Magyarország, 1908. november (15. évfolyam, 262-286. szám)
1908-11-01 / 262. szám
Budapest, 19us. vas&map, november i> értésre adtak alkalmat, nemzetünk jogos és igazságos aspirációi, amelyek teljesülése csak erősítheti a trónt s a trón és nemzet közötti kapcsolat bensőségét. '* r,\ ’ k keleti bonyodalmakkal összefüggő események között most a szerb trónörökösnek szentpétervári látogatása és Anglia magatartása áll előtérben. Apynt a szerb külügyminiszternek külföldi vizitjei nem hozták meg a szerbek részéről várt sikereket sőt a kudarcz kellemetlen jellegét viselték magukon, akképp György királyfi oroszországi kirándulása sem kecsegtetheti őket a várt eredményekkel. A fogadtatás, amelyben részesült, egyáltalán nem nevezhető sem fényesnek, sem melegnek. Emellett az orosz sajtó hangja sem különösen barátságos, sőt egyes orgánumok határozottan hűsítő zuhanyként hathatnak a szerb népre és az ifjú királyfi túlhajszolt szenvedélyességére. Alig hiszszük, hogy a czári fogadtatás a kalandos politika folytatására biztató lenne. Anglia magatartása kaméleonszerű. Alig pár frapja tette közzé, hogy nem gördít akadályokat az annexió elé és a béke érdekében Törökország és Magyarország-Ausztria közötti megegyezésnek nem áll útjában. S most oly híradás jelent meg, hogy Anglia eddigi álláspontja nem változott. Úgy látszik, hogy Anglia előtt az a czél tisztán áll, hogy a zavarosban halászszony a maga részére hasznot kaparintson, de míg ezt a czélját biztosítottnak nem látja, nem igen örülne annak, ha a helyzet tisztulna. Midőn a nagyhatalmak között csaknem egyöntetű a felfogás, hogy az annexióval, mint változhatatlan fait accomplival kell számolni, Anglia még mindig kétszínű magatartást tanúsít. Nem akarja magára venni a dolog esetleges elmérgesítésének ódiumát, másrészt azonban a gyors rendezést sem óhajtja, míg önös érdekei kielégítést nem nyernek. * Megdöbbentő az a gonoszság, amely egyes bécsi köröket még a leggaládabb, szemenszedett rágalmaktól sem riaszt vissza, ha remélhetik, hogy azokkal a magyar nemzetnek ártalmára lehetnek. Rendszeres támadást intéz-----j——irrar.in raa. innek bécsi klerikális és szoczialista lapok Kossuth Ferencz ellen, amelyekben alávaló hazugságokat tálalnak fel. Persze budapesti lapok is akadnak, melyek örömmel veszik át ezen aljas híreszteléseket. Állításaik olyannyira képtelen meséket igyekeznek avalószínűség látszatával felruházni, hogy szinte fölösleges azoknak cáfolatába bocsátkozni. A hírhedt magyargyűlölő «Vaterland» és «Reichspost» járnak elől a gyalázatos rágalmak terjesztésében, amely eljárás a tisztesség legelemibb követelményeinek sem felelmeg. Bárgyúságukat, amelylyel ostoba híreszteléseiket terjesztik, csak gonoszságuk múlja felül,amelynél fogva ily kvalifikálhatatlan eszközök igénybevételére vetemednek. : 1 De megütötte a szél, még mielőtt kigondolhatta volna, mi lehetne az a munka. Hogy megérte a baj, azontúl már csak egyetlen szót bírt mondani. A leányát szólította, de nem úgy, hogy Inez, hanem a régi, jó, egészséges nevén: Ágnes. És meghalt. Inezben, hogy magára maradt, mintha valami változás történt volna. Kezdett érdeklődni a gazdaság iránt. Olyan valamit érzett, mintha kötelességei volnának. Nem gondolkodott rajta, rá czélja a létnek. Nem is unta többé, nem is kívánkozott Nirvánába, a ködös semmiségbe. Pedig szomorú, gyötrelmes napok virradtak rá. Nem a gyász tette, egészen más volt az ok. Szégyen, gyalázat fenyegette a leány becsületét. Nem is volt menekvés. A hibás férfiú semmit sem tehetett a megtévedt nő becsü IrSCért. Az öregnek jó is volt idejekorán föld alá mennie. A leány előtt is maradt-e más út? A férfiú maga is kínált neki pisztolyt. — Hát más menekvés nincsen? — kérdé hevesen a leány. — Ha nem tudja megtenni, megteszem én — felelt a férfiú. — Nem engedem gyalázatba. Meghalunk együtt. — Én élni akarok! — felelt indulatos darzczal a leány. Czéloztak előtte másra is. Felháborodott, szinte kikelt a formájából is. — Tévedhettem, vétkezhettem is, — szólt — de gonosz lenni nem tudok. Kezdett a jövőbe nézni, tervezgetni, dolgozgatni. Látott czélt, érzett kötelességei •SAOTABORSKAO Budapest, október 81. A statisztikusok védelme- Nagy buzgósággal kelnek ma félhivatalos lapok a statisztikai hivatal vezetőinek védelmére. A statisztikai hivatal nagynevű vezetőjének azonban nincs szüksége semmiféle reklámra. Sem hazafisága, sem tudása, sem lelkiismeretessége nem kívánja meg azt, hogy mellette a nagy dobot üssék. Ki mondta azt, hogy a statisztikusok csinálják a javaslatokat? Eddig Úgy tudtuk, hogy nem a statisztikusok,hanem igenis a bürokratikus emberek készítik elő azokat a javaslatokat. Ma is meg vagyunk róla győződve, hogy csak a száraz bürök emberei jöhettek elő olyan ideákkal, amelyek a magyar, százados jogfelfogásba be nem illeszkednek és nagyon is mesterkélt kieszelést képeznek. Ezeknek a bürokratájanak, a munkáját a «Magyarország» jobb meggyőződése ellenére sohasem fogja helyeselni, és a nemzetre nézve hasznosabb és jobb megoldásért mindig küzdeni fog, hiába prüszkölnek érte a hivatalos falak mögött a bürokrata Urak. Ami pedig a statisztikai adatokat illeti. A «Magyarország» éppen azt írta, hogy a hivatalos összeíráson alapuló statisztika adatai előtt mindenkinek meg kell hajolni. De ilyen összeírás, sajnos, a családi tűzhelyre vonatkozó viszonyokra nézve nincs. A statisztikus urak hozzávetőleges számításokat tehettek csak itt, amely hozzávetőleges számítások nagyon szűkkeblűek voltak. A «Magyarország» csupán ezeket konstatálta s azután elítélte azt az eljárást, hogy ezeket a hozzávetőleges számításokat egyes hírlapi tudósítások — valószínűleg azokból a vállalta a bűnnek büntetését, a szégyent, a gyalázatot és nem futott meg előle sem idegenbe, sem gonoszságba, sem halálba. Kis leánykája született, Ágnesre keresztültette. Azóta ő sem Inez, hiszen csak egy embernek létezik és annak édes anyukája. Kevesen is ismerik, mert nagyon visszavonultan él. Akik megismerik, csodákat beszélnek műveltségéről, jóságáról. Arról, hogy valamikor Ines korában egészen más életet élt, fogalmuk sincs. A kis leánya egyszer egy novellát olvasott. Valami Inezről szólt. — Anyika! — szólt az ártatlan leányka — micsoda név az az Inez? Megdöbbent a kérdésre. — Spanyol név — felelt. — Olyan szépen hangzott, — folytatta a leány. — Mit jelent? — Annyi, mint Ágnes. — Miért nem hívsz hát Ineznek? — kérdé tovább a lány. — Azért, kis leányom. — felelt az anya — mert anyukád attól, hogy Inez akart lenni, nagyon beteg és szerencsétlen volt. A kis Agnes ugyan nem értette a feleletet, de megnyugodott. Kis szünet után mégis folytatta a kérdést: — Fáj neked ez a szó? — Fáj! felelt rá anyja. A kis leány ugyan ezt sem értette, de elhallgatott, bizonyos bürökből irányozva — a kérlelhetetlen bizonyosság színezetével ruházták fel. Ezek alapján azután mimusziózus részletességgel czáfoltak, döntöttek és ítéltek. Ezt az eljárást tette szóvá a «Magya rország», kifejezést adva azon felfogásának, hogy az ilyen eljárás, amennyire nem lojális, épp annyira távol van az igazságtól. Beok báró a királyné.I. A király tegnap délben Beok báró osztrák miniszterelnökeit fél óráig tartó kihallgatáson fogadta. Az osztrák miniszterelnök az audienézia után látogatást tett Wekere Sándor dr. miniszterelnöknél, akivel hosszabb ideig tanácskozott. Külön vasúti igazgatóság Zágrábban. (?) A horvát koalícziónak egyik sajtóorgánuma azzal a hírrel lepte meg olvasóit, hogy Zágrábban a Magyar Államvasútnak külön vasúti igazgatóságot szerveznek. Zágrábi ■tudósítónk híradása szerint az említett lap híre így hangzik: A «Hrvatska» jelentette, hogy a kereskedelmi minisztériumban javaslatot dolgoznak ki a horvátországi vasútvonalaknak külön igazgatósággal való ellátása tárgyában. A horvátországi vasútigazgatóság székhelye Zágráb lesz, s az új igazgatóság élére Ehrenhofer Aladár kereskedelmi miniszteri tanácsos, a minisztérium horvát osztályának főnöke, kerül. A «Hrvatska» híre első olvasásra is magán hordja a valószínűtlenség bélyegét, mindazonáltal a legilletékesebb helyen tudakozódtunk a hír tartalmának hitelessége felé, ahonnan azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy a «Hrvatska» hírének semmi alapja nincs, elejétől fogva végig , koholmány. A boszniai szerbek küldöttsége a királynál. A király ma délelőtt 11 órakor fogadta a boszniai és herczegovinai szerb önálló néppárt küldöttségét A küldöttség Dimitrijevics Lázár dr . szarajevói orvos vezetésével a következő tagokból állott: Kenic Vidak kézműves, Jokanovic Risztó szerb őrt. lelkész, Njego Márk földmives, Kosa- 4rác Péter földmives, Miladinovic Száva tanitő, Todorovic Micó kereskedő, Stanojlovic Márk földmives, Perkovic István földmives, Dimitrijevic Demeter szerb éri lelkész, Kladar István kereskedő, Markovic András földmives, Tovirac Lukáczi földmives, Dujkovics György földmives, Rosic Spiró kereskedő, Tr k uja Ülés földmives Jovanovic Milán szerb őrt. lelkész, * Vrncicnic Damján földmives. A király a boszniai küldöttséget nagyon szívélyesen fogvette. A küldöttség 11 órakor jelent meg a királynál és Dimitrijevics tiázár dr. a küldöttség vezetője a következő beszéddet intézte a királyhoz: Császári és ap. királyi felség? Egész hazánk önálló szerb nemzeti pártjának képviselőiként megjelenünk Felséged legmagasabb trónja előtt, hogy gyermeki alázattal ezt a feliratot átnyújtsuk, amelyben köszönetet mondunk azért, hogy Felf séged elhatározta a Habsburg-ház felségjogainak hazánkra való kiterjesztését és hogy egyúttal ha-zánknak alkotmányos intézményeket juttasson. To- vábbá rendíthetetlen hűségünknek adunk kifejzést és kérjük Felségedet, hogy atyai gondos- kodásét, amelynek a dicsőséges osztrák-magyar monarchia sok népe örvend, határtalan kegyében a mi hazánk felé is fordítsa. Fogadja császári és apostoli királyi Felséged hazánk összes vidékei önálló szerb néppártjának hódoló háláját és rendíthetetlen hű ragaszkodását a Habsburgok dicsőséges trónja iránt. Zsivió! Zsivió! ! Zsivió! ! A király erre a következőképp válaszolt: Az önök és megbízóik lojális és hazafias érzelmeinek kifejezését szívesen fogadom. Bizonyosak lehetnek arról, hogy a hiti gondoskodásomat az Önök vallásának követőire teljesen ugyanazon mértékben fogom kiterjeszteni, mint Kosztia 63 Herczegovina összes többi lakosaira. I . Hazájuk haladása és jóléte az azték 3