Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)
1906-09-27 / 234. szám
Budapest, 1900. csütörtök, szeptember 2. ■ magyaaoR3ZAG Colydor nepősül. Irta: Alfonso Allala. Polydornak keresztelték, mert a keresztapja, egy Meauxban lakó kertész ehhez a névhez ragaszkodott. Mi azonban, a későbbi czimborát addig biztattuk, amig rávettük, hogy Colydorra változtassa a nevét, ami szebb is, hangzatosabb is és valami szuggesztív hatása van. És ettől a percztől fogva a kapun is, ahol lakott, meg az ötödik emeleti lakása ajtaján is így volt kiírva a táblája, s nagyon fontos dolognak tartotta, hogy így írják ezentúl a nevét egy Melly-nal, de semmiesetre sem betűvel a végén. De hát bocsássák meg a jó fiúnak ezt a kis gyengeségét, akiről különben azt is elmondhatom, hogy nálánál furcsább alakot még életemben nem láttam. Valaki közülünk elnevezte őt a nőgyűlölők egylete elnökének , csak rá kellett néznem, a legnagyobb szomorúságomban is nevetnem kellett. Tegnap délután meglátogatott a lakásomon s a szokásos üdvözlés után nagy fontoskodva igy szólt: — Te ! Nézz csak jól a szemem közé, nem veszel észre rajtam valami változást ? Lehető komolysággal igyekeztem tehát felfedezni rajta azt az állítólagos változást, de hiába, — nem sikerült minden erőlködésem daczára sem. — No látom, öregem — folytatta derűs hangon — hogy nem vagy valami nagy Lavater, mert nem értesz a szemekből és arczvonásokból való olvasáshoz, mert különben rögtön kitalálhattad volna, hogy — nősülök. — ? ? ? — Igen, legédesebb jó barátom. Hiába ámulsz ezen — nősülök. Egy hete vagyok már boldog vőlegény, de még ezer kell, hogy még boldogabb, a világ legeslegboldogabb embere legyek. — Engedd meg, ezt nem értem. Miféle ezer kell neked ? — No hát, ezer hét! — Micsoda ? Ezer hét ? Neked ezer hétig kell várnod ? — Igen. Hanem ezt hagyjuk most abba, mert ha holnap reggelig magyarázom is a dolgot, akkor sem érted meg. — Miért bambának tartasz, mi? — Azt nem mondtam, hanem ezt a rettenetes bolond históriát csakugyan nem értenéd meg. Én pedig el voltam készülve mindenre, hogy akármibe kerül, kiszedem belőle a valót. Tovább forszíroztam a dolgot meglehetős egykedvűen : — Tehát megházasodol ? — Meg. — Szép ? — Sőt! Nagyon csúnya ! — Akkor hát nagyon gazdag? — Nincs annak kedvesem egy fillérje sem! — Hát akkor nem értelek . . . — No látod! Nem mondtam, hogy úgysem értenéd a dolgot? Hagyjuk abba. De mert látta, hogy olyan kíváncsian nézek rá, maga kezdett el beszélni, miután rágyújtott egy bockra: — Emlékszel-e te arra a csúnya időre, ami májusban volt, hogy nem tudtunk sem ide, sem oda mozdulni ? Igen ? No jó. Tudod, hogy fogtam magamat és elmenekültem Párisból Trouvillebe. És azt gondolod, hogy ott szebb idő volt? Dehogy! Az egész időt a szobámban töltöttem. Ámbár alig volt a zsebemben egy falat kenyérre való pénz, mégis már az első napon egy egész házat béreltem ki magamnak a honfleuri országút mellett. És micsoda ház volt ez barátom. Képzelj el magadnak — ha ugyan el tudsz valamit képzelni — egy flórenczi palotát, összekeverve valami normand nádfedelü viskóval és erre tégy rá egy hindu pagodának a tetejét. Egy nap czéltalanul barangoltam a vidéken s eljutottam Houlbec-be. Szép, csinos kis tengeri fürdő. Vasárnap délután volt s egy, százados fák által árnyékolt tisztáson, a szabadban tánczolt Houlbec apraja-nagyja, férfiak és nők vegyest. Ezek között az utóbbiak között . . . — Te, láttál te már villámcsapást? Hiszel benne ? ... Nem ? ... Óh te szerencsétlen alak, De igaz, én sem hittem, hanem azóta!... — Barátom, akár csak a szívemet ért® volna az az ütés, ami rögtön átjárta az egész testemet. Furcsa, nagyon furcsa dolog ám az a villámcsapás ... — Ezek között az utóbbiak között, amint már mondtam, — egy derék, nagy, barna, körülbelül negyvenéves asszony is tánczolt, keringett, forgott mint egy vilii. Alighogy megláttam, beleszerettem s rögtön tisztában voltam azzal, hogy ez a találkozás rám nézve végzetes lesz. Vele volt különben a leánya is, egy magas, vézna, sovány, húszesztendős kisasszony, akinek minden mozdulata olyan szögletes volt, mintha fából farágták volna. Másnap reggel már elköltöztem Trouvilleből, az én normand-hindu kastélyomból és Houlbecben rendezkedtem be. Itt azután megtudtam, hogy a vámőrkapítány feleségének becses személyében sújtott engem a villám, akinek férje kiváló manilajátékos. (Érted már a villámcsapással való hasonlatot ?) Én természetesen, akinek fogalmam sem volt a kártyajátékról, rögtön ajánlkoztam partneréül a kapitány úrnak, csakhogy közelében lehessek szívem bálványának. Végre azt is elértem, hogy meghívtak ebédre. A felesége, az imádott nő a legszeretetreméltóbban fogadott s én egészen el voltam ragadtatva. A szivem egyszerre lángra lobbant iránta, s mindent elkövettem, hogy e célomat elérjem. Ebéd után átmentünk a szobába. Én egy fényképalbumot lapozgattam, ő pedig mellém ült és magyarázta az arczképeket. Ez a nagypapám, ez az unokafivérem, ez a nagynénim, ez a sógorom feleségének a második urától való leányának a vőlegényének a testvére stb. — Hát ezt ismeri-e ? — Hogyne ! A Klára kisasszony ! — Dehogy ! Én vagyok — húszesztendős koromban. És erre elbeszélte, hogy húszesztendős korában szakasztott olyan volt, mint a leánya. Anynyira hasonlított hozzá, hogy most valahányszor a Klárára néz, mindannyiszor azt képzeli, hogy a tükörben látja a saját — húsz évvel fiatalabb képmását. — Hogyan, hát lehetséges volna ez ? Ez az ennivalóan kedves, gömbölyű teremtés, ez az imádásra méltó szép, csábos asszony húsz esztendővel ezelőtt éppen olyan sovány, szögletes alak lett volna, mint a leánya, akinél egy lénia segítségével szebb figurát tudnék rajzolni? És amint ezen töprengtem, pompás gondolatom támadt, melyre boldogság járta át egész valómat. Ila annyira hasonlított az anyja valamikor a leányára — igy okoskodtam s azt hiszem, egéssen helyesen — akkor bizonyos, hogy eljön az az idő, amikor majd a leány fog hasonlítani az anyjára. Ugyebár, most már kezded érteni a dolgot ? Eljegyeztem a múlt héten Klárát , ő most húszéves és mondhatom, csúnya. De majd nézzétek meg másik húsz esztendőmúlva, amikor ő is olyan ragyogó szép lesz, mint az anyja. Mit az az ezer hét ?! . . . Meg fogom várni s egyim lesz a világ legszebb leánya. És Calydor barátom olyan büszke volt erre a kitűnő eszméjére, hogy szinte nekivörösödött. — Ti pedig — tett® hozzá utóljára — nem fogtok többé a nőgyűlölék egyesülete elnökének nevezni. Szólt és távozott — a boldog vőlegény. Jfl£k& ficlgoíclaiusá,g ’““-'■'■“'•••V. ,^£0t ezer ötvöz Anyaiér» már véleményét gnfeks H. Uirrns'inginSnalf BQkokkjn íxygpoiis&gaiM on eidukes az Áttekintése ir.;nia:noz esotern-k, » Tnoiyei^n sikerrel alkamaztik c?t Tw évek óta Annyira Levált \áp!klósr^f & IssttMPnéíiebb xéban iev5 gyermekes valamint nagyobb gafjkekek . Bikinim is. . 1 Lnieko gytiBieltliSij«. I. RjanSciviU értéke* láp-ili- ! PStwfcpkyefc.-Vjg^WTxi^°T»ki- 9, jta;,tiyEii« "hi'y-jjü**. iriajéapé!: ?. olharUó izei» » csecsemSkre oly »esiodalliu» e Letsea-^iJiali, mert os*s |SlfcJiautU tálait ad « törje?!» kedveiw* DíWgséjek esirának. i. fontos UptAtoznyag, kalSnOsen asiano* es csontok fejlodöasr« a igennek V.-eieoai: 6, tagosén patol!]atailan gror, hogy elflsytitse k tehéntej aiege^eztetét A csecsemő gyomrAhfln. g. éppen gyen r-tVr-t.*.., síei szikeUai auMt dugnia* el «Aiajíi'-l zavar najjSmityo. fatfoait. fcfcw,.«; Kien specialist*owasok által nyomatékor tosaafSAi tjJó tejfttaaanafc taitteeUaeaiet & cinanto »mse »z «3«aecsat: ,»d&el uterwilantv’í rOT írott azt kell dEtaui 0~'í7 t nsí± faj iat.sk íjjJSjííű 0 nagyidiifk TlMOHyltra^avazgTflkaet y^j^j^jelentékcny^&^att kfinuytt ftUaSszimztesüge stb, kSv-Ujcitoben haUroxttaa a lek- KÜLÖNFÉLÉK; -f- Az angol királyné és a divat. A női divat terén Alexandra angol királyné épp oly szaktekintély, mint az angol király, az egykori snájdig valósi herceg a férfi-divatban. Az előkelő angol hölgyek toilettjeikben, hajviseletükben teljesen utána igazodnak, pedig az angol királynő már rég túl van a fiatalság évein: nagyanya, de a megjelenése oly imponáló, hogy bátran felveheti a versenyt akármelyik szépséggel. Ennek a magyarázata az, hogy a királyné rendkívül sokat foglalkozik testének ápolásával. Egy angol folyóirat, a királynéval foglalkozván, elárulja a felséges asszony egy-két toilette-titkát. Alvás előtt egész testét jól bekenik faolajjal, a haját pedig ugyancsak faolajból és alkoholból álló keverékkel. Az arczát vízzel mossa, amelybe kevés narancsvizet csepegtetnek. Kezeire hosszú svédkertyűket húz, amelyek az ujjaknál ki vannak vágva, hogy a kezek szabad mozgását ne gátolják. -A Leány-kérés a regényekben. Különös ötlete támadt a minap egy német regényírónak. Egymásután száz kiváló író regényét olvasta el és mindegyikben a leánykérés módja után kutatva, ezen az alapon érdekes kimutatást állított egybe. Ezen kimutatás szerint száz kérő közül 81 kijelentette, hogy szíveválasztottja nélkül nem tud élni, 72 az imádott kacséit ragadta meg, 26 átölelte „őt“, huszonöten teljesen nyugodtan ülve maradtak, amikor a nagy kérdést intézték szerelmesükhöz, hárman pedig térden állva várták a „boldogító igent.“ Harminczkét esetben a kérő ajkon csókolta is vádottját, tizen a haját csókolgatták, ketten a leány kezeire nyomtak csókot, hárman a szemöldökökre, egy az orra csókolt, egy kérő pedig csak a levegőben czuppantott egyet. A száz kérő közül tíz érzelmeinek súlya alatt nyögvén, beszélni sem tudott, amikor ," a boldogító igent súgta, kilenczan teljesen önkívületi állapotban jelentették ki, hogy ők a világ legboldogabb emberei, ketten pedig valóságos „isteneknek képzelték” magukat. És a nők ? Száz közül 87 már régóta várta azt a pillanatot, hatvan nyolczan a kérő keblére, tizenketten pedig férfias vállára borultak; egy elájult és tizenegyen az imádott nyaka köré fonták karjaikat; 72 szent-tár tüzes szerelemről tett tanúbizonyságot, dét lánynak a szem® könybe lábadt, negyvennégyen hangosan sírva fakadtak, huszonheten a kezükben volt virágokat szabták el, tizenketten kezükbe temették arczukat, egy határozottan tiltakozott az ellen, hogy a férfi megcsókolja, hatan ráborultak kérőjükre és össze-vissza csókolták, kilenczen kirohantak a szobából és öt hölgyen hisztériás roham tört ki, hárman elhalványodtak, tizennyolcan elpirultak, egy nő trüsszentett és hárman imádkozni kezdtek. -f- Túlbuzgó rendőr. Filadelfiában az minap valóságos forrongást idézett elő egy rendőr erélyes, mondhatnék túlbuzgó fellépése. Kirk Tamásnak hívják a rendnek ezt az éber őrét, aki egy nap alatt annyi embert tartóztatott le, mint amenyit egy-egy világváros összes rendőrei sem képesek hálójukba keríteni. Két órán belül 25 embert csípett el és minden útjába került embert a tolonczkocsiba ültetett. Egy utczasarkon például egy előkelő úriasszonyt azért tartóztatott le, mert hosszabb ideig tárgyalt egy bérkocsissal, egy gépésznek azért kellett a tolonczkocsival önkéntelen utazást tennie, mert a gyár kapujában feltúrt ingujjakkal állt és pipázott, egy szállóinas azért került összeütközésbe a törvénynyel, mert egy ember letartóztatásánál elnevette magát, két fiatalembert és leányt azért tartóztatott le, mert az utcán nagyon hangosan beszélgettek. Végül a közönség is megsokalta ezt a garázdálkodást és a rendőrkapitányság elé vonult, ahonnan természetesen nyomban szabadon bocsátották Kirk letartóztatottjait. A buzgó rendőr karrierjének is természetesen vége szakadt. -f- A szamár mint milliomos. Washington állam egy apró községében, Spokaneben a minap egy dúsgazdag ember halt meg, aki tulajdonképpen csak haszonélvezője volt rengeteg nagy vagyonnak, amely egy közönséges szamár tulajdonát képezte. Erről az emberről ég szama 23 i