Magyarország, 1909. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1909-02-02 / 27. szám
s sza nem fordulva törünk előre, akkor csak a rosszhiszeműség illethet szemrehányásokkal. Egy oly széleskörű politika, mint a függetlenségi párté, az érvényesülésre időt igényel. Meg kell állapítani a sorrendet, amelyet követni akarunk. Amidőn némely kérdésben egy nagy lépéssel előre megyünk, bizonyos stácziót is kell tartanunk, csak arra kell vigyázni, hogy az ily időleges megállapodásoknál ne sülyedjünk tespedésbe, hanem azok újabb előrehaladás forrásai legyenek. Amíg tehát ily szempontok irányítják a függetlenségi pártot, s ily változatlan irányzattal szolgálja nagy czéljai felé előmenetelét: lehetetlen letagadni, hogy önállósági törekvéseiben az alkotás mezejére lépett Mert nem az az igazi függetlenségi politika, mely a non possumus rideg hangoztatása mellett a nem helyeselt rendszer ellen következetesen fölemeli ugyan tiltakozó szavát, de ezalatt nemcsak fenmarad az elítélt helyzet, de még vissza is fejlődik, hanem az, mely rendszeres munkával töri szét az előhaladás korlátait s tudatosan igyekszik mindig előbbre haladni. És ha a függetlenségi párt ellen bizonyos körök részéről oly előszeretettel hirdetett vádak a párt eddigi magatartása szempontjából is tarthatatlanok, teljesen érthetetlen ily panasz most, amidőn egyik programmpontja mellett oly erőteljes és tántoríthatatlan küzdelmet fejt ki. Mint parlamenti többség az önálló bankot, mint állandóan hirdetett programmját, megvalósítani kívánja. Ugyan bizony ebből a tényből hogyan lehet kimagyarázni, hogy letért az elvei megvalósítására vezető útról ? Hiszen éppen akkor volna jogos vele szemben ez a vád, ha a törpe kiirta, a magyar hadügyminiszter, és akkor már Jellasics betört az országba. Nagy zavarban volt hát a tisztikar, elsősorban a kapitány. Mészáros a parancsot ő felsége, a koronás király, Vik Ferdinánd nevében küldötte. Mert tudni kell, hogy amikor Ferdinánd megadta a magyaroknak az alkotmányt, annak egyik pontja az volt, hogy a magyarországi ezredek a magyar kormány rendelkezését tartoznak követni. Ferdinándot később lemondatták, de a magyar kormány azután is őt tekintette koronás királynak, mert a magyar koronáról való lemondást elfeledték a lemondó levélbe beletenni, és így tovább is Ferdinánd nevében intézte rendeleteit a magyarországi ezredekhez, akik V. Ferdinándra voltak felesketve. De Jellasics Ugyanannak a Ferdinándnak volt a generálisa. Ugyanaz alatt a zászló alatt szolgált az is, mint ők. Mégis a magyarok ellen harcol? Mi lesz ennek a vége? Bizony azt egyikük se tudta. Sűrűn hajtogatták a poharakat, mintha azoktól várnának tanácsot. — Csak már az apád levele megjönne. — mondá a kapitány az egyik hadnagynak. Csinos, fiatal legényke volt ez a hadnagy. Osztrák tábornok fia, olyan igazi katonagyerek. A nagyapja tábornagyságig vitte, apja is az lesz előbb-utóbb és ő is valószínűleg tábornagyságon fogja végezni, ha a sors is úgy akarja. Vidáman nézett a világba. Teljesen katonai szolgálatának élt. Ha nem volt is valami nagyon gazdag, az ő czalagja mindig elég volt arra, hogy gond nélkül, urasan mulassa át az életet. Könnyűvérfi, fidélis ficzkó, jó bajtárs,sebbségnek és az osztrák követelésnek behódolna. Avagy talán abból kovácsolják e szemrehányást, hogy programmjának megvalósítása érdekében nem tér ki az elől sem, hogy mint abszolút többségű párt egyedül viselje a felelősséget? Hiszen ez a párt nem küzd személyes érdekekért, hanem elveiért. És mindig nyíltan, egyenesen hangoztatta s hangoztatja most is, hogy kész örömmel fogadja a más oldalról jövő támogatást és csatlakozást is. Csak arra nem kapható, hogy bármely tekintetből czéljától eltérjen és függetlenségi törekvéseit feladja. Semmiféle 67-es párt azt a törekvést el nem éri, hogy a függetlenségi párt áttérjen a 67-es alapra, hogy ne törekedjék teljes lélekkel éppen ennek az alapnak lebontására. Meg kell abban nyugodni, hogy a 67-es irányzat már a múlté, az uj irányzat az ország függetlenségét fogja gazdasági és politikai téren egyaránt kiépíteni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. kedd, febi Budapest, február 1. A miniszterelnök Bécsben. Wekere Sándor miniszterelnök ma reggel titkára, Bárczy István dr. kíséretében Bécsbe utazott. A miniszterelnök 12 óra 22 perckor érkezett az osztrák fővárosba és azonnal a magyar palotába hajtatott. A félhivatalos jelentések nem jelölik meg a miniszterelnök bécsi utazásának czélját, de valószínű, hogy a szombat délután Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter lakásán megtartott minisztertanács határozata folytán utazott a miniszterelnök Bécsbe, hogy a minisztertanács határozatát a király tudomására hozza. A miniszterelnök holnap délután visszautazik Budapestre, ▲ képviselőnk bizottságaiból. A közoktatásügyi bizottság február 3-án, délután 5 órakor a képviselőház I. számú termében ülést tart. Tárgy : A gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslat. A képviselőház igazoló állandó bizottsága hétfőn délelőtt Bernáth Béla elnöklésével ülést jó czimbora volt, kedvencze az egész tisztikarnak. Amikor az a parancs megjött, azzal se sokat törődött: — Kapitány úr, — igy szólott — amerre te mész, én is arra fogok menni. Ő bizony nem törte a fejét egy perezre sem tovább. — Mindez igen szép lesz, — mondá szomorúan a kapitány úr — ha magam is tudnám, mit csináljak. Olyan bolond világ ez, hogy az ördög se tud ebben kiokosodni. — Tudod mit, kapitány úr? Trok az édesapámnak, attól kérek tanácsot, ő tán tud valami okosat mondani. Ezt a kijelentést általános helyeslés követte. Ennek mindenki örült, de legjobban a szegény kapitány. Legalább nem kell neki a fejét törni. Nincs annál rosszabb. Különösen a katona előtt. A katona oda megy, ahová parancsolják, azzal punktum. Közben pedig legfeljebb azon törtje a fejét, hogy töltse el üres idejét az egyes stácziókon a legjobban? Abban a távoli kis faluban, ahol a századuk feküdt, bizony nem volt valami nagyon vidám az élet. A borozgatás volt a főszórakozásuk. Ebben aztán elül járt a kapitány úr. Magyar volt. Értett hozzá nagyon. A tisztek is többnyire magyarok voltak, a mi bárónk csöppentett német volt ugyan, de jó kedélyével hamar beletalálta magát a magyaros koczintgatásba. Most is ő koczintgatott legvigabban. Persze könyv volt neki. A dolog lényege őt nem érdekelte, míg a magyarok, ha nem is mondották, de szívük mélyében az otthoni események fölött szomorkodtak. De hát az em-Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel Bécsbe utazott, és amint hírlik, holnap is Bécsben marad. Bécsi tartózkodása során kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál, és tárgyalni fog az osztrák kormányférfiakkal, valamint a közös miniszterekkel. Ebből látszik, hogy a miniszterelnököt többféle ügy szólította Bécsbe. Ezek között bizonyára helyet foglal a banktárgyalások időpontjának megállapítása is. Ez az időpont, amint azt a miniszterelnök a bankbizottság ülésén is jelezte, mszszire el nem tolható, már csak azért sem, mert a bankkérdés eldöntése nélkül a magyar politikai helyzet igen könnyen az úgynevezett holtpontra juthat, amit természetesen elkerülni óhajtanának. Valószínű, hogy a tárgyalások még ezen a héten megkezdődnek. Akkorra előreláthatólag készen lesz a magyar kormány aparátuma is a kartel bankról, amely alapon a magyar kormány a tárgyalásokat megindítja. A politikai helyzet továbbfejlődése azután attól függ, hogy az osztrák kormány elfogadja-e ezt a tárgyalási alapot, vagy nem. Odaát, Ausztriában, persze erősen kötik az ebét a káróhoz, hogy az osztrák kormány ezen az alapon szóba sem áll a magyar kormánynyal, és csak a bankközösség változatlan fentartásának alapján megy bele a tárgyalásokba’. _Nagy kérdés azonban, hogy ezeket a fogadber, ha szomorú, akkor is csak iszik, egyebet Úgy sem tehet. . 1 1 . — Csakmár az a levél megérkezne, — hajtogatták mindsürübben. — Meg kell annak még ma jönni. Az apára azonnal válaszol, abban biztos vagyok. Abban is, hogy a mai postával megjön. — Várjon mit fog tanácsolni? — Mit? hát — hát — tudja Isten. — Hát biz azt nehéz előre kitalálni. Meg kell várni a levelet — de hiszen már nevrt késhetik sokáig a legény, akit a postaállomásra küldtek a városba. Addig csak eltelik az idő poharazás közben. Ebben megnyugodtak, csak egy másik osztrák báró meg egy magyar gróf feszegették még tovább a dolgot. Végre lódobogás hangja verte fel az udvar csendjét — belép a huszár és átadja a postát. Ott van a mi bárónk levele is a többiek között. . . ! i ■ — Végre, itt van, — halljuk, halljuk! Mit mond az öreg exczellencziás úr? Olvasd fel hamar! No ugyan volt mit hallani. A vén generális azt írta fiának, hogy eb-' ben a kérdésben tanácsot adni nehéz: j «Tégy, amit akarsz. Haengedelmeskedek megbánod, ha nem engedelmeskedel, akkor is megbánod.") Ott voltak hát megint, ahol a part szaktad. Sokáig hallgattak, míg végre is a kapitány megunva a dolgot, így szólott a tisztikarhoz: — Uraim! Parancsot kaptam. Katona vagyok, ahová parancsolnak, odamegyek. Én tehát holnap reggel nyergeltetek és aztán: «Indulj!» Nem bánom, akármi lesz a vége. Én tartott, amelyen megvizsgálta Csanak János dreczeni új képviselő megbizólevelét és őt 30 nap fentartásával igazolta. A bizottság jelentését a legközelebbi ülésen, vagyis szerdán, Kállay Leo-pold fogja a képviselőhöz elé terjeszteni. . A fiumei püspökség ügye. Fiuméból táviratozzék: Várady Lipót Árpád czimzereai püspök, kultumaminiszteri osztálytanácsos Vo podeszta kíséretében ma Drenova községbe utazott, ahol az egyházi viszonyok felől informáltatta magát A fiumei püspökség ügyében megindított tárgyalásokat ma a kormányzó elnöklésével folytatják. A politikai helyzet. (Saját tudósítónktól.) , Budapest, február 1.