Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)

1906-09-27 / 234. szám

Budapest, 1900. csütörtök­, szeptember 2. ■ magy­aaoR3ZAG Colydor nepősül. Irta: Alfonso Allala. Polydornak keresztelték, mert a keresztapja, egy Meauxban lakó kertész ehhez a névhez ra­gaszkodott. Mi azonban, a későbbi czimborát addig biztattuk, amig rávettük, hogy Colydorra változtassa a nevét, ami szebb is, hangzatosabb is és valami szuggesztív hatása van. És ettől a percztől fogva a kapun is, ahol lakott, meg az ötödik emeleti lakása ajtaján is így volt kiírva a táblája, s nagyon fontos dolognak tartotta, hogy így írják ezentúl a nevét egy Mell­y-nal, de semmiesetre sem­­ betűvel a végén. De hát bocsássák meg a jó fiúnak ezt a kis gyengeségét, akiről különben azt is elmondha­tom, hogy nálánál furcsább alakot még életem­ben nem láttam. Valaki közülünk elnevezte őt a nőgyűlölők egylete elnökének , csak rá kellett néznem, a legnagyobb szomorúságomban is ne­vetnem kellett. Tegnap délután meglátogatott a lakásomon s a szokásos üdvözlés után nagy fontoskodva igy szólt: — Te ! Nézz csak jól a szemem közé, nem veszel észre rajtam valami változást ? Lehető komolysággal igyekeztem tehát felfe­dezni rajta azt az állítólagos változást, de hiába, — nem sikerült minden erőlködésem daczára sem. — No látom, öregem — folytatta derűs han­gon — hogy nem vagy valami nagy Lavater, mert nem értesz a szemekből és arczvonásokból való olvasáshoz, mert különben rögtön kitalál­hattad volna, hogy — nősülök. — ? ? ? — Igen, legédesebb jó barátom. Hiába ámulsz ezen — nősülök. Egy hete vagyok már boldog vőlegény, de még ezer kell, hogy még boldogabb, a világ legeslegboldogabb embere legyek. — Engedd meg, ezt nem értem. Miféle ezer kell neked ? — No hát, ezer hét! — Micsoda ? Ezer hét ? Neked ezer hétig kell várnod ? — Igen. Hanem ezt hagyjuk most abba, mert ha holnap reggelig magyarázom is a dolgot, ak­kor sem érted meg. — Miért bambának tartasz, mi? — Azt nem mondtam, hanem ezt a rettenetes bolond históriát csakugyan nem értenéd meg. Én pedig el voltam készülve mindenre, hogy akármibe kerül, kiszedem belőle a valót. To­vább forszíroztam a dolgot meglehetős egy­kedvűen : — Tehát megházasodol ? — Meg. — Szép ? — Sőt! Nagyon csúnya ! — Akkor hát nagyon gazdag? — Nincs annak kedvesem egy fillérje sem! — Hát akkor nem értelek . . . — No látod! Nem mondtam, hogy úgysem értenéd a dolgot? Hagyjuk abba. De mert látta, hogy olyan kíváncsian nézek rá, maga kezdett el beszélni, miután rágyújtott egy bockra: — Emlékszel-e te arra a csúnya időre, ami májusban volt, hogy nem tudtunk sem ide, sem oda mozdulni ? Igen ? No jó. Tudod, hogy fog­tam magamat és elmenekültem Párisból Trouvil­­lebe. És azt gondolod, hogy ott szebb idő volt? Dehogy! Az egész időt a szobámban töltöttem. Ámbár alig volt a zsebemben egy falat kenyérre való pénz, mégis már az első napon egy egész házat béreltem ki magamnak a honfleuri ország­út mellett. És micsoda ház volt ez barátom. Képzelj el magadnak — ha ugyan el tudsz valamit kép­zelni — egy flórenczi palotát, összekeverve va­lami normand nádfedelü viskóval és erre tégy rá egy hindu pagodának a tetejét. Egy nap czéltalanul barangoltam a vidéken s eljutottam Houlbec-be. Szép, csinos kis tengeri fürdő. Vasárnap délután volt s egy, százados fák által árnyékolt tisztáson, a szabadban tánczolt Houlbec apraja-nagyja, férfiak és nők vegyest. Ezek között az utóbbiak között . . . — Te, láttál te már villámcsapást? Hiszel benne ? ... Nem ? ... Óh te szerencsétlen alak­­, De igaz, én sem hittem, hanem azóta!... — Barátom, akár csak a szívemet ért® volna az az ütés, ami rögtön átjárta az egész testemet. Furcsa, nagyon furcsa dolog ám az a villám­csapás ... — Ezek között az utóbbiak között, amint már mondtam, — egy derék, nagy, barna, körülbelül negyvenéves asszony is tánczolt, keringett, for­gott mint egy vilii. Alighogy megláttam, bele­szerettem s rögtön tisztában voltam azzal, hogy ez a találkozás rám nézve végzetes lesz. Vele volt különben a leánya is, egy magas, vézna, sovány, húszesztendős kisasszony, akinek minden mozdulata olyan szögletes volt, mintha fából fa­­rágták volna. Másnap reggel már elköltöztem Trouvilleből, az én normand-hindu kastélyomból és Houlbec­­ben rendezkedtem be. Itt azután megtudtam, hogy a vámőrkapítány feleségének becses sze­mélyében sújtott engem a villám, akinek férje kiváló manilajátékos. (Érted már a villámcsapás­sal való hasonlatot ?) Én természetesen, akinek fogalmam sem volt a kártyajátékról, rögtön ajánlkoztam partneréül a kapitány úrnak, csakhogy közelében lehessek szívem bálványának. Végre azt is elértem, hogy meghívtak ebédre. A felesége, az imádott nő a legszeretetremél­tóbban fogadott s én egészen el voltam ragad­tatva. A szivem egyszerre lángra lobbant iránta, s mindent elkövettem, hogy e célomat elérjem. Ebéd után átmentünk a szobába. Én egy fény­képalbumot lapozgattam, ő pedig mellém ült és magyarázta az arczképeket. Ez a nagypapám, ez az unokafivérem, ez a nagynénim, ez a só­gorom feleségének a második urától való leá­nyának a vőlegényének a testvére stb. — Hát ezt ismeri-e ? — Hogyne ! A Klára kisasszony ! — Dehogy ! Én vagyok — húszesztendős ko­romban. És erre elbeszélte, hogy húszesztendős korá­ban szakasztott olyan volt, mint a leánya. Any­­nyira hasonlított hozzá, hogy most valahányszor a Klárára néz, mindannyiszor azt képzeli, hogy a tükörben látja a saját — húsz évvel fiatalabb képmását. — Hogyan, hát lehetséges volna ez ? Ez az ennivalóan kedves, gömbölyű teremtés, ez az imádásra méltó szép, csábos asszony húsz eszten­dővel ezelőtt éppen olyan sovány, szögletes alak lett volna, mint a leánya, akinél egy lénia segít­ségével szebb figurát tudnék rajzolni? És amint ezen töprengtem, pompás gondolatom támadt, melyre boldogság járta át egész valómat. Ila annyira hasonlított az anyja valamikor a leá­nyára — igy okoskodtam s azt hiszem, egéssen helyesen — akkor bizonyos, hogy eljön az az idő, amikor majd a leány fog hasonlítani az anyjára. Ugy­e­bár, most már kezded érteni a dolgot ? Eljegyeztem a múlt héten Klárát , ő most húszéves és mondhatom, csúnya. De majd nézzétek meg másik húsz esztendő­­múlva, ami­kor ő is olyan ragyogó szép lesz, mint az anyja. Mit az az ezer hét ?! . . . Meg fogom várni s egyim lesz a világ legszebb leánya. És Calydor barátom olyan büszke volt erre a kitűnő eszméjére, hogy szinte nekivörösödött. — Ti pedig — tett® hozzá utóljára — nem fogtok többé a nőgyűlölék egyesülete elnökének nevezni. Szólt és távozott — a boldog vőlegény. Jfl£k& ficlgoíclaiusá,g ’““-'■'■“'•••V. ,^£0t ezer ötvöz Anyaiér» már véleményét gnfeks H. Uirrns'in­gin­Sn­alf BQkokkjn íxygpoiis&gaiM on eidukes az Átte­kintése ir.;nia:noz esotern-k, » Tnoiyei^n sikerrel alkamaz­­tik c?t Tw évek óta Annyira Levált \áp!klósr^f & IssttMPné­­íiebb xéban iev5 gyermekes­ valamint nagyobb g­­afjk­ekek . Bikinim is. . 1 Lnieko gytiBieltliSij«. I. RjanSciviU értéke* láp-ili- ! PStwfcpkyefc.-Vjg^­WTxi^­°T»ki- 9, jta;,­tiyEii« "hi'y-jj­ü**. iriajéapé!: ?. olharUó izei» » csecsemSkre oly »esiodalliu» e Letsea-^iJiali, mert os*s |SlfcJiautU tálait ad « törje?!» kedveiw* DíWgséjek esirán­ak. i. fontos UptAtoznyag, kalSnO­­sen as­iano* es csontok fejlodöasr« a igennek V.-eieoai: 6, tagosén patol!]atailan gr­or, hogy elflsytitse k tehéntej aieg­­e^eztetét A csecsemő gyo­mrAhfln. g. éppen gyen r-tVr-t.*.., síei szikeUai auMt dugnia* el «Aiajíi'-l zavar najj­Smityo. fatfoait. fcfcw,.«; Kien specialist*­owasok által nyomatékor tosaafSAi tjJó tejfttaaanafc taitteeUaeaiet & cinanto »mse »z «3«aecsat: ,»d&el uterwilantv’í r­OT írott azt kell dEtaui 0~'í7 t nsí± faj iat.sk íjjJSjííű 0 nagyidiifk TlMOHyltra^avazgTflkaet y^j^j^jelentékcny^&^att kfinuytt ftUaSszimztesüge stb, kSv-Ujcitoben haUrox­ttaa a lek- KÜLÖNFÉLÉK; -f- Az angol királyné és a divat. A női divat terén Alexandra angol királyné épp oly szak­­tekintély, mint az angol király, az egykori snáj­­dig valósi herceg a férfi-divatban. Az előkelő angol hölgyek toilettjeikben, hajviseletükben tel­jesen utána igazodnak, pedig az angol királynő már rég túl van a fiatalság évein: nagyanya, de a megjelenése oly imponáló, hogy bátran fel­veheti a versenyt akármelyik szépséggel. Ennek a magyarázata az, hogy a királyné rendkívül sokat foglalkozik testének ápolásával. Egy angol folyóirat, a királynéval foglalkozván, elárulja a felséges asszony egy-két toilette-titkát. Alvás előtt egész testét jól bekenik faolajjal, a haját pedig ugyancsak faolajból és alkoholból álló keverékkel. Az arczát vízzel mossa, amelybe ke­vés narancsvizet csepegtetnek. Kezeire hosszú svédkertyűket húz, amelyek az ujjaknál ki van­nak vágva, hogy a kezek szabad mozgását ne gátolják. -A Leány-kérés a regényekben. Különös ötlete támadt a minap egy német regényírónak. Egy­másután száz kiváló író regényét olvasta el és mindegyikben a leánykérés módja után kutatva, ezen az alapon érdekes kimutatást állított egybe. Ezen kimutatás szerint száz kérő közül 81 kije­lentette, hogy szíveválasztottja nélkül nem tud élni, 72 az imádott kacséit ragadta meg, 26 át­ölelte „őt“, huszonöten teljesen nyugodtan ülve maradtak, amikor a nagy kérdést intézték sze­relmesükhöz, hárman pedig térden állva várták a „boldogító igent.“ Harminczkét esetben a kérő ajkon csókolta is vádottját, tizen a haját csókol­gatták, ketten a leány kezeire nyomtak csókot, hárman a szemöldökökre, egy az orra csókolt, egy kérő pedig csak a levegőben czuppantott egyet. A száz kérő közül tíz érzelmeinek súlya alatt nyögvén, beszélni sem tudott, amikor ,­" a boldogító igent súgta, kilenczan teljesen önkívületi állapotban jelentették ki, hogy ők a világ legboldo­­gabb emberei, ketten pedig valóságos „istenek­nek képzelték” magukat. És a nők ? Száz közül 87 már régóta várta azt a pillanatot, hatvan­ nyol­­czan a kérő keblére, tizenketten pedig férfias vállára borultak; egy elájult és tizenegyen az imádott nyaka köré fonták karjaikat; 72 szent-t­ár tüzes szerelemről tett tanúbizonyságot, dét lánynak a szem® könybe lábadt, negyvennégyen hangosan sírva fakadtak, huszonheten a kezük­ben volt virágokat szabták el, tizenketten ke­zükbe temették arczukat, egy határozottan tilta­kozott az ellen, hogy a férfi megcsókolja, hatan ráborultak kérőjükre és össze-vissza csókolták, kilenczen kirohantak a szobából és öt hölgyen hisztériás roham tört ki, hárman elhalványod­tak, tizennyolc­an elpirultak, egy nő trüsszentett és hárman imádkozni kezdtek. -f- Túlbuzgó rendőr. Filadelfiában az minap valóságos forrongást idézett elő egy rendőr eré­lyes, mondhatnék túlbuzgó fellépése. Kirk Ta­másnak hívják a rendnek ezt az éber őrét, aki egy nap alatt annyi embert tartóztatott le, mint amenyit egy-egy világváros összes rendőrei sem képesek hálójukba keríteni. Két órán belül 25 embert csípett el és minden útjába került embert a tolonczkocsiba ültetett. Egy utczasarkon pél­dául egy előkelő úriasszonyt azért tartóztatott le, mert hosszabb ideig tárgyalt egy bérkocsissal, egy gépésznek azért kellett a tolonczkocsival önkéntelen utazást tennie, mert a gyár kapujá­ban feltúrt ingujjakkal állt és pipázott, egy szálló­inas azért került összeütközésbe a törvénynyel, mert egy ember letartóztatásánál elnevette ma­gát, két fiatalembert és leányt azért tartóztatott le, mert az utc­án nagyon hangosan beszélget­tek. Vég­ül a közönség is megsokalta ezt a ga­rázdálkodást és a rendőrkapitányság elé vonult, ahonnan természetesen nyomban szabadon bo­csátották Kirk letartóztatottjait. A buzgó rendőr karrierjének is természetesen vége szakadt. -f- A szamár mint milliomos. Washington állam egy apró községében, Spokaneben a mi­nap egy dúsgazdag ember halt meg, aki tulaj­donképpen csak haszonélvezője volt rengeteg nagy vagyonnak, amely egy közönséges szamár­­ tulajdonát képezte. Erről az emberről ég szama­ 23 i

Next