Magyarország, 1908. november (15. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-01 / 262. szám

Budapest, 19us. vas&map, november i> értésre adtak alkalmat, nemzetünk jogos és igazságos aspirációi, amelyek teljesülése csak erősítheti a trónt s a trón és nemzet közötti kapcsolat bensőségét. '* r,\ ’ k keleti bonyodalmakkal összefüggő esemé­nyek között mos­t a szerb trónörökösnek szent­pétervári látogatása és Anglia magatartása áll előtérben. Apynt a szerb külügyminiszternek külföldi vizitjei nem hozták meg a szerbek részéről várt sikereket sőt a kudarcz kellemetlen jel­legét viselték magukon, akképp György királyfi oroszországi kirándulása sem kecsegtetheti őket a várt eredményekkel. A fogadtatás, a­melyben részesült, egyáltalán nem nevezhető sem fényesnek, sem melegnek. Emellett az orosz sajtó hangja sem különösen barátságos, sőt egyes orgánumok határozottan hűsítő zu­hanyként hathatnak a szerb népre és az ifjú királyfi túlhajszolt szenvedélyességére. Alig hiszszük, hogy a czári fogadtatás a kalandos politika folytatására biztató lenne. Anglia magatartása kaméleonszerű. Alig pár frapja tette közzé, hogy nem gördít akadályo­kat az annexió elé és a béke érdekében Török­ország és Magyarország-Ausztria közötti meg­egyezésnek nem áll útjában. S most oly hír­adás jelent meg, hogy Anglia eddigi álláspontja nem változott. Úgy látszik, hogy Anglia előtt az a czél tisztán áll, hogy a zavarosban halász­­szon­y a maga részére hasznot kaparintson, de míg ezt a czélját biztosítottnak nem látja, nem igen örülne annak, ha a helyzet tisztulna. Midőn a nagyhatalmak között csaknem egy­öntetű a felfogás, hogy az annexióval, mint változhatatl­an fait accomplival kell számolni, Anglia még mindig kétszínű magatartást ta­núsít. Nem akarja magára venni a dolog eset­leges elmérgesítésének ódiumát, másrészt azon­ban a gyors rendezést sem óhajtja­, míg önös érdekei kielégítést nem nyernek. * Megdöbbentő az a gonoszság, amely egyes bécsi köröket még a leggaládabb, szemensze­­dett rágalmaktól sem riaszt vissza, ha remél­hetik, hogy azokkal a magyar nemzetnek ár­talmára lehetnek. Rendszeres támadást intéz­­-----j——irrar.in raa. i­­­n­nek bécsi klerikális és szoczialista lapok Kos­suth Ferencz ellen, amelyekben alávaló hazug­ságokat tálalnak fel. Persze budapesti lapok is akadnak, melyek örömmel veszik át ezen aljas híreszteléseket. Állításaik olyannyira kép­telen meséket igyekeznek a­­valószínűség lát­szatával felruházni, hogy szinte fölösleges azok­nak c­áfolatába bocsátkozni. A hírhedt ma­­gyargyű­lölő «Vaterland» és «Reichspost» jár­nak elől a gyalázatos rágalmak terjesztésében, amely eljárás a tisztesség legelemibb követel­ményeinek sem felel­­meg. Bárgyúságukat, a­melylyel ostoba híreszteléseiket terjesztik, csak gonoszságuk múlja felül,­­amelynél fogva ily kvalifikálhatatlan eszközök igénybevételére vetemednek.­­­­ : 1­­ De megütötte a szél, még mielőtt kigondol­hatta volna, mi lehetne az a munka. Hogy­ megérte a baj, azontúl már csak egyetlen szót bírt mondani. A leányát szólította, de nem úgy, hogy Inez, hanem a régi, jó, egészséges nevén: Ágnes. És meghalt. Inezben, hogy magára maradt, mintha valami változás történt volna. Kezdett érdeklődni a gazdaság iránt. Olyan valamit érzett, mintha kötelességei volnának. Nem gondolkodott rajta, rá­ czél­ja a létnek. Nem is unta többé, nem is kívánkozott Nirvánába, a ködös semmiségbe. Pedig szomorú, gyötrelmes napok virradtak rá. Nem a gyász tette, egészen más volt az ok. Szégyen, gyalázat fenyegette a leány be­csületét. Nem is volt menekvés. A hibás férfiú semmit sem tehetett a megtévedt nő becsü­ IrSCért. Az öregnek jó is volt idejekorán föld alá mennie. A leány előtt is maradt-e más út? A férfiú maga is kínált neki pisztolyt. — Hát más menekvés nincsen? — kérdé hevesen a leány. — Ha nem tudja megtenni, megteszem én — felelt a férfiú. — Nem engedem gyalázatba. Meghalunk együtt. — Én élni akarok! — felelt indulatos darz­­czal a leány. Czéloztak előtte másra is. Felháborodott, szinte kikelt a formáj­ából is. — Tévedhettem, vétkezhettem is, — szólt — de gonosz lenni nem tudok. Kezdett a jövőbe nézni, tervezgetni, dolgoz­gatni. Látott czélt, érzett kötelességei­ •SAOTABORSKAO Budapest, október 81. A statisztikusok védelme- Nagy buzgó­­sággal kelnek ma félhivatalos lapok a statisz­tikai hivatal vezetőinek védelmére. A statisz­tikai hivatal nagynevű vezetőjének azonban nincs szüksége semmiféle reklámra. Sem haza­­fisága, sem tudása, sem lelkiismeretessége nem kívánja meg azt, hogy mellette a nagy dobot üssék. Ki mondta azt, hogy a statisztikusok csinálják a javaslatokat? Eddig Úgy tudtuk, hogy nem a statisztikusok,­­hanem igenis a bürokratikus emberek készítik elő azokat a javaslatokat. Ma is meg vagyunk róla győ­ződve, hogy csak a száraz bürök emberei jö­hettek elő olyan ideákkal, amelyek a magyar, százados jogfelfogásba be nem illeszkednek és nagyon is mesterkélt kieszelést képeznek. Ezek­nek a bürokratájanak, a munkáját a «Magyar­­ország» jobb meggyőződése ellenére sohasem fogja helyeselni, és a nemzetre nézve haszno­sabb és jobb megoldásért mindig küzdeni fog, hiába prüszkölnek érte a hivatalos falak mö­gött a bürokrata Urak. Ami pedig a statisztikai adatokat illeti. A «Magyarország» éppen azt írta, hogy a hivatalos összeíráson alapuló statisztika adatai előtt mindenkinek meg kell hajolni. De ilyen összeírás, sajnos, a családi tűzhelyre vonat­kozó viszonyokra nézve nincs. A statisztikus urak hozzávetőleges számításokat tehet­tek csak itt, amely hozzávetőleges számítások nagyon szűkkeblűek voltak. A «Magyarország» csupán ezeket kon­statálta s azután elítélte azt az eljárást, hogy ezeket a hozzávetőleges számításokat egyes hírlapi tudósítások — valószínűleg azokból a vállalta a bűnnek büntetését, a szégyent, a gyalázatot és nem futott meg előle sem ide­genbe, sem gonoszságba, sem halálba. Kis leánykája született, Ágnesre keresztül­­tette. Azóta ő sem Inez, hiszen csak egy em­bernek létezik és annak édes anyukája. Keve­sen is ismerik, mert nagyon visszavonultan él. Akik meg­ismerik, csodákat beszélnek művelt­ségéről, jóságáról. Arról, hogy valamikor Ines korában egészen más életet élt, fogalmuk sincs. A kis leánya egyszer egy novellát olvasott. Valami Inezről szólt. — Anyika! — szólt az ártatlan leányka — micsoda név az az Inez? Megdöbbent a kérdésre. — Spanyol név — felelt. — Olyan szépen hangzott, — folytatta­ a leány. — Mit jelent? — Annyi, mint Ágnes. — Miért nem hívsz hát Ineznek? — kérdé tovább a lány. — Azért, kis leányom. — felelt az anya — mert anyukád attól, hogy Inez akart lenni, na­­gyon beteg és szerencsétlen volt. A kis Agnes ugyan nem értette a­ feleletet, de megnyugodott. Kis szünet után mégis foly­tatta a kérdést: — Fáj neked ez a szó? — Fáj! felelt rá anyja. A kis leány ugyan ezt sem értette, de el­hallgatott, bizo­nyos bürökből irányozva — a kérlelhe­tetlen bizonyosság színezetével ruház­ták fel. Ezek alapján azután mimusziózus rész­letességgel czáfoltak, döntöttek és ítéltek. Ezt az eljárást tette szóvá a «M­a­g­y­a r­­ország», kifejezést adva azon felfogásá­nak, hogy az ilyen eljárás, amennyire nem lojális, épp annyira távol van az igazságtól. Beok báró a királyné.I. A király tegnap dél­ben B­e­o­k báró osztrák miniszterelnökeit fél óráig tartó kihallgatáson fogadta. Az osztrák mi­niszterelnök az audienézia után látogatást tett W­e­k­e­r­­­e Sándor dr. miniszterelnöknél, aki­vel hosszabb ideig tanácskozott. Külön vasúti igazgatóság Zágráb­ban. (?) A horvát koalícziónak egyik sajtó­orgánuma azzal a hírrel lepte meg olvasóit, hogy Zágrábban a Magyar Államvasútnak kü­lön vasúti igazgatóságot szerveznek. Zágrábi ■tudósítónk híradása szerint az említett lap híre így hangzik: A «Hrvatska» jelentette, hogy a kereskedelmi­­ minisztériumban javaslatot dolgoznak ki a hor­vátországi vasútvonalaknak külön igazgató­sággal való ellátása tárgyában. A horvátországi va­sútigazgatóság székhelye Zágráb lesz, s az új igazgatóság élére Ehrenhofer Aladár kereske­delmi miniszteri tanácsos, a minisztérium horvát osztályának főnöke, kerül. A «Hrvatska» híre első olvasásra is magán hordja a valószínűtlenség bélyegét, mind­azonáltal a legilletékesebb helyen tudakozód­tunk a hír tartalmának hitelessége felé­, ahon­nan azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy a «Hrvatska» hírének semmi alapja nincs, elejétől fogva végig , koholmány. A boszniai szerbek küldöttsége a király­nál. A király ma délelőtt 11 órakor fogadta a bosz­niai és herczegovinai szerb önálló néppárt küldött­ségét A küldöttség Dimitrijevics Lázár dr­ . szarajevói orvos vezetésével a következő tagokból állott: Ken­ic Vidak kézműves, Jokanovic Risztó szerb őrt. lelkész, Njego Márk földmives, Kosa- 4­rác Péter földmives, Miladinovic Száva ta­­­­nitő, Todorovic Micó kereskedő, Stanojlovic­­ Márk földmives, Perkovic István földmives, Di­m­­i­t­r­i­j­e­v­i­c Demeter szerb éri lelkész, Kl­a­d­a­r István kereskedő, Markovic András földmives, T­o­v­i­r­a­c Lukáczi földmives, D­u­j­k­o­v­i­c­s György földmives, R­o­s­i­c Spiró kereskedő, T­r k u­­­j­a Ülés földmives Jovanovic Milán szerb őrt. lelkész, * Vrncicnic Damján földmives. A király a boszniai küldöttséget nagyon szívé­lyesen fogv­ette. A küldöttség 11 órakor jelent meg a királynál és Dimitrijevics tiázár dr. a kül­döttség vezetője a következő beszéddet intézte a ki­rályhoz: Császári és ap. királyi felség? Egész hazánk önálló szerb nemzeti pártjának képviselőiként meg­jelenünk Felséged­ legmagasabb trónja előtt, hogy gyermeki alázattal ezt a feliratot átnyújtsuk, a­­­melyben köszönetet mondunk azért, hogy Fel­­f séged elhatározta a Habsburg-ház felségjogainak­­ hazánkra való kiterjesztését és hogy egyúttal ha-­­­zánknak alkotmányos intézményeket juttasson. To-­­ vábbá rendíthetetlen hűségünknek adunk kifej­­­­zést és kérjük Felségedet, hogy atyai gondos-­­ kodásét, amelynek a dicsőséges osztrák-magyar­­ monarchia sok népe örvend, határtalan kegyé­ben a mi hazánk felé is fordítsa. Fogadja csá­szári és apostoli királyi Felséged hazánk összes vidékei önálló szerb néppártjának hódoló hálá­ját és rendíthetetlen hű ragaszkodását a Habs­burgok dicsőséges trónja iránt. Zsivió! Zsivió! ! Zsivió! ! A király erre a következőképp válaszolt: Az önök és megbízóik lojális és hazafias ér­zelmeinek kifejezését szívesen fogadom. Bizonyo­sak lehetnek arról, hogy a hiti gondoskodásomat az Önök vallásának követőire teljesen ugyanazon­­ mértékben fogom kiterjeszteni, mint Kosztia 63 Herczegovina összes többi lakosaira. I . Hazájuk haladása és jóléte az a­zték 3

Next