelebb álló lap folytonosan a legmérgesebb kirohanásokat intézi Andrássy ellen. Emellett csodálatosképpen azt hangoztatják folytonosan a bukott szabadelvűek, hogy a jövő miniszterelnök nem lehet más, mint Andrássy Gyula gróf és ők, Tiszával együtt, készek őt támogatni. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak ? Pedig a magyarázat nagyon egyszerű. Itt egy rút spekuláczió folyik. A tendenczia az, hogy a diskreditált szabadelvű pártot Andrássy népszerűségével és intakt egyéniségével restaurálják, azután pedig, mikor már a szabadelvű párt régi erejét visszanyerte , Andrássyt, megbuktassák és ismét Tiszáék vegyék kezükbe a hatalmat. Ezért kell a bukás minden ódiumát Andrássyra kenni, hogy ő már ezzel az ódiummal terhelten vegye át a kormányt. Az a reménységük, hogy az ilyen megterhelt, ennélfogva gyönge kormány a későbbi nehézségekkel megküzdeni nem tud, de arra elég jó lesz, hogy a szabadelvű párt többségét újra megteremtse. Szóval, meg akarják ismételni a Széll Kálmánnal űzött rut játékot. Támogatják, de ugyanakkor demoniziálják. Annyi bizonyos, hogy ha Andrássy a szabadelvű pártra támaszkodva alkot kabinetet, ez a kabinet rendkívül gyönge lesz, mivel hamarabb megbuktatja azt a pártjabeli intrika, mint az ellenzék oppozíciója.