Magyarország, 1905. november (12. évfolyam, 268-293. szám)

1905-11-15 / 280. szám

, azonban a lovasságnál is, a harmadévesek szabadságolhatók legyenek. Az udvarhely megyei installáczió megakadá­­­­lyozása. — Obstrukczió a megyeházán. — Udvarhely vármegye ellenzéke bátor és kitartó módon akadályozta meg az uj főis­pánnak, Ugrón Jánosnak eskületételét. Eddig negyven szónok van feliratkozva, akik mind Hollaky Arthur, a lemondott főispán bú­csúztatásához kértek szót. A közgyűlésen eddig csak erről volt szó. Az új megyefőnök még nem jelenhetett meg a törvényhatóság színe előtt. A megyei ellenzék nyugodt és előkelő magatartásával akadályozza meg az új főispán beiktatását. A közgyűlés eddigi menetéről a következő táviratot kaptuk: Székelyudvarhely- november 14. Udvarhely vármegyében ma folyt le Ugrón János megyefőnök főispáni installácziój­a czél­­jából összehívott rendkívüli közgyűlés, mely iránt nemcsak a vármegyében, hanem egész Erdélyben rendkívüli érdeklődés mutatkozott. Már korán reggel látható volt a város külső képén, hogy rendkívüli dolgok vannak ké­szülőben. Ugron János megfizetett hívei és a vármegyei és községi presszionált tisztvi­selők fejvesztve futkároztak Korcsmáról Korcsmára, hogy valami módon összeszedjék azokat a szégyenkező lekötelezetteket, akik egy gyönge pillanatban a Kristóffyhoz elsze­gődött Ugron Jánosnak megígérték támoga­tásukat. Az ellenzék csoportokban vonult fel a vár­­megyeházára jóval a közgyűlés megnyitása előtt, s míg az új megyefőnök hívei izgatot­tan tárgyalták a bekövetkezendő eseménye­ket, az ellenzék a legnagyobb csendben fog­lalta el helyeit, egy hangosabb szó, egy zajo­sabb jelenet nélkül. A közgyűlésen Damokos Andor alispán el­nökölt, s a napirend első pontja a távozó főispán, Hollaky Arthur búcsúzó levele volta e szándékát tudata Petőfivel, ez átadá neki Szatmármegye­ alispánjához ez ügyben irt levelét lemásolás s ily alakban leendő köz­lése végett. Petőfi a Kiss Gedeon által irt másolatot sajátkezű soraival hitelesítve s ahhoz lelkesítő szavait csatolva, kívánta tettre, harczra buzdítani a honfiakat s Szat­­már városát. Levéltárunk ez iratait nemcsak mint Petőfi­től való emléket, hanem mint szabadsághar­czunk helyi eseményeire vonatkozó adatot is közérdekűnek tartva, azokat egész terjedel­mében közöljük, melynek felolvasása után nagyszabású vitát kezdett az ellenzék. Ennek kapcsán felszólaltak : Ugrón Ákos, Ugrón Zoltán, Gyarmathy Dezső, Csia Kál­mán, Valentsik Ferencz tiszti főügyész, Kovácsy Albert dr., Lukácsffy István bizott­sági tagok. Az eddigi szónokok a zárszót is biztosí­tották maguknak. Hasonlóképpen a még fel­iratkozott negyven szónok is. Délután két órakor az elnöklő alispán fölfüggesztette az ülést délután 3 óráig, azután folytatják a vitát Hollaky Arthur búcsúztatója fölött. Az ellenzék el van szánva Ugron János installáczióját megakadályozni. A fővárosi kereskedőit a koalíczió mellett. A főváros kereskedői köreiben nagyobbsza­­bású mozgalom indult még abból a czélből, hogy Kossuth Ferenczh­ez és Apponyi Albert grófhoz monstre küldöttséget menesztenek, amely bizto­sítja a vezéreket a fővárosi kereskedőknek a koalíc­ió és vezérei iránti feltétlen bizalmukról és ragaszkodásokról, s elítélje a kormány erő­szakoskodásait és a nemzetközi szoczialistákkal való szövetkezését. A mozgalom kereskedői kö­rökben élénk visszhangra talált s a küldöttség, melynek vezetője és szónoka Kondás Jenő lesz, impozásnak ígérkezik. A küldöttség tisztelgésé­nek idejét a legközelebbi napokban fogják meg­állapítani. A horvátok magatartása. Zágrábi tudósítónk jelenti, hogy ott a horvát kormánypárt — a nemzeti párt klubja -­ egy legutóbb tartott ülésében bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki egy hatá­rozati javaslatot, melyben az aktuális magyar helyzettel szemben állást foglaljanak. A bizottság tagjai: Gyurgyevits tartománygyűlési elnök, Sperecz alelnök, Tomasics és Jozipovics volt miniszterek és Popovits V. István képviselő. A javaslatban a párt megelégedéssel veszi tudomásul a Dalmáczia visszacsatolása iránt megindult moz­galmat és elvárja Magyarországtól, hogy meg fog felelni a kiegyezési törvényben elvállalt kötelezettségének, mely szerint Dalmá­cziának a magyar szent koronához való vissza­csatolása­­erdejében mind­ent megtesz. A párt azonban helytele­ült,''’ hogy kis horvát ellen­zéki pártok a fiumei határozat értelmé­ben a magyar pártokkal közvetlen érintke­zésire akarnak lépni. Ily tárgyalásokra nem az egyes pártok, hanem csak a tartománygyűlés összesége illetékes. A párt a maga politikai ma­gatartását megjelölve látja abban a nyilatkozat­ban, amelyet a horvát képviselők nevében leg­utóbb a magyar országgyűlésen tettek, amelyben Horvátország összes nemzetpolitikai és gazdasági érdekeinek védelmét kellőképpen hangsúlyozták. Forrongás a szabadkőművesek közt. A szabadkőművesek táborában, mint már közöltük, nagy a forrongás. Egy nemzetiet­len politika agitac­ionális jelszava felrob­bantással fenyegeti nálunk az egész szabad­kőműves intézményt. Szervezeti szabályai tiltják a szabadkőmű­vességnek a politikával való foglalkozást. Azonban Vésziék körmönfont ravaszsággal mégis keresztül tudták vinni, hogy a politika, ha burkolt formában is, helyet találjon a szabadkőműves-tanácskozások napirend­jén. Most, amikor a kormány agitatórius c­él­­zattal felszínre vetette a választói jog kérdé­sét, ez három táborra szakította a szabad­­kőműveseket. Az elsőbe azok tartoznak, akik a szabadkőművességet csak arra használják, hogy a kormány szekerét tolják; a második tábor úgy vélekedik, hogy az a körülmény, amely agitác­iós jelszóvá sülyesztette az álta­lános szavazati jog nagy eszméjét, nem szol­gálhat akadályul a szabadkőművességnek arra, hogy régi törekvéséért folytatott harczát abba­hagyja ; a harmadik táborba tartoznak a sza­badkőművességnek nemzetiesen gondolkozó elemei. A szabadkőművesek sorában az a felfogás jutott érvényre, hogy az általános szavazati jog kérdésével, amely a napi politika kérdé­sévé lett, foglalkozni nem szabad. Vészi Jó­zsef tehát módot keresett arra, hogy a kér­dést megkerülve keresztülvigye, hogy a sza­badkőművességet mégis a kormány szolgála­tába hajtsa. Akcziót indított­ a szabadkőmű­vességen kívül s ez akcziónak az eredménye az a bizonyos „liga-1, amelynek tagjai közé igen sok jóhiszemű férfiút is sikerült tobo­­­runffi.r~~ - ----•• • • • .—---------— * U­f um Kiss Gedeon levele. (Czim . Békéssy Károly polgártársnak, Szatmár város főjegyzőjének s általa a polgároknak, tisz­telettel, hivatalból, sürgős, Szatmár.) Szinfalu, 1848 szept. 30. éjjeli 11 és óra. Tisztelt honfiak! Jelen soraim nem a múltak­ról, hanem a jelen pillanatokról fognak szólni és nem puszta hírt, de valóságot vallanak be önöknek. A veszély, mi édes hazánknak délnyugati ré­szeit környező eddig és környezi most is, tűz­helyünk előtt áll. Tegnap Nagykárolyba a vész­hangot meghozó egy, Kővárvidékről a veszély elől menekülő magyar polgár, Oláh János nejé­vel és gyermekeivel együtt. A vészszavak el nem hangozanak, mert önkénteseink 400-an ma 8 órakor ki­indultak II.­Károlyból egy ágyúval első alispánunk kíséretében a fellázadt oláhság lecsillapítására és — ha lehet s ha Isten segít — elnyomására s előcsapatra már Szinfalu­­ban van. Hazafiak! Itt a perez, mely megkívánja mindenkitől adóját; itt a pillanat, melyben ha egyetértés, akarat s elszántság nincs, — veszve vagyunk. — Ám itt •/. alatt Petőfi Sándornak egy, az első alispánhoz irt levele, ki velem együtt itt van ; belőle átolvashatják tisztán, miként állunk , átláthatják a czélt, mely a fellázadt csoporttól kitűzve van, kik aligha már Istenüket ismerik. Olvassák át önök ! És tudják meg a veszélyt s annak nagyságát s ha fölfogták , ne késsenek önök, mentsük meg a hazát és saját tűzhelyeinket s kövessenek ben­nünket a helyszínére, hol a találkozás kettőzte­­tendi azon elszántságot, mely ez ifjak kebleiben a hazáért s minden magyarért erősen meggyö­kerezett. Több szavam nincs és önöknek, kiknek tiszta hazafiságukat ismerem, több nem is kell ; pár perczem volt s e pár perczet önöknek áldo­­zom, kiket szeretek ! — Fogadják önök szívesen és tegyenek meg mindent, mit megtenniük kell édes hazánkért. Ki nem tesz, midőn tehetni tudna, „sújtsa a nemzet átka." Isten önökkel! Irá tisz­telő polgártársak : Kiss Gedeon, m. k. , Petőfi Sándor levelének másolata. Tisztelt alispán úr­­ Nagybányáról jövök. A Székelyföldre szándékoztam utazni némileg or­szágos küldetésben, de Nagybányáról vissza kel­lett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kővárvidékén az utazás bizonyos veszély min­den kapatos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezd­ték meg, hogy a kővárvidéki cassát, mintegy 18.000 pengőt elrabolták. Tegnap egy helyen már gyújtani kezdtek ; Teleki Sándort, a kővár­­vidéki főispánt és Miháli kormánybiztost elfog­ták s csak csel által sikerült elillanniok s midőn kocsira ugrottak és vágtatni kezdtek, egy vas­villát hajtottak utánuk és két puskát sütöttek el rajuk ; szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki urakkal, kik szinte megszöktek hazulról, mert életük nem biztos többé. Tisztelt alispán úr! A veszély nagy, néhány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden ki­telhető lépést megtegyen ön, mi a veszély meg­szüntetésére szolgál. Véleményem szerint nem lesz elegendő az a néhány száz nemzetőr, kik már útban vannak , hirdessen ön általános nép­felkelést e megyében s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a hely­színére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni s önt a haza köszönete s a fenyegetett vidékek hálája követendi. Én legszentebb hazafiéi köte­lességemnek tartom itt maradni, s az önök zász­lója alatt harczolni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel! Tisztelő polgártársa Petőfi Sándor. Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai. .. E levél eredetijét én írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében fölszó­lítok mindenkit, ki e levelemet elolvassa és hallja, hogy e bennirottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt, nem ha­zafi és nem férfi, hanem gyáva, bitang ki nem érdemli meg a magyar nevet. Föl, föl magyarok a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre ! még van mit védel­meznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl! Föl! Petőfi Sándor, m. k. MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerda, november 15.*^

Next