Magyarország, 1905. november (12. évfolyam, 268-293. szám)
1905-11-15 / 280. szám
, azonban a lovasságnál is, a harmadévesek szabadságolhatók legyenek. Az udvarhely megyei installáczió megakadályozása. — Obstrukczió a megyeházán. — Udvarhely vármegye ellenzéke bátor és kitartó módon akadályozta meg az uj főispánnak, Ugrón Jánosnak eskületételét. Eddig negyven szónok van feliratkozva, akik mind Hollaky Arthur, a lemondott főispán búcsúztatásához kértek szót. A közgyűlésen eddig csak erről volt szó. Az új megyefőnök még nem jelenhetett meg a törvényhatóság színe előtt. A megyei ellenzék nyugodt és előkelő magatartásával akadályozza meg az új főispán beiktatását. A közgyűlés eddigi menetéről a következő táviratot kaptuk: Székelyudvarhely- november 14. Udvarhely vármegyében ma folyt le Ugrón János megyefőnök főispáni installácziója czéljából összehívott rendkívüli közgyűlés, mely iránt nemcsak a vármegyében, hanem egész Erdélyben rendkívüli érdeklődés mutatkozott. Már korán reggel látható volt a város külső képén, hogy rendkívüli dolgok vannak készülőben. Ugron János megfizetett hívei és a vármegyei és községi presszionált tisztviselők fejvesztve futkároztak Korcsmáról Korcsmára, hogy valami módon összeszedjék azokat a szégyenkező lekötelezetteket, akik egy gyönge pillanatban a Kristóffyhoz elszegődött Ugron Jánosnak megígérték támogatásukat. Az ellenzék csoportokban vonult fel a vármegyeházára jóval a közgyűlés megnyitása előtt, s míg az új megyefőnök hívei izgatottan tárgyalták a bekövetkezendő eseményeket, az ellenzék a legnagyobb csendben foglalta el helyeit, egy hangosabb szó, egy zajosabb jelenet nélkül. A közgyűlésen Damokos Andor alispán elnökölt, s a napirend első pontja a távozó főispán, Hollaky Arthur búcsúzó levele volta e szándékát tudata Petőfivel, ez átadá neki Szatmármegye alispánjához ez ügyben irt levelét lemásolás s ily alakban leendő közlése végett. Petőfi a Kiss Gedeon által irt másolatot sajátkezű soraival hitelesítve s ahhoz lelkesítő szavait csatolva, kívánta tettre, harczra buzdítani a honfiakat s Szatmár városát. Levéltárunk ez iratait nemcsak mint Petőfitől való emléket, hanem mint szabadságharczunk helyi eseményeire vonatkozó adatot is közérdekűnek tartva, azokat egész terjedelmében közöljük, melynek felolvasása után nagyszabású vitát kezdett az ellenzék. Ennek kapcsán felszólaltak : Ugrón Ákos, Ugrón Zoltán, Gyarmathy Dezső, Csia Kálmán, Valentsik Ferencz tiszti főügyész, Kovácsy Albert dr., Lukácsffy István bizottsági tagok. Az eddigi szónokok a zárszót is biztosították maguknak. Hasonlóképpen a még feliratkozott negyven szónok is. Délután két órakor az elnöklő alispán fölfüggesztette az ülést délután 3 óráig, azután folytatják a vitát Hollaky Arthur búcsúztatója fölött. Az ellenzék el van szánva Ugron János installáczióját megakadályozni. A fővárosi kereskedőit a koalíczió mellett. A főváros kereskedői köreiben nagyobbszabású mozgalom indult még abból a czélből, hogy Kossuth Ferenczhez és Apponyi Albert grófhoz monstre küldöttséget menesztenek, amely biztosítja a vezéreket a fővárosi kereskedőknek a koalíció és vezérei iránti feltétlen bizalmukról és ragaszkodásokról, s elítélje a kormány erőszakoskodásait és a nemzetközi szoczialistákkal való szövetkezését. A mozgalom kereskedői körökben élénk visszhangra talált s a küldöttség, melynek vezetője és szónoka Kondás Jenő lesz, impozásnak ígérkezik. A küldöttség tisztelgésének idejét a legközelebbi napokban fogják megállapítani. A horvátok magatartása. Zágrábi tudósítónk jelenti, hogy ott a horvát kormánypárt — a nemzeti párt klubja - egy legutóbb tartott ülésében bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki egy határozati javaslatot, melyben az aktuális magyar helyzettel szemben állást foglaljanak. A bizottság tagjai: Gyurgyevits tartománygyűlési elnök, Sperecz alelnök, Tomasics és Jozipovics volt miniszterek és Popovits V. István képviselő. A javaslatban a párt megelégedéssel veszi tudomásul a Dalmáczia visszacsatolása iránt megindult mozgalmat és elvárja Magyarországtól, hogy meg fog felelni a kiegyezési törvényben elvállalt kötelezettségének, mely szerint Dalmácziának a magyar szent koronához való visszacsatolásaerdejében mindent megtesz. A párt azonban helyteleült,''’ hogy kis horvát ellenzéki pártok a fiumei határozat értelmében a magyar pártokkal közvetlen érintkezésire akarnak lépni. Ily tárgyalásokra nem az egyes pártok, hanem csak a tartománygyűlés összesége illetékes. A párt a maga politikai magatartását megjelölve látja abban a nyilatkozatban, amelyet a horvát képviselők nevében legutóbb a magyar országgyűlésen tettek, amelyben Horvátország összes nemzetpolitikai és gazdasági érdekeinek védelmét kellőképpen hangsúlyozták. Forrongás a szabadkőművesek közt. A szabadkőművesek táborában, mint már közöltük, nagy a forrongás. Egy nemzetietlen politika agitacionális jelszava felrobbantással fenyegeti nálunk az egész szabadkőműves intézményt. Szervezeti szabályai tiltják a szabadkőművességnek a politikával való foglalkozást. Azonban Vésziék körmönfont ravaszsággal mégis keresztül tudták vinni, hogy a politika, ha burkolt formában is, helyet találjon a szabadkőműves-tanácskozások napirendjén. Most, amikor a kormány agitatórius célzattal felszínre vetette a választói jog kérdését, ez három táborra szakította a szabadkőműveseket. Az elsőbe azok tartoznak, akik a szabadkőművességet csak arra használják, hogy a kormány szekerét tolják; a második tábor úgy vélekedik, hogy az a körülmény, amely agitációs jelszóvá sülyesztette az általános szavazati jog nagy eszméjét, nem szolgálhat akadályul a szabadkőművességnek arra, hogy régi törekvéséért folytatott harczát abbahagyja ; a harmadik táborba tartoznak a szabadkőművességnek nemzetiesen gondolkozó elemei. A szabadkőművesek sorában az a felfogás jutott érvényre, hogy az általános szavazati jog kérdésével, amely a napi politika kérdésévé lett, foglalkozni nem szabad. Vészi József tehát módot keresett arra, hogy a kérdést megkerülve keresztülvigye, hogy a szabadkőművességet mégis a kormány szolgálatába hajtsa. Akcziót indított a szabadkőművességen kívül s ez akcziónak az eredménye az a bizonyos „liga-1, amelynek tagjai közé igen sok jóhiszemű férfiút is sikerült toborunffi.r~~ - ----•• • • • .—---------— * Uf um Kiss Gedeon levele. (Czim . Békéssy Károly polgártársnak, Szatmár város főjegyzőjének s általa a polgároknak, tisztelettel, hivatalból, sürgős, Szatmár.) Szinfalu, 1848 szept. 30. éjjeli 11 és óra. Tisztelt honfiak! Jelen soraim nem a múltakról, hanem a jelen pillanatokról fognak szólni és nem puszta hírt, de valóságot vallanak be önöknek. A veszély, mi édes hazánknak délnyugati részeit környező eddig és környezi most is, tűzhelyünk előtt áll. Tegnap Nagykárolyba a vészhangot meghozó egy, Kővárvidékről a veszély elől menekülő magyar polgár, Oláh János nejével és gyermekeivel együtt. A vészszavak el nem hangozanak, mert önkénteseink 400-an ma 8 órakor kiindultak II.Károlyból egy ágyúval első alispánunk kíséretében a fellázadt oláhság lecsillapítására és — ha lehet s ha Isten segít — elnyomására s előcsapatra már Szinfaluban van. Hazafiak! Itt a perez, mely megkívánja mindenkitől adóját; itt a pillanat, melyben ha egyetértés, akarat s elszántság nincs, — veszve vagyunk. — Ám itt •/. alatt Petőfi Sándornak egy, az első alispánhoz irt levele, ki velem együtt itt van ; belőle átolvashatják tisztán, miként állunk , átláthatják a czélt, mely a fellázadt csoporttól kitűzve van, kik aligha már Istenüket ismerik. Olvassák át önök ! És tudják meg a veszélyt s annak nagyságát s ha fölfogták , ne késsenek önök, mentsük meg a hazát és saját tűzhelyeinket s kövessenek bennünket a helyszínére, hol a találkozás kettőztetendi azon elszántságot, mely ez ifjak kebleiben a hazáért s minden magyarért erősen meggyökerezett. Több szavam nincs és önöknek, kiknek tiszta hazafiságukat ismerem, több nem is kell ; pár perczem volt s e pár perczet önöknek áldozom, kiket szeretek ! — Fogadják önök szívesen és tegyenek meg mindent, mit megtenniük kell édes hazánkért. Ki nem tesz, midőn tehetni tudna, „sújtsa a nemzet átka." Isten önökkel! Irá tisztelő polgártársak : Kiss Gedeon, m. k. , Petőfi Sándor levelének másolata. Tisztelt alispán úr Nagybányáról jövök. A Székelyföldre szándékoztam utazni némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kővárvidékén az utazás bizonyos veszély minden kapatos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezdték meg, hogy a kővárvidéki cassát, mintegy 18.000 pengőt elrabolták. Tegnap egy helyen már gyújtani kezdtek ; Teleki Sándort, a kővárvidéki főispánt és Miháli kormánybiztost elfogták s csak csel által sikerült elillanniok s midőn kocsira ugrottak és vágtatni kezdtek, egy vasvillát hajtottak utánuk és két puskát sütöttek el rajuk ; szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki urakkal, kik szinte megszöktek hazulról, mert életük nem biztos többé. Tisztelt alispán úr! A veszély nagy, néhány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden kitelhető lépést megtegyen ön, mi a veszély megszüntetésére szolgál. Véleményem szerint nem lesz elegendő az a néhány száz nemzetőr, kik már útban vannak , hirdessen ön általános népfelkelést e megyében s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a helyszínére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni s önt a haza köszönete s a fenyegetett vidékek hálája követendi. Én legszentebb hazafiéi kötelességemnek tartom itt maradni, s az önök zászlója alatt harczolni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel! Tisztelő polgártársa Petőfi Sándor. Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai. .. E levél eredetijét én írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében fölszólítok mindenkit, ki e levelemet elolvassa és hallja, hogy e bennirottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva, bitang ki nem érdemli meg a magyar nevet. Föl, föl magyarok a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre ! még van mit védelmeznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl! Föl! Petőfi Sándor, m. k. MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerda, november 15.*^