Magyarország, 1905. július (12. évfolyam, 159-186. szám)
1905-07-01 / 159. szám
MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szombat, julius is látszik, a kormány léterét. Recseg, ropog minden csontjuk. Érzik a rettenetes nyomásnak és ellenállásnak súlyát. Hasonlít helyzetük ahhoz, mint mikor a róka belekerül a vasba. Addig, míg az ösvényeken szép csendesen, zajtalanul elmehetett, nem volt semmi baj. Került a tilosban sok szájízre való falat. De a gazda egy szép napon kiteszi a vasat. Lába, nyaka, farka fogdába került, iszonyú nagy a visítás és kapálódzás. Nem annyira a közigazgatás csődje fog bekövetkezni, mint inkább a törvénytelen kormányzás csődje. Semmi áron és semmi körülmények között sem szabad levegőhöz juttatni az alkotmány ellenére iderendelt kormányt. Minden polgár, minden közhatóság és minden tisztviselő egyszerre, egy időben teljesítse ez irányban kötelességét. Ha minden kigondolható téren akadályokat gördítünk a törvénytelen kormányzás elé, úgy rövid idő alatt vállalkozása fiaskót szenved és a nemzet visszaadatik alkotmányos életének. A kormány kiabálása és jajveszékelése csak azt árulja el, hogy a nemzet ellenállása máris kínos helyzetbe hozta a bécsi hatalom kirendeltjeit. Se adó, se bélyeg, se jogilleték, se fogyasztási adó, se semminemű segítség számukra nem nyújtatik. Ez a halál és megsemmisülés. Fenyegetődznek „a határozatok megsemmisítésével11, a..tisztviselők felfüggesztésével“, „a dotácziók megvonásával11, — tessék jönni, amivel csak jönni akarnak. Ezer rendeletnél is erősebb a törvény ereje és parancsa. Semmiféle rendelet végre nem hajtható, ami törvényesen meg nem szavazott adók beszedésére és ujonezek beszolgáltatására vonatkozik. A törvénynek pajzsát szegezik szembe Fejérváryék erőszakoskodásával. A vármegyéknek és városoknak meglesz mindenre a kellő fegyverük, hogy az alkotmányt és a nemzet jogait megvédelmezhessék. Fejérváry Bécsben. Fejérváry Géza báró ma reggel váratlanul Bécsbe utazott. Utazásának czélja: jelentést tenni a királynak és további utasításokat kérni tőle. Útjáról a félhivatalosok a következő jelentéseket közlik: (Búd. Tud.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Bécsbe utazott, hogy ő felségének jelentést tegyen. A miniszterelnököt ma este Budapestre visszavárják. A M. T. I. jelenti: Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délben 12 órakor Bécsbe érkezett és 722-kor kihallgatáson jelent meg ő felsége előtt. A miniszterelnök bécsi útja szoros kapcsolatban áll azzal a szándékával, hogy most már megkezdi az egyezkedési tárgyalásokat a koalícióval. E tárgyalások bevezetéséül Fejérváry leveleket intézett az ellenzék vezérférfiaihoz, melyekben jelzi tárgyalási szándékát és kéri a tárgyalások időpontjának megállapítását. Amint értesülünk, Fejérváry a vasárnapi nap folyamán óhajt az ellenzéki pártok vezetőségével értekezni. Emiatt volt szükséges Fejérvárynak Bécsbe utaznsa. A tárgyalások megkezdése előtt még egyszer ki kellett kérnie a király utasításait, hogy az ellenzéki pártok vezetősége előtt precííze formulázhassa a király álláspontját. Németország és a magyar válság. A „Berliner Tageblatt“ ilyen czím alatt vezető helyen hosszabb czikket közöl Bánffy Dezső báró tollából. Bánffy sajnálattal látja, hogy Németországban a közvélemény kedvezőtlenül ítéli meg a magyar törekvéseket és az alkotmányunkért való küzdelemben ellenünk foglal állást. De nem csodálkozik ezen különösebben, minthogy mindenfelé azt a hírt terjesztik, hogy a magyarországi nemzeti aspirácziók bomlással fenyegetik a közös hadsereget és a monarchia létét veszélyeztetik. Érti ennélfogva, ha a magyar törekvéseket német körökben károsaknak tartják Németországra, mert ezek folytán a hármasszövetség bizonyára gyengül s az európai egyensúly veszélybe kerül. Minthogy a magyarok a hadsereg német nyelvének korlátozását követelik, azt a látszatot iparkodnak kelteni, mintha a németség ellen való averzióról volna szó. Azonban közelebbről nézve a dolgot, be kell látni, hogyha a magyar ezredek számára a magyar nyelvet követelik, annak a németséghez teljességgel semmi köze. Bánffy ezzel végzi: Fejtegetésemből világosan kiderül, hogy törekvéseink kedvezőtlen megítélését a német körök részéről német érdekek, szempontjából is helytelennek tartom. Amennyiben a német körök súlyt helyeznek arra, hogy ez az öreg monarchia életerős maradjon, úgy önkéntelenül is rokonszenvezni kell a magyar aspirácziókkal. A főispáni kihallgatások. A főispáni kihallgatások jóformán befejezetteknek tekinthetők. Mindössze még néhány főispán van hátra, akik a hét végén járulnak a miniszterelnök és a belügyminiszter elé. Az eddig kihallgatott főispánok névjegyzékének kiegészítéséül közöljük a tegnap kihallgatottak névsorát, mely a következő : Molnár Viktor (Temesm.), Csáky László gr. (Ugocsam.), Meskó Sándor (Csanádm.), Justh György (Turóczm.), Perényi Zsigmond br. (Máramarosm.), Pogány Károly (Krassó-Szörény megye), Bethlen Pál gróf (Besztercze-Naszód- és Szolnok-Doboka megye), Thalmann Gusztáv (Szeben megye), Zeyk Dániel (Alsó-Fehér megye), Latinovics Pál (Bács-Bodrogmegye), Kazy János (Bars megye), Osztroluczky Géza (Trencsén megye), Dellimanics Lajos (Torontál megye), Mara László (Hunyad megye), Kemény Ákos báró (Kis-Küküllő megye), Thuróczy Vilmos (Nyitra megye), Csillaghy György (Árvamegye), Beöthy Pál (Bereg megye) és Hollaky Artur (Udvarhely megye). Inkey báró nyílt levele. Inkey József báró országgyűlési képviselő — mint már közöltük — belépett a függetlenségi pártba. Ez alkalommal választóihoz nyílt levelet intézett, melyben többek között a következőket mondja: Országgyűlésünk e hó 21-dik napján királyi kézirattal elnapoltatott. Ezen elnapolás törvényen kívüli időben történt és ezáltal a törvényes állapot visszatérése előre meghatározott időre van meggátolva. Mit jelent ez, tisztelt választópolgárok ? Ez azt jelenti, hogy alkotmányunkban nem ismert, sőt éppen alkotmányos létünk következtében nálunk teljesen kizárt szükségrendelettel kíséreltetve meg a kormányzás, hazánk alkotmánya megsértetett. A politikai viszonyoknak idevaló fejlődése megingatta ben mint aranyszőke haját az egész város csodálta. Szombathy Gida ismerte a leányt, mert találkozott vele egyetlenegyszer egy tűzeset alkalmával. Holdasék mellett ugyanis tűz ütött ki. A feltámadt szél szertehordta az égő nádat és a sziporkázó, pattogó tűzszemek már-már elborították a Holdasok portáját is. Gida egy pillanat alatt a tetőn termett embereivel és megmentette a házat az elpusztulástól. A veszedelmes órákban egyedül Ágota nem vesztette el lélekjelenlétét és egy kézszorítással köszönte meg a derék ifjú segítségét. És e naptól kezdve lángoló, lobogó szerelem ébredt Gida szívében. Nem tudta elfeledni az Ágota arczát, kényes szemeit és kezének puha, meleg érintését, míg Ágota szívesen gondolt a derék emberre, kinél szebb férfit még nem látott az életben. Gida, a viczenótárius egyszer aztán elmondta nevelőanyjának szivének bánatát. Gémesné asszonyom egy cseppet sem csodálkozott azon, hogy Gida beleszeretett Ágotába, mert bevallotta, hogy maga sem látott világéletében szebb leányt. Ágotánál. — Hanem az már más kérdés — veté oda Gémesné — hogy várjon szeret-e téged, édes fiam, az a lány . . . Na de, ha még nem szeret, majd megszeret, csak bízzad rám a dolgot, kitudom én rövidesen a kis galamb érzését . . . Gida, hogy biztatást kapott, ugyancsak szorgalmasan írogatta a következő napokban a magisztrátus deliberátioait... Gémesné asszonyom néhány nap múlva bevitette urát a tiszta szobába és miután gondosan betolta az ajtó fareteszét és becsukta a virágos kertre nyíló ablakot, imigyen kezdte el beszédét: — Üljön ide figyelmed, édes hitestársára, mert nagy dolgokat akarok elmondani. Régen nyomja már a lelkemet a titok, melyet most fölfedek kigyelmed előtt. Nem cselekedtem semmi rosszat és ha mégis vétkeztem, megbocsátja azt nekem az irgalmas nagy Isten . . . Emlékezik még kigyelmed Sárira, az én testvéremre. Jó, becsületes leány volt az istenadta mindaddig, mig meg nem ismerkedett Bozsó Péterrel. Ez a legény elvette az eszét, aztán ott hagyta szégyenével a világban. A boldogtalan jól tudta, hogy bűne kitudása után emésztő halál vár reá. Mikor gyermeke megszületett, eltitkolták és mikor fölkelt ágyából, elment világgá... A gyermeket én rejtegettem pár hétig, kigyelmednek sem szólva a történtekről semmit. Megnyugodtunk abban, hogy Sári húgom eltűnt. Aztán jött az isteni télét, melyre kigyelmed is emlékezik. A nagy zavarban, fejvesztésben előhoztam a gyermeket és összebeszélve nemzetes Bogdánná asszonyommal, kitettük a kis porontyot az ő ajtaja elé. A többit tudja kigyelmed. ... A mi nevelt fiunk az a kitett gyermek . . . Bogdánná asszonyom sírjáig megőrizte titkunkat, Bozsó Péter is elpusztult a minap a berena alatt, senki sem tud tehát ezen kapusról semmit. Az volna tehát a kérésem én édes uram, fogadnánk magunkénak a fiút, aki nagy tisztességet és becsületet hozott eddig is öreg fejünkre. . . . Nékünk úgyse adott a jó isten gyereket, magunk állunk a világban és nincs kire testálni vagyonunkat. Aztán meg házasodni szeretne a legény, mert úgy mondja, hogy nem élhet a Holdasék Ágotája nélkül. . . . Kigyelmed is kedvelli Gidát, ne álljuk hát útját szerencséjének. ... Gémes uram világéletében a felesége eszem szerint gondolkozott, szívesen beleegyezett tehát a tervbe. Ő maga is úgy gondolta, hogy az a módos, szépséges leányzó boldoggá fogja tenni mindnyájukat. Éppen azért Gémes uram nemcsak nem haragudott a felesége ártatlan titoktartása miatt, hanem még mégis dicsérte lelke jóságát, melylyel megmentette az életét annak a kisfiúnak, aki talán a közeljövőben még fürmendere is lehet a városnak. Gémesné nemzetes asszonyom a következő szent vasárnapon felvette ünneplő selyem vigadóját, míg hitestársának szép sorjában kirakta a zsinóros magyar gúnyát és aranyrojtos nyakkendőt, melyek évek óta ott pihentek a rezes sublázban. Mikor aztán mindketten felöltöztek takarosan, megindultak a templomba, majd az istentisztelet végeztével a Holdas-portára leánynézőbe és kérőbe. A Holdas-pár magyaros szívességgel fogadta az érkezőket és a nyájas beszélgetés ideje alatt jól kigondolhatta Gémes uram azt a szavazatot, amelylyel szándékát a kellő pillanatban előadhatta. A Holdas-pár már tudta a jövetel czélját, mert, a hivatalos híradó, nemzetes Tüzes Benjámin uram egy félórával azelőtt hírül vitte ezt az úri portára. Végre is Gémes uram köhintvén egyetkettőt, a helyzethez illően, imigyen kezdte el a mondókáját: — Isten es szent felsége bölcsen teremtette az világot és nagybölcsen gondoskodott a paradicsomkertben magányosan élő Ádám apánkról is, mikoron nékie segítő társat ad vala. Azon ifjú is, aki bennünket ide küldött, szintén elhatározta magát a betsületes és tisztes házaséletre és elindult társat keresni, ki neki házatájékát rendben tar- taná. Ennek a betsületes háznak U ló vi 19 ■ ■■ .................... i in "■■in r