Magyarország, 1909. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1909-03-02 / 51. szám
Budapest, 1909. kedd, márczius 2. MAOTTAROESZAlI nem elégíti ki teljesen és uj tárgyalásokra lesz szükség erre vonatkozólag. A tegnapi közös minisztertanács foglalkozott ezzel a kérdéssel és megállapította az uj utasításokat, melyeket haladéktalanul elküldenek. Mind a két részről megvan a jóakarat arra, hogy a szerződést megkössék. A további megbeszéléseket Bukarestben diplomácziai úton folytatják, letét sértetlenül megóvhassa és a soraiban a jövendőben küzdők számára átadhassa — tántoríthatatlanul ragaszkodik. Ezen határozatáról az országos függetlenségi és 48-as pártnak elnökét és vezérét, Kossuth Ferenczet, továbbá Justh Gyulát, Batthyány Tivadar grófot és városunk országgyűlési képviselőjét, dr. Meskó Lászlót, mint nemzetünk közgazdasági függetlenségének tántoríthatatlan, elvhű apostolait a legbensőbb nagyrabecsüléssel és ragaszkodással külön-külön feliratban tiszteletteljesen értesíteni rendeli. 1 ) A horvát bán Budapesten. Rauch Pál báró horvát bán Krencsics dr. titkárral Budapestre érkezett és a mai délelőtt folyamán Josipovich Géza horvát miniszterrel, majd pedig Wekere Sándor miniszterelnökkel tanácskozott. A bán ma délután Bécsbe utazik és értesülésünk szerint holnap délelőtt kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Ezen a kihallgatáson a bán a horvátországi helyzetről tesz jelentést a királynak, ami tudvalevőleg kéthavonta szokott történni. Rauch báró fel fogja keresni Aehrenthal báró közös külügyminisztert, hogy vele tanácskozzék. Bécsből a bán ismét Budapestre jön s fféry napos itt tartózkodás után vissza fog térni Zágrábba. Az önálló bankért. A nyíregyházai függetlenségi és 48-as párt Somogyi Gyula pártelnök elnöklésével tegnap nagygyűlést tartott, amelyen rendkívül sokan vettek részt. A nagygyűlés az önálló bank kérdésével foglalkozott és erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot fogadta el: A nyíregyházai függetlenségi és 48-as párt mai napon tartott nagygyűlése egyértelműleg, közlelkesedéssel kimondja, miszerint Magyarország közgazdasági függetlenségének mielőbbi megvalósítását a magyar nemzet létérdekének, a függetlenségi és 48-as párt elveivel, múltjával, jelenével és jövőjével elválaszthatatlanul összeforrott nemzeti törvényes jogának vallja, miért is a magyar nemzeti önálló banknak 1911-ben leendő elmaradhatatlan felállításához — ama törhetetlen meggyőződésben, hogy az intézmény létesítése az adott politikai helyzetben az egyetlen módja annak, hogy a párt a maga évtizedes küzdelmei által szerzett tekintélyét és drága magyar hazánk népe részéről hosszú múltjában a legnemesebb hazafiasság cselekedetei és sikerei révén méltán kiérdemelt bizalmat, a programmja megvalósításába vetett hitet és a függetlenségi zászló becsűgazdag fegyverzettel, melynek a fényén kápráztató szikrákat hánynak a nap sugarai. Utánuk Furuzsina tündér illatos szekerét hozza az igába fogott négy fehér tehén s a rajta ülő leányok bájos énekét az ő mély hangjaikkal szépitik a mögöttük lépkedő hegedősök. A szekér mögött két díszbe öltözött horkáz vezeti kettős kantáron az aranycsatáros fehér mént, mely zöld cserlevelekből kötött koszorút visz a marján és sokszinü virágokat az egész testén. Most jön a vezér szénfekete paripán és garabonczok, igniezek lépnek a nyomába, majd pedig megint vértezett vitézek egész serege. Legvégül tehenek vontatnak még szekereket, melyeken gyönge öregeket és sebesült betegeket visznek az oltárhoz, hogy ők is részesülhessenek a nagy áldozásból. A tárogatók és az ének váltakozó zenéje mind közelebbről hallatszik föl hozzám, mely mind szétrebbenti az imént még hangversenyzett madarakat. És hallom már azt a folytonosan erősödő neszt is, amit ennek a nagy seregnek az egyenletes mozgása okoz. Majd föltűnik az oltár udvaréig vágott keskeny után az előcsapat. Kezdetben csak az aczél fegyverek fénye esikt ámok át a fák között, de aztán kibontakoznak az alakok is egymás után. És fölérkezve, elhelyezkednek a szilfák nagy udvarán, kívül, a fák között köröskörül, ahol leszállnak a nyergekről és fékhez kötik a lovaikat. A szent szil sátra alá csak a vezér a hadnagyaival, a főtáltos a táltosokkal és a hegedősök a tárogatósokkal lépnek be, mindenki gyalogosan. És belép a főhorház a két nagyhorházzal, akik az áldozatot vezetik a középre. Amely áldozat kedves lehet Hadúrnak. A legszebb, a legnemesebb állatnak, a lónak is a legszebbje, a legnemesebbje ez, melynek az ősei Arábia napsütéses pusztáin legeltek szabadon. Hófehér mén, mely nyerget még nem viselt, melynek lángoló tűz a vére, csupa aczél minden izma, fényes selyem a fehér sörénye, és csillogó drágakő a két fekete szeme. Nagyot horkant, idegesen lép, nyugtalanul tekint a szokatlan környezetre. Két erős vezetője csak alig-alig fékezheti. A táltosok körüljárják, alaposan megvizsgálják az öleket átfogó alacsony kőalkotmányt, az oltárt, mely most teljes épségben áll ott, a mohalepett, repkénynyel bontott kőomladék helyén. Hatalmas terméskövekből összerakott tér és tűzhely ez, melyen még ott láthatók az előző áldozat szén- és hamumaradványai. Most jelt ad a főtáltos. És erre ahányan vannak, mindannyian, százan és százan, hordják a tűzhely mellé a száraz galyakat, az esett ágakat, amikből nagy garmada gyülekezik pár percz alatt. Ez az életre kelő szent máglya tápláléka, amelyhez hozzájárulni minden jelenlévőnek, a vezéreknek csak úgy, mint a csatlósoknak, egyforma a joga. A táltosok egészen közel mennek a tűzhely mellé, és fölemelik rá az ősz főnöküket. Innen mondja el, ahol mindenki láthatja, ahonnan mindenki meghallhatja, a nagy átkot azokra, a királyra és a híveire, kik az ősi valláshoz hűtlenekké lettek, s helyébe a keresztet állították. Aztán hangos imát küld a Napistenhez, és Damázistenhez, hogy legyenek segítségére Hadáristennek, s áldják meg együttesen Kupa vezér fegyvereit, a hiv magyarokat, és azt az áldozatot, amit most ezen az oltáron áldozni fognak. Most egy tiszta fehérbe öltözött szűz, maga a főtáltos szép unokája, fölnyújtja az ősz főpapnak a szerszámokat. Az aczélt, a kovát és a taplót, amikkel, napkelet felé fordulva, tüet csihol. Alig egy-kettőt sziporkázott a kő és az aczél, s már tüzet fogott, füstölög a tapló. Erre még föladja neki a leány, a sárga A néppárt lapja vasárnapi számában egy új vezérczikkiróval tündöklik. Ez a vezérczikkiró zsidó is, szabadkőmives is, mégis helyt ad neki az a lap, mely rendszeresen szidja a zsidókat, és szabadkőmíveseket. A dolog magyarázata nagyon egyszerű: az a vezérczikkíró a függetlenségi párt és annak törekvései ellen is. A függetlenségi párt ellen pedig a néppárt szibuzaszalméból kötött csóvát, a fehér kőrisfa forgácsokat, és a szárazra aszalt cserágakat. Ez pedig belerejti a már izzó taplót a szalmacsimbókba s ezt, mind a négy világtáj felé fordulva, körben csóválja a levegőben, s amikor kicsap belőle az első láng, leteszi a tűzhely közepére s rárakja a kőrisfa forgácsait, és az összetördelt cserágakat, és ő maga leszáll a tűzhelyről. Most már aztán az összes táltosok élesztik, táplálják, rakják minden oldaláról a szent tüzet, melynek a piros lángja magasra lobog, és a kék füstje egyenesen száll föl az ég felé, s amelyre most már rárakják mindazt a sok fát, amit az a sok ember halomra összehordott. Amikor pedig a nagyra nőtt máglya lángnyelvei már a magas fa koronáját is nyaldossák, a füstje az égig is fölszáll, a piros parazsa halomra gyűlt, akkor a két, díszbe öltözött nagyhorkát, erős marokkal szorítva a kettős kantért, elővezeti egészen a tűzhely mellé a toporzékoló áldozatot, melyet most tizenkét ifjú levente is kisér az utolsó útjában. Az egész teste reszket a nemes állatnak, melynek a gyönyörű fejét magasra emelik föl, hogy csak az ég felé láthasson. Kiválik a fehorház, az erősen lefogott mén elé lép, és két kézre fogott somfanyelű dárdáját beledöfi a domború szügyénél az áldozat szívébe. Ez nagyot nyerít fájdalmában, ágaskodni akar, de a sok férfikéz nem engedi. Megtántorodik, de a tizenkét legény elesni nem hagyja. Hat kőrisfarudat dugtak mér a hasa alá, hogy ha esik, ne a földre, hanem ezekre essék. A fehorkát, kirántva a dárdáját, félreszökik, de odaugranak helyébe a táltosok, hogy a magas ívben kiszökellő piros vért az f. edényeikbe az utolsó csöppig fölfogják. Aztán, amikor a mén párája már egészen elszállt, és a hullája mármozdulatlanul feküdt a hat rúdon, a le- A politikai helyzet. /«ft* Síját tudósiünktől.' m 1 Budapest, márczius 1. Minden jel arra mutat, hogy a magyar politikai életben most meleg napok következnek be. Mindenki érzi, hogy az eddigi bizonytalanság és huzavona immár tűrhetetlenné vált. A bankkérdésben rövid idő alatt döntésnek kell bekövetkezni, mert a politikai helyzet tisztázódása ezzel szoros kapcsolatban áll. A döntést megelőző munkálatok teljes erővel meg is indultak. A két kormány megbízottai ma már tárgyalnak Bécsben, és e tárgyalások során csakhamar ki kell derülnie, hogy az az alap, amelyet a magyar kormány felajánlott, t. i. az önálló kartelbank alapja alkalmas-e a tárgyalások folytatására. Másrészről holnap összeül a magyar képviselőház által kiküldött bankbizottság is, hogy a maga nyomatékos szavát fölemelje, és tisztán, határozottan, félremagyarázhatatlanul jelezze a magyar álláspontot. A bankbizottság eme határozott állásfoglalása kétségtelenül nagy erősségére fog szolgálni a magyar kormány tárgyalásainak, mert eloszlat minden kétséget és homályt, és meghiúsít minden reményt a közös jegybank szabadalmának meghosszabbítása iránt. Ezért a közvélemény, de különösen a függetlenségi párt, rendkívüli nagy várakozással néz a bankbizottság holnapi ülése elé. * A függetlenségi párton most különben rendkívül lelkes, mondhatnék harczias a hangulat. Talán sohasem volt a függetlenségi párt anynyira egységes és határozott, mint most, amikor az első pozitív alkotás előtt áll a párt. Erejének és egységének a tudatában a függetlenségi pártot egészen hidegen hagyják a hatvanhetes sajtó támadásai és erőlködései, amelyek most az új pártalakulás halvaszületett ideájának lanszírozásával szeretnék a függetlenségi pártot mostani erős helyzetéből kiemelni. A pártban általános az a felfogás, hogyúj pártalakulásra semmiféle szükség nincs. A képviselőháznak van többsége, a függetlenségi párt, mely alkotmányos eszközökkel igyekszik megvalósítani a maga szintén alkotmányos és törvényes czéljait. A függetlenségi párt kormányképtelenségéről szóló, és a szabadelvű párttól átöröklött meséknek ma már senki sem hisz. A függetlenségi párt rendületlenül bízik a maga jövőjében, amelylyel az ország jövője szorosan össze van kapcsolva. Nincs hát semmi szüksége arra, hogy engedjen az új pártalakulásba való meghívásnak, különösen akkor, amikor az a szíves meghívás ahhoz a két föltételhez van kötve, hogy a függetlenségi párt ejtse el az önálló bank ügyét és csinálja meg a létszámemelést. Tegye pedig mindezt azért, hogy a koalíció hatvanhetes elemei továbbra is élvezhessék a hatalmat, és ezentúl is gyakorolhassák a függetlenségi párt rendszeres leszorítását. Ennyire naiv a függetlenségi párt mégsem lesz. . '* K